Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-19 / 24. szám

J

UNIUS 19. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 189 Őzvadászat Selmeczbányán Ha az utas Selmeczbányát Ipolyságh felöl közeliti meg, nem is hinné, hogy e Paflagoniában még őzvadászatról is lehessen szó. A milly puszták, kopaszok azonban a várost környező begyek kelet és dél felé, olly siirü sötét fenyvesek boritják azokat a nyugoti és északi oldalon, mellyekben elvétve néha megfordul egy-két őzecsko is. Ha ezen erdőségek vadállományát leírni akarnám, e lap olvasói sajnálkozását nyerném meg e vidék fölött. Ki van pusztitva abból minden, ugy hogy még madár is alig száll bennök *). De jobb jövő derül reánk. Egy év előtt vadász-egyletté léptek össze a város értelmesebb vadászai a vadászat és vadállomány emelése kedvéért ; az alapszabályokat , mihelyt szentesítve leendnek, közölni fogom a t. szerkesztőséggel. Ugy hiszem, bogy illy egyletek alakulása az ország más vidékein is csak jót eredményezhetne. Erről azonban majd máskor. A vad ásztársulat a mult télen vadászatot rendezett egyszer a szklenoi fürdő felé fekvő Bakaliárka nevü erdörészben, midőn igen érdekes eset adta elő magát, a mellyet talán ércekkel fognak olvasni а „V. és V.-lap" olvasói. A vadászok az országúton voltak fölállítva. Már 4 órán túl fagyoskodtunk állásainkon, midőn először a két szomszéd egymáshoz, és végre az egyik szárny összes vadászai egy csoportba gyűltek. Hosszas tanácskozás után elhatároztatott leiebb menni, és a másik szárnynyal egyesülvén a fürdőbe szánkázni, bogy valami meleget ehessünk. Lemenőben az egyik vaíász utánozván a kopók csaliolását, a mi mintegy messze távolból hangozván, az egész truppot szétugrasztotta. Észrevétetvén a kópéság, egymáson jóizüt nevettünk. Leérkezvén a többiekhez, a tréfa ismételtetett, s már most azok természetesen helyeiket per absolutum nem akarták elhagyni. „Hajtanak a kopók !" Mi nevettünk és jól-roszul élczelgettünk fölöttük. Már t. i. a mint kinek adták az istenek. Hogy csendesen nem voltunk, azt rettenetes szégyenemre meg kell vallanom, de hát azok az átkozott, szalmával bevont palaczkok, meg azután 4 órai ácsorgás és fülelés alól való fölszabadulás — bizony megoldották nyelveinket. Végtére üres palaczkjaink indulást parancsolának. Egyenkint tehát felkerekedtünk ; de alig megyünk 20 lépést, előttem két ifjú arczhoz kapván fegyverét, czéloz a letarolt hegy•o'dalra. „Bizony bolonddá akarnak tenni," és rájok sem hederitve, folytattam utamat. „T.. .. úr ! őz, — bak és suta." „Lehetetlen — mondám — illyen zajban. Hol vannak ? *) A város lakosainak nagy részét képező bányamunkások (hevérek) igen szenvedélyes madarászok, a kik lépveszőikkel , csapdás kalitkákkal erdőn, mezőn, kertben pusztítják a madarakat. Támaszkodva az erdőtörvényre, vadászegyletünk ezen pusztítása ak útját akarja vágni, és a madarászatot tökéletesen betiltani. E miatt a madarászási tilalom ki fog doboltatni, mi vadászok pedig formális razziákat fogunk in corpore tartani, a midőn a tilalom átbágói alig kerülik ki az elfogást és megfenyitést „Amott л begyoldalban." Es csakugyan a hegyoldalon valami 150 lépésnyire fölöttünk, térdig érő hóban ott állott egy őzbak mozdulatlanul ; fölötte körülI belől 60 — 80 lépésnyire ismét egy suta. j Persze, hogy most elcsillapodtunk, ámbár I nem kis munka volt a hátrább levőkkel elhitetni, hogy csakugyan őz van előttünk. Mindenki kópéságra gondolt. Azok, a kik nem látták, csak akkor hitték, midőn végrevalahára kopócsaholás kezdett hallatszani. / Es most volt alkalmunk látni, miként viseli magát kopók előtt az őz. A lejtő, melly előttünk elterjedt, az erdőgazdaság elveivel minden tekintetben ellenkező vágás, mellyen itt-ott, egy fiatal fenyöcske bükköcske, vagy vágásokban található cserje, millyenek a málna, bodza, rózsa, vagy lágyfa rezgő nyár- és kecskefdz, voltak láthatók. A bak és suta között kissé sűrűbben állottak a növények, de nem annyira, hogy keresztül ne lehetett volna látni. A lejtő gerincze két kidomborodással bírt, mellyek közül a felső alatti irányban állott a bak, a nyereg irányában a suta. Mozdulatlanul állott mindkét vad, mint a szobor, csak az első szár koronkinti fölemelé- « séből lehetett látni, hogy nem tuskó, de élő lény áll előttünk. A kopók közeledtek s a nyergen keresztül bevágtak a lejtőre. A bak feléjök forditá fejét, előre szegezte füleit, de nem mozdult; a helyett a suta eredt futásnak, ée nyomára kapván a kopók, hangos csiholással vevék űzőbe. Alig egy perez alatt eltűnt az egész hajtás szemeink elől, és elnémult a csaholás is. A kopók a túlsó oldal völgyébe hajtottak. Kis vártatva azonban ismét szemeink elé került a suta, megkerülvén azon dombot, melly alatt állott a bak. Most már alig 30 lépésnyire haladt el mellette a hajtás, de a bak nem mozdult. A hajtás ismét eltűnt szemeink elöl, a csaholás elhangzott ; őzbak és vadászok mozdulatlanul állottak. Most egy kopó jelent meg a lejtő alsó oldalán, és rczsut igyekezett föl a gerincz felé, a honnét a hajtás megindult. Egyenesen a bak felé tartott, melynek éles fülei elárulták a közelgő veszélyt, mert fejét felé fordítván, habár igen halkkal, de mozogni kezdett. El nem hagyá ugyan helyét, de a nyugtalanság jelei világosán jellemezve valának mozgásában. Végre a kopó valami 30 lépésnyire ért hozzá: most kiszökött helyéből, és erős ugrásokkal sietett a gerincz felé. Igaz, gyorsabb futására mi is befolytunk, mert az utolsó pillanatban daczára a nagy távolságnak két lövés dördült utána. Egy perez alatt az őzbak és kopó eltűntek szemeink elöl, és a hegy túlsó oldalán felállított vadászok előtt defilirozott el a hajtás. Lövés lövés után dördült el. Sz. . . .a, legjelesebb vadászunk, a ki a kopókkal az özeket kinyomozta, és fönn egyik bérczről nézte az egész hajtást, számlálta a lövészek baklövéseit, s a n mint dördült a fegyver, hallottuk kiáltását : . \f

