Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-27 / 12. szám

_94 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 17. 1872. a körülményekhez és éhességéhez képest viseli magát. Táplálékát leginkább a tengeri-fókák képezik, mellyekre mindenütt leskelődik a jéghasadékok közt, s ha azok a viz mélyéből feljönnek kissé sütkérezni, a jégtorlaszak által fedve egészen közelükbe lopózik s hirtelen rajtok terem mint a tigris, mellyhez nesz nélküli lopodzásával is hasonlít. Ha a fókák a vizbe menekülnek, ő is utánuk veti magát, mert pecsenyéjüket igen kedveli s kitű­nően tud úszni; átalában igen gyors állat s csak az iramszarvas tud előle megmenekülni futással. Mere­dek sziklás magaslatokra macska ügyességgel tud felkapaszkodni, mire, valamint a sik vagy részint fekvő jégtáblákon biztos járásra talpainak (hátsó­lábain) érdessége, élei és kacsójainak *) szőrmés volta képesitik öt. Egy illy elejtett jégimed­vének talpbőrét egyszer lehúzván, gondosan meg­tisztítottam a bájtól , bedörzsöltem timsóval s felhúztam ; — mondhatom, hogy pompás, meleg harisnyákat kaptam bennök , mert a medvének jó botosai voltak, s csak sajnálhatom miszerint nem sokára a hajón történt tűzvész alkalmával megégtek. Miután a fókák többnyire az állójégmezőkön vagy annak szélein tartózkodnak, ennek következtében a medve is nyáron át annak rendes vendége, s nyomról nyomra követi a fókaverőket, hogy a lenyúzott álla­tokat felfalja, néha meg egy uszó óriás czethal hul­láján lakmározik. A jegesmedve megöli prédáját mi­előtt falna belőle, de megelőzőleg szeret vele játsza­ni, mint macskánk az egérrel. Néha a sarkövi áram­lattal uszó jégdarabokon lehajókázik Grönlandig s látogatást tesz e szigeten ; többnyire azonban még­is csak a jégen marad, lia nem nagy távolságban is a partoktól, de néba felkeresi a kikötött csolnakokat vagy bajókat, és csak puskalövésekkel riasztható el. Ha a kövér fókahusra kissé ráunt, illyenkor a táplálékony kacsatojások után jár, s pár óra elégsé­ges, hogy egy-egy kisebb szigetről egészen kipusz­títsa azokat. A sarkövi kutatókra nézve kissé kellemetlenek ugyan e mindent felfalni akaró medvék s két hüvelyk hosszú fogaik , hanem egy jó kétcsövű golyófeg>ver s elegendő mennyiségű réztöltény magával hordása ezen is segit és pedig könnyebben, mint talán egy döglött tengeri kutyának maga után czipelése. Ha az ember fegyvertelenül találkozik a medvével, ugy jobb öt kerülni, mert feltűnő tagmozdulatok vagy ijeszt­getés csak dühösitik azt ; még veszedelmesebb vele sötétben találkozni s általa talán fókának tartatni, ez olly félreértésre adna okot, melly csak későn világosit tathatnék föl. Ha ellenben az ember jól fölfegyver­kezve van, s határozott magatartással és nyugalommal bir, úgy a szabadkéz e politikája szemmellátha­tó respectusban tartja őt. Különben szegény medvénknek sorsa nem igen irigylendő, s mint a nagyvárosi proletárt, ki má­ról holnapra él, öt is a kenyérkeresés gondjai üldö­zik folyvást, s csak annyival van jobb dolga, hogy legalább a hideg ellen megvédi őt több hüvelyk vas­tagságú szalonnája. Egyszer egy illy medvének bendőjében — melly több társával hajónkat egész télen át Belagerungs-Zustandban tartotta — nem találtunk mást, mint egy flanelldarabot, mit sza­bónk vetett el, sokaknál pedig éppen semmit. Egyéb­iránt nem kis feladat is ez örökös jég- és liómező­köu, hol semmi sem terem, csak az örökös hóziva­tar — eleség után járni reggeltől estig, s estétől másnapig, feltorlódott jégmezőkön, széles repedések és uszó jégtáblák közt. Valóban, erdeinkben élő barna rokona irigylésreméltó commoditással él hoz­zá képest. A barna medvével egyformán a jégi medve is a tél egy részét alvással tölti valamelly jégtorlasz yagy sziklarepedésben. A pörkölt szalonna szaga ш értföldnyi távolságra is elcsalja, s útközben