Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-02 / 39. szám

OKTÓBER 2. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 287 Csákvárott vigan van a világ, minden reggel és este ropog a puska ; néhány vendég is érkezett a a mult héten: hg Liechtenstein Frigyes és a bécsi angol követség egy tagja. A gyöngyösi vadász-társulat őz-vadászata a Mátra hegységeiben 1872. sept. 13., 14. és 15-én. Mióta társulatunk fennáll, nem volt ilyen sikerült vadászatunk. Az idő alkalmasan volt megválasztva, holdtölte volt. Az öreg vadászok tartanak erre valamit; mondják ugyanis: hogy a hold járása befolyással van a vadra. Igaz, amennyiben holdtöltekor csendes idő, szélcsend szokott lenni ; a vad nyugodtabb, a fák zúgása nem zaklatja fel, járása rendes, az üldözés könnyebb ; a puskás, ki a tájat ismeri, jobban észlelhet, combinálhat. Tehát ilyen alkalmas nap délutáni két órája volt a vadászok találkozása, a Mátra tövében fekve „Bene-pusztán", honnan azután együttesen indultunk a vadász-tanyára, hova beszélgetés, dévajság és tréfa között hat órakor megérkezénk. Festői látváuy ! a Mátra egyik legszebb tanya helye, aJávoroskut, pompás forrás, óriási ősfák, mohás ormok, s azok aljában a tizenkét öl hoszszú vadászsátor. Tehát ide érkeztünk elfáradva, szomjasan, de várva várt bennünket már a frissítő jó étel és ital. A természet szépsége mellett nagyon jól esik ám az embernek ilyen helyen a vacsora. Volt minden, ami jó ; olyan rendesen, jól és kényelmesen étkeztünk, mint otthon, ami vadászaton kissé luxus is ; volt jókedv, dal, no meg hát egy kis — kártya is ! Térjünk át a tulajdonképeni vadászatra. Másnap reggel 55 puskás és 23 kopóval megindultunk az állásba. Rliédey és Ballá vadászat-vezetők, kelet-déltől kelet-nyugat felé hajló félkörbe állitottak bennünket, ugy hogy a tölgyest és kis bérczet egészen elállottuk ; a parádi felől kezdődött а hajtás. Szél volt egy kevés, de az még javunkra szolgált, mert a hajtásnak szemközt fújván, a kutya annál inkább szagot kapott. Alig álltunk egy félóráig, már a hajtás hallatszott, kis vártatva a másik szárny átcTenében egy egyes lövés volt hallható. Meg nem foghattam, ki lőhetett : azt gondoltam valami orvvadász, mert tapasztaltuk, hogy minden vadászatunk alkalmával, a szomszédos erdőségek határain szoktak lesbe ülni. Erre a hajtás mindig közelébb-közelébb hallatszott, majd ezen, majd a másik oldalon történtek lövések, s igy lassan-lassan a hajtás mindig közelebbről hallattszott, s valami másfél órai állás után megszóllak a jeladó kürt a csoportosúlásra ; hát mikor összejöttünk, láttuk, hogy hat őz esett. — Ki lött legelőször ? minden ember azt kérdezte. Senki ! később sült ki, hogy a peczér puskázott őzre, és hogy el is ejtette. A második hajtás délután történt ; de kevés eredménynyel, és semmi érdekes nem történt. — Harmadik hajtás volt utolsó nap reggel, de nem volt a hajtásban 6—8 őznél több. Sokan hibáztak s vagy 4 őz ment el megsebezve, egyet egyik tagtársunk furcsán ejtett el ; midőn ugyanis összejöttünk, hoznak egy őzet ; keressük, hogy hol van lőve, nem találjuk, csupán a bal agancsában, a tövétől egy hüvelyknyire volt egy pp sörét ; hogy attól esett-e el ? kitudja, vagy ijedtében megrepedt a szive ! A következő urak lőttek özet : Szabó András Szólláthról kettőt; Szabó Ignáez, BallaGábor, Reinhart Rezső, Rigó Antal és Dely Imre egyet. A vadászó társaság hatvanöt taghói állott, azonban a hajtásokba nem ment mind ki. 17-én pedig a vadásztársulat a casinóban kedélyes vadászvacsorát rendezett, hol a társulat fővadaszmesterére, Kürthy Antalra, több talpra esett pohár köszöntés történt. H. I. Agtrássat» A galgavidéki agarász egylet/. hó ю-én d. u. 2 órakor Hatvanban közgyűlést tartand, melyre a t. részvényesek azon megjegyzéssel hivatnak meg, hogy tekintve a tárgy fontosságát, mentül számosabban megjelenni szíveskedjenek. Pest, 1872. okt. 3. Világhi Nándor, e. alelnök. A gyó'r-, veszprém- és komárommegyei agarászegylet t. tagjai felhivatnak, f. é. október 12-én d. u. 3 órakor Győrött a „Fehér hajó" vendéglőben tartandó közgyűlésen megjelenni, miután az idei versenyek végett keilend határozni. Szolga-Győr, u. p. Kis-Bér, sept. 25. 187 2. Hunkár Sándor, elnök. A csanádmegyei agarász-egylet kölyök-agárversenyét, melyben csak egyleti tag kölyök-agara futhat, f. é. október hó 25-én s következő napjain tartja O-Földeákon. , Nevezni lehet a versenyt megelőző nap esti 7 órájáig, mely időn tul nevezések nem fogadtatnak el. — Irásbani nevezések Návay Zoltán e. jegyzőhöz Ó-Földeákon intézendök. Návay Zoltán, egyl. jegyző. A bács-bodroghmegyei agarász-egylet kölyökagárversenyét /. é. október hó 15-én Ó-Movavic z á n tartja : 120 frt tiszteletdíj (pisztoly.) Futhat minden 18 hónaposnál nem idősb agár. Tét 5 frt, nem részvényes 10 frt; f. v. f. A tétössz fele az első, fele a 2-dik agáré. — Nevezni lehet Kovátsits Károly egyleti jegyzőnél Ó-Moraviczán okt. hó 14. éjjeli 12 óráig. Gyülhely : nagy vendéglő Ó-Moraviczán. Wojnits Simon, biró. Ugyanez egylet elegyagárversenyét 187 2. november hó 28-án Topolyán tartja, 200 frt tiszteletdíj. Futhat minden idejű és nemű agár, tét 10 frt, rem részvényes 20 frt. A tétössz fele az első, fele a 2-dik agáré. Nev. Kovátsits Károly egyl. jegyzőnél Topolyán, versenyelötti éjjel 12 óráig. Gyülhely : Topolyán, nagy vendéglő. W о j n i t s Simon, biró. Bölény-vadászat Dél-Indiában. (Folyt, és vége.) Vezetőimmel rövid tanácskozást tartván, elhatároztam, hogy balra térünk egy közegyenben futó hegygerinczen, melyet vigályzatok borítottak. Mi jól hallottuk, hogy előttünk két-három bölény is csörtetett, de oly sürü bokrok fogták el láthatárunkat, hogy mit sem láthattunk s ha a nesz irányát követtük is, a vadak lábai inkább megszokván járatlan talajt, mint mi, mindig több térelőnyt nyer íek nem csekély bosszúságunkra. Azonban haladtunk előre, teljesen az esetlegre bizva szerencsénket. Majd kissé kinyugodtuk magún- ! kat, miközben egyik vezetőm ide-oda ődöngvén, egyszerre csak azzal az örvendetes hírrel lep meg, hogy valami nagyobb fajta vad nem nagy távolban tőlünk a sűrűben zakatol s hogy alkalmasint bölény-ökör lesz az ! Legott körültekintettem s csakhamar kiderült arezom, mert egy gyönyörűen kifejlett állatot fedeztem föl, egészen nyilt helyen, csupán az volt a baj, hogy nem oly helyzetben volt, hogy akár lapoczkáját akár pedig fejét czélba vehettem volna. Abban az egyben azonban tisztában voltam, hogy vagy meg kell kisérelnem a lövést, vagy föl kell adnom a reményt, hogy az nap csak ily esély is kínálkozzék számomra. Rátüzeltem annál fogva minden hosszas habozás nélkül, noha sejtém, hogy lövésem nem teszi meg az óhajtott hatást. Ámbár találta golyó, mit a vadnak nehézkes iramából észre lehetett venni, mindamellett elvitte az a lövést, mi pedig izgatottan siettünk a nehezen járható talaj daczára utána. Nem sokára hallottuk lépteinek zaját magunk előtt s csakhamar körvonalait is megpillanthatók nem nagy távolban előttünk. Újra rápörköltem , de ugy látszott, most sem tapinthattam elevenére. Tovább üldöztük s újra feltaláltuk nyomát s csakhamar megpillantók őt magát is, amint egy fatörzs mellett közel hozzánk, megállapodott. Bár most sem a legkedvezőbb helyzetben állott felénk a lövésre, mégis ugy gondoltam, nem fog ártani egy ujabb lövést koczkáztatni, különösen most, midőn meggyőződtem arról, hogy a vad meg van sebesitve. Oda sóztam tehát hevenyében fegyveremnek mind a két csővével — de minden föltünö eredmény nélkül, mert a vad gyorsan megfordult s egy balom felé vévén útját, dühösen rohant tova, tördelve, ropogtatva az útjába esett száraz galyakat. Annyi azonban tisztán állott előttem, hogy találva volt. mert nagyon vérzett és semmi kételyem nem volt arra nézve, hogy most már nem fog előlünk menekülhetni. A vezetők szintén e nézetet oszták s annyira föl voltak izgatva, hogy ugyancsak nagy rábeszélés kellett hozzá, hogy őket csendességre bírjam, a legóvatosabb előrehaladást ajánlva figyelmükbe. Most mintegy husz yardnyi hoszszu s felényi széles vigályzatra léptünk, melyet sürü bokrok vettek teljesen körül, s a mint a nyomokból tisztán látszott, itt vonult át a bölény. A kellő elővigyázattal a vigályzat túlsó szélére jutván, újra bevonultunk a cserjék közé, midőn egyszerre borzasztó recsegést hallánk magunk elött, egészen közelünkben s mielőtt csak egy pillanatra megállbatandánk tanakodni, felénk tartott a vad nagy robajjal. Néhány yardnyira volt tőlem, dühösen fújva, nagy léptekben közeledett, s én hirtelen czélozva tüzeltem rá, midőn a vad gyoi-зап megfordulva, újra eltűnt a bokrok között. Szerfölött boszantott engem, hogy megint hiába esett lövésem, a vad gyors megfutamodása által újra biztosítván helyzetét. Ismét oly nagy távolság keletkezék köztünk és a vén bizon között, hogy kétessé vált, vájjon lövésre kerül-e többé. Még nagyobb makacssággal folytattam azonban az üldözést, mig vezetőim immár követőim lettek, tudván, hogy a megsebzett bizon nem igen érti