Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-08-28 / 34. szám

AUGUSTUS 23.1872. VADÁSZ- ÉS VEKSENY-LAP 259 hüségteknek és kegyelmeteknek fejenként erősen meghagyjuk és parancsoljuk, hogy ha ezen levelünket előmutató hiveink, tudniillik Szent-Gál, Némethi, Horhi és Csepel helységeinkben lakó királyi vadászaink, — a kiket is hozzájuk tartozóikkal és cselédjeikkel együtt kegyelmes pártfogásunk alá veendőknek tartottunk — fent nevezett Magyarországunk és kapcsolt részeinek különféle helyeit élelmi szereiknek szükségképi bevásárlására akármeddig, akármikor és hányszor bejárva, holmiaikkal, jószágaikkal és czikkeikkel földjeitekre, külső telkeitekre, uradalmaitokra, falvaitokra, az elöljárósághoz és tisztséghez, vagy pedig saját házaitokhoz jönnének, — ti ezen fent emiitett embereket vagy cselédjeiket bárkinek kérelmére is, jelesül másoknak adósságai, vétkei és kihágásaiért személyükben letartóztatni, jószágaikat, holmijokat és czikkeiket lefoglalni és elvenni soha és semmi módon ne merészeljétek, — és ezen kegyelmes akaratunk ellen bármi módon törni őrizkedjetek; hanem hagyjátok őket holmijokkal, javaikkal és bármilynemü czikkeikkel szabadon átvonulni vagy tartózkodni, ügyeiket elvégezni és azután ugyanazzal a biztossággal, melylyel jöttek, lakhelyükre viszszatérni, valahányszor nekik tetszik vagy a szükség követeli. Ha pedig valakinek valami keresete vagy panasza volna vagy lenne emlitett királyi vadászaink vagy családjaik és cselédjeik ellen, — az, nevezett helységeink : Szent-Gál, Horhi, Némethi és Csepel birái és esküdtjei előtt vagy a törvény rendes utján biráltassék ei, a kik között ugyanazon birák és esküdtek tartozzanak a tiszta jog és igazság szerint kellő elégtételt szolgáltatni, a mint azt a jogrend követeli. Azonfelül emiitett Szent-Gál, Némethi, Horhi és Csepel helységeinkben lakozó összes к i r á 1 y i vadászaink, midőn Magyarország néhai királyaitól, tudniillik a mi elődeinktől nyert régi előjogaikat visszakövetelni jönnek, kivált pedig ha szükségletünkre vadat hoznak vagy kéréssel közelednek Felségünkhöz—jövet és menet menteseknek nyilváníttatnak mindennemű helyi és országos adózás alul. Azért tehát nektek adó,- vám-, és belypénzszedőknek (a mieinknek tudniillik és másokéinak, akár száraz földön, akár vizén szokták is az adót és vámot behajtani és bárhol is legyenek alkalmazva) összesen és fejenként szigorúan meghagyjuk és parancsoljuk, hogy nevezett vadászoktól és szolgáiktól, valamint családtagjaiktól (a kik tudniillik ezen kiváltságban részesülnek) semminémü illetéket és szolgálmányt behajtani ne merészeljetek, ha pedig bárki is merészkednék ezen rendeletnek ellene szegülni, komolyan meghagyjuk és parancsoljuk híveinknek a fő és alispánoknak, valamint azon megyéink szolgabiráinak a melyekben netán ilyfélerendeletüuk megsértetnék hogy ők — tudva a fentiek tiszta igazságát — ezen rendelet megtartására mindenkit reászoritsanak és kötelezzenek, királyi tekintélyünk által mi is egészben hozzájárulván ahhoz ezen levelünk erejénél és igazságánál fogva. Máskép ne cselekedjetek. Kelt fővárosunkban Bécsben, Ausztriában, Február bó 17-ik napján, 1714-ben. XIV. (Pannóniai vadász emlékek a római korból.) Csákváron a reform, paplak egyik ajtó ragaszába egy római emlékkő van befalazva, mellynek felső része mintegy keretben egy emelt karú lovas vadászt ábrázol, ki balra nyargalva, kutyája által elfogott nyulat hajhász. Az alatta volt irás már igen elkopott ; a jobboldalon levő kötáblán minden irás nélkül egy négykerekű, két ló által húzott kocsi látható. Ugyancsak Csákvárom Boha András csákvári lakos házánál volt látható egy régi római faragott kő, mellyen egy lóháton lépést menő római úr van ábrázolva, kit paizsos és lándzsás apródja gyalog követ, kutyája pedig vadat — tán nyulat vagy rókát — üldöz. Felirata jó, olvasható irást mutat. „Nem hagyhatom észrevétel nélkül, —teszi hozzá az ezen adatokat először közlő Römer — hogy szemembe tűnt azon különösség, miszerint két itt (Csákváron) talált kövön vadászati jelenetek ábrázoltatnak; Schoenvvisner pedig mondja régi földleírásában, hogy a barátházi szikla oldalába Csákvár mellett ezen felírás található, melly nyilván a vadászat istennőjére vonatkozik: DIANE SAC M. AVR CONSTA NTINVS VET... En sem a barlangot, sem ez irást nem láttam, — folytatja tovább, — de ha ez igaz, feltűnő, hogy ezen táj, melly később legdicsőbb királyaink idejében annyira alkalmasnak találtatott a vadászatra, már a rómaiak idejében is a vadászok kedves tanyája vala. "

5) (VaSe következik.) A pestbudai regatta augustus 20-án. Mint mult számunk rövid közlésében irtuk, a regatta aug. 20-án megtartatott. Az idö a versenyek alatt igen szép volt, délután 2 és 5 óra közt azonban esett, s igy a nézők számára kiállított két nagy gözös igen kevés közönséget kapott. Sajnáljuk, mert igy minden költség a versenyző-egyletek tagjaira hárul, holott a költség nagy része épen a közönség érdekében tétetett. De beszéljünk a versenyekről, mellyek igen szép rendben mentek. A rendezőséget általában dicséret illeti. Az intézkedések összevágóak voltak, semmi mulasztás, semmi rendzavarás nem fordult elő. Az első outriggeres 4 evezős versenyre, 100 fr a vándorserlegben (challenge-cup), — csak a nemzeti hajós-egylet „Koh-i-noor"-ja és „Délibábuja indult; több hajó jelentve sem volt. E versenyt tehát az egylet már a priori megnyerte. A többi egylet nem nevezett hajót, vagy a n. h. e. erős erew-jától vagy a Koh-i-noor-tól félve, melly 1865ben és 1867-ben a 100 Д dijat elvitte. Pedig a Koh-i-noor csak 37' hosszú és közel 3' széles ; tehát jelességének daczára nem csak az annak mintá- | jára épitett „Pogány" (az Egyetértés tulajdona), de | például a „Délibáb" (40' hosszú, 28" széles), vagy j más angol versenyhajó sikerrel állíttathatnék elle- | nébe. Ezúttal is, igaz, a Koh-i-uoor tetemesen meg- 1 előzte a Délibábot, mit azonban a tökéletes modorban evező s jól gyakorlott crew-nak s nem a hajónak tulajdonítunk. A Koh-i-noor crewja — az in') Kómer F. A Bakony. Győr 1860. 58 — 60 1. dúlás utáni pereznek, s a fordulás utáni pár pereznek 40 — 44-es strokeját kivéve, mindig egyenlően 36-os strokeban járt, s ha a pálya bejárása mindamellett 15 perez és 3 mdpezet vett igénybe, ezt annak kell tulajdonítani, hogy a crew-k a IV. számú versenyre is indulandók voltak, s igy e versenyben, melyet az egyletnek egy walk-over-rel is nyernie kellett, egész eröt nem alkalmaztak. Átalában megjegyezzük, liogy az időmérés ez alkalommal kevés tanúságot nyújthat, mert a nézőközönség kedveért az indulás alább volt mint a nyerőpont ; a pálya nem lévén tehát viz ellen és vizzel egyenlő hosszaságu, az eredményt holt vizre átszámítani nem lehet. Akezdök versenyére, 25 fr dij, két pár evezős és kormányos outriggeres hajók — három hajó indult : 1. Gyöngyvér (Egyetértés-egylet); 2. Simpathy (Duna-club) és 3. Gipsy Girl (nemz. baj. egyl.). Mindjárt az indulás után látható volt, hogy a Gipsy Girl, melynek crew-ja az utolsó napokban lett újra összeállítva, lemarad. A versenypályának majdnem feléig felfelé a Simpathy volt előnyben, ekkor azonban a Gyöngyvér, melly többnyire perczenkint egy stroke-kal kevesebbet búzott mint a Simpathy, a stroke gyorsitása nélkül, csupán a szép és erösebb húzás által, előre tört, a fordulást előbb kezdette, igen szépen fordult, s előnyét lefelé, bár nem küzdelem nélkül, megtartván, több hajóhoszszal nyert. Eveztek Högl Sándor és Wabroseh János, kiket a dicséret annál inkább megillet, mert a Simpathy crew-ja is szépen, hibátlanul evezett. (A Simpathy mint 2-ik hajó háromszoros tételt nyert.) De ki kell emelnünk a veterán Follmann Alajosnak kormányzását is, ki a Gyöngyvért elejétől végig kitűnően vezette. A Gipsy girl beléakadt a buoyba s azután számításba sem jött. — A nyertes hajó a pályát — 330° fel, 300° le — 6 p. 52 mdp. alatt futotta be. (Az indító kelleténél kissé feljebb indított, s igy a pálya felfelé rövidebb lett, mint a kitűzött 400°.) Ezután a hölgyek dijára jött a sor. A dijat egy szép szobormű, 2' magas bronzöntvény (szarvas) képezte. E dijra eredetileg 7 hajó volt nevezve, mellyek közöl 4, a Vargha László és a Vienna-boatclub által bejelentett finom versenyhajók elől visszavonult. Maradt tehát és indult 3 hajó : 1. Vargha László „Furá"-ja, 2. a V. b. e.-nak Silberer Victor által húzott „Helene

w-je, s 3. a budai csolnak-egyletnek b. Tunkel Otto által evezett „Nyil"-ja. Érdekes lesz e hajókat ismernünk. A „Fura" 30' hosszú, legfinomabb angol single-scull racing boat, mellybeu az evezők segítsége nélkül megülni sein lehet. Illy versenyhajót a pesti regatta most látott először. — A „Helene" 14' hosszú, 20" széles lapos hajó. — A „Nyil" finomabb hajó ugyan, mint a Pesten közönségesen használt scull-hajók, 29' hosszú, 24" széles raeing-boat, azonban 2 evezős é3 kormányos is mehet beune, s igy mindenesetre hátrányban volt versenytársai irányában, bár biztosabban kezelhető, irányt jól tart, s az erős stroke-ot is megtűri. Azonban a „Nyil" evezőse, ugy látszik, nem volt jól disponálva, mert nem a saját buoya felé tartott, s kénytelen volt nagy kitéréssel menni a saját buoyához, ugy hogy számításba sem jött. A „Helene" is majdnem kiesett a versenyből, mert mindjárt az indulás után neki tartott a versenybírák dereglyéje alatti csolnakoknak, honnan a hajóikat féltő csonakászok lármája terelte vissza útjába. S i 1 b e r e r azonban edzett testű, erős karu evezősnek látszik, s könnyű, bár irányt igen nehezen tartó jármüvét sebesesen húzta előre, természetesen igen könnyen fordult „buoya" felett, s lefelé jó irányban haladt. Azonban lapos hajóját nem tudta oly sebes haladásra birni mint Vargha László (1867-ben a nyertes Koh-i-noor-ban bowman) a Furát. Vargha szép nyugalommal evezett felfelé, de nem a neki jutott 3. sz. buoyuak, hanem a 2. számra tartott. Már azt hittük, hogy ezen buoynál fog fordulni, mihez miután a „Nyilt" több mint egy egész hajóhosszal megelőzte, joga is lett volna. Épen ekkor jött felfelé a sziget mellett egészen lassan a bécsi személygözös és Vargha ugy látszik némileg respectálván az érkezendő hullámokat, átment saját buoyához, azt bár a hajójának elejét s végét fedő hullámokban, lassan de biztosan és jól megkerülte, s indult lefelé mielőtt ínég a Helene a fordulást végezte volna. Be-