uscher ! Végre a legutolsó vadász, aki úgynevezett üres álláson állott, jól irányzott lövésével földre terité a bakot.*) Fájdalom, a sutának sem kegyelmezett meg a sors; neki hevült vadászaink azt is leterítek. Vére azonban nem hiába omlott : a vadásztársaság a szóban forgó erdőrészt tilalom alá helyezte, és ezentúl suta lövését 10 frtja bánja meg a tüzes vadásznak. A leirt vadászkalandot azért tartom érdekesnek, mert bizonyítja, hogy a bak, hidegebb vérrel tekintve szemébe a veszélynek, többnyire kimarad a hajtásból, és kopók előtt többnyire suta kerül a vadász elé. J. N. A „Mezőség- szárnyasai és költözKödésükIrta Hermann Ottó. (Folytatás.) Április. 1-jén. Az Anaditák közül penelope felszaporodott. Seolopax gallinulla nagy számmal jelentkezik. Az alsó tavakon Circus pallidus jérczék érkeztek, ugy egy nagy sereg Anthus aquaticus ; egy kis csapat Turdus pilaris itt pihen. Faleo palumbarius és nisus itt tartózkodnak. 2-kánArdea stellaris megjött, Turdus pilaris még pihen. A nagy vihar a rejtekben tartja a madarakat. 3-kún erős fagy. Az Omis a rejtekben dideregve nebezen kél és igy fris fajok nem észleibetök. Turdus pilaris még itt, Vanellus már fészkét védi. 4-kén Ardea cinerea szaporodott. Anas clangula és Mergus albellus még mindig itt vannak. Anas querquedula rengeteg sokaságban mutatkozik, Gallinula chloropus megjött, ugy Podiceps rubricollis is. Seolopax gallinago tömegesen kél. Délután 24 Podiceps eristatus egy csapatban megérkezett, a nagy tóra bocsátkozva helyeit elfoglalja, Turdus pilaris még mindig itt van. 5 kén Totanus ochropus és Hirundo rustiea megjöttek. Anas acuta, ferrina és rufina eltűntek, a többi éjszaki lakó azonban még itt van. Ardