Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-28 / 8. szám

FEBRUÁR 28. 1S72. Lupus igeu agg kort e'rt el, de soha se felejtheté el kedves Dutziját és annak halálát , sokszor könynyes szemmel tevén hozzá : „S nekem kellett öt lelőni." „Sporn." Báró De Manx a Bakonyban. T. szerk. ur ! Mint egyik előfizetője a „Vadászés Verseny-lap"-nak, sok érdekes, mulattató vadászkalandot, nagyobbszerii vadászati leírásokat olvasok abból, de nem találtam abban egy nemét a leírásoknak, mellyck, azt hiszem, humoros tartalmuknál fogva nem egy olvasónak szereznének derült perezeket. Ertem egyes hírneves vadász notabilitásaink élet- és vadászrajzait. Azon hitben, hogy utánzóm akad, megkisérlem én a kezdetet ; lehet hogy elbeszélésem nem üti meg a mértéket, ugy kérem firkámmal valami perkussiós Nimródot boldogítani, ki azt, ha egyébnek nem, tán fojtásnak használhatja. A ki a dunántuli : Veszprém, Zala, Somogy, Vasmegyei nagyobb vadászatokban a mult két évtizedben résztvett : okvetlen fog emlékezni egy kedélyes öreg úrra, ki ugy sajátságos jó kedélye, mint bizarr kalandjai elregélésével jiótolta nem egyszer a vadászat silány eredményét. (Ez az öreg P. Károly bácsi, az egész Dunántúl Károly bácsija volt, ki életében viselt dolgaihoz bűn, még halálában is excentrikus volt\ Engem nagyon szeretett, mert sokat csötlöttem botlottam vele, s kalandjait rendületlenül meghallgattam s csodáltam; még életében emlitém neki, hogy pár kalandját e lapokban közölni szándékozom, ő megengedte, s igy azt hiszeaa, nem fogom szép emlékét bántani, ha róla most megemlékszem : „Nagy hideg volt — kezdé ő bodor füstök s szokásos arczfintorgatások közt ; — már 3 óra hosszat álltunk az... fői határi erdőszélén, — hasztalan, az őzbika nem jött. Bajuszunk szakálluukkai fagyott össze, pipánkban a tüzet a hideg kioltotta, szemeinket a hópelyhek fagyasztani kezdték : egyszerre törtet a bika egyenesen nekem, én hagyom futni meliertem, s a másik pillanatban utána akarok lőni : lábam a hó közé fagyott! mit tegyek: puskámat vállamon át hátrafelé irányoztam s ime a durranás után az őzbika elbukik ; nagy nehezen utána iramodom, de az én bikám feltápászkodva neki a z.-föi tónak ; a vastag jégen át már-már menekül, de szerencsére egy puskalövésnyire épen arattak az aratók, kik aztán a sebzett vadat sarlóikkal kaszáikkal verték agyon." Kérdeztük aztán : miként lehetett, hogy télen arattak ? — Hm ! — feleié kissé zavarban, — hát az csak ugy van, hogy maguk azt a vidéket nem ismerik, mert ott nyáron is tél van, és az a tó nyáron is jeges, a melly birka vagy marha abból iszik, hát bélgörcsben elvesz, mert elfagy a bele. De ez még semmi — folytatja neki tüzesedve — a mult nyáron egyszer B. gróffal itt vadásztunk, s a gróf kíváncsi volt tudni a tó mélységét, elkezdtük tehát spagáttal mérni, s uram fia ! S.-röl két mázsa fonalat kihozattunk, s mind belé eresztettük, de végét még sem értük ! Jó emlékező tehetségéről tanúskodott az öreg Károly bácsinak az az esete is, midőn a mult években egyszer Zalamegyében В — n vadásztunk ; mig a hajtók, puskások felálltak, ő — szomszédom lévén — magához intett s igy szólt : „Halla e solgor ! (dunántuli szólásmód" hallja e sógor ! helyett), ezelőtt 22 esztendővel, mikor én itt a vidéken laktam, ugyanezen törzsök mellett áltam mellyen most, (?) s ezen a helyen esett meg velem az a sor, hogy a hajtók hajtottak, én pedig szunyókáltam, mikor egyszerre csak érzem hogy valami boszantja az orrom hegyét ; oda kapok hát — róka van a kezemben, a farkával ezirógatta az orrmányomat. Nekem se kellett több, összefogtam mint a nyirő-asszony a birkát s kusztorámmal szépen kifejtettem a bőréből, aztán egyet a bicskával szúrtam az ülletibe, s ill' a berek nád a kert, a róka odább állt. Rí következő tnvaszezal szalonka után bujkáltam a borovicskásban, hát egyszer csak mit látok : az én meztelen rókámat ! micsoda ! ollyan szép fiatal pehely volt már az uj bőrén nőve, hogy alig ismertem rá ! Épen földi puezok után lesett. Hegyibe csettentek, egyet-kettőt lökött magán, s félre dobta a nyelvét ! Ez pedig ollyan igaz, hogy a bőrét az R — i grófnál ma is megláthatja kitömve, kalamus-tisztogatónak használja az Íróasztalán ? Füllentéseit olly gyakran s olly egyformán ismétlé,hogy végre maga is elhitte ! — Esküvel erősité egyszer hogy 48—49-ben, mikor a Muraközben a horvát parasztok az erdőkben bujkáltak a magyarok elől, hát ö jó két kopóval kijárt rájok ! „Fölálltam — úgymond — egy vekszlire, a kutyákat kikupliztam és vártam ; egyszerre csak au ! au ! au ! a kopók hajtanak : nézek a szálasba, hát látom ám, hogy a Dudás kopó előtt czammog a horvát, — • egyenesen nekem : mikor az aléra kiért, czélba veszem , puff, ott feküdt a horvát ! Igy abban az időben mindennap lőttem vagy 4—5 horvátot! A fülüket beküldtem a szolgabírónak !" „Hej sok szép időt értem én itt abban az időben — folytatá — azr.-i gróffal egész éven át találtunk lőni valót, lia más nem volt, februáriusi meleg napon dél felé elhuzódtunk az istállók mellé, s vártuk mig a varjuk megjönnek a trágyakupaezra delelni. Egy illy alkalommal egy duplára annyit lőttünk, hogy két igás kocsis két taligával egész délután a dögvarjukat hordta be. Volt is az egész pusztában este varjúleves." Vizslatanitásban a jó Károly bácsi nagyhírű ember volt. Boldog volt, kinek kutyáját ő elvállalta, mert az hát kivolt tanitva. Tauitási modora sajátságos volt, sok derült perezekre nyújtott alkalmat, de mindezekről, ugy Károly bácsi egyéb számtalan kalandjai és füllentéseiről csak az esetben, ha a szerkesztő ur szívesen veendi azok közlését ! Tisztelettel L. Gy. A san-franciscói vadaspiacz. Ha valahol, úgy San-Franciseoban a gourmand mindig talál vadat eleget, kivált szárnyast, túlmennyiségben, mihelyt az északi vizekről hazafelé tartanak, hogy California enyhébb éghajlata alatt átteleljenek. Annyi illyenkor különösen a vadlúd, hogy párját egy negyed dolláron kaphatni, miután senki se tudja, mit csináljon velük, s a Sacramentó és Sz.-Jakob folyami gőzösökön minden nap ujabb tömeget hoznak. Csak a vad-pulyka, ez igen ízletes szárnyas, hiányzik, mert ez a Rouky-Mountains nyugoti oldalán nem igen mutatja magát, mig a középső tartományokban igen szapora. Ellenben sok a fogoly és fürj, különösen ez utóbbi, mellyek megszámlálhatlan foltokban lepik el a mezőket, s ezrenkint fogdostatnak össze hálóval s hozatnak elevenen piaezra, hol mindig frissen kaphatók A foglyokat vasúton küldik a Missisippi völgyéből ; Californiában nincsenek. Vadkaesák és galambok, erdei- és vizi szalonkák, hurosok és fenyvesek és más névtelennek tömegei fedik a vásári zsarnokok asztalait. A vad-hattyú és ; darú pecsenyéjének is lehetuek kedvelői, mert gyakran láthatni a vadas-piaezon. A nagyobb vadból nem ritkán láthatni m а с zk ó t is kiterítve, egyrészt reclam végett, de másrészt húsa nem is olly rossz, legalább a san-franciscói nemzetőrség és haditengerészet tisztjei igen kapkodnak utána s szívesen fizetik, csakhogy egyegy talpat vagy orrot haza vihessenek ; az asszony aztán közönségesen nem akarja megcsináltatni, s a férj kénytelen vele a clubb konyhájába fordulni, hol nagy éelat-val tálaltatik fel, s az egész városkerület beszél róla ; hja ! a Colonelnek (s ki ne volna Amerikában legalább is ezredes!) ked

venez eledele, mikor anno ekkor és ekkor a Rouky-Mouutainsban az indiánokkal harczoltak, igen megkedvelte. Oh re publieanus vásári komédia ! — Mióta a Pacificvasut a Sierrán tuli államokkal összekapasolta Amerikát, böléuyhús sem ritkaság télen át, mit az indiá- 1 nok ejtenek el; a fiatal, kövér borjuk busa nem megvetendő pecsenyét ad, de a vén bikák vagy teheneké éldelhetetlen. A nagy jávorszarvas, melly ezelőtt számos falkákban élt ez államban, mindinkább ritkul, pedig kár érte. A közönséges szarvas, melly nagyságra nézve az európai szarvas és őz között állna, még jócskán található ; s arra nézve a legjobb marhahússal egyenértékű. Igaz, hogy itt a vadhúst nem is készítik oly Ízletesen, mint Európában, s páczokról, sauceokról nem sokat tudnak , csak röviden — yankee modorban — sütni vagy főzni ; s igy a husárus a szarvast is szeletekbe metéli fel, mint a beafsteakot, s vereshagymán sütik. — Mezei és házinyúl quantum satis és igen olcsó, azonban nem igen kedvelik , mert az asszonyok — mint Amerikában többnyire — sokkal „erösb szelleműek" (nem akarom mondani, hogy neveznék ezt nálunk), mintsem a spékelés és páczolással pecsmetelni akarnának, pedig csak ez nemesiti a pecsenyét. A vidra tudvalevőleg nagyon ovatos állat, miért is nagy nehézségekkel jár elejtése, ép ezért emlitésre méltó, hogy M a s z nevü erdész Treseburgnál a mély patakban négy vidrára bukkant, és azok közül hármat elejtett, a negyedik egy kőbányai üregbe menekült s az erdész emberei által ott veretett agyon. A legnagyobb ezen négy vidra közül öt láb hosszú volt. L—r. A galambok barátainak első berlini társulata, Dr. Bodinus elnöklete alatt, átalakuláson megy át és ezentúl figyelmét kifogja terjeszteni a házi szárnyasok és énekes-madarak tenyésztése és honosítására. Egy szárnyas zsivány. Tudvalevőleg a H é j j a (Habicht) szárnyas vadjaink legveszedelmesebb ellensége és vérszomja őrült vakmerőségre képes ragadni, minek több példája ismeretes. A mult hetek alatt is egy pár eset történt, melly e madár vakmerősége felől tanúskodik : Nov, végén Essenben egy törvényszéki hivatalnok szobájába repült be a szellőztetés végett nyitva hagyott ablakon, galambot üldözve, s ott el is fogatott. Erzsébetvároson W. —ur padlására csapott be egy tyúk után egy héja ez év elején, s ott fogatott el zsákmányán. L.— Vén sas. Gombainville ur Bruznebobi parkjában rövid idő elött egy к i r á 1 y s a s (Aquila imperialis) lövetett, melynek nyakán arany karikát találtak a következő körirattal : „Kaukázus hazám, villám a nevem, Botinsky a gazdám. 1750." E szerint e madár 120 évesnél idősb volt; s túltett a század elején a Scbönbrunni sason, mely 109 évet élt. A kaukázusi szárnyas Mathusalemje most a St.-Loi muzeumban van felállítva. „Die heutigen Jagd-, Scheiben und Schutzwaffen von Ignáz Neumann. Weimar 1872." E munka nagyon is megérdemli az elolvasást, azonban vakon hinni nem kell a komának, az, a ki tudja, hogy szerző lüttichi fegyvergyáros, azonnal észreveszi, hogy itt-ott ciceró pro domo beszél, igy magyarázható ki az is, miszerint a Dreys e-féle jeles fegyverekről majdnem fitymálolag emlékezik meg. Gf — L — r. Waidmannsküche igen jó német munka jelent meg, mely nemcsak inyenczeink előtt lesz kedves jelenség, hanem méltán figyelmeztethetjük arra egyáltalában vadászainkat és vadászaink szép házi úrnőit, mivel e munka Ízletes és pikáns ételek kiszitésére fog és több uj utasítást adni. К . jo Eladó agancs-gyüteményre is figyelmeztetjük ol vasóinkat melly sok abnormitást is mutat fel. Van -