Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-22 / 20. szám

MÁJUS 22. 1872. 159 Hallgatott is már rá a doctor, csak hogy beleegyezett. Ollyan jókedvű lett, hogy Pákhkal kérkedett minden ismeretsége daczára is egész áhítattal hallgatta a főerdész instructioit ; fegyverét átvizsgáltuk, kilőttük és újra töltöttük ; napfolytában bemutattuk neki az öreg Stépánt és Maxt is, kik nem kis csodálkozással mustrálták e Gámbrinus termetű aspiransát a fajdvadászatnak, s fejüket vakarták, a logy értésükre lett, miszerint vezetésükre leend lizva ; egy szóval mindenre lett gondolva, hogy az előkészületeket befejezetteknek lehessen mondani. Tizenegy óra felé ágyba kergetett bennünket a főerdész, a doctor minden huzakodása daczára, ki poharak mellett akarta bevárni a vadászatra indulást ; én csak úgy vetkezetlenül feküdtem az ágyra ; szobám felett volt a doktor szállása. Mint illyenkor mindig, úgy most is igen nyugtalanul aludtam ; a legcsodálatosabb álomképek váltakoztak előttem ; egyszer a doctorral tánczoltam, mint indusfőnökkel ; máskor kötéltánczosként ugrált előttem egy nagy dobbal, melyen rendesen három nagy ütést — bum — bum — bum — hangoztatott. Végre fölébredtem, s csakugyan — újra hangzék a bum — bum — bum ; — én felkelek, dörzsölöm szemeimet, neszezek — csakugyan ! — ez nem álom, a dörömbölés fejem felett a doctor szobájából hallatszik. Kapom magam, csakúgy harisnyában felosontok a lépcsőkön s a kulcslyukon át világot látva, bekukiicsálok ; hát mit látnak szemeim?... A doctort egy ingben, harisnyákban ugrálni , a szoba hosszán végig producálván azt a hármas-ugrást, mellyre az este begyakoroltuk. „H-í-gy — ni!" — hallom őt fujtatni, „szeretném azt az embert látni, ki ezt jobban csinálná !" Majd a nyelvemet haraptam el nevettemben és siettem vissza, senkinek sem szólva ; mindjárt rá a két kerülőt hallottam megérkezni, s Stépán felküldetett, hogy a doctornak segitsen a felkészülésben. Nem sokára le is jött és megindultunk. „Nos, hogyan aludt doctor úr ?" „Én? — oh én igen jól aludtam, akár a házat lopták el miattam." „Csodálom, mert az ember illy körülmények közt vagy éppen nem, vagy igen nyugtalanul alszik." „Én nem — erősité a vastag úr— „a kinek igazi vadászvér foly ereiben, az nem ismeri : mi az a láz ; én aludtam, mig csak az öreg Stépán fel nem keltett !" Tudom, gondoltam magamban, de csak nem szóltam. Egy rövid órai baktatás után elértünk a helyszínére 8 pár pillanatig pihentünk, hogy a doctor kifújhassa magát ; egyébiránt jól tartotta magát, s a mint vettem észre, ollyan ember, ki tudja, mit akar, s képes megtenni azt, a mit akar. Stépán, ki azalatt neszezni volt, most visszajőve, intett, hogy induljnnk , mert egyszerre hallatszott a klipp — klipp — klipp !. . . „Doctor úr, ez a siketfajd hangja 1" — sugá neki Stépán. — „Most hát vigyázat! — egy — kettő." A két kerülő karon fogta öt, s a sötétben tova «grottak vele ; — pompásan ment. A doctor a testes emberek sajátságos könnyüségével gurult tova, mint egy nagy hordó ; már reménylettem. Csak a tüdeje tartsa ki ! Még pár ugrást kellett tenniök, s Stépán már kezébe nyomta a felhúzott puskát : egy — kettő — három — puff ! ! midőn váratlanul elsült a doctor úr hátultöltője, de nem az aczélból készült ám, s a szokatlan hangra kakasunk nagy zörejjel nyargalt el. A három ember, mintha a villám csapott volna le eléjök, ugy állt meg egyszerre, lekonyitott fejjel. .. Majd megpukkadtam nevettemben. „Hogyan az ördögben történhetett ez !" ... . voltak az öreg Stépán szavai. „Az ember soha sem tudja, mi van megirva a csillagokban" volt a kerülőnek egy philosophus szájába is beillő vigasza. A doctor azonban nem szólt semmit ; levette kalapját, egy ideig csak fujt és bámult a semmiségbe ; azután egy keserves legyintéssel az eltűnt kakas után — mintha mondaná „finis Poloniae" — felcsapta fővegét s megindult gyorsan visszafelé, odahaza maga segített a lovakat befogni s úgy elkocsizott, hogy mire megérkeztünk, már csak a porát láttuk. „Mi volt az ?'.... kérdé a zörejre előjövő háziúr — ki kocsiz el ott olly gyorsan 1 ... . Hogyan ütött ki a hadjárat ?. . . " Én pár szóval elmondtam neki — a comicus explosiót. „Na . . . Szent Hubertre ! — mondá kaczagva — szerettem volna látni a doctor urat ; de úgy kell neki ; mi az ö nem vigyáz a Hanem " — tevé aztán hozzá sajnálkozva — még is kár, hogy igy történt, nagyon kár ; azt a doctort nem látjuk itt többet." -- S úgy is lett. R. 0. %traá§g®t

t kiássak Csal-kopászatok. Nem tudunk egyhamarjában jobb szót találni a „Schnitzeljagdra", minőt múltkor a versenyek alatt Pest határában rendeztek sportmaneink, s szivesen vennők, ha egy rövidebb és találóbb szóval örvendeztetnék meg sportnyelvünket. No, de hogy röviden elmondjuk : a futamok egyikében a gubacsi határ felé vezetett a róka szerepére vállalkozó br. Piret tábornok, ki Pest határát kitűnően ismeri, és igy kemény próbára tette üldözőit, több árok és akadály ugratásával, úgy hogy csak 2 órai keresés után birták elfogni ; a futamban résztvett 14 lovas, köztük gr. Károlyi György ő exája, gr. Károlyi Gyula, gr. Szápáry I., gr. Sztáray János, gr. Batthyány Elemér stb. — A másik vadászat szerdán Rákos-Palota felé indult, szép napsugaras időben, illatos mezőkön. Résztvettek benne gr. Zichy Ferdinándné, Blaskovich Miklósné és gr. Pálffy Pálné. A róka szerepét ezúttal is a báró úr vette át, mig az üldöző falka többnyire ugyanazon urakból állt mint az első izben. A futam több csavargás és akadályugratás után Czinkotán túl végződött. A lovak mind jól tartották a pacet. Egyúttal megemlítjük hogy a rákosi falka, mely már mult évben terveztetett, az őszig mégis csak megalakul, miután az érdekeltség minden oldalról nagyban nyilvánul iránta. Egyelőre nyul-kopókat szereznek, s már a vadászterület átengedése iránt is tétettek lépések. A Gyúr, Komárom és Veszprém megyei agarászegylet tagjai f. év úrnapi vásár vasárnapján délután 4 órakor Győrött, a „Fehér hajó" vendéglőben tartandó gyűléshez annyival is inkább megjelenni felhivatnak , miután a vadász-törvények életbelépte után agarászati térség dijnélküli átengedése sehol sem levén remélhető, és igy jövőre illy térség kibérlése, vagy az egyletnek végképeni feloszlatása felett keilend határozni. Hunkár Sándor, elnök m. k. (Reméljük, hogy ez nem lesz az agarászatok, ez ős nemzeti sportunk halálharangjának kongása, s az agarászat barátjai tudnak utat, módot találni annak tovább is fentartására. Hisz ha az agarászatok, a lovassági tisztikar e valódi képző-iskolái hazánkban megszűnnek, úgy a nélkül is meggyengült lovassági véderönket valóban a legnagyobb csapás éri. Egyesülés, tevékenység legyen a jelszó. Szerk.) Ló-jegyzék Gróf Forgách Antal és József urak Gács, Kékkő vilkei uradalmaikban lövetett : Hasznos vadban: 1 db 12 ágas fövad, Nyúl . . . 133 1 я 6 ágas „ Fáczán 52 1 я csapos „ Erdei szalonka 116 1 я villás „ Fogoly 134 1 я dám lapátos, Fürj . 323 1 я dám csapos, Haris . 16 1 я dám villás, Sárszalonka 32 1 я öreg suta, Galamb, gerle . 122 Artalmas vadban Róka . . 60 Ölyv . . . 51 Görény . . 8 Bagoly. . . 47 Menyét . . 11 Varjú , szarka, Házi, vad macska 48 csóka, karvaly 404 Kóbor eb . 37 Összesen 666 Összesen hasznos és ártalmas vadban 1603 db Viszontlátásig is üdvös áldást minden jó vadásznak mond Gácsról, 1872. év april 30. Az öreg vadász. 1 „ őzbak, Összesen baszuos vadban 937 db Y © g y © s. Ő Felsége a saját lovai által Pesten nyert dijjakból 600 aranyat — szokott bőkezűségével — ismét a pesti lovar-egylet rendelkezése alá bocsájtott. Ő Felsége idei siketfajdvadászatait april 23-án kezdte meg a steyer hegyek közt , Mürzzuschlag környékén ; Rudolf koronahg Someraunál, Lipót bajor hg. ő fensége, valamint br, Wenckheim B. minister ő nmltsága, gr. Wrbna, hg. Lobkovitz, br. Walterskircben, Krieghammer és gr. Uexküll őrnagy stb. más, más helyeken. Ó Felsége csak két reggel volt künn és még is 7 siketfajdot lőtt ; Rudolf főhg 2 reggel 6 darabot ; a bajor hg 3 nap alatt 3-mat és kettőt elszalasztott. Br. Wenckheim B. az első nap nem jutott lövéshez, a 2-ik és 3-ik reggel azonban egyet-egyet lőtt, s aztán Ó felségével visszatért Bécsbe, hogy magyarországi kőrútjában kisérje. Másnap a két bg is abbahagyta a vadászatot, csak a kíséretből maradt vissza 4—5 szenvedélyes ka kaslesö. A vadászat több, egymástól távol eső helyen, de mind a Neubergi főerdész területén történt, hol május 7-ig összesen 37 siketfajdkakas lövetettt. Curiosumként megemlítendő, hogy Krieghammer őrnagynak sikerült a Schwarzeckben egy kakast lőni, melly nem is dürrögött, bár felgallyazva volt. Erről aztán el lehetne mondani, hogy nem csak siket hanem vak is volt. Az eisenerzi, szintén császári belső vadast eren, az idén 46 nagy- és 26 kis-kakas hallatá szerelmi eoncertjét, mind a „J. Z." irja ; s Ó Felsége, saját elfoglaltsága miatt megengedte, hogy gr. Wrbna Domokos és a kerületi főnök, mint szenvedélyes siketfajdvadászok, lőhessék le a felesleget, miből az előbb említett úr 11 nagy és 1 kis kakast ejtett el, társa pedig kettőt. — Ugyané vadászatokon gr. Wrbna egy ritka 10 águ Özbakot is lőtt. A legszenvedélyesb siketfajd-vadász, gr. starhemberg Camillo, május 9-kén lőtte 400-ik kakasát. Az idén csak 23-at lőtt mint mondja, mert ügyei nem engedték előbb, mint csak az idény végén 15 napot e sporttal tölteni. Gr. Waldstein Ernő pedig 16 darabot lőtt golyóval. Hát gömöri, árvái, szepesi, beregi, marmarosi erdélyi siketfajdvadászainknak hogyan sikerült az idény ?. . Vagy csak választókra puskáznak talán az idén ? !.. . A gödöllői uradalom erdőségeiben, mint szives ismerőstől halljuk, nagy reménynyel néznek az idei szarvasidény elé. Gazdag makkolás levén a mult őszön, a fövad úgy kihizott mint a gőböly, s remélik, hogy roppant agancsokat rak fel. Már május elején nagyban lehetett erre következtetni. Az ellés is szapora, s a bornyuk erőteljesek. Amerikából, egy munkácsi születésű hazánkfia egy nagy jávorszarvas agancsot küldött nemzeti muzeumunknak. Alsó-Ausztriából panaszkodnak, hogy a Wiener Wald nagy kiterjedésű erdőségeiből igen pusztul mind a szarvas mind az őzvad, s leginkább az erdészeti személyzet ellenszenvének tulajdonítják azt. Bizony sajnálatos idők, midőn az erdészekről kell Illyést ballaui.