Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-16 / 41. szám

298 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A UGUS T US 28. 1872. nak a politikai életben is akadályok,miken szőrszál­hasogató dictiókkal soha át nem jutnak. A falka re­mélhetőleg 20-kán megkezdheti vadászatait. — Ed­dig a következő urak irtak alá a falkavadászatra: 1. Andrásy Gyula gr. 2. Esterházy Lajos hg. 3. Piret Lajos br. 4. Batthyány Elemér gr. 5. Esterházy Miklós gr. 6. Andrásy Manó gr. 7. Szápáry János gr. 8. Inkey István 9. Sztáray János gr. 10. Jankovich Aladár, gr. 11. Wenckheim Béla br. 12. Éber Nándor. 13. Wenckheim-Czind. Béla br. 14. Zichy Ferraris Victor gr. 15. Vaecker Gotter br. 16. Széchenyi Béla gr. 17. Wesselényi Béla br. 18. Wodiáner Albert br. 19. Rudics József ifj. br. 20. Aczél Péter. 21. Baltazzi Sándor. 22. Baltazzi Hector. 23. Baltazzi Aristid. 24. Scbawel. 25. Harkányi Károly. 26. Pázmándy Béla. 27. Mocsonyi Géza. 28. Károlyi Pista gr. 29. Orczy Elek br. 30. Baranyay Pál. 31. Festetics Tassilo ifj. gr. 32. Blaskovits Ernő. 33. Harkányi József. 34. Zichy Béla gr. 35. Esterházy Imre gr. 36. Tisza Lajos. 3 7. Esterházy Andor gr. 38. Almássy Kálmán, ifj. gr, 39. Dessewffy Aurél gr. Körültekintés a pesti vadas-piaczon. Szeptember bava igen kevés vadat bozott az inyenczek számára, mert a hőn várt fo­goly és Ízletes süldőnyul egészen elmaradt, s csak szarvas és viziszárnyas volt kapbató. Ezen „konyha ealamitás" közösiigyes'kérdés­sé vált, mert bizony az osztrák és cseh-atyafi is hiába várta a hossza évek során át meg­szokott vadböséget, s igen mulatságos volt észlelni, mily sikertelen türelemmel s nem kevés költséggel rendeltek, „bármi áron" pesti vadconsumensek foglyot Csehországból, s cseh vadkereskedők nyulat Magyarország­ból Prága s Bécs részére. Hogy Csehországban oly nagy a fogoly hiány : az idei nyár, s vizüzöni zord időjá­rás nyomán könnyen megmagyarázható. Mi­nálunk a jégessö s az — uj vad ásztör­vén y szintén elverte a magáét, — s azért se nyul, se fogoly. Különben october elején számos nyulküldemény érkezett a szabad­vadászat paradicsomából, a Kun­ságból Pestre, s igy remélhető, miszerint az ősz majd csak megvigasztalja a fogolyra vágyó gyomrokat, — mert fogoly most is csak oly ritka, — mint a császármadár. Ellenben szarvasoknak nagy böségiben voltunk, s a főváros felét sem birta fogyasz­tani azon büszke, hatalmas erdő fejedelmek hekatombjainak. melylyel a Bakony és Vér­tes erdők, nemkülönben Unghvár vidéke, Gö­döllő stb. megajándékoztak. A ki látta és hallotta, mily diadalmi hií­hó-val ünneplik odakünn egy árva hat- vagy tizágu szarvas elejtését, és végig olvasta a külföldi vadászlapok minutiozus leírását egy ilyen „országra szóló" esetről, — meg nem foghatja hazánkbeli sportsmaneink indolens szerénykedését. Itt halomra lövik a hatal­mas, csak még Magyarországon található 3—4 mázsás 14—16 águ királyszarvasokat, kocsira rakják, Pestre küldik, aztán se hire, se hamva. Valóban nem csoda, ha vadász­embernek nem hisznek, mert vagy nagyit, vagy titkolódzik. Az uj magyar államvasutak éjszak keleti vonalainak megnyitása szinte jó szolgálatot tett a vadaspiaczok élénkítésére. Ezen ős er­dőkkel pompázó vidék eddig nem ismert mennyiségű rőt- és serte-vadat igér főváro­sunknak , s lassacskán érkeznek onnan is ajánlatok. Persze sokszor nem hisz az ember szemeinek, midőn „eine hochgräfliche" vagy „к. к. Familien etc. Güterdirektion" októ­ber elején, ékes német „Canzleistyl"-ben fölszólítja az „Abnehmer"-eket, hogy terjesz­szék „fel" átvevési ajánlatukat a „szep­tember elseje" óta elejtett vadakra! — hozzá teszik, hogy az előre leteendő pénz­biztosíték rögtön az illető „Gutsrenteneasse" javára confiskáltatik, ba az illető átvevő a szállított vaa után járó összeget annak vas­útra adásától számítandó 8 nap alatt be nem fizette; mintha Unghvár vagy Munkács mind­járt Soroksár mellett feküdnék. — Az illető „Beamterek" valószínűleg az ötvenesekben tanulták a „Hintangebungs"-birdetések ezen ékes és késő fogalmazását. — Nur langsam voran, nur langsam voran stb. j Fáczány nincs sok, de van mégis, és j ugy birlik, hogy itt benn is, odakünn is nagy I állományok várnak a téli időre. Vizí szárnyas van elég. A vadréczék, gázlók, búvárok, vadludak, s számos más, uszó- s gázló madarak egész serege lepi el tavainkat s lepuskázva — a pesti Duna­partot. Szalonka, és pedig „szőr- s mezei" szinte van, s itt-ott egy-egy erdei is. A hisztorikus budai „első" erdei szalonka mindeddig még nem érkezett meg szokott kimulási helyére, a zugliget vagy svábhegy szelid rengetegeibe ; de hogy meg jön, s hogy „Ő" lövi, arra esküszik minden pest-budai „Schütz." Ő z mitbosi állattá lett. Külömben hirlik, hogy Békésmegyében s másutt még éli egy­két darab üldözött életét. A községi „hono­riatiorok" majd rajta lesznek, hogy jövő esz­tendőre már e vad is csak a természetrajzi könyvek képein tíguráljon. Különben ö maga is lesz oka ennek, mert a mit e már ritka állatról, e szegény utolsó mohikánról, alig hinne az ember, megtörtént: hogy megunván zaklatott életét, a veszély legközelébe takarodik, t. i. a Svábbegyre; j valószínűleg öngyilkossági szándékkal. Szeptember végin ugyanis a budai hegyek­ben egy csoportban 6 db öz mutatkozott; egyet belőlük Heinrich ur, pesti kereskedő lött, a többi mások által üldözöbe vétetett, s jelenleg ugy hirlik, hogy még kettő éli ve­szélyteljes ittlétét. Végül legyen valami vigasztaló is. A na­pokban Éjszak-Németországból egy csomag fenyves-madár érkezett Pestre. Korai meg­jelenésük mellett még megemlítendő, hogy ezen éjszak-német fenyvesek, ide szállitva nem kerülnek többe, mint a tót patriótáink által télen hozzánk szállítottak. Október hava majd csak ellátja piaczunkat vaddal, s megmutatja, hogy a paraszt va dász-consortiumok még az utolsó uradalmi nyul utolsó ivadékát is Pestre szállítják, — csak bankó lisse a markukat. M e г с u r. V ©gy© iL Semsey Lajos, f Egy halott feletti részvét és szánalom annál nagyobb mérvben fokozódik, midőn a halál °ly egyént szólit ki az élők sorából, ki életé­nek pezsgő erejében, még soká élvezhette volna annak örömeit. Fokozódik e részvét, midőn oly egyén végperczeit irjuk, ki a tár­sadalom minden rétegeiben tisztelet és becsü­lés tárgya volt. A debi eezeni versenyekről, hol még a legjobb egészség és jó kedélynek örvendett, újvárosi birtokára távozott, hol egész nap gazdaságát vette szemügyre. Az estebéd­nél egy erős arczideg rázkódást vett észre, de ennek nagy jelentőséget nem tulajdonitván, este lefeküdt, s midőn cselédje reggel szobá­l'jába lépett, öt a földön összerogyva találta. Utolsó mozdulatából ugy látszik, hogy fejét hideg vizzel akarta borogatni, de ebben öt rögtöni halála megakadályozá. Nyugtalan éjt tölthetett, mert az egész gyertya végig le­égett. Halála agyszélhiidés következtében fáj­dalom nélkül rögtön állhatott be. A sport mezején annyira ismert volt, hogy felesleges volna érdemeit felsorolni ; elég meg­emlitnünk, mit pár év előtt a debreczeni pá­lya létrejöttén tett, hogy több dij indítvá­nyozója volt, hogy pozsonyi s bécsi verseny­bírói tisztét a legpontosabban teljesité.— Örök békét mondunk mi is kedvelt halottunk em­lékére, kit éltében valóban tiszteltünk és be­csültünk. Zichy Miháiy festesz hazánkfia jelenleg London­ban időzik, hova a walesi herczeg meghívása folytán ment. A jeles művész kirándult az angol koronaörö. kös vadászataira Skóthonba, s e vadászkalandokat örökíti meg a herczeg számára geniális ecsete. Állami lótenyésztési jutalmak. A következő soro­kat vettük : Kérem megemlitetni, hogy a Sz.-Fehér­várott folyó évben tartandó állami lótenyésztési ju­talomdij-osztás nem október 27-én, mint, a hirdet­ményekben jelezve volt, hanem oct. 20-án vásár­vasárnapon délelőtt fog ünnepélyesen megtörténni. Bóné Géza, Fehérmegye főjegyzője. Vasárnap reggel az anyakanczák is megérkeztek Angliából. Szombaton lesz árverésük. Jegyzékük mai lapunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents