Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-26 / 25. szám

194 eég alkalraatlankodása hovatovább, évről-évre ( nagyobb mérvet kezd ölteni. Mr. Tattersall | ugyancsak forgatta és csóválta is a fejét e hívatlanul oly készséggel megjelent kompánia láttára, mely időről-időre gyarapodik tagjaiban s mindinkább türhetlenné kezd válni. A szombati árverés némileg eltérő volt az előbbiektől. Az egyik kör lent a lapályos réten volt alakítva, mig a másik kör, mely 8-as alakot mutatott, alkalmasabb volt a mén- és kancza-esikók befogadására, mint az első számú kör, hová a csikóknak elhelyezése sokkal több bajlódással volt eszközölhető. Mr. Tattersall box-ja szintén más helyre volt fölállítva, az országúttól oldalvást, mely mögött vászonnal bevont sátor volt ütve, hogy lehessen a csikóknak hová bevonulni, abban az esetben, lia az idő esőre fordulna. Mondanunk is fölösleges, hogy előlegesen is tüntettek az emberek ama tény nyomán, hogy Prince С h a r 1 i e, a Blair Athol-ivadék közelébb oly nagyszerűen producálta magát, és bogy Albert Victor, a Marsyas-csikó,

Mr. Blenkiron egyik különösebb kedveBCze közelébb Ascoton oly derekasan működött. A reményteljes Coeur de Lion, e King John-ivadék nem volt képes az érdekeltséget hasonló mértékben fokozni. Reggelizés után a Mr. Blenkiron rezidencziája mögötti sátorban Mr. Tattersall egy bevezető beszéddel megnyitá az árverést, elmondván egyetmást, a mit az ügy érdemében jelezni jónak vélt. Hangsúlyozta a figyelmes hallgatóság elött, hogy e helyen az utósó árverések egyike megy végbe, meg levén győződve, hogy nincs oly egyén, ki őszinte sajnálattal ne értesülne a kitűnő ménes föloszlásáról. Néhány hatályos szó után, melyek Mr. Blenkiron halálát érinték, kiről Mr. Tatterf A I В 2 L кг éii „Rebus" paripám, vagy : mit ér néha egy jó kezes ló (Egy porosz tiszt elbeszélése után.) Az volt ám a nap ! Olly ragyogóan még soha sem sütött, s az asszonyok még soha se' voltak ollyan szépek. Nem is kérdeztem, hogy mit kóstál a világ ; enyim volt az mind, s annyira elteltem büszkeséggel és örömmel, hogy már több nem fért a bőrömbe, s két kézzel szórtam mindenki felé. Tiszt lettem az nap, és pedig gárda-lovastiszt ! Először mehettem a nagy sétányra ezüst vállrojtjaimmal. El is mentem, hadd gyönyörködjék más is az én epaulettjeimben, azt hittem, mindenki csak azt bámulja, s hogy különösen a hölgyek egészen más szemekkel tekintenek reám. A szép napok e legszebbje majd egész 24 óráig tartott, mialatt sétány után nagy ebéd összes pajtásaimmal , sok jó fiaskónak nyakatörése, sok jó és гозг pohár kiürítése, fekete kávé s kissé tánezoló világ, a mint az asztaltól felkeltünk ; hanem azért 5 óra felé kilovaglás a ligetbe : be kell mutatni epaulettjeimet lovon is, s aztán haza térve, operaház, utána боирег és ismét poharazás, mokkázás, és egy parthie quinze egész kivilágos kivirradtig ; mellyben, K. barátom állítása szerint ugy játszottam, mint egy vén kozák. S nem jelentem-e meg mindennek daczára reggel pontosan a gyakorlatra, s nem maradtam-e lovon, daczára annak, hogy fejem zúgott, szemeim karikáztak, s gyomromban mintha macskák „miauztak" volna? Pár száz tallérom persze elúszott mind e szépségeken és a quinze-parthien, hanem jó Zulage-om VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. sail urint valódi nagyságról emlékezett meg, kinek kitűnő szakképessége fényesen nyilvánult a tényekben, csodálkozását fejezte ki a felett,hogy ily kiváló „establisbmen t"-et valamely szövetség nem igyekezett kezéhez kaparitani. Egyébiránt nem volt titok, hogy Blenkiron ur egyre-másra 18 ezer font tiszta nyereséget tett évenkint zsebre az árverésekből s innen magyarázható ki ama szívélyes vendéglátás is, melyben az ifjú Blenkiron urak atyjukat utánozni törekedtek. Ügyes, gyakorlatias fogás volt ez. Mr. Tattersall e beszédét, mely igen alkalomszerű volt, zajos tetszésnyilatkozat követte. Es valóban e gentleman aligha beszélt valaha ily szépen s ily hathatósan mint ezúttal. A kört szebbnél szebb fogatok vették körül s a megjelent nézők között számos delnőt is lehetett látni. A jelenvolt „patrons of the turf" ismertebbjei : F a 1 m о и t h lord, Batthyányi berezeg, E g 1 i n t о n lord, Portsmouth lord, Captain Machell, Queen sberry őrgróf, Gouy gróf, Captain Alexander, Mr. Merry, Mr. S t и r t, Mr. Graham, Sir Tatton Sykes, Pearson ezredes, Mr. Tempest, Mr. L о n g, Mr. James Bland, Mr. Case, Mr. Ray, Mr. T. W. Morgan, Mr. Formby és Forester ezredes. A „training brotherhood" pedig a következők által volt képviselve : John Day, Henry G о a t e r, I. es H. W о о 1 с о 11, John Day jun., Harry Day, John és James N i g ht i n g a 11, Tom Jennings és Robert Peck. A nap folyamában a legmagasabb ár, melyet Ígértek, 1750 guinea volt, melyet a „General Peel" és Danaé fiáért fizettek, melynek árverezésekor Gouy gróf és Mr. Walker mellett nem tett ez semmit se, s nem is fardulhatott többet elő , mert hát K. barátom mondta, hogy úgy játszom, mint egy vén kártyás. — Erre a szerencsés, szép napra persze több is következett azután , hasonló mulatság, poharazás és örömök közt. Erös alkatom azonban megbirta azt s egyelőre nem találtam a pohár fenekén ürmöt. — A szolgálat ugyan pár év múlva unalmassá kezdett lenni, s néha finánzióim is nyugtalanitottak, bár azt sem tudtam, hogyan állok. Erre azonban K. barátom azt mondta, bogy soha se is törjem azon a fejemet ; küldött is hozzám egy ebben jártasabb embert, kinél mindig készen állt a jó tanács segitni, 20 százalékért mindig prolongált, s igy éppen nem valami bőrnyuzó volt. Igy gondolkodtam akkor, 7 — 8 év előtt, midőn Ábrahámmal megismerkedvén, a váltók calligrafirozásában excelláltam, mig a levélirást majd elfelejtettem. Kissé könnyelmű lettem s zajos életet vittem, mi a harmadik évben ugyan már nem igen Ízlett, de hát csak folytattam ; mit csináljak, ba már benne voltam. Ha idáig elég természethüen rajzoltam magamat, legyen szabad most dicséretemre is felhozni valamit. Tehát jó pajtás és meglehetős lovas voltam, kiről néha hallottam a mint mondták : „fene gyerek". Igy a többi közt vettem egy lovat s idomitásban kezessé tettem, pedig azelőtt mint a legcsökönyösb és legroszabb indulatú ló volt ismeretes a tisztikarnál. E paripa, t. i. Rebusom (igy neveztem el, mert tulajdonosai elött természete mindig talány maradt), inkább ideges mint gonosz hajlamú volt ; különben pedig pompás egy jószág ; szívós mint a bivalybőr, s inai ruganyosak mint az aczél. Első ismeretségünk kissé különös módon történt, melylyel sokáig vexáltak. Láttam ugyanis, hogy e paripa mind hányta le lovasát, a hol csak szerét tehette, s mint szidták. • ütötték, rángatták aztán őt ide-oda, már a mint gazJUNIUS 26. 1872. közt heves vetély fejlődött ki, mely előbb említettnek visszavonulásával végződött. Az 58 csikóért bevett összeg (17,095 guinea) eléggé kedvező eredmény, kivált ha a 296 guinea átlagos árt tekintjük, s viszonyítjuk az 1856-ik év óta mutatkozott középárakkal, melyek egyremásra 234

'Д guineára ragnak. Amaz évben, midőn az árverelések kezdetüket vették az átlagos ár 111 guinea volt, mig négy év leforgása alatt 127'A guineáig fokozódott. Ez áremelkedés 1861-ben 258-ra szökkent és azóta soha sem csökkent 140 guineánál lejebb egész az utóbbi évnek másodizbeli árveréseig, a midőn negyven osztalékra épen csak ПЗ'Д guinea esett. A legkedvezőbb eredményű évek voltak : 1865, 1866 és 1867; azonben az 1870. és 1871. mostoha volt a middle-parki árverésekre, melynél fogva ez év a kárpótlás éve volt. No de pillantsunk be az árverési jegyzékbe s tekintsük meg a vételárakat, a mint következnek : Guinea. m. Uncastól a. Mermaid (Mr. Trueman) . 230 m. King Johntól a. Molly Carew (Mr. Axtens) 60 k. „ „ a. Delight (Mr. D. Jones) 40 k. „ „ a. Banquet (Mr. Christopher) 130 m. Voltigeurtől a. Free Kirk (Mr. P. Price) 100 m. Thormanbytől a. Queen of the East (Mr. R. Sherwood) 100 k. Mandraketől a. Gondoline (Hon. G. Fitzwilliam) 50 k. Blair Atholtól a. Lady Bird (Mr. Jos. Dawson) 65 k. Adventurer a. Penelope Plotwell (Hon. G. Fitzwilliam) 45 m. Adventurer a. La Daupbine (Mr. Merry) 90 m. Saunterertől a. Jessie (Mr. T. E. Case) 140 m. Blinkhoolietöl a. Elsie Vcnner(Mr. Merry) 480 m. Marsyastól a. Nukuheva (Marq. Queensberry)_ 150 m. Saunterertől a. Tuch Me Not (Mr. J. 200 dájának természete hozta magával. A mint én megvettem, először is az istállóban kerestem fel, s hogy megbarátkozzunk, adtam neki ezukrot, mi eleinte nem meDt minden veszély nélkül, megveregettem, s fecsegtem vele, hogy szokjék szavamhoz ; kényszermódot eleget kísérlettek már vele, próbáljunk más módot. E szívélyes gondoskodásomat azzal hálálta meg aztán, a mint pár nap múlva felültem rá, hogy ujult erővel dobott le a homokba, nem kis elégtételére jó pajtásaimnak, sőt. kedve lett volna kissé fogaival és patáival is, megcsiklandozni, mint azelőtti gazdáin néha producálta is de én gyorsan felugortam s zsebembe nyúlva pár darabka ezukrot nyújtottam neki. Már nem tudom, Rebusom bámult e el ezen jobban, vagy pajtásaim, elég az hozzá, hogy az utóbbiak előbb találtak szavakat nézeteik kifejezésére s gúnyosan jegyezték meg : „No 'sz ha még ezukrot kap ezért, úgy majd iparkodni fog a kunststüeköt minél többször ismételni!" — Pedig nem úgy lett ; a jótét nem hullott terméketlen főidbe, megismerkedtünk egymással, s Rebusom elég nemes volt a barátságos közeledést viszonozni, úgy hogy e naptól fogva, ba némelykor ijedségében makranezos akart is lenni, pár szavamra azonnal megszelidült. Apró kedvezmények mellett mindinkább megbarátkoztunk, egy szavamra mindenhová követett a paripa, s egy füttyentésemre még oly messziről is vágtatva repült hozzám. Ezt egész rendszeresen begyakoroltam vele, úgy hogy sétalovaglás közt leszálltam, kantárját és zabláját kiakasztottam és legelni hagyám. Midőn aztán egy füttyentést tettem, galoppban tért meg hozzám, miért eleinte egy darabka ezukrot kapott. Ezt a dolgot valami amerikai gaucho-regényben olvastam én egyszer, s most kedvem telt benne, hogy sikerült. Pajtásaim eleinte élezelkedni akartak az „Arab és paripája" felett, én azonban nevettem rajta, s aztán abbahagyták.