Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-31 / 30. szám

JULIUS 17. 1872. mellett néhány faj közülök, mint a g n u, agi m-a nt i 1 о p, s mások merészen szembe szállauak a vadászszal s derekasan védelmezik magukat. E szép vadak valódi otthonja Afrika, annak pusztáin , sivatagjain , erdeiben, folyam és tenger partjain vannak valódi elemükben. Délafrika aszályos, gyér növényzetű téréin néhol képzelhetlen nagyszámú csordákban tartózkodnak. Ujabban igaz, évről évre gyéritik számukat a civilizatio úttörői, a szenvedélyes vadászutazók ; daczára ennek a kafferek , betuanok sivatagjain mégis roppant nagy számmal jelennek meg. — Egy alkalommal, 1860. augusztus 24. Délafrikában, Alfred angol berezeg kedveért rendezett körvadászat alkalmával, a hol egy egész kaffertörzs hajtott, 20—30,000 antilopot keritettek össze ; kisebb számmal lelhetők keleti-, nyugoti és éjszaki Afrikában, bol a nagy kiterjedésű sürü erdők az egyes fajok nagymérvű elszaporodását tetemesen gátolják. Senuaar és Nubia magas, merev, sürü füvei, görbe, kaporuya és akáczbokrokkal benőtt pusztáin, én és barátaim mindig çsak kis falkáit láttuk az a d d a x-, h ö 1 g y-, 1 e u с о r y x antiloppok és gazelláknak. Nem megvetendő számmal vannak azonban a Kordofán tartományától dél és nyugotra fekvő térségeken. Az antilop-vadászat Afrikában a legkülönbözőbb módon gyakoroltatik ; lövik löfegyvcrrci, nyíllal, leszarják dárdával, levágják pallossal, fogják vetöhúrokbau, pedzik sólyommal, csaptatóval verik agyon, vagy forgójába (Wechsel) készitett verembe ejtik el. Nagyszerű bajtóvadászatokat rendeznek tavaszonként a fehér Nilus tere és a kordováni hegyek között elterülő pusztákon a knbabis, bagar.i, hassanich és más nomád törzsek. Kiszállanak ekkor a beduinok, a kik talán az egész világon a legügyesebb lovasok és leggyakorlottabb vadászok, arab fajra emlékeztető tüzvérü lovaikon, melly abissiuiai bőrrel boritott kápás nyereggel fölszerelve, biztositja a lovast. Alakjuk is meglepő. A sivatag barna fiának baja befonva vagy csokorra kötVe van. A karcsú, bronzszínű testűt festői, keresetlen redözetii kendő födi, csak titkán visel egyik, másik rövid nadrágot. Vállukról keresztes markolatú, vörösbarna hüvelyű, hosszú pallos csüng alá, bal karjukon tőrük, jobb kezükben egy, két, három bambusnyelü dárdát tartanak. Lábának hüvelykujját a'sziik kengyelbe szoritva üget tova az afrikai centaurus. Fiaik s rabszolgáik vízkészlet és eleséggel kisérik tevéken vagy púpos m a r h á n (Bos africanus) lovagolva. A pusztát magas, száraz fü borítja, vegyesen kapornya és akáezbokrokkal. Az agyagos, repedezett talajról a termiták ember magasságnál nagyobb kúpos épitménvei emelkednek fel. A játszi délibáb tavakat és folyamokat varázsol elő, vagy a távoli, halvány rózsaszinü hegyeket tünteti fel a láthatáron. Ott legelész a tehén Antilop, a tetal vagy a li a r t e b e e s t, előbb előre, s aztán végén hátra hajló göcsös szarvaival; az addax és a kudu csavaros szarvaikkal ; a karcsú hölgy antilop, melynek fehér szilién olly szépen tiiuik fel a rozsdaszinü foltozat, a Gazella, a fehéren csikóit barna d a к u 1 o, itt-ott nyakorjáuok (Giraffe) és vadbivalók is láthatók, közöttük szögsáiga, hoazszufülü nyulak, gyöngytyúkok és pusztai f о g 1 у о к szaladgálnak. A vadakat pokoli kiabálás és sípolással hajtják össze. A lovasok a mind kissebb körbe szoruló vad felé száguldanak s biztos kézzel hajitják dárdájukat kiszemelt áldozatukra, vagy pallosukkal metszik el annak lábinait. Minő vad, s mégis némely vonásában megragadó képet nyújt egy illy jelenet. Magassan felkanyargó, szürkésbarna^ tropicus nap által sajátságosan világított porfelleg fátyolán át látjuk a verejték boritott lovasokat fogvicsorgatva, fólfujt orrlyukakkal, szikrázó szemekkel, eltelve egészen vad vérengzési vágytól, kés zen állva az osztandó halálos csapásra s egy mást „Allah" kiáltással tüzelve fel. A nyerítve száguldó lovak s közöttek az egymást lökdöső, ugró, szaladó, itt elbukó, ott áttörni törekvő rémült vad hallatva ijedt hangokat, vagy a sebzettek halálhörgésüket. Emitt dárdadöféstől nyakon talált hölgy antilop fetreng vérében, amott egy kudu, egy tehén antilop és egy hartebeest metszett inakkal csuklanak össze, mellettük más vad küzdi balálharczát szájából omló vérrel és könyört kérő tekintettel. Egy némelyik bátor vadja a pusztának merészen tör magának utat a lovasok sorain át. Rendre mind kevesbül a vad száma, a letaposott fü és bokrok között mind nagyobb halmot képeznek az elesettek. Egyes vadászok lova elesett, halálosan sebezve a kétségbeesésükben nekiek törő bakok döfései által, a vadász most gyalog folytatja a vadászatot egy-egy termita gula mögé állva lesre s elejtve mindent mit elejthet ; antilop borját, nyulat, pusztai foglyot. Itt-ott egy-egy sérült vadász is látható. A vadászat maga jutalmazó, néha egy nap több száz antilop esik el. A fájdalom korán elhunyt jeles utazó és füvész К о t s e h y előttünk fekvő naplójában eként emlékezik meg e vadmulatságról : „A Kordován és a Dar-furi független néger állam között fekvő К aadj a nevü pusztán, az ott lakó nomádok közvetlenül az esős évszak beálta előtt és eltelte után nagy hajtóvadászatot rendeznek, néha három napi járásnyi területen. Az antiloppokat összehajtják egy völgy felé, hol tiz óra járásnyi területen hurkokat állitauak s a közöket fával aként torlaszolják el, bogv csak is egyes szűk menekvési utakat hagynak. A menekülőket a kerítésen kivül álló lovas beduinok szúrják le. Az utolsó vadásznapon tomboló öröm tör ki, ekkor már a vadak a burkok felét elhurczolták, sőt némellyiknek sikerült azt széttépve menekülni, hacsak az üldöző lovas által el nem ejtetett. Ama vidék nomádjai adójukat az aegyptomi kormánynak antilopbörböl készült tömlőkkel rójják le. Valamennyi óriási viztömlö, a melly Nubia s Egyiptomban használtatik, s a mellyek közül csak is kettőt lehet egy tevére felteimi, ama vidékről származik." Képzelhető tehát, liogy évente milly nagy számú antilop ejtetik el ! (L—r. A himlő betegség a nyulaknál. Az emberi és állati himlöfajok kétségkívül mind rokon természetűek, de semmi esetre sem azonosak, a mit különben már a változott faji organizáczió sem engedne. Azon feltevés tehát, hogy a különböző himlőbetegségek egy s ugyanazon fajnak varietásai : nagyon közel áll. Különben G a s s u e r-, és Nain а n-nak sikerült is az emberi himlőt tehenekre j átójtani-, s utóbbi azt majmokra, lovakra, szama- I rakra, kecskékre és juhokra is átültette ; még ре- | dig sikeresen. Ezen állatokból vett nyirk viszontoj- I tásra nehézkesnek bizonyult, kivéve a majmot, ! mellyröl nagyon is könnyen lehetett ojtani. A műtét lovaknál és szamaraknál is sikerült, csakhogy az illyformáu nyert nyirk az embernél nehezen operált. Kecskékuél é3 dromedároknál hasonlókép sikerült ' az átvitel. Juhok és kutyák azonban kevés fogékonyságot mutattak. A mi a juhok eredeti himlős megbetegedését illeti, ugy az már századok óta ismeretes kórtünemény. A legelső hiteles tudomásunk már 1678-ból Jaubert és Rabelaistöl ered ; különös, bogy e járványEurópa keleti részeiben sokkal gyakoribb, s állandóbb, s Angliában egész 1847-ig ismeretlen volt, midőn bevitt merino-juhok által e nyavalya is becsémpesztetett. Franeziaországban már is gyakoribb tünemény. A juh-himlö contágiuma nein csak más házi állatokra, hanem az emberre is átvihető. Ismeretes tény hogy a juhhimmlö ragályanyagja kecskékre sikerrel átojtható, ugy hogy ez utóbbiaknál valóságos juhhimlö fejlődik, meily ismét a juhokra átvive, az eredeti betegséget változatlanul visszaadja. Ha a juhhimlő szarvasmarhára, házi és mezei nyulakra és kutyákra átvitetik, ugy az előleges betegség eredetisége megszűnt s egy lényegében modifikált kiütés, egy bastard-alak keletkezik. Spin oIának soha sem sikerült a nyulak hólyagcsáiból ójtás által a juhok eredeti himlőjét visszaidézni ; ép olly kevésbé szerencsés volt a jubhimlönek kutyákra való átvitele mellett. Hogy a mezei nyulak közt olykor himlőbetegséget lehessen észlelni, az, bár az ide vonatkozó adatoknak nem lehet absolut hitelt adni, még sincs a lehetőség köréből kizárva. Hiszen a kecskéknek és nyulaknak gyakran közös legelőjük van, hol nyomaik (vedlésük) által közvetett érintkezésbe jöhetnek. De a himlő mint ollyan a nyulaknak nem eredeti, hanem csak kivételes s mesterkélt betegségét képezi. Az amit e néven s értelemben nyulhimlönck tartottak, s sokan még most is tartanak, nem infeetionális, hanem parasiticus betegség, melly egy élősdi bélféreg által jön létre. Némely években ezen ál-himlő olly kiterjedt mérvben bántja a nyulakat, hogy csakugyan ragály- utján előidézettuek lehetne tartani. A kérdéses pattanás azonban nem egyébb, mint borsóka. melly lényegében a disznóhusban található görvélyféreghez (Finne) hasonlit s csak alakja, tartózkodási helye és kifejlődése által külömbözik tőle. Nem szándékom itt a bélférgek természetrajzát adni ; azt mint különben is ismert dolgot elhagyhatom. Hiszen ma már mindnyájan tudjak, hogy а diszuóborsókúból (Finne), lia az ember gyomrába, illetőleg belébe kerül : galandócz (Bandvurm) fejlődik, hogy az Echinococcus és Tenica ugyanazon állatnak generationális alakja, a Cysticercus és galandócz fejlődési viszonyban állnak egymáshoz stb. D r. S z о n t a g h Miklós. V © щ Y © 8, A kolozsvári államdijjakra tett nevezések a tavaliakkal egyenlő számú s jóformáa ugyanazon lovakat hozzák. Lanschütz, melly az 500 arany főmatadorának látszanék Comus mellett, a multkor Lembergben Meteor által megveretett. Harry Basset, az amerikaiak e legjobbnak kikiáltott versenylova ép olly váratlanul leszédült magasságáról , mint szándékolt ellenfele Sterling az ascoti versenyeken. Harry Basset ugyanis multkor a Monmouth cup 2 '/

2 mfdjén Longfellou)-va.\ (a. Leamington) egy eddig nem igen feltűnő craekkei indult el egyenlő kor teher alatt, de a 2-dik mért-