Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-24 / 29. szám

JULIUS 17. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 223 fiai számára elszállítani bir, azonfelül a menynyivel teljesen jóllakott. Majd lia az említettekhez hasonló baldús helyekben szűkölködik, a víz alatt üldözi zsákmányát addig, mig el nem kapta. Majd csapatba gyül össze s a folyók es tavak sekélyebb helyein két csatári á nczba oszlik; az egyik csatárláncz a viz partján hosszú, egyes sorban foglal állást, mig a másik hasonló sorban a vizre száll s annak szinén vagy alatta úszva, a part felé tereli a halakat, bol a közreszorultakat a parton levő csatárlánczbeliek elkapkodják. Képzelhetni, hogy milly érdekes látványt nyújt az illy manoeuvre. A mint a parton állott csatárláncz jóllakott, a csapatok szerepet cserélnek, azaz : most az utóbbiak veszik át a hajtók szerepét, mig a volt hajtók a partot foglalják el s jóllakni igyekszenek. A karakatona tehát nemcsak egyenkint, de csapatokban is űzvén a halászatot, sokkal kártékonyabb mint a gém vagy a balászsas ; s természetesen föntjelölt sajátságaihoz képest van alkotva. Éles szeme, melly a magasból a vizbe is belát, keskeny rövid szárny, mellyet testéhez ugy odaszorít, hogy ez mintegy hiányzónak látszik, s — a viz alatti halászathoz szükséges is, — erős lába hatalmas uszóhártyákkal és karmokkal van ellátva, s mig az előbbiekkel evez, az utóbbiakkal keskeny faágon is képes magát fentartani, mire segítségül szolgál ernyöszerüleg kiterjedő rövid farka, mellynek tollai, mintha viaszból lennének alkotva ; végre jó két hüvelyk bosszú csőrének felső része éle3 hajlású, mint karma, s ba ezt zsákmánya testébe vágta, akkor az ezen csiptetőböl csak ugy nem menekülhet, mint a horogból. Ezen sajátságainál fogva Kelet-Indiában s a japáni tenger szigetein a karakatonát — melly mint minden viziszárnyas könnyen szelidithetö — a benszülött halászok balfogásra és ennek beszolgáltatására betanítják, s velők teljesen nélkülözlietőkké teszik a hálót, horgot, maszlagot s egyéb halászati eszközöket; mert mint mondám, a karakatona a viz alól is előhozza kiszemelt zsákmányát. De a szegedi balászok még nem jutottak arra a gondolatra, hogy ázsiai kartársaikat ebben utánozva, a helyett, hogy ez ellenségüket puszta vak gyűlölettel és fegyverrel üldözik, azt szolgáikká idomítani megkísértenék. A hím karakatona sokkal nagyobb a tojónál, mert mig emez alig nagyobb a házi kacsánál, a kifejlett öreg hím csaknem ludnagyságu, söt teste nyújtottabb. De a két nem színben is különbözik, mert a hím tollazata egész testén fényes kékfekete, mig a nőstényé feketebarna fénytelen, süt melle hasa aljáig fehértarka, és csőre alatti zsacsEója sárga. Ezen kártékony állatok vadászatára april bava óta háromszor rándultunk ki. Első napon, april 20-án, midőn még a nyárfalevél is kicsiny volt, tehát az erdő aljába biztos kilátás nyilt, egyse jött puskavégre; mert ezen éber és szilaj madár, a mint az erdőbe mélyedő vadászt észrevette, mintegy adott jelre, mind a mennyi csak van, a messze pusztára kivonul s ott a mocsárokban nsegközelithetlen helyre száll. Sajátságai közé tartozik még, hogy nem mint a nagy gém bármelly alkalmas fán s az erdőben szanaszét ül és fészkel, hanem az erdő szélén foglal állást s valamennyi közel egymáshoz fészkel, valószinüieg azért, hogy adott vészjelre azonnal s mindnyájan a szabadba menekülhessenek s legalább egy oldalról biztos kilátásuk legyen а közeledhető ellenség felé. Az erdőből kivonult csapat körülbelül egy félóráig pihen a pusztán, hol alkalmasint a veszélyről, melly az erdőből kiriasztotta, tanácskozik, s a visszatéréshez szükséges elővigyázat! rendszabályokat meghatározza. Ezt ismételt megfigyelésből következtetem. Mert a csapat soha se jő az erdőbe tömegben s együtt vissza, hanem mindenekelőtt egy eclaireurt küld be — a melly rendesen nőstény vagy fiatal hím — melly göbecscsel elérbetlen magasságban czirkálva, azt egyszer-kétszer megkerüli, azután rögtön s egyenesen a csapathoz visszatér s kémszemléje eredményéről értesiti. Ha ez utóbbi nem kedvező, a csapat marad s m®g egy ideig vár, aztán a kémszemle ismétlődik addig, mig kedvező bir nem hozatott. De ez esetben se jő az egész csapat vissza, hanem előbb ismét egy magános, s kis vártatva nyomában két-liárom darabból álló kémszemlélő csapat, s csak ba ez az első jelentés alaposságáról meggyőződött, s a jelentést, hogy ellenség nem látható, visszavitte, kerekedik fel a többi is, és még ez is megkerüli az erdőt egy párszor, s ba a sok szem se vett észre semmi veszélyt, akkor leszállnak a fákra, de még mindig nem a fészkeikül kiszemelt helyeken, hanem az erdő más pontján. Innen aztán egyenkint szállnak fészkeik, illetve éji tanyáikra. Nagyon circumspectus natio ez. Megyjegyzendő, hogy miután azt vettem észre, mikép a karakatonák, különösen a hímek rendesen reggeltől délig balásznak, délelőtt az erdőben nem találhatók, s mert a puska leginkább a nagyobb és szebb hímnek szól, kirándulásaink mindig délután történnek, mert ekkor az összes csapat vagy siestát tart vagy junius havában fiait eteti. Második kirándulásunk májusban szintén eredménytelen volt, főleg azért, mert bár ilylyenkor a nőstény már tojásain ül : hármunk közül az egyik a mint az erdőbe lépett, mindjárt pufogatott a gémekre, a pufogatás pedig még a nőstényeket is elriasztotta fészkeikről, s minthogy a lövöldözés illy előzmények után minket is megmételyezett, nagyot halló „öregünket" pedig a gémlövés abbahagyására birni nem lehetett, a karakatona megmenekült. Junius 29-én azonban nem volt ott az öreg, s előre megállapodván abban, hogy csak a karakatona elvonulása utáni perczekben lövünk gémre, mihelyt azonban a kémszemlészt az erdő felé tartani látjuk, a gémeket nyugton hagyva fedett leshelyeinkre vissza és ott meghúzódunk — az eredmény kedvezőbb volt ; mert nyolcz darab karakatonát és 23 db gémet lőttünk az itteni balászok nagy örömére, kiknek középszámitása szerint tehát körülbelül 150 mázsa halat mentettünk meg a balevő emberiségnek. Különben be kell vallanom, hogy e sikert a szülék gyermekszeretetének kell köszönnünk, mert akkor a karakatonákat ez a szeretet és gondoskodás sűrűbben vonta fészkeik felé, annyira, hogy egyesek minden ovatosság nélkül ereszkedtek fészkeik felé, mellyek közelében kettőnk leshelye volt, mig a harmadik tőlünk száz lépésnyire a töltésen foglalt állást, ugy hogy csak őt is távol fészkeiktől láthatván, a látott ellenségtől keveset tartva, szülei szeretetüknek áldozatul kellett esniük. A karakatona busa s ennek ize előttem ismeretlen ; a kik a vadszagnak tartott halszagát eltűrik, sőt szeretik : ízletesnek tartják ; én azonban semmiféle hal- vagy iszapszagu hússal biró vadhoz kisérletkép se nyúlok Aztán a karakatona, ugy mint a harcsa, hamar megbüdösödik, s bármi szagú állattal a szakácsnék se szeretnek ám vesződni. Végül még egyet. Midőn a karakatona veszekszik, a hollóéhoz hasonló, de még mélyebb és teljesebb hangot hallat, melly egy állatéhoz sa hasonlítható, legfeljebb marakodó szelindekéhez, csakhogy még ennél is mélyebb s olly zavart chaotikus, hogy ideges ember hamar elrémülne tőle. O. A. Anglia eportvilága — igy nyáron. Ha valahol ugy Angliában ismerik legkevésbbé a „saison morte" jelentőségét a sport férfiai.Mindig találnak ők maguknak idő- és alkalomszerű szórakozást. Eltekintve a lóversenyektől, mostanában természetesen a vízi-sport járja töméntelen variatióban, s legio a száma a sok u s z ó-, e v e z ö- és vitorla-versenyeknek, mellyek az egyesült királyság minden vizein és tengerein napról napra tartatnak, s mellyek felsorolása külön-külön 3—4 hasábot foglal el az óriási sportlapokban, s miknek illustrálásaul majd alább egy párról megemlékezünk. A vizi sport mellett most van legvirágzóbb időszaka a ezéllövészetnek is, és röf hosszú sorozatokat olvashat az ember a százféle polgári, katonai és hajós-lövészegyleteknek elől- és hátultöltőkkel, katonai és tengerészi fegyverekkel, nyíllal (hölgyek), sőt ágyúval tartott gyakorlatáról. Mindezek mellett még a testgyakorlatok százféle nemeit a laptázást, cricket és versenyfutást nem is említve. De nemcsak az úgynevezett gyalogsport örül a legnagyobb frequentiának, Anglia irigylésreméltó talaján még а к о p ó f a 1 к a is talál itt-amott egy kis hevélyes gyakorlatot és juliusban is képes elmenni a szimaton. Igy a „Field" utóbbi száma is két érdekes vidrafalkavadászatot emlit, mellyeknek egyikét, egy rendkívüli hajtást, Mr. J. Gallon rendezte Northumberlaudban, s melyben számos mister és master vett részt. A Todd körüli halastavakban ugyanis egy vidra látogatását észlelték, de több napi les után sem bírták öt megkeriini, bár minden éjjel ellátogatott s derekas dézsmát vett a halastóból. Illy körülmények közt a tulajdonos Mr. Gallonhoz fordult tanácsért, ki tiz órányira lakik onnan s régóta ismeretes mint passionatus falkavadász a vidrákra, s ki rögtön kapott az alkalmon, hogy falkájával a szökevény után az egész vidéket felkutassa. Mr. Gallon falkája f. hó 5-én érkezett Weldon Bridgebe, hol barátai s a környék sportmanjei várták, s honnan a négy mértföldnyire eső Todd állomásig menve, itt Mr. Gallon jeles vidrászebei : a vén Ormidale és Waterloo föl lettek hiva megmutatni, mire képesek. Szívósságuk ugyancsak igénybe is lön véve, mert nagy darab földet kellett bekalandozniok, a nélkül, hogy zsákmányra leendett kilátásuk. Islandot elérve azonban egyszerre a halvadászó Lutra vulgaris szimatjára akadtak, melylyel kedvük is fokonkint nőtt, ép ugy, mint gazdájuknál a vadászat hevélye, s innentől fogva a folyó mentén ke29*