Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-07 / 5. szám

38 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 14. 1872. Ez tehát csak lassan közeledett hozzá és ugy 15 lépésről újra felköszönté öt egy golyóval. Erre a medve felugrik és egy nagyot ordítva, a puskás felé fordul. Ez látja, hogy az ellenség nem tréfál, s készül a csatához másik csövével, melly még meg volt töltve golyóra, keze ügyébe helyezi jó hosszunyelü, fokosforma baltáját, a mit az erdészek „fajegyezés" végett magukkal szoktak hordani, s igy hideg vérrel várta a maczkót, melly a mint valami lü lépésnyire közeledett hozzá , harmadik lövést is tett reá, mire a medve azonnal összerogyott, ,. . , , . , ., ' . I nyi erosebb mozgalomban, hol a nep csakhamar az és visszafelé valami hat lépésnyire vánszorog- ; uraság

i erdőnek s benne a vadnak tört. Nálunk is ván, többé nem mozdult. Az erdővéd lát• án, j a

z 50-es évek gyászos ideje sok egyéb okszerűen szabadabb mozgással együtt ez indokolbatlan túlcsapásnak is elejét vett; de az 1860-as úgynevezett , . , тт. i-i i i . i. i „alkotmányos" időben a derűre borúi a szabad vadákibuit: — de mit látott fiarom kobor kutyát, I . , . , , J J ' szat ismét labra kapott s azóta nem is akadt hatakik azalatt — tudja az ég, honnan kerülve — I lom> mel

y komolyan csak meg is kisérelte volna korlátozását. Ily időben pusztul minden, az okszerűbb vadtenyésztőm к elmúlik még kedve is a tanok , ha ez napi irodalmunkban is meghonosulna. Szerző ebbeli nézeteit következőleg ecseteli : „V adászatunk, noha az az Európában található vadak majd valamennyi nemére kiterjed, noha főúri rendünk, sokhelytt középosztályunk kiváló s legkedveltebb sportját képezi, olyan, hogy nemzetgazdaságilag, úgyszólván, még számba sem vétetett. Az 1848-diki nagy időben a köznép által érthetetlen „szabadság" szó talán legelőször is abban nyert magyarázatot, hogy az ősi törvény által valamennyire — bár nagyrészt feudális irányban — vé dett vadászati korlátokat áttörte, szabad levén akkor minden , tehát az „úr vadja" is. Ugyané jelenséget találjuk egyébiránt külföldön is valamenyhogy a maczkónak nem kell több, ott hagyta öt s kíváncsian a lyukhoz ment, a mellyböl a barlangba hatoltak, s a medvekölyköket megfojtva, összevissza marták és formaliter széttépték.**). Ó hamar elkergette az ebeket, de már nem maradt sok a fiatal medvékből ; csak annyit tudott összeszedni az aprólékokból, hogy ki lehetett számítani belőle három fiatal maczkót. Azzal összehivia a többi puspásokat, s vezette őket a csatatérre. Azok persze, egyik sem álmodott medve felöl s egyszerre csak négy halottat látva, itgyancsak bámultak. Az öz-vadászatot persze abbanhagyták, egyikük hamar egy szánkóért s lóért futott, s este felé diadallal vonultak be a faluba. A maczkó 260 fontot nyomott. Ez eset a volcsai völgyben, a Szopolna nevü erdörészben történt. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ugyanez a közalap, kir. erdő véd : Duchony János máiIá medvét lőtt s ez volt a 15. darab. О az uradalomban már 43 évig szolgál, mindig a volcsai pagonyban és 65 éve?, de a meglehetős szép kor mellett ö azéit mindig az első a hegyekben, s akárminő fiatal embernek jól kell iparkodni, ha utána akar érni a mere dek turóczi hegyekben. Znióovárallyán 1872. évi január hó 23-án. III-ik Skiess. nyirfajd császármadár fáczán fogoly fürj . vadkacsa . erdei szalonka vizi szalonka 26 db = körülbelöl 945 ,, — ,, 10,936 „ 14,233 „ .5,302 „ 1,610 „ 1,519 „ 594 „ Összesen 50 frt 1,000 „ 15,000 „ 4,300 „ 1,060 „ 800 „ 1,500 „ 60 „ 87,600 A vadászat statistikájához. A napokban egy közügyeim et keltő munka hagyta el a sajtót következő ezim alatt: „Hazánk és népe

11 a közgazdaság és társadalmi statistika szempontjából. Irta Keleti Károly, a magy. tud. akad. levelező tagja. A munka 8-rét alak, 28 ivnyi diszes kiállítás, 12 színezett grafikai térképpel. Ára, diszcs angol kötésben 7 frt. — Eltekintve e mű országos éltékétől, melylyel hazánk közgazdasági, ipari és termelési viszonyait, majd műveltségi, nemzetiségi és vallási tömörülését mind jeles publicisticai commentáraiban, mind elmésen összeállított grafikai térképeiben — mintegy tükörben — tárja elénk : bennünket leginkább az erdészet de különösen a vadászatra vonatkozó része érdekel, annál inkább, mert szerző maga is serényen járván el Diana istennő ösvényén, s a vadászirodalomnak is régibb művelője lévén, kétszeresen érdekel e fejezetével, melly ben, ha néhol a nemzetgazdász gáncsot is akar vetni a buzgó vadásznak, de az ország olé terjesztett ez ismertetést olly igazi vadász szellem lengi át , miszerint óhajtenyésztéshez, mely idővel, költséggel, sok türelem' I próbával jár, s ma holnap ott leszünk vadas tereinkkel, a hova folyóinkkal, tavainkkal már nagyrészt eljutottunk, szóval oly pusztulás előtt, melynél a védő s óvó törvénynek nem lesz mit óvnia, védnie. Pedig még a vadásztörvény is egyre késik, noha az országgyűlés elé terjesztése óta legalább három év múlt el -— mert egyéb, tagadhatlanúl még fontosabb közügyünk elintézését, vagy meghozatalát mindeddig gátolta. De még ha meg is hozatik, vájjon lesz-e oly hatása, melyet a birtokviszonyok s vadászati jogok méltányos kiegyenlítése végett várhatunk. A szabadelvüség czime alatt ellene emelt nehézségeket aligha lehetne ugyanis elfogadni, s lia mai társadalmunkban, mely a közös jó szempontjából és érdekében annyi egyéni megszoi-itást kénytelen megszenvedni egy pár választó kegyvesztésétöl való félelmünkbeu bizonyos birtoknagyságot, illetőleg minimumot sem akarunk elfogadni, melyen a vadászat űzhető legyen, akkor kár a törvény meghozásával is bajlódnunk, mert az ily törvény által elérhető eredményt, t. i. a vad teljes elpusztulása felé való erélyes törekvést, most is tapasztaljuk. A vadászatnak ugyanis az a nagy baja, hogy élvezet is, szenvedély is, és nemzetgazdasági fontossága többnyire csak ürügynek tekintetik arra nézve, hogy néhány jogosultnak számára ez élvezetet bizI tositsa. Pedig nem kell épen túlnagyra becsülnünk I a vadászat nemzetgazdasági fontosságát, valamintI hogy nálunk, bőven levén még eledelünk, még ilyenI né alig is emelkedett, főleg helytelen üzésénél fogva ; I mégis az egyet csakhamar beláthatjuk, hogy egy-két j holdnyi birtokon nemcsak vadtenyésztésről, de még 1 jogosult vadejtésröl se lehet szó, oly törvény tehát, 1 mely megszorításokat ne foglalna magában, meg I sem hozható. I De a vadászatnak még nemzetgazdasági oldala I sem megvetendő. Számokkal ugyan eddigelé alig I rendelkezünk, mégis, ha csak nagyjából tekintjük is i az általa termelt értékeket, csinos összegeeskékre ' akadunk. A „Vadász- és Versenylap" buzgó szerkesztője ugyanis iparkodott számilag összeállítani a Magyarországban egy évben ejtett vadak mennyiségét. Teljes eredményre, igaz — és viszonyaink között természetesen — nem jutott; mert ke telezve senki sem levén, csak az küldte be az adatokat, kinek arra kedve levén különben is följegyezte azokat, külön e czélra, meg a szenvedélyes vadászbirtokos sem akart fáradni. A mégis bekerült adatok azonban, noha az országnak csak kis terére terjedőknek ismerhetjük el, mégis tekintélyes összeget mutatnak, főleg, ha a Nevetséges árakat szabtunk itt a vadnak, mégis, ha hozzávetjük, hogy talán egy ötödéről Magyarországnak kerül be csak adat, hogy például csak fáczán évenkint 20—40,000 frt ára hozatik be Morva- s Csehországból, könnyen belátjuk, hogy legalább is fél millió érték hozatik évenkint a vadász által forgalomba, oly összeg, melynél csekélyebbért akárhányszor kell törvényhozásunknak még hasznosaknak ismert beruházásoknál is fukarkodni s mindenesetre olyan, melyet okszerű kezelés mellett legalább is meg lehetne négyszerezni, nem tekintve azon előnyt, mit ez egészséges tápszernek tágabb körökbevaló elhatása nyújtana. Hogy a bemondott 30 medve, 49 farkas, 1235 róka, 212 nyest, 1609 ' ményét, 655 borz stb. nem felel meg ugyan a valóságnak, de bőrével szintén tekintélyes összeget képvisel, szinte fölösleges említeni. Eléggé bizonyítja pedig ez adatok helytelenségét azon ragadozók hivatalosan kimutatott mennyisége, melyekért a kormány ju'.almakat (tagliat) fizet. Elejtetett ugyanis 1868-ban 1869-ben medve farkas medve farkas Magyarországban 19 195 29 287 Erdélyben . . 13 115 64 269 Összesen 32 310 93 556 1370-ben pedig Magyarország-Erdélyben együtt 64 medve 269 farkas, tehát átlag 2 — 3-szor annyi medve és 6—8-szor anyi farkas, mint а „V. és Versenylap" kimutatásába került. Miután pedig az ily nagy vadak följegyzése mégis rendesebben foly, mint az apróbb vadaké, könnyű elgondolni, mennyivel nagyobb értéket képvisel a vadászat, mint rendesen fel szokott vétetni. A vadászattal s halászattal foglalkozó népességről alig szólhatni. Az egyedüli számadat, mely e tekintetben rendelkezésükre áll, azon sovány rovat, mely a számlálás alkalmából töltetett be, kitüntetvén, hogy vadászattal és halászattal foglalkozik. ) A közel 10 hónapos bocsok tehát igen gyengék lehetnek még, hogy egypár kuvasz, vagy vadász eb (?) elbánhat velük, s anyjuk se igen jó conditióban lehetett, hogy egy béllövésre eldőlt ; különben a téli álom s táphiány érthetővé teszi ezt. Szerk. darabszámhoz mérsékelt becsárakat csatolunk. Ejtetett ugyanis Magyarország és Erdélyben 1869—70-ben : körülbelöl 10,000 frt. 8,000 „ szarvas . 351 db dámvad „ . 230 rt őz. . 904 vaddisznó . . 188 n nyúl . 29,798 siketfajd . 39 •n 13,500 8,400 23,800 130 Magyarországban . 4,028 87 Fiume és kerületében 90 Horvát-Szlavonországban 256 A határőrvidéken 471 Összesen 4,932 ember. Szinte fölösleges emliteni, hogy mestersége után élő vadász talán van e csekély szám közöt is egy-két egyén, A vadászatot nálunk, mint sportot, üzi a nagy úr, a földbirtokos s a ki állásánál fogva teheti, a polgár, per abusum pedig a sok tilosba járó parasztvadász. Még a hivatásszerű vadász is erdész inkább, vagy e minőségben van alkalmazva, az uraságoknál itt-ott még vadász cimén szereplő komornyikot vagy inast remélhetőleg senki sem fogja ide sorozni. Maradna tehát fentebbi számunk túlnyomó nagy része a halászatnak stb. Hont megyéből l.Ipolysághról) írja Dianának egy állandó imádója s e lapok szives olvasója (,N. P. ur.) : „F. január 16. és 17-én Huszár István u r m ikulai uradalmában, a peröcsénvei hegyekben, hajtóvadászatot tartottunk. Rendező a vendégszeretetéről hires Blaskovits Pál houvédörnagy, a háziúr rjkona volt, Az első hajtásban egy hatalmas vadkan csörtetett elő, mellyet Méhes József ur, egy ép olly kitűnő, mint passionatus vadász ejtett el, ki nem rég ugyancsak ott egy négy mázsás vadkant és egy tizennégy águ szarvast lőtt, — A mostaniba két lövést tett, mindkettő halálosnak bizonyult, mégis pár száz lépésnyire haladt még a vadkan, s csak egy ujabb kegyelemlövésre nyugodott le végképpen. Megméretvén, három mázsát nyomott, tehát egyike a legszebb példányoknak A két napi vadászat össz es eredménye az emiitett vad