Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-27 / 12. szám

_94 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 17. 1872. a körülményekhez és éhességéhez képest viseli magát. Táplálékát leginkább a tengeri-fókák képezik, mellyekre mindenütt leskelődik a jéghasadékok közt, s ha azok a viz mélyéből feljönnek kissé sütkérezni, a jégtorlaszak által fedve egészen közelükbe lopózik s hirtelen rajtok terem mint a tigris, mellyhez nesz nélküli lopodzásával is hasonlít. Ha a fókák a vizbe menekülnek, ő is utánuk veti magát, mert pecsenyéjüket igen kedveli s kitűnően tud úszni; átalában igen gyors állat s csak az iramszarvas tud előle megmenekülni futással. Meredek sziklás magaslatokra macska ügyességgel tud felkapaszkodni, mire, valamint a sik vagy részint fekvő jégtáblákon biztos járásra talpainak (hátsólábain) érdessége, élei és kacsójainak *) szőrmés volta képesitik öt. Egy illy elejtett jégimedvének talpbőrét egyszer lehúzván, gondosan megtisztítottam a bájtól , bedörzsöltem timsóval s felhúztam ; — mondhatom, hogy pompás, meleg harisnyákat kaptam bennök , mert a medvének jó botosai voltak, s csak sajnálhatom miszerint nem sokára a hajón történt tűzvész alkalmával megégtek. Miután a fókák többnyire az állójégmezőkön vagy annak szélein tartózkodnak, ennek következtében a medve is nyáron át annak rendes vendége, s nyomról nyomra követi a fókaverőket, hogy a lenyúzott állatokat felfalja, néha meg egy uszó óriás czethal hulláján lakmározik. A jegesmedve megöli prédáját mielőtt falna belőle, de megelőzőleg szeret vele játszani, mint macskánk az egérrel. Néha a sarkövi áramlattal uszó jégdarabokon lehajókázik Grönlandig s látogatást tesz e szigeten ; többnyire azonban mégis csak a jégen marad, lia nem nagy távolságban is a partoktól, de néba felkeresi a kikötött csolnakokat vagy bajókat, és csak puskalövésekkel riasztható el. Ha a kövér fókahusra kissé ráunt, illyenkor a táplálékony kacsatojások után jár, s pár óra elégséges, hogy egy-egy kisebb szigetről egészen kipusztítsa azokat. A sarkövi kutatókra nézve kissé kellemetlenek ugyan e mindent felfalni akaró medvék s két hüvelyk hosszú fogaik , hanem egy jó kétcsövű golyófeg>ver s elegendő mennyiségű réztöltény magával hordása ezen is segit és pedig könnyebben, mint talán egy döglött tengeri kutyának maga után czipelése. Ha az ember fegyvertelenül találkozik a medvével, ugy jobb öt kerülni, mert feltűnő tagmozdulatok vagy ijesztgetés csak dühösitik azt ; még veszedelmesebb vele sötétben találkozni s általa talán fókának tartatni, ez olly félreértésre adna okot, melly csak későn világosit tathatnék föl. Ha ellenben az ember jól fölfegyverkezve van,

s határozott magatartással és nyugalommal bir, úgy a szabadkéz e politikája szemmellátható respectusban tartja őt. Különben szegény medvénknek sorsa nem igen irigylendő, s mint a nagyvárosi proletárt, ki máról holnapra él, öt is a kenyérkeresés gondjai üldözik folyvást, s csak annyival van jobb dolga, hogy legalább a hideg ellen megvédi őt több hüvelyk vastagságú szalonnája. Egyszer egy illy medvének bendőjében — melly több társával hajónkat egész télen át Belagerungs-Zustandban tartotta — nem találtunk mást, mint egy flanelldarabot, mit szabónk vetett el, sokaknál pedig éppen semmit. Egyébiránt nem kis feladat is ez örökös jég- és liómezőköu, hol semmi sem terem, csak az örökös hózivatar — eleség után járni reggeltől estig, s estétől másnapig, feltorlódott jégmezőkön, széles repedések és uszó jégtáblák közt. Valóban, erdeinkben élő barna rokona irigylésreméltó commoditással él hozzá képest. A barna medvével egyformán a jégi medve is a tél egy részét alvással tölti valamelly jégtorlasz yagy sziklarepedésben. A pörkölt szalonna szaga ш értföldnyi távolságra is elcsalja, s útközben láthatni, mint megy fel magasb jégtorlaszokra, honnan szemlét tart a vidéken s magasra tartott orral préda után szaglász. Az eszkimók dárdával vadásszák őt, s eredményesen, mihez azonban hideg vér és sok ügyesség kívántatik ; némellyiken világosan látsza*) Tatzen — megkülönböztetéséül ez inkább karok és kezekhez hasonló módon használt előlábaknak a hátsóktól. nak az illy párbajok nyomai. Ha jól fejbe nem találják, úgy egy lövés nem elég ártalmatlanná tételére, s néha öt lövés is kell, mig meggebed bele. A jegesmedvéveli találkozás különféle eredményeket szül. Nem ritkán történik, hogy egész csapat szánkán utazó halad el illy medvék mellett, alig 100 lépés távolságra egymásután, s ha csak lövésekkel nem ijesztgetik, úgy magatartásuk csak kíváncsiságot árul el, s a meddig csak látják, a tovahaladó szánkók után bámulnak. Egy ép olly veszedelmes mint mulattató jelenetet élt át azonban matrózaink egyike a téli kikötőben. Nevezett egyén ugyanis a Germania hegy oldalán járkált fegyvertelenül, a hajótól mintegy 200 lépés távolságra, midőn háta megett közel egy medvét vett észre. Ismeretes lévén előtte ez állatok mesés gyorsasága, melly minden menekvést kizár, s a sokszor sikeres csel, hogy t. i. figyelmöket elejtett tárgyak által lehet kijátszani: ő is egymásután hányta el keztyüjeit, csukláját, kabátját stb., mellyeket mig a medve egyenként megbámult és szétszaggatott, az alatt ő folytonos segély után kiabálás és futás közt a hajó közelébe ért. Itt a medve is utolérte őt s pár pillanatig mellette czammogva, keze után szaglászott mint a kutya. Ekkor emberünk, ki egyre kiabált, azon elszánt, de idétlen gondolatra jött, bogy derékszíjával megfojtja a medvét ha az békét nem liagy neki. Szerencséjére e nem sok eredménnyel kecsegtető vakmerőségre nem lett szüksége, meri vészkiáltásait meghallottuk és segítségére sietve, a medvét kiabálásunk és lövéseink elriasztottuk. Futását a hegyoldalnak lefelé, meredek sziklákon át tette s pár pillanat alatt eltűnt. Krauschner nevü gépészünk, egy bécsi fiu, volt a napi hószükséglet szállítója konyhánk számára, s evégből mindennap kétszer járt ki szánkójával a közeli jegeshegyre. Egyszer történt, bogy illy excursio alkalmával, egy medve szegődött hozzá észrevétlenül, s nagy majéstással lépegetett a szánkó után kiséretkép egész a hajó közeleig, s csak itt vált meg tőle, kiabálásunkra, mellyel a gépészt veszedelmes kíséretére figyelmeztettük. Midőn szánkákon a Fligely-fjordhoz rándultunk át , annak nagyszerű sziklabejáratánál egy óriási jegesmedvével találkoztunk össze, melly mormogva és veszedelmes szándékkal közeledett hozzánk. Egy golyó azonban fején találta őt, úgy hogy azonnal hasra feküdt, nagy örömére a környékbeli rókáknak. (Folyt, köv.) A szalonka-idéiiyliBZ. Udvari szalonka-vadászatok Valkón. Martius hó 18-án reggeli 9 órakor О Felsége legmagasabb kíséretében a helyszinén megjelentek О es. kir. fensége József föherczeg, gr. Andrássy Gyula külügyminister, Baumgarten tábornok és gr. Bellegarde ö excellentiáik, továbbá b. Lobkovitz, ifj. gr. Grünne, br. Löhneisen, és mltsgs. Benitzky Ferencz urak. Daczára, hogy az idő kedvezőnek mutatkozott, mégis az összes 24 hajtásban alig volt 30 szalonka található, melyből lövetett 4, mint szinte 4 róka. О Felsége lőtt 1 szalonkát és 1 rókát. Martius 21-én reggel szintén 9 órakor gr. Andrássy ő nmltga kivételével, fentebbi magas vendégek, s ezeken kivül br. Wenckheim Béla ő exja. és Chotek gr. ur szintén megérkeztek, és 2" magas hóban folytatván a vadászatot. Már az első hajtásoknál kitűnt, hogy az időközben megérkezett szalonkák itt rekedtek ; a hajtások szokás szerint jó rendben intéztettek, de a sürü állab annyira be volt hóval lepve, hogy a hajtók csak nagy ügyei-bajjal voltak képesek keresztülhatolni, miért is sok szalonka visszamaradt. 12 órakor volt a villásreggeli, fél egykor pedig folytatva lön a vadászat, és tartott délután fél ötig. Az e napi eredmény 23 szalonka, melyekből О Felsége ötöt lött. Ma reggel kemény fagy, és zord téli idő. Eszerint a húzás bevégzettnek tekinthető, s igy már harmad éve : hogy a kedvezőtlen időjárás miatt ezen kellemes helyiségen a szalonkavadászatok meghiúsultak. Valkón 1872. martius 22-én Huber Béla kor. főerdész. Sümegh-Rendekről B. A. úr szives tudósitását vettük, melyben irja, hogy martius 15-én lőtte Lord nevü vizslája előtt az első 5 darab szalonkát a Halyogosi magaslaton ; még három barátja volt vele, s azok is láttak vagy 50 darab szalonkát, s talán lőttek is egy párt, de vizsla hiányában, nem taiálták meg. Különben, mint tréfásan megjegyzi: társai egyike boldog vőlegény levén, inkább az ezüst hold költőies világán mélázhatott el, a másik pedig inkább tapsi-füles vadász levén, a földön kereste azt, mi a levegőben honos ; a harmadiknak pedig actái porától káprázott még a szeme. Másnap bájtokkal folytatták a vadászatot reggeli 10 órától esteli húzásig, de hol ezelőtt 10 évvel 20--30 darabot lőttek, most csak 6-ot találtak, mi aggatékra is került. — Martius 22-kén B. úr maga ment vizslájával szalonkázásra s 2 órai hasztalan keresés után, midőn éppen már haza indulna, egy bokorból egymásután 5 szalonka kelt föl Lordja elött, miből kettőt lött. írja még, hogy sok sárszalonka is szokott a környéken lenni, mikről szives tudósitását elvárjuk. A fentebbieken kivül még rövidebb és hoszabb tudósításokat kaptunk Somogyból és Baranyából, hogy ott martius 8. és 13-ka közt volt a legerősb vándorlása a hoszúcsörüeknek, azután hó és szeles eső elűzte őket. Szlavóniából, a valpói és miholáczi szalonka eldorádoból a casino vendéglőse kapott egyszerre vagy 15 darabot; ez volt az idén az első legerősb szállítmány Pestre. — Martius 15-ke óta Érd környékéről is küldtek fel egy párt Fuehsberger vadkereskedésének ; ellenben a Ráczkevi urodalom t. igazgatója 16-áról kelt levelében tudósit egyebek közt, hogy ott még addig nem láttak szalonkát. Itt mellesleg megemlítjük, hogy az onnan múltkor szállított 100 darab fáczán br. Erlanger bankáirészére küldetett Páris melletti fáczánosába, —sajnos hogy máshonnan nem is jelentkezett senki, holott olly sok helyen tenyésztenek hazánkban. Épp igy vagyunk a foglyokkal is, miket egy a tenyésztésben passionatus fő- és vadász-úr kerestet lapunk utján, s mellyre, bár többfelé levélben külön is tudakozódtuk — még semmi válasz nem jött. — De hogy felvett tárgyunkhoz újra viszatérjünk : Erzsébetvárosból irja passionatus ornitliologunk L—r, hogy az ottani környéken martius 12-kén észlelték az első szalonkákat ; a Maros mentéről is több helyről jelzik őket a mult hétben ; ellenben a Tisza mentéről mit sem hallunk. — Dabas környékéről kisebb szalonka fajok, továbbá aranylilék, bibiczek stb. küldettek fel az itteni vendéglökbe. A budai erdőségek déli lejtőit már hetek óta contumaz alatt tartja vagy fél száz puskából álló schnepfvadász — de még eddig csak egyetlenegynek halálát constatálja (mart. 17-kén) a fáma; ezt is egy pesti ismerősünk lőtte, s talán ez lesz az első és utolsó. Ugy kell lenni, hogy a budai környék mint omimosus hely ismeretes a Scolapax-had elött, s messze kerüli. —- Hont déli részéből már két ízben érkezett szállítmány a bosszúcsörüekböl, s úgy látszik ott „RastStationt" tartanak, mert daczára, hogy oda már 8—10-kc körül érkeztek, még tovább nem igou baladtok, mert Selmcczig még 18-áig sem jutottak. Szintúgy Gömörböl, különösen a csetneki völgyből, e vidék hasonnevű úr-vadászától nyert szives tudósításból értjük, hogy ott még 20-áu sem igen észleltek szalonkát, s havas, szeles, esős idők járnak.