Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-09-11 / 36. szám

SEPTKMBER 11. 1872. 271 szarvasokat, s ba az esetlen, az ottani lakosok rémületét képező szürke medve elég udvariatlan volt vadászgunyhójához bejelentetlenül közeledni, pusztán csak revolverével, oly tétovázatlan biztonsággal lövi épen orron, hogy csak ugy hengex-buczkázik. A franczia Revoil, Amerika erdeinek egyik hírhedt kalandora, sötét éjszaka idején, fényttörő lámpával fején, lesbe ül, s a sugár tört világosságától oda csábitott kiváncsi szarvasokat egész kényelemmel lövöldözgeti le; ily vadász jelenetek kedélyes elbeszélése, legkivált jó rajzok kíséretében, leköti az érdekeltséget, s drastikus hatásuk még a komolyabb kedélyre sem marad el. Az elősorolt modorosságokból, idézett müvecskébeu mit sem találunk ; szerző a némethoni vadászatok állatait, az évszak különböző részeiben divó vadászat nemek szerint, hat képpel tünteti fel. Röviden ismertetjük az első kép tartalmát, a szerző eljárásának ismertetéseül. Tél van, az iró, látköre tájképét adja, megfigyeli a vad csapáját az uj havon, nemes nyest kerül nyújtóra, lelövetvén az erdész által a sólyom fészekbe alapított házi tűzhelyről. A tsapázásból az igen regényes helyen épült erdész lakhoz érve — a találkozóra — a vadászebek örömrivalgásaiból kivehető a vadászat közeledése. Szánokon érkeznek a vadász vendégek -- végre valahára, fekete pont mutatkozik a messze láthatáron, s ebből — nagy sürgés, forgás között, a jelenlevők sejtelmeinek igazolására — a vadászat-jog urának, száguldó paripáktól röpített szánja fejlődik ki. Következik a rövid, de Ízletes reggeli, s gyomorerősítők bevétele a leküzdendő fáradalmak könyebb elviselbetésére, rögtönözze, mert itt van a vadászatrai kiindulás ideje, s mindenik résztvevő sürgetése mel" let', gyorsan folyik a felszerelés, fegyverre kapás, s a tapasztalt nimrodok nem csekély mulattatására, sok tréfás és torz jelenet közepette kiindulnak a körül csapázott sortevad tartózkodása helyéül szolgáló luezfenyő sürüshöz. Sertevadat hajtó kopók póráztatnak le, rövid szimatolás után kezdődik a hangolás, s nagy feszültség közt eldördül az első fegyver, nyomban utána minden oldalról fegyver ropogás hangzik el, a legnagyobb izgalmak közt jeleztetik a kürtös vadásztól az eredmény, egy derék agyaras kani, és egy tizenkettes agancsai- diszitik a "teritéket ! Hát a többi fegyver eredménye? ott a sima jávorokon és fenyőkön , de a vadak testi inagasságat sok lábnyival meghaladó helyeken látható ! . . . . A rövid közbeeső szünet ismét falatozásra vezet. A vadászok ezután egy a magas bükkösben rejlő cserkész gunyhóhoz húzódnak, az ünnepélyesebb, magától érthetőleg sok kulacs és palaczk tartalmának kiiiresitésével fűszerezett vadásztorra, ez szerint tehát már harmadszor étkeznek az urak, gyanithatólag nagyobb étvágyuk, vadászhevélyüknél Miközben derült kedvnél a túlélt faradalmak felejtetnek, beérkezik a sebbzett sertevadróli jelenlés, s tudatja a társasággal az agyarasnak egy sürübei újbóli beváltását. A körvényhez érve utasittatik az erdész még két lövésszel a festő csapa nyomozására. Az agyaras nyugvóban van, s a lövéshez kész erdészt vértfagylaló röffögéssel fogadja, a kegyelemlövés nett a csapázó lövészeké, az előkelőbb vendégnek engedik át ezen örömet, a kegylövés eldördült, — vége a vadászatnak. Mindnyáján szánra kapnak, nagy része nem igen vadászos megedzést tanusitó hatalmas bundák, plaidek, lábzsákok és takarókba burkolodzva, nagyobb szerű étkezésre a közeli uri lakban újra egyesül a derült társaság ; láttuk nem éheztek, de még egyébb | kényelemben sem volt ám hiány. Most hallhatni aztán csak a vadász adomákat, törik a vadász nyelvet a nem szakavatott, de azokká tartatni kívánó Nimródok ; s mind ezek előadása szerző részéről oly élethű, oly megragadó, hogy a nem szenvedélyes vadász is élvezetet érez ezen első kc'prajz szemlélésén. A második kép körhajkát ábrázol nyulakra; eredménye a nyulakon túl egy túzok és egy róka is, a lövészek kétszeres adag port és háromszoros adag göbecset látszanak tölteni, mert kevés tapsi hengerbuezkázik a tüzelve rajzolt fegyverek előtt, pedig régi vadász szabály : „többeeske lőpor, kevés serét, megtöri a nyúl életerét. " A harmadik kép kacsa vadászatot jelez. A negyedik a tavaszt körvonalozza, állat és növényországi tüneményeivel, s egy vizi vadászatot is. Az ötödik fogoly vadászatot tüntet elő. A hatodik végre egy les-állást, az ősz ama varázsló hatású estéjének egyikén, melyek az igaz vadászt még aggkorában is gyönyörrel töltik el. Emelkedett irály, az ábrázolt tárgyak fesztelen csoportozása, a természetnek ugy a mint az a természetbarát előtt mutatkozik, jól választott szerencsés vázlása, vonzóvá teszik a müvecskét, s szerény cserkészeteinket azon eredményei kecsegtetik, liogy általok egyes vadászatkedvelök az irat megszerzésére serkentetvén, élvezetdús, s hasznos szórakozásban részesülendnek, s elvégre váíalkozó is találkozhatik, ki vadász irodalmunkat — salva venia verbo — ily jó munkák lefordításával gazdagitandja. Geisinger József, föerdész. Minden nyom még sem vezet Rómába Az 1849. év egyik napján bátyám Kalafatból Belgrádba utazott. Az előtt való nap eső lehetett, miután a talaj egészen fel volt ázva, s a kocsi csak laesan döczöghetett tova. Egyszerre egy az utón keresztül húzódó medvenyomon akadt meg szeme, a moly azután egy közeli szálasba vitt. Bátyám az ut unalmasságát elűzni óhajtván, vállára aggatva fegyverét, a medve nyom után indult, kocsiját előre küldvén a mintegy két órányira fekvő helységbe. Azonban a nyom a végtelenbe látszott nyúlni. Két óráig kóborgott tüskén-bokron keresztül a fatális nyom után, de medve csak nem akart előtűnni. A helyzet kezdett kissé kritikussá lenni, miután bátyám az utat is egészen elvesztette, mig a nyom szakadatlanul beljebb-beljebb vitte az erdőbe. Eeyszerre néhány szerb ember jött vele szembe. Neki bátorodva, megkérdezd ezektől, nem-o hallották, hogy ezen a tájon medvék tanyáznának. Azok egyhangúlag azt felelték, hogy medvének még az árnyéka sem volt erre soha. De bátyám tisztába levén azzal a mit látott, kissé ingerülten, a nyomra mutatva mondá : hátlia mégis ! — Azok egy darabig majd a nyomot, majd bátyámat bámulták ; hihetőleg nem tudták mire vélni a dolgot. Ahá, szólalt meg egyszerre az egyik közülök, tudom én már mi a baj. Hát tegnap két olasz egy tanezos medvét vezetett erre ; bizonyosan annak a nyoma ez ! Képzelhetni mint hüledezett bátyám e szavakraDe csakhamar megnyugodott a megmásithatlanban, s a szerbek cgvikét vezetőül felfogadván, néhány órai fáradságos gyaloglás után érkezett a szándékolt helyre, azon elhatározattal, hogy soha sem fogja magát semmiféle nyom által az egyenes útról letérittetni. Kr. Jagodics Pál. У © § у © A lungaui zergevadászok (gr. Wenckheim Rudolf, gr. Széchényi Béla és gr. Erdödy F.) összesen 36 darab zergét lőttek. A beállott esős idők félbeszakiták a vadászatot. Később érkezett gr. Zichy Henrik, ki ott is maradt, az idő javulását várva. Csákováról irják nekünk September 1-ről: b. Gudenus temesmegyei jószágán — Gát v. Gilád, Csákóvá környékén — julius 18-tól kezdve augustus végéig 1030 darab fürjet lőtt egy vizsla előtt, vadászlegénye pedig 840 darabot, ugyancsak egy eb után. Fürj sok volt az idén az alföldön, ellenben fogoly napi járó földön se található. Gróf Schnntow (?) ezelőtt 2 — 3 évvel ismételve tett kísérleteket a fogolynak azon vidéken elszaporitására, s több száz darab kiköltött csibét eresztett szét ; a csenderesek hiján azonban a töméntelen orvmadár és róka csakhamar kipusztitá azt. Nyul egy kevés itt is található. Hasonlókat ir Közép-KrasSÓbÓI lapunk egyik tisztelt olvasója is, ki a mily gemüthlich és vicczes tud lenni nyelvészeii hasonlitgatásokban, ép oly.nehéz feladatnak tekinti a foglyokról (Kálmán király törvénye szerint „De Stygis") valamit irni, minek szerinte legegyszerűbb oka az — inert nincsenek is. Mindamellett — irja tovább — fennmaradt még egy kis fogoly család magnak, mint a sz.-marinói köztársaság vagy Moldvában a csángó magyarok — de szaporodást nem jövendölhet nekik. Az apróvadtenyészetben legtöbb kárt tesznek а juhászkutyák meg a paraszt suhanezok ; s ki akadályozza őket? Az az egyetlen csősz talán, ki határonként lézeng. Fogolytenyészet csak ott várható, hol nagy zárt uradalmak vannak, s tulajdonosaik sportinanek ; do Alsó-Krassóban alig van hat földes úr, és az sem vadász. Aratás után sok fürjet láttam — irja tovább igen tisztelt tudósitónk — hihetőleg téli lakásukra készültek ; sárga rigó az eddigi tapasztalatom szerint, már augusztus 6-ig- eltűnt volt: ellenben most augusztus 24-éig is lehetett utónyomokat látni, — ha ebből késő télre lehetne következtetni, az itteni késő kukoriczavetésre volna kívánatos, de ellentétben a fecske már elutazott, ini máskor később szokott történni ; már most kérdés, melyik madárnak adjunk hitelt? ha a jolsvai próféta elhallgatott. — Nyul szerfelett gyéren lelhető, holott egynehány évek előtt, aratás után kutyák nélkül is, muharban vagy tüskés bokrokból, többet csizma begyével is felrúgni lehetett ; pedig róka kevés van, vadmacska kipusztult, borz meggyérült, talán а sok esőzés következtében e tavaszszal ; farkas vagy böjtöl vagy nincs, miután a juliok száma csökkent. Oiy kiterjedt áradások folytán igen csudálatos, hogy a farkasok az erdős vidéken — hova menekülhettek volna, meggyérültek, majd azon hiedelemre késztet, hogy a megszaporodott vaddisznók elöl menekültek, jólehet, hogy mintegy hat év előtti télen egy nagy farkasfalka, mely 16 darabból állhatott (nyomuk utánitélve) 3 darab mintegy lVséves vaddisznót elfogott és a fel nem emésztett hátralékot egytől hóval betakarták ; a lakomázás helyén egy szérű nagyságú folt össze volt taposva, a középen kis határhalom mód jára domborúan fel volt hányva a hó, és alatta leltük a vaddisznó maradványát, feje érintetlen, első lábai fölött a hús megmaradt, a többi mind lerágva, sőt béle sem maradt egynek sem ; — hihetőleg ijedtségükben a kondától elszakadtak, s igy a nngy kanok meg nem védhették, melyek télen jobbára a konda társaságában, nyáron pedig magányosan járnak, vagy legfőbb egy útitársat tűrnek stb. A raurisi zergevadásztársulat augustus il -én gyűlt össze az idei vadászatokra, és 22-ig vadászott, mely idő alatt 9 hajtásban 54 zergét ejtett el. A gyöngyösi vadásztársulat, mint szives meghívásból értesülünk, sept 13, 14 és 15-én a Mátra hegységeiben hajtóvadászatot rendez őzekre. Derék szíjgyártónk Dulcz Antal a napokban cs. k. udvari nyereg és szíjgyártónak neveztetett ki ; a kitüntetés váratlanul érte őt,de teljesen érdemesre talált. Dulcz neve ugyanis messze földre ismeretes diszszerszámzatai által. Örülünk, hogy hazai iparosaink naponta nagyobb méltánylásra találnak a legfőbb helyeken is.