Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-09-04 / 35. szám

S EPT EMBER 4. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. tenni az erre szánt földeken, és pedig borús, ködös, esős napokon, hogy mesze el ne széled­jenek. Ugy hisszük, hogy a fentebbiekben mindent elmondtunk, amit a fogolytenyésztés felse­gélésére tehetni ; ha vadász uraink közül egyik másik saját tapasztalataiból még valamivel megtoldhatná-e közleményeket, nagy köszö­nettel vennénk. M á t r a a 1 j i. Lamentabile carmen Rogerii— és a gácsi vadászatok. Felvirradt valahára augustus 15-ke és a vadász­törvénynek eléggé örülni nem képes az igazi vadász, s azért megvallom nem győztem csudálni a „Vadász­és Versenylap "-ban egymás után megjelenő jeremiá­dokat. De nehéz a magyar embernek eleget tenni. Ha már mégis olyanki panaszkodnék, a ki husz év óta évenként néhány száz forintot áldoz a vadtenyész­tésre, a ki napról napra dráguló viszonyoknál fogva fáczánjait 7 forintos tiszta búzán telelteti, a ki szá­zakra hordatja a fogoly-tojást, a ki sok ezer forint árán bekerített vadasa környékét nagy drágán bérli ki, csak azért, hogy kerítését ne lopják folyvást : hát érteném ; hanem stb.*) Nem igy, tisztelt vadásztársak ! Hálás köszönet azoknak, kik e törvényt alkoták ; vannak ugyan e törvényben olyas §§-ok, melyek talán máskép job­ban hangzanának ; igy teszem a IV. fejezetben jobb szerettem volna, hogy fegyvervesztés érje a vador­záson kapott tolvajt, s teszem 2 — 3 évre a vadászati jog gyakorlatától fosztassák meg a bűnös, mert a vadorzón be bajos lesz a sok birság behajtása ; itt csak „telegrafikus" sebességű eljárás vezetne czél­hoz ; ha majd békebirák lesznek, a kik felebbezhe­tés nélkül döntenek, s azonnal végre is hajtatják az Ítéletet : akkor a sokféle birságban is leend köszö­net ; — de most, mig a három mérföldnyire lakó szolgabirát felkeresem stb. nincs köszönet az egészben. A belga, franczia, szász, szász-weimari, baden­főherczegségi törvények sokkal szigoruabbak azon szempontból, hogy a ki igy vagy amúgy ismétli ez vagy amaz vétséget : fegyverhordási, rectius vadá­szati jogától megfosztható ideiglenesen, azaz „Jagd­Lizenz" jegyet nem kap ; — ez a világ minden va­dászára a legérzékenyebb csapás. Bocsánat e hosszas eltérésért, hanem még csak néhány szavam lenne ez érdemben : Azt olvastam a többi között a „Vadász- és Versenylap" hasábjain: „Hja : miután nálunk a törvény nem lett kihirdet­ve..." Ezen aggálynak az 1868. évi III. tczikk azt hiszem régen és határozott értelemben vette ele­jét. Azt mondja tovább egy másik panaszló : „ha a közigazgatási szolgabíró helyett, ki fél a választá­soktól, egyenest a törvénykezési járásbíróságokhoz fordulhatnánk stb." Meglehet, hogy optimista va­gyok, hanem azt jól tudom, hogy mindnyájunknak jobban izlik honi rendetlenségünk a franczia szigor-, porosz vagy német pontosságnál, azért nehéz lesz ezt kivívni ; addig is azonban iparkodjunk bármely hivatalos közegeink erélye által neki tiszteletet sze­rezni ; tartsuk meg azt magunk is, feleljünk meg a tilalom idejének, tenyészszük, óvjuk a vadat télben, irtsuk a számtalan kuvaszt, macskát és bizom sz. Hubertben, hogy vadállományunk országosan fog emelkedni. Es ennyi szó után elmondom tehát, hogy az ez idei tél és tavasz Felső-Nógrádban a vadter nyésztésre nézve kedvező volt. — Kékkő vidé­kén, hol a vadászatok még nincsenek szabályozva és a határokat csak most bériettük ki hat évre, fürj kevesebb volt, mintsem hittük, nyúl kevés, fogolyra a felvidéken ez egyszer nem akadtunk, két *) Megbocsásson a t. gróf ur, hogy a következő I passust kihúztuk, igy megóvjuk, hogy igazságtalan ! ne legyen azon derék vadászok iránt, kik ha felszól- j lalnak, csak az ügy s uraik érdekében panaszkod­nak. Úgyis ritka madár mai világban a hü tisztvi­viselő. Azután meg nem is a törvény ellen szólalnak fel, hanem azok lanyha ellenőrzői, a törvényes kö­zegek ellen. Szerk. I napi portyázásunk (cseh rendszerben, vizsla éshajtó­Streifjagd) csakis 65 fürjet, néhány süldőt adott aggatékra. Más időben 4—5 falka fogoly is népe­sité a szk—i határt, most nem találtunk ; — az ólmos esők és irtóztató jegek százanként vervén le a házi apró marhát, lehetetlen, hogy a vadban ne okoztak volna kárt, mi abból sem kétséges, mert a lelőtt fürjek majdnem egytől egyig öregek voltak. Szüret utánra hagyva a már anyányi foglyok löve­tését, Gácsra tettük által a vadászatok cyclusát. E tavaszon ismét 400 tojás érkezvén Chlumecz­ről, az ebből kikelt foglyok és fáczánok a hajtásba nem kerültek, mert még most is oly szelídek, hogy nevelőjük, rectius felügyelőjük füttye folytán, a dá­mák elött körülbelül 150 darabból álló csapatban szíveskedtek szépelgeni ; igy tehát csak a vadon te­nyészettek űzettek, s két napi vadászaton 106 fo­goly, 12 fiatal fáczán, 37 fürj, 4 haris és 1 gerle ejtetett. Nyúlban és egyéb állandó apró vadban igen szép szaporodásnak örvend a környék, s mint lát­tuk, magnak is szépen maradt. Ma, azaz augustus 24-én a prágai vadaskertbe mentek a Nimród-társak ; itt a fövad igen szépen szaporodván : szabad lett volna a vásár, de az ered­mény semmi lön, mert eső és szél lehetlenné tevék a barkácsolást. Özeink már az egész vidéket barangolják, s kedves szomszédink konyháján és a szomszéd Lo­soncz városi szállodákban mint hallók, több sutának igen ízletes volt a ezopákja. Viszontlátásig szüret után ! bár ez idén a jég verte szőllökben alkalmasint elébb fogunk vadászni, mint szüretelni, — addig is vadász-iidvöt minden jó va­dásztársnak kiván Gácson, 1872. augustus havában. Egy öreg vadász. Körültekintés vadas-piaezunkon. Már morogni kezdtek az országgyűlés megnyitá­sára érkező finnyás honatyák gastronomiai kielégit­hetésétől félő érzékeny Vatelei a Mihalek, Marschal, Frohner s többi tápintézeteknek, s örökös volt a fe­hér patyolatban diszolgő konyha-chéfek panasza vad­hús után, midőn végre, hála a vadásztörvény illető §§-ainak és a beállt hűvösebb időnek, a pesti vadas­piacz is megnyílhatott. Található volt eddig igen kevés fogoly. A Perdrix madár különben ez idén nemcsak Magyarországban, hanem Ausztriában és Csehországban sem kapható ; úgy látszik, hogy ott is a gyakori vízáradások, fel­hőszakadások és jégesők nagyon pusztították őket. Ellenben van Pesten több fáczány mint bármikor, ámbár e fáczánybőségnek sem lehet örülni. Az uj vadásztörvény által ébresztett p a r a s z t-v a d á s z­oonsortiumok eredménye ez a fáczány-bőség. Zsákokban hordják itt Pesten a csibe nagyságú fá­czány okat házalni, s a mult héten körülbelül 300 db paraszt-fáczány hozatott Pestre. Ennek a paraszt fáczány-bőségnek a története kö­vetkező : Az illető uradalmak bérbe akarták venni а fáczányosok körül terülő községi teritoriumokat, de a tisztelt paraszt urak, vezettetve vadászatravágyö faluhonoratiorok (jegyző, korcsmáros s néhány nagy­szájú dologkerülö tönkrejutott urak) által, oly hal­latlan feltételeket szabtak, melyeket az uradalom el nem fogadhatott; a községnek amúgy nagyobb haszna lett volna, s a bérletért kapott pár száz forintot kö­zös czélra (iskola) jól használhatta volna, de nem lett volna haszna a gányó-consortiumnak. S most nézze meg a világ azt a komédiát, a mit széles Magyaror­szágon a vadászjog nevében а tulajdon ellen játsza­nak e vadorok. Az uradalmak minden darab szarvas vagy fáczány mellé nem állithatnak egy-egy őrt, se nyakára zsineget nem köthetnek, s biz az néha ki­repül, ha csak világot látni is ; mihelyt pedig a vad átlép a falu földjeire, azt az ott lesekedő paraszt va­dászok azonnal lepufogatják s jó prédaként hordják el. Aratás elött volna ennek értelme, kivált ha az uraság kártérítést fizetni nem akar. Most azonban valóságos rablás, és az uraság nem nézheti, hogy bánnak el vadjaival, hanem elrendeli, hogy a vad­állományt ki kell lövetni, mert nincsen kedve „a jó falusiakkal" örök háborúban élni. Igy történik ez az aj vadásztörvény születésének első évében. Egy vi­gasz van még, hogy ezen gyalázatos állapot sokáig nem tarthat, — mert ezzel a törvénynyel egy év alatt végire járunk az összes magyar vadállománynak! Ha az előtt valaki panaszkodott, hogy oly roppant sok nagy vadat csempésznek be a budai sorompókon : vigasztalódjék, mert most már nem csempésznek, — — hanem nyiltau hozzák szekér számra, napról napra Budára a sok szarvaet, őzöt és vaddisznót ; és merje most valaki ezekre a becsületes svábokra ráfogni, hogy orvvadászok, hogy nem az övék a mit árulnak ! Na, hiszen jól járna ! Kérem, ezek a paraszt urak pugyillárisuk fenekén magukkal hordják az uj vadásztörvény kétnyelvű „Eggenberger-féle kiadá­sút" gedruckt im 5-ten Jahr unserer Constitutio­nelles Aera," s abból bebizonyítják, hogy orvvadász nem exisztál, hogy ők csak a „vadász" jogait élvezik, s bizonyítsa be valaki neki, hogy nem a község birja a vadászjogot tulajdon földjein. Bérbe nem adják azt, hanem ott vadász 2000 hold földön 200 paraszt, s ha eddig még nem volt elég kapa kasza­kerülöikorhely minálunk, az uj vadásztörvény majd segit rajta. A szarvasvadászatok mindenütt megkezdődtek. A tatai uradalom már sok szép szarvast, őzet és vadsertést ; továbbá a gróf Sándor-féle ura­dalmak nagy számban szállítanak rötvadat Pestre. A ráczkevei uradalom eddig vagy 400 db fáczányt s kisebb mennyiségű fogolyt és nyulat küldött. Sok felső-magyarországi uradalmak felhagytak a vadszáffitásokkal, mert a községekkel a vadászat bérbevétele miatt nem jöhettek tisztába. A paraszt urak a vaddal majd tisztába jönnek. Nyul eddig még kevés található, s feltűnő, hogy idei egészen kinőtt nyulak mellett, sok ökölnyi nagy­ságuakat is láthatni, és pedig át és átlőve. Itt pa­rasztpuska dolgozott ! Fürj úgy is kevés volt a nyáron, s most is csak ritkán található. Megjegyzésre érdemes, hogy ez idén kövér fürj nagy ritkaság volt ; átlag mind nagyon sovány, s pedig még most is. V i z i v a d van, s lesz is elég. Apró csörgő récze, szárcsa s mindenféle kisebb hosszúlábú viziszárnyas már jelenleg kapható mindenütt. Kisebb nemű szalonkák is találhatók, de csak egyes példányokban. Per curiosum tán megemlítendő, hogy a lefolyt István ünnepjén Pestre rándultak által a helybeli puskamiveseknél készletben volt mindenféle perkus­sionális koiniszpuska mind elkelt — mert vadász­szabadság van határrul határra ! M о r к u г.*) Sportszemle és ebkiállitás Angliában. (U—i.) Az angol delnők- és úrhölgyeknek — mint már emiitettük — most van sport-idényük, t. i. az ijlövészet. Habar ez időtöltések részleteit térhiány miatt nem adhatjuk is egészen : futólag érintjük, hogy a mult hóban nem kevesebb, mint hu­szonkét ily „archery société" tartá versenyét. Egyik legérdekesebb volt a „Worceshire archery Soeiety"­féle ijászünnepély, mely Mr. Essington falusi birto­kán Ribbesford-Hallban mult hó 25-én tartatott meg. A nap hősnője Mrs. Horniblow lett, mint a ki 130 lövés közül 112 talált, noha férfiak is szép számmal versenyeztek. Sajátságos, hogy mindenütt a nők nyernek a férfiak rovására. (Vagy talán a „gentleness" az oka ! ki tudja?) Elég az hozzá. Egyik versenyen egy Miss Milnet, másikon egy Mrs Ainsworth, harmadikon egy Miss Mortimer. Pár ki­vétellel igy történt ez mind a huszonkét helyen. A szenvedélyes vidrakergető, Hill őrnagy, — kiről pár héttel ezelőtt emlékezénk — még alig pihente ki fáradalmait, máris ujabb vidra-vadászatot rendezett jul. 16., 17., 18. és 19-kére az Irfon folyó men­tén. Az első napi zaklatásnak egy vén him vidra lett áldozata, mely huszonkét és fél fontot nyomott. A második nap sikertelen hajtás volt. Harmadnap az ernyedetlen Hill őrnagj fáradhatlan ebei újra kiszi­matoltak egy vidrát, mely azonban czélszerünek vélte a viz alatt úszva menekülni üldözői elöl. Egész *) Örülünk Mercur barátunk megérkeztének, s kérjük bennünket minél többször megörvendeztetni. Szerk. * \

Next

/
Thumbnails
Contents