lát­hatni, mint megy fel magasb jégtorlaszokra, honnan szemlét tart a vidéken s magasra tartott orral préda után szaglász. Az eszkimók dárdával vadásszák őt, s eredményesen, mihez azonban hideg vér és sok ügyesség kívántatik ; némellyiken világosan látsza­*) Tatzen — megkülönböztetéséül ez inkább ka­rok és kezekhez hasonló módon használt előlábak­nak a hátsóktól. nak az illy párbajok nyomai. Ha jól fejbe nem ta­lálják, úgy egy lövés nem elég ártalmatlanná téte­lére, s néha öt lövés is kell, mig meggebed bele. A jegesmedvéveli találkozás különféle eredménye­ket szül. Nem ritkán történik, hogy egész csapat szánkán utazó halad el illy medvék mellett, alig 100 lépés távolságra egymásután, s ha csak lövé­sekkel nem ijesztgetik, úgy magatartásuk csak kí­váncsiságot árul el, s a meddig csak látják, a tova­haladó szánkók után bámulnak. Egy ép olly veszedelmes mint mulattató jelenetet élt át azonban matrózaink egyike a téli kikötőben. Nevezett egyén ugyanis a Germania hegy oldalán járkált fegyvertelenül, a hajótól mintegy 200 lépés távolságra, midőn háta megett közel egy medvét vett észre. Ismeretes lévén előtte ez állatok mesés gyor­sasága, melly minden menekvést kizár, s a sokszor sikeres csel, hogy t. i. figyelmöket elejtett tárgyak által lehet kijátszani: ő is egymásután hányta el keztyüjeit, csukláját, kabátját stb., mellyeket mig a medve egyenként megbámult és szétszaggatott, az alatt ő folytonos segély után kiabálás és futás közt a hajó közelébe ért. Itt a medve is utolérte őt s pár pillanatig mellette czammogva, keze után szaglászott mint a kutya. Ekkor emberünk, ki egyre kiabált, azon elszánt, de idétlen gondolatra jött, bogy derék­szíjával megfojtja a medvét ha az békét nem liagy neki. Szerencséjére e nem sok eredménnyel kecseg­tető vakmerőségre nem lett szüksége, meri vészkiál­tásait meghallottuk és segítségére sietve, a medvét kiabálásunk és lövéseink elriasztottuk. Futását a hegyoldalnak lefelé, meredek sziklákon át tette s pár pillanat alatt eltűnt. Krauschner nevü gépészünk, egy bécsi fiu, volt a napi hószükséglet szállítója konyhánk számára, s evégből mindennap kétszer járt ki szánkójával a kö­zeli jegeshegyre. Egyszer történt, bogy illy excursio alkalmával, egy medve szegődött hozzá észrevétlenül, s nagy majéstással lépegetett a szánkó után kiséret­kép egész a hajó közeleig, s csak itt vált meg tőle, kiabálásunkra, mellyel a gépészt veszedelmes kísére­tére figyelmeztettük. Midőn szánkákon a Fligely-fjordhoz rándultunk át , annak nagyszerű sziklabejáratánál egy óriási jegesmedvével találkoztunk össze, melly mormogva és veszedelmes szándékkal közeledett hozzánk. Egy golyó azonban fején találta őt, úgy hogy azonnal hasra feküdt, nagy örömére a környékbeli rókáknak. (Folyt, köv.) A szalonka-idéiiyliBZ. Udvari szalonka-vadászatok Valkón. Martius hó 18-án reggeli 9 órakor О Felsége legmagasabb kíséretében a helyszinén megje­lentek О es. kir. fensége József föherczeg, gr. Andrássy Gyula külügyminister, Baumgarten tábornok és gr. Bellegarde ö excellentiáik, to­vábbá b. Lobkovitz, ifj. gr. Grünne, br. Löhnei­sen, és mltsgs. Benitzky Ferencz urak. Daczára, hogy az idő kedvezőnek mutatko­zott, mégis az összes 24 hajtásban alig volt 30 szalonka található, melyből lövetett 4, mint szinte 4 róka. О Felsége lőtt 1 szalonkát és 1 rókát. Martius 21-én reggel szintén 9 órakor gr. An­drássy ő nmltga kivételével, fentebbi magas vendégek, s ezeken kivül br. Wenckheim Béla ő exja. és Chotek gr. ur szintén megérkeztek, és 2" magas hóban folytatván a vadászatot. Már az első hajtásoknál kitűnt, hogy az időközben megérkezett szalonkák itt rekedtek ; a hajtások szokás szerint jó rendben intéztettek, de a sürü állab annyira be volt hóval lepve, hogy a haj­tók csak nagy ügyei-bajjal voltak képesek keresztülhatolni, miért is sok szalonka vissza­maradt. 12 órakor volt a villásreggeli, fél egy­kor pedig folytatva lön a vadászat, és tartott délután fél ötig. Az e napi eredmény 23 szalonka, melyekből О Felsége ötöt lött. Ma reggel kemény fagy, és zord téli idő. Eszerint a húzás bevégzettnek tekinthető, s igy már harmad éve : hogy a kedvezőtlen időjárás miatt ezen kellemes helyiségen a szalonkava­dászatok meghiúsultak. Valkón 1872. martius 22-én Huber Béla kor. főerdész. Sümegh-Rendekről B. A. úr szives tudósitását vettük, melyben irja, hogy martius 15-én lőtte Lord nevü vizslája előtt az első 5 darab szalonkát a Halyogosi magaslaton ; még három barátja volt vele, s azok is láttak vagy 50 darab szalonkát, s talán lőttek is egy párt, de vizsla hiányában, nem taiálták meg. Különben, mint tréfásan megjegyzi: társai egyike boldog vőlegény levén, inkább az ezüst hold költőies világán mélázhatott el, a másik pedig in­kább tapsi-füles vadász levén, a földön kereste azt, mi a levegőben honos ; a harmadiknak pedig actái porától káprázott még a szeme. Másnap bájtokkal folytatták a vadászatot reggeli 10 órától esteli hú­zásig, de hol ezelőtt 10 évvel 20--30 darabot lőt­tek, most csak 6-ot találtak, mi aggatékra is került. — Martius 22-kén B. úr maga ment vizslájával szalonkázásra s 2 órai hasztalan keresés után, mi­dőn éppen már haza indulna, egy bokorból egymás­után 5 szalonka kelt föl Lordja elött, miből kettőt lött. írja még, hogy sok sárszalonka is szokott a kör­nyéken lenni, mikről szives tudósitását elvárjuk. A fentebbieken kivül még rövidebb és hoszabb tu­dósításokat kaptunk Somogyból és Baranyából, hogy ott martius 8. és 13-ka közt volt a legerősb vándorlása a hoszúcsörüeknek, azután hó és szeles eső elűzte őket. Szlavóniából, a valpói és miholáczi szalonka eldorádoból a casino vendéglőse kapott egyszerre vagy 15 darabot; ez volt az idén az első legerősb szállítmány Pestre. — Martius 15-ke óta Érd környékéről is küldtek fel egy párt Fuehsber­ger vadkereskedésének ; ellenben a Ráczkevi uroda­lom t. igazgatója 16-áról kelt levelében tudósit egye­bek közt, hogy ott még addig nem láttak szalonkát. Itt mellesleg megemlítjük, hogy az onnan múltkor szállított 100 darab fáczán br. Erlanger bankái­részére küldetett Páris melletti fáczánosába, —saj­nos hogy máshonnan nem is jelentkezett senki, holott olly sok helyen tenyésztenek hazánkban. Épp igy vagyunk a foglyokkal is, miket egy a tenyésztésben passionatus fő- és vadász-úr kerestet lapunk utján, s mellyre, bár többfelé levélben külön is tudakozód­tuk — még semmi válasz nem jött. — De hogy felvett tárgyunkhoz újra viszatérjünk : Erzsébet­városból irja passionatus ornitliologunk L—r, hogy az ottani környéken martius 12-kén észlelték az első szalonkákat ; a Maros mentéről is több helyről jelzik őket a mult hétben ; ellenben a Tisza menté­ről mit sem hallunk. — Dabas környékéről kisebb szalonka fajok, továbbá aranylilék, bibiczek stb. küldettek fel az itteni vendéglökbe. A budai erdő­ségek déli lejtőit már hetek óta contumaz alatt tartja vagy fél száz puskából álló schnepfvadász — de még eddig csak egyetlenegynek halálát consta­tálja (mart. 17-kén) a fáma; ezt is egy pesti isme­rősünk lőtte, s talán ez lesz az első és utolsó. Ugy kell lenni, hogy a budai környék mint omimosus hely ismeretes a Scolapax-had elött, s messze kerüli. —- Hont déli részéből már két ízben érkezett szállít­mány a bosszúcsörüekböl, s úgy látszik ott „Rast­Stationt" tartanak, mert daczára, hogy oda már 8—10-kc körül érkeztek, még tovább nem igou baladtok, mert Selmcczig még 18-áig sem jutottak. Szintúgy Gömörböl, különösen a csetneki völgyből, e vidék hasonnevű úr-vadászától nyert szives tudó­sításból értjük, hogy ott még 20-áu sem igen ész­leltek szalonkát, s havas, szeles, esős idők járnak.

Next

/
Thumbnails
Contents