Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-24 / 3. szám

JANUÁU 24. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. vén mégis egy adatot belőle; ugyanis a főerdészt, kinek érdemei a föntebbi közleményben is melegen ecseteltetnek, még a devecseri lövész-ég y1 e t alapításának dicsősége is illeti. Egyetértésben a czikkiróval mi is óhajtjuk, vajha minél több illy iigybuzgó és szorgalmas emberünk akadna. Szerk.) Szegedi levelek. Szeged, január 9. 1872. Még a mult őszszel is alig hittük, hogy e tél folytán szokott körvadászatainkat megtarthatjuk, mert a nyul tavai nagyon meggyérültnek mutatkozott. Azonban a korán beállott kemény hideg következtében a vad a hegyes vidékekről a völgyekbe és lapályokra leszoríttatván, egyszerre bőven kezdett mutatkozni nálunk is a nyul, s igy decz. 19. és 20-án a tömörkényi és baksi pusztákon, deczember 23-án pedig Al-Gyön megtartattak a szokott tiszti körvadászatok, mellyeken rendszerint csak 40 — 50 hajtó s legfölebb 20—25 puskás működik. A tömörkényi és baksi vadászat csikorgó hidegben tartatott meg, robotos hajtókkal és ködben, az eredmény tehát épen nem volt kielégitő, alig esett két nap alatt 60 nyul. Annál kedélyesebb volt a hangulat és mulatság a vadászat után, a boglyás kályhákkal ellátott szobákban a puszta közepett, melly csak télen igazán puszta. Az Al-Gyön deczember 23-án tartott körvadászat, tekintve, hogy csak 40 hajtónk volt, s ezekre öszszesen nyolez puskás, tehát minden 8-ik hajtóra egy esett, sokkal sikeresebbnek mondható ; mert bár a 8 puskás közt csak négy volt gyakorlottabb, mégis négy körben, mellyek természetesen nagyok nem lehettek , 48 nyulat lőttünk , épen annyit , mint a mennyi vadász és hajtó volt összevéve. A puskák közt négy laneaster , kettő szegedi Hrazdil-féle, kettő Kirner-féle, egy Lefaucheux és három kupacsos fegyver szerepelt. A főszerep a Hrazdil-féle két lancasternek jutott, az egyik kakasostól 15, a másik kakas nélkülitől 11 nyul esett. Ezek ugyanazok, mellyeket mult évi szegedi leveleim elsejében leirtam, tehát mindkettő kitűnő fegyvernek bizonyult s ezzel fiatal készítőjük renomméja is növekedett. Azonban, megvallom, nem ezen két puska indított jelen levelem Írására, hanem egy általam lőtt nyul, a minőt még soha se látott egyikünk sem. Ennek ugyanis alsó állkapezájából két, csaknem egy hüvelyknyi hosszú s egymás mellett rézsut a jobbik orrlyuka felé kanyarodó agyarszer ü foga volt. Eme két természetellenes foggal hogyan volt képes nyesni , hántani és rágni ? a jó isten tudja ; de azért ő kerne épen nem volt rosz conditióban. — Ritkasága kedveért koponyáját a muzeumnak szántam, de biz e jó szándékomat egy patkány meghiúsította. Ugyanis a házunk előtti széles utcza felét az atyáskodó, gazdálkodó és bölcs városi tanács ölfarakhelynek adván ki mult évben, itt ősz felé az ölfák közt patkányok ütöttek tanyát. Ezek közül egy, a kemény téltől sanyarú Ínségre jutván, azon vakmerőségre tökélte el magát, hogy a kapu alatti zöldség- és huskamrámba ellátogasson, s igy az oda a földre vetett agyaras nyulat épen allkapczáján kikezdvén, a ritka két agyarat kirágta ; otthagyta- e vagy hazavitte-e régiséggyüjteményébe, arról hallgat a krónika és az eseményt jelentő cselédem. S talán nem csalódom, ha azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a patkányt ezen operatióra nem műtői aspiratiók és tudomány-szomja, hanem inkább éhsége kínai vitték s azon rá nézve egyedül possibilis esetleg, hogy а nyul ép ott nem szőrmés ; mert tudvalevőleg a nyul „hat keine Haare auf den Zähnen", a szőr pedig emészthetlen takarmány, а miért patkányom is a nyul többi részét érintetlen hagyta. Igy fosztatott meg a muzeum egy lusus naturaetól, melly ha nem is képezte volna a világ nyolczadik csodáját, mindenesetre érdekes lett volna a természetbúvár és a vadász előtt. Ezen vadászatra még egy következett f. év január 3-án a homoki pusztán, ez azonban nagyon szegényesen ütött ki, annyira, hogy a vadászur minket megvigasztalandó, e hétre még egy vadászatot igért a Tiszarétben, de ez ugylátszik már vizzé vált, mert négy nap óta nálunk folyvást olvad s tegnap óta eső is esik, locspocsban pedig senkinek sines kedve nyulvadászni. Különben ez se baj, igy talán több nyul marad meg, különösen ha a vadászati törvényt a hon atyái el nem felejtik ; mert ellenkezőleg a gányót mi sem fogja gátolni a nyul- és fogoly-irtásban, melly baj vidékünkön már botrányos mérveket öltött. O. A. Cserkészetek — erdőn, mezőn. Maholnap vége lesz a vadászidénynek, de а vadásztörvény még mindig várat ,'magára,*) pedig az illyenkor szokásos vadászat-bérbeadás ideje itt levén, s maholnap a tilos idény is beérkezvén, ugyancsak kívánatos volna szentesítése. Jóravaló vadászember ugyan e nélkül is szegre akasztja majd a puskát, de nem a vadőr és a gányó, s hogy ez utóbbiak milly botrányosan űzik mesterségüket, arról az utóbbi hetekben mindenfelől jövő panaszok — nem a legorthographikusabb kifejezésekben irva ugyan, de annál erőteljesebben festve, elég bizonyságot tesznek. Különösen szemtelenül iizik „metier"-üket а szabadkereskedés azon hivei a Kis-Kunságban (Dabas, Majsa, Bugyi környékéről, félig apró eomposseratusok , esküdtek, útfelügyelők,) kikről máitöbb izben megemlékeztünk e lapokban, s kik deczember óta ismét egész bandákban járják be a határokat egész Szegedig, hetenként párszor 400 — 500 db nyulat foglyot szállitván Kecskemét, Kis Körös, Czegléd és Pest piaczára. Még novemberben, deczember elején azt hittük, hogy a tapsi falamiára igen szük esztendő volt az idén, ám ők megmutatták annak ellenkezőjét, s deczember közepétől fogva elárasztják a piaezot contrebande-jukkal. Nincs háladatosb dolog, mint a szabadkereskedés — vélik ők ; s mint látszik, felakarják használni jó utoljára az időt, mit a törvény késedelme okoz, s kutyával tőrrel rajta vannak az utolsó nyulat és foglyot is kipusztítani ; a Dunaparton, a mészáros és kétnyul utczai paraszt kocsik előtt halommal fekszik a nyul, iszonyúan szétmarva a kutyáktól, azon véresen és szétzúzott fővel amint a hurokban a parasztlegény agyonverte vagy juhász-kutyája a nagy hóban elfogta. Panaszkodtunk hogy kevés a fogoly, ám a gányó feltalálja őket a hóesés után mindenütt, s tőreit kirakva , szétszórt ocsuval százonként csalogatja őket oda, ugy hogy magnak se marad. Szerencsére, mint halljuk, e cannibális törekvésük ellen néhány derék alföldi hatóság (Kecskemét, K. K. Félegyháza, Nagykőrös stb.) erélyes módokhoz nyúlt s kidoboltatta — nem várván az eső után köpönyegre — hogy más földjén senkinek vadászni nem szabad, s a tetten értektől ugyan csak szedeti el a fegyvert. Nagyon helyesen. Ideje, hogy az a nagyszájú fiibustier-had, melly csak dohányt és vadat pusztítani tud — rendreutasittassék. Átalában a fővároshoz közelebb eső helységek közül igen sokan kezdik belátni, hogy nincs semmi értelme az ollyan szabadelvüségnek , mellyből csak egy pár dologkerülő huzza a hasznot, s kezdik bérbe adni a vadászatot határaikban, a bejövendő bérösszeget legtöbb helyt az iskolai pénztárba szánván, több helyről voltak is már fenn Pesten e végett ; csak ajánljuk figyelmökbe, nehogy ugy járjanak, mint sz. kir. Békés városa, mellynek meglehetősen *) E czikk még lapunk mult számára volt irva. Szerk. szép őzvad állománya volt, s mellyet bizonyos M.. . nevü egyén bérelt eddig, nem annyira vadász-passióból talán, mint „the make of the money" szempontjából, s kinek bérlete nyilván ez idén lejárt, különben nem löveti s gyilkoltatja le az őz sutákat és gödölyéket, egész Pestig küldözvén azokat elárusítani. A szép őzállomány, mint halljuk, tönkre vau téve ; sőt a szomszéd Wenckheim-féle vadas is sokat szenvedett miatta. A mult hetekben esett nagy hó és hófúvások különben is roppant károkat okoztak az őz és rőtvadak soraiban, részint a táphiány, részint a leselkedő róka, farkas komák és más ragadozók miatt, kik a Dunántul, a biai, bicskei, csákberényi erdőket ugyancsak zsákmányolhatták, mert rég nem volt annyi szarvas és őzvad a székesfehérvári, veszprémi, komáromi és budai piaezokon, mint az idén. Itt is van egy pár organizált banda, melly megvetve azon csekély ambitiót, melly dunáninneni rokonaiknál a tapsifüles kizsákmánylásával megelégszik — magasbra tör, s a fővad után jártában a büszkébben hangzó „vadőr" névre érdemeűti magát (kár, hogy fel nem magasztalódnak), annyival inkább, mert szabad mesterségét nem azon communisztikus merészséggel és nyilt nappal üzi, mint a Duna-Tisza-közi nemes compossesor, hanem inkább az éj leple alatt s jól kiczirkalmozott stratégiai tervek szerint. S ez igy tart már két-három év óta, s a gr. Lamberg, Esterházy Pál és Miklós-féle — roppant fővad-állomány meglehetősen kezd ritkulni. Ujabb időben, mint halljuk, különösen a gr. Lamberg-féle szép őzállományra fájt a foguk, s az erdész-személyzet minden fáradsága sem volt képes megőrizni azt a dézsmálástól. Növeli a bajt, hogy a vador-banda biztos vevőt talál prédája számára azon héber polgártársainknál, kik szinleg nyul- és rókabőr után járnak a vidéken, de társzekereik ott várják éjjel félreeső helyen a prédát, mi nem is késik, s hajnal előtt már jó korán a budai sorompókon halad át az olcsó vadhús, mit und ohne Accise, s virradtig már szét is osztotta tartalmát a vendéglősök, hentesek és mészárosoknál. Azért találják olly különös izünek a tabániak a Frankfurtért ! Hozzájárul e miseréhez az uj vadásztörvény azon pontja, melly a nagyobb vadasterületekre benyúló vagy azokat környező községi földeken a vadászbérleti jog elsőségét -*- nem tartja fenn a fövadat ápoló- és tenyésztőnek (habár szabad licitatio utján is), mi kézzelfogliatólag a fővadállomány esakhamari kipusztulására vezet, mi több főurunknál, mint halljuk, azon sajnos elhatározásra vezetne (gr. Feetetich Tasziló ö mltsga, Cziráky, Lamberg grófok), hogy fővadállományukat kilövetik, mert hogy a kilátogató fővad után kárt is fizessenek s a parasztnak szabadságában is legyen a vadat lelőni, ez már mégis kissé több szabadelvüség volna, mint a menynyit a legszabadelviibb ember coustitutiója és erszénye megbir. Azután meg, ha mindjárt a községektől bérbe veszik is drága pénzért a vadászati jogot : ezt a paraszt nem ugy értelmezi, hogy aztán neki ne szabadjon a maga dűlőjén pufogatni vagy tőrt rakni. Ellenkezőleg, az urasági vadászt nézi kancsal szemmel, ha az általuk rakott tőrök és csapdák után nézne. A mi a rókászatokat illeti, azok mai napság nem annyira künn a szabadban, mint az uj megyei tisztikarok választásánál a termekben folytak, s e részben a napilapok elég mulatságos jeleneteket hoznak ; nekünk azonban elég más rókáink is lévén, hagyjuk amazokat a napi lapok számára, s nézzük mit csinálnak a csepelszigeti rókák. A cs. kir. családi uradalomnak itt mint. ismeretes szép vadfáczánosai vannak, melyekből azelőtt évenként 1000 — 1200 darab korült piaezra köztük 500 — 600 darab kamarázott fáczány, s szépen fizetó a rájok fordított gondot. Pár év óta azonban, hogyan, hogyan nem, mindig csökkent a piaezra vihető mennyiség. Egy része eltűnt, (az alerdészek jelentése szerint rókák és a csepelszigeti sváblegények communistikus sympathiái folytán), a más részének valami csodálatos baja volt, mellytől egészen le$oványkodtak, daczára annak, hogy tartásukra szép mennyiségű buza ment el a főherczegi uradalom granariumából. Kételkedő emberek (s illyon sok vau a mai világban) igen egyszerűen magyarázzák e calamitást, s ugy vélik, hogy ott nem a négylábúak a legnagyobb rókák.