Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-27 / 12. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 95 Róka históriák. Rókavadászat dynamittal. A múlt télen segédemmel hivatalos teendőim után az erdőben járván, az új havon egy odvas fába ve­zető rókanyomot találtam. Illy vadászathoz készületlen 'lévén, segédemet haza küldtem a végett, hogy horzebemet „Acte­ont", egy jó adag kénkövet, és egy fejszével ellátott embert visszahozzon, én addig a fát figyelemmel tartom, nehogy a róka tovább álljon. Két órányi unalmas várakozás közben ugyancsak jól megnéztem a róka palotáját, lévén ez egy igen vén, görcsös, 3 '/г láb átméretü s 10° magas tölgy, mellynek letört ágai helyén lyukak vezettek a tölgy belsejébe, mint megannyi ablakjai a kastély­nak. A bejárás földszint a gyökerek közt létezett. Segédem visszajövetele után Acteont a róka után utasítottam, mire nagy vita keletkezett odabent, de eredménytelen, mert a róka az odúban felszaladt, s minthogy ez igen tágas volt, a kutya nem követ­hette. Igy semmire sem mehetvén, a kénkő segítségéhez kelle folyamodnom. Meggyújtottam tehát a y 4 fontnyi készletet. Füst­je minden nyíláson tódúlt kifelé, mintha a fa egész belseje égne, a kénkő el is égett, de a róka csak nem mozdult. t Hosszú rúddal is piszkáltattam a fa belsejét, de a róka csak bent maradt. Már feladtam reményemet, mert a fát levágatni vagy meggyújtani nem akartam, s már elindúlóban valék, midőn még egy kisérlet jutott eszembe. Meghagytam ugyanis segédemnek, hogy dugja a puska csövét az odúba, s folytasson igy gyors tüze­lést, a hogy Lefaucheux puskájától telik ! A negyedik lövés által már annyira megtelt füst­tel az odu, bogy minden újabb lövésre a lyukakból a füst tömegesen kilövelt ! De a róka még sem moz­gott. Végre mégis megúnta az ágyúzást s a nyolezadik lövés után kitekintett a legfelsőbb ablakon, a hol azután meg is halt ! A türelmes olvasó már most méltán fogja kérdez­ni : „hát hol maradt a dynamit ?" Kérek még egy kis türelmet ! A fent leirt esetnél a durranás hasznát belátván, — melly többet eredményezett mint a % font kén­kő elégetése — a nagyobb durranásnak nagyobb eredményt is jósoltam. S igy miután február közepe táján új hó esett, dynamittal s egyéb segédeszkö­zökkel bőven ellátva, rókanyomozásra elindúltam. Miután egész nap s majd egész éjjel havazott, a vad nem mozdúlt, s igy a sok és a nagy hó miatt sok fáradságos járás után sikerült rókanyomot felfedez­nem, melly csakhamar ismét egy nagy fa odújába vezetett. Ezen fa végig odvas volt, s miután teteje letört, az odúnak felül az ég felé nyílása maradt, körülbelül nyolez ölDyi magasságban. Acteon a rókát csakhamar felhajtotta az odúba, de ő maga Dem kapaszkodhatott utána. Vágattam tehát a fának egy kongó helyén nyilást az odúba s ott alkalmas helyen a 3 latnyi dynarai­tot elhelyezvén, földdel betakartam, a vágott nyilást kővel betömtem s beékeltem, az itt kinyúló kanó­ezot meggyújtottam, s magam és segédem, nem különben munkásom, nem messze a fától állást fog­laltunk. A dynamit nem sokára eldurrant. Sohasem láttam rókának hasonló ugrását, de nem is ugrás volt az, hanem repülés, és pedig a felső nyíláson a fa hossz-irányában egyenesen az égnek ! Annál nagyobbat esett a puha hóba, hova a leg­nagyobb confusióban érkezhetett, mert a helyett, hogy lábait használta volna, hátra tett fülekkel csak száját tátotta. De mikor emberem hozzá közeledett, hogy fej­szével agyonüsse, rögtön eszébe jutott lábainak haszna, de néhány ugrása után göbecslövésembe botlott, — és belehalt. В r u s e k. Siró-róna. Egy izben hajtóvadászatot tartottam rókára, a melyre Temes és Torontál megyebeli barátaimat is meghittam. Már javában állt a hajtás, midőn még vagy öt-hat vendégem érkezett. Nehogy az egész arangement-t megváltoztatni kelljen, én lemondtam az ujonan érkezettek részére jó állásomról (közbe legyen mondva, lakoltam azon egoismusomért, a miért magamnak fogtam le a legjobb helyet) és egy erdei uton, egy vastag, két ágra oszló fa mögött foglaltam postot, a honnan, a két ág között kikan­dikálva, egész kényelemmel és észrevétlenül láthat­tam a szemközt jövő vadat. Még az általános hajsza megkezdése előtt — a mint már az ilyen vadásztársaságban bevett szokás, — mindenféle ado­mák és jellemvonások elbeszélése volt napirenden. A többi közt egy Pap nevü öreg oláh vadász beszél­te, közbe ékes példákkal illustrálva, hogy a róka ha szorultságban van vagy oly veszedelembe jő, hon­nan nem szabadulhat, megerednek könyei — és sir ! Mi persze nevettünk az élezen. A hajtás vége felé járt, s már hallatszott a haj­tók riadása , midőn egy szép róka egyenesen a nagy fa felé tartott, mely mögé húzódtam. Miután kár lett volna bőrét hosszában felhasítani, ugy gondol­tam, hogy jobb lesz bevárni, mig oldalt jön, ha t. i. a tudvalevő fa előtt elvágtat. Szerencsétlenségem­re azonban a ravasz épen a fa tövénél státiót tartott, és pedig ugy, hogy nem láthattam. Egy darabig vártam, tán csak kibújik, s miután erre nem látszott hajlandónak, rászántam magam, hogy oldalról meg­nézzem s — ha lehet — elzavarjam. Hjah ! de a róka se győzte ám türelemmel, hanem mire én feje­met kidugtam , már farkcsóválva visszaváltott a hajtás felé, a miben, két utána küldött lövésem sem bírta megakadályozni. A mint a hajtás után összecsoportosultunk, elő­lép az öreg Pap s teljes alázattal, de ajkain gúnyos mosolylyal kérdi : Domnule, aj voit sze vedz lacri­melje ? a mi magyarul annyit tesz : Uram, nemde a rókát sirni akartad látni ? Tehát a vén csont mégis kileste két rosz lövésemet ! Kr, Jagodits P. • (Az illy löjegyzékeket a lefolyt évről mindenfelől beküldeni kérjük. Ő kir. fensége Ágoston szász-coburg-gotbai her­ezeg baloghvári uradalmában a mult vadászidény­ben lövetett : 2 darab szarvas-agancsár, 15 » vaddisznó, 3 я özbak, 41 n nyúl. 11 я erdei szalonka, 18 я sár „ 50 я fürj, 10 я róka, 6 я héjjá. Meleghegy, 1872. február 29-én. В r u s ek , erdőmester. Méltóságos Bohus János arad megyei világosi ura­dalmán , körülbelöl 9000 cat. holdnyi területen 1871-ik évi február 14-től, 1872. február 15-éig elejtett hasznos és kártékony vadak jegyzéke : Hasznos vadak. Őzvad 12, Vadkacsa 14, Vaddisznó 2, Erdei szalonka 26, Mezei nyúl 7 8, Vizi szalonka 64, Császármadár 3, Vadgalamb 27, Fogoly 31, Rigófélék 94, Fürj 57 7. Kártékony vadak. Vadmacska 2, Héja és vércse 21. Róka 9, Bagoly 9, Kóbor kutya, macska 7, Varjú 14. Az elejtett vadak száma összesen 998. Varga János, vadász. Halat 16'tt fáról. A mult őszszel Pestről hazafelé utazván, a pest-losonczi pályán, azon coupéban, melyben utazék, pár, előttem ismeretlen úr beszélge­tett vadászatról. Ugyan meg voltam lepve, midőn az egyik azt mondja: „halat lőttem fáról". „Micso­da? halat? fáról"? kiáltottak társai. „Lehetetlen." „De ugy van. Künn jártam a mezőn, midőn a patak mentében haladva, egy fűzfára egy nagy madár száll le, valamit tartván csőrében. Késedelem nélkül leemeltem fegyveremet, czéloztam. A lövés eldur­ran s lábaimhoz zuhan le egy szép... .bal ! Alig hittem szemeimnek. A madár szárnyra kelt ugyan, de nem nagy távolságban leesett. Halász-sas volt" A kaland nem oly hihetetlen, mint a milyennek első tekintetre látszik. Nyulassy Farkas. 4/ © g y © § e Gr. Batthyány Edmund a hires vitorlázó, ki angol ajacht versenyekben Flying Cloud yachtjával több dijjat nyert, s ki az ősz óta siklósi uradalmában időzött, közelebb Angliába utazott, hogy ott uj Yacht­ját Chrimhilde-et felcsornázza. A dunakeszi községi vadászjogot kibérelte 16 pesti polgár (iparos és kereskedő) 160 frtért az 1872 —3-ik évi idényre. A monostori sziget púdig, mellyért eddig Aebly úr 120 frt évi haszonbért fizetett, f. hó 14-én ada­tott át а kincstárnak, illetőleg a gödöllői igazgatóság kerületéhez csatoltatot, mint a mellynek erdőmestere Dietrich úr a királyi összes vadászterek felügyeleté­vel van megbízva. Aebly úr e szigeten, melly 580 hold erdőtalajból és közel 300 hold mezőgazdasági területből áll, igen tetemes Dyúl- és fáczinállomány­nyal birt. Kellemes meglepetés. E hó 17én az Erzsébet­város közelébeni erdők egyikébe kiment F—r me­gyei tisztviselő esti szalonka lesre. Szalonka egy sem jelentkezett (noha megjöttek) s már későre jár­ván az idő, haza felé indult, de alig vetette vállára fegyverét, a mint egy fán állatot vesz észre, mit mó­kusnak tartva , csakúgy tréfából, rálőtt — s im a mikor oda siet. hogy felvegye, látja, hogy egy gyö­nyörű *him nyest (Edelmarder), mellyet szép áron vettek meg tőle. L—r. Az első magyar agancs kiállítás érmei elkészül­tek és pedig az I. érem gr. Schőnborn Ervin, a II-ik gr. Esterházy Pál, és a III-ik érem gr. Bethlen Sán­dor ur számára. Az érem egy hosszúkás ezüst lap, mellyet egy dombormivü cserkoszorú övez, a két vé­gén szalagok által megkötve, — a lap fényes, mig a koszorú cizellirozott ezüst ; a makkok és szalagok megaranyozva vannak. Az érmek egy sötét zöld bársonytokban vannak elhelyezve. A berlini Tattersallban martius 22-én egy fényes lovag-caroussel tartatott a német császár tisztele­tére. Részletesen jövő számunkban. A pozsonyi lovagjáték aprilisben, hihetőleg a ver­senyek alatt fog megtartatni. * Bronz lópatkók. Fehér megyében Kajászó-Szent­Péteren — a hajdan hires Keveháza — határában bronz lópatkókra s köztök bronz gyűrűre akadtak. A lópatkók, mint halljuk, a ló egész patáját elfed­ték. A talált régiségek az alakítandó fehérmegyei régiségtár számára adattak át. (Archaeol Ért. Peter Price, ki 8 év óta tartózkodik Magyaror­szágon, april 1-től fogva helyet keres mint idomár vagy stuudgroom. Szakmájából jó bizonyítványokkal bir. Levelek neve alatt postc-restante Szempcz-re (Wartberg) intézendők. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószef. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents