Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-06-26 / 25. szám
JU L IUS 17. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 199 ezolván a légtől át van hatva, mert a csontok üresek és légedények által kapcsolatban vannak a tüdővel, mely megtölti levegővel a csontokat, sőt a tollak likacsait és szárait is, ama physikai állapot előállítására, mely a repülés mechanicus működésével egyetemben a specificus (faj-) sulykülönbséget nemcsak kiegyenlíti, hanem a repülő madár javára fordítja. Ez ellen nincsen kifogásunk, de van a további következtetésre nézve, mely igy hangzik : miután tehát a madár át van hatva a légtől, követke.-zik, hogy a lég változásai iránt igen érzékeny ; sőt előzetesen is megérzi a változások bekövetkezését és ez az előérzet az, a mely a madarakat távozásra és visszatérésre birja ! Az az egyetlen ellenvetés, hogy a jó repülők közt tehát a légtől kitűnően áthatott madaraknál akárhány az olyan faj, a mely nem vándorol, daczára annak, hogy a lég változásai ugyancsak megviselik: ez az egyetlen ellenvetés is halomra dönti a fennebb adott deductiot. Itt maradnak ők s végzik azt, a mit éppen csak ők végezhetnek — a többi elvonul, hogy a maga idejében visszatérjen. — A megmaradás és elvonulás tényének alapos megfejtése ismét csak visszavezet az önmagát alkotó vagy egy istenség által vezérelt természet kérdéséhez, ahhoz a kérdéshez, a melyet az emberi elme fel nem ér. A „madárvonulást" illetőleg bi ven telj esitett kötelesség tudatával zárom be jelen észrevételeimet. Bálna-vadászatok. A bálnavadász a szó legtágabb értelmében tengeiész. Ellentétben a kereskedelmi hajóshoz, a ki ismert utakon lehető gyorsasággal országról országra siet, ö a teDgert tartja valódi hazájának, és a sós hullámokat szántóföldjének, mellyen arat. Fönt a hajladozó árbocz legtetejéről kémleli -át a rengeteg vizsivatagot, és törékeny lélekvesztőn siet ki ennek óriási lakóit leteríteni. A végtelen oczeán az ő területe, a teremtés leghatalmasabb állata zsákmánya. О a tenger nomádja, a ki a földkerekség minden tengerét bebarangolja. Most pálmák alatt tanyáz és boldog szigetlakókkal közlekedik, majd ködön és jégen vergődik keresztül és szívesen látott vendég az eszkimó dohos hókalyibájában. Nyugtalan kóbor emberek levén, de amellett mindenütt otthon erezvén magukat, figyelembe vehető terjesztői lőnek a műveltségnek. A viharedzett, vas bálnavadászok azok, kik a világtengereket az örök jég határáig bejárták, kik a földgömb félreesőbb rejtekeit átkutatják, a kik vakmerően belenyomulnak ismeretlen vizekbe, kik uj szigeteket, uj viziutakat fedeznek fel és úttörői valamennyi nemzet kereskedelmi liajórajainak. A mint az eke, ez egyszerű szerszám feltárja előttünk a szárazföld kincseit, ugy a szigony a viz gazdagságát aknázza ki. Az ekevas virágzó államokat teremtett, a szigony a tengert hódította meg az emberiség számára. * * * Egy jó szigonyvetőnek négy öt ölnyire is biztosan kell találnia áldozatát ; többnyire azonban még közelebb férkezik a czethez, sót némelykor a csónakot egyenesen neki irányozza , úgy hogy a szigonyt már nem kell vetni, hanem csak testébe beledöfni. Ezen vakmerő támadási modor az eredmény biztosságára nézve, igaz, nem hagy kívánni valót, de fölötte veszélyes, és egyáltalán csak kipróbált képességű hajószemélyzet kísérelhető meg. Ha a „vas" már befészkelődött, akkor a szigonyzó egy csomót a hozzá erősített kötélből utána ereget a vizbe, mig a csónak lehető gyorsan hátrál a veszélyes szomszédságból. Ez mindig válságos pillanat. Nem ritkán a zajló, kavargó hullámok telidesteli töltik a kis jármüvet, és soha sem lehet biztos a hajólegénység az iránt, váljon a megsebbzett nem fogja-e — esetleg vagy szántszándékból — óriási farkával a csónakot alulról fölfordítani, vagy felülről mintegy óriási légycsapóval tönkre zúzni. Ezen rengeteg, gygantikus erejű farkcsapásokat látni kell, hogy veszélyességüket méltányolni lehessen. j De ha a czet megrezzent és futásnak ered — mély tengeren többnyire függélyesen merül le, sekély vizben rendesen egyenes irányban és csekély mélységben siet tova, de akkor is hébe-hóba lemerül, ugy, hogy illyen esetben az is megtörténik, hogy a tenger fenekén fejét bezúzza — ugy a következő pillanatban mar feszül a kötél, azután kigyószerü mozdulatokban lesiklik a fáról, mellyre rá van tekerve, és eszeveszett gyorsasággal rohan — 600, 800 és 1000 lábat téve meg egy perez alatt — előre és lefelé a tengerbe. (A Brooke-féle mélységmérő szabadon sülyedő ólomgolyójának 2 perez kell, hogy az első 1000 lábat megtegye). Olykor a dörzsölés olly nagy, hogy a fa, mellyre a kötél csavarva van, megbarnul ás füstölögni kezd ; de hogy ez valóban kigyuladt volna, ugy mint szikrát vagy lángot sohasem láttam. Ezenfelül a kötelet vizzel szokták meglocsolni, hogy könnyebben csuszamoljon a vezetékeken. Azon nyomás folytán, mellyet а lecsavarodó kötél a csónak előrészére gyakorol, ennek hátsó része gyakran felemeltetik és ezen jellemző állást a közelben levő czethalászok kedvező jelnek tekintik. Hangos örömrivalgás jelenti, hogy a csónak „szilárdul" áll , de közbe hangzik a figyelmeztető „vigyázz !" is — mert a kit a kötél megragad, az halál fia. A hajótiszt és szigonyzó most helyet cserélnek ; az utóbbinak feladata a czetet megszigonyozni és megrögziteni, az elsőnek pedig azt kivégezni. Még csak most kezdődik a valódi harcz és vele együtt a nagyobb veszély. A résztvevők azonban majdnem kivétel nélkül a megközelítést tartják a vadászat legveszélyesebb részének, miután nincs még jelen a bátorságot fokozó hevély s ezenfelül háttal vannak fordulva az állat felé. Akárhány ujonezot láttam, a kit, midőn a közvetlen közelében levő óriási szörnyet megpillantó, olly borzalom száll meg, hogy mintegy bénultan kezét., lábát nem birta megmozdítani, sőt némelyik ijedtségében a csónakból a vizbe ugrott, csakhogy a borzalmas kolossust "ne lássa még jobban közeledni. Hja ! nem minden embernek való dolog a bálnavadászat. (Folyt, köv.) Körültekintések a sport mezején. Kassa és Prága most a jelszó sportingköreinkben, melyek 29-én, 30-án és jul. 1. és 2-án egyszerre tartják versenyeiket, s istállóinkat két részre szakitják, — mit Kassa mégis megérez majd, annál inkább, mert a Prágába induló lovak onnan mindjárt tovább a hamburgi hannoveri és kölni versenyekre indulnak. Petroleuzet, a pesti nagy akadályverseny győztesét, gr. Esterházy Miklós eladta Oehlschläger urnák, ki a porosz gyepeken jól ismeretes. Miklós gróf különben az eladott helyett már megint két ujabb nyaktörőt szerzett, mint a hannoveri nagy akadályverseny nevezéseiből látjuk, hol Coquette mellett még két uj lovat látunk nevére irva : az egyik Monarch, egy 6 é. sg. herélt félvér, a másik Arthur, szintén 6 éves és félvér, de pej kancza. A berlini versenyek első két napjáról már mult számunkban megemlékezvén, most a harmadikról volna még pár szavunk. A két éves csikók első nagy próbatétét (Erstes Critérium) nem az első napi kísérleti verseny győztese Dinorah, hanem gr. Henckel egy újonnan felléptetett csikója Espagniola (a. Palestro a. Emiliana) nyerte meg biztosan a múltkori nyertes és Jupiter ellen. — A graditzi ménes másik kedveneze, Sonntag, ellenben a 4-dik oszt. államdijjal még egy győzelmet aratott, igaz, hogy csak egy vetélytárs (Flamingo) ellen ; átalában a porosz 3-évesek nem igen sikerülteknek mutatkoznak. Primas, a mint már most látszik, nem bír helyén megállni, Hymendus sem ; tehát volna még Sonntag, Phoenix, Seemann és Orajevo, mellyekre valamit tarthatnak, s mellyek majd a hamburgi Norddeutsche Derbyben mérkőzhetnek a mi Falsacapánlckal és Aspirantunkkai, s ha ez nem elég Drum Major és Meliával, föltevé, hogy ez utóbbiak csakugyan megjelennek, minek elmulasztása bizony kár volna. Most is, ha Aspirant a berlini Unióra elmegy, jóformán övé a 3000 tallér ; ez és a hamburgi Derby adhattak volna revangeot Adonis kissé felesleges betolakodásaért a pesti gyepre, mult évi látogatása után. — De hogy a berlini versenyekre visszatérjünk, az Ezüst pajzsérti futam nagy meglepetést szerzett a gyepen történőkkel nem ismeretes nézőknek; először látták ugyanis, hogy Adonis másodikul érkezett be, mi azonban csak Grimshaw jockey viszketegségén alapult, miután előlegesen ki volt jelentve, hogy [Leitstern csak a második helyért indul Adonis mellett, mint az 1000 tallérban, Leitstern persze disqualificáltatott, s igy a második díjtól is elesett, miután az egyezmény ellenére mint első haladt el a kényelmesen galappirozó Adonis mellett. Legérdekesebb küzdelmet nyújtott a „Grosses Armee-Jagd-Rennen," melyben 13 vetélytárs indult, s melyet a nálunk növekedett Criemhilde (Teddington e derék leánya Catastrapheból) nyert kitűnő lovasa és tulajdonosa br. Cramm hadnagy s 85 kilogramm teher alatt 10 lóhoszszal olly mezőny ellen, mellyben Harmattan 2-ik, Runlho 3-ik, Orloff 4-ik lett, melyek közt voltak még a mi jól ismeretes Rememberünk Woditzka századossal, továbbá Cornerstove, Orloff, Claret s a többi kitűnő steeplechasserek. A versenyek többi két futama már több említést nem érdemel, minthogy az eladó versenyben La Diva eladta bőrét, az Allványdijjat meg Flibustier vilte haza, s Leitstern mellette is a második dijért indult. — A versenyek vasárnapja különben igen látogatott volt, s a Sporn ugy véli, hogy a belépti jegyekért vagy 4000 tallért vehetett be a versenyegylet. Ugratás kocsival. MocsonyiJenőés Gr. Sztáray Bélaf. hó 7-kén Tibán egy négykerekű egyfogatú jármüvei együtt kikocsizván, a befogott ló egy ponyvás lengyel szekértől megijedve, ragadni kezdett s egy kavicskupaeznak rohant, mi által a kocsi félig jobbra dőlvén, Mocsonyi gyeplővel kezében az országútra talpra esett, mig Sztáray leugrani vonakodott s igy a kocsi ismét előbbi rendes helyzetébe jött. Mocsonyi el nem veszté lélekjelenlétét s minden erejéből iparkodott a ragadó lovat föltartani, és habár gyalog volt, a gyeplöt ki nem bocsátá kezeiből, minek következménye az lőn, hogy a ló egyenes irányát változtatva, egyik országúti sáucztól a másikhoz diagonális vonalban tartott és azon a kocsival együtt mintegy keresztül röpült, s itt végét érte a jelenet. Mocsonyi a gyeplök által a sánezba rántatván jobb lábát olly szerencsétlenül ficzamitá ki, hogy még ma is fekszik belé, mig Sztáray az ugrás által előidézett kocsizökkenés által egy ölnyire dobatván, csakis csekélyebb contusiokban részesült. Az egészben eredeti az, hogy az arab kancza melly befogva volt, „flying" ugrotta a hét láb széles sánezot olly tisztán és biztosan, hogy a jármű első kerekei a túloldalra jutottak s csak is a hátulsók estek a sánezba. E kancza több éveken át vadászott a kazsui falka után, azért tehette olly szenvedélylyel ezen ugrást. A nagy kanizsai lövész egylet junius 8-án tartotta Lazsnakon diszlövészeti ünnepélyét, melyen a tagok s ezek vendégei nagy számban vettek részt, különben az idő is kedvezett e kellemes kiránduláshoz. A lóverseny első diját Trsztyánszky Lajos lövészmester és helyettes keszthelyi főlovászmester, a másodikat főlövészmesteri helyettes Vesztei- Imre, a harmadikat Kramer távirdai főtiszt nyerte el ; a tekepályáni győztes pedig Trette főhadnagy volt. Ezután a szép hölgykoszorú s a fiatalság tánezra perdült s a gyönyörűen földiszitett, csillogó lámpafényben uszó helyiség főoszlopzatánál két disztábla vonta magára a figyelmet, melyen Király Laura kisasszony és Aranyfi Terka asszony sikeres lövéseinek eredményei voltak láthatók s nekik általános elismerést szereztek. A kedélyes vigalom hajnali 3 óráig tartott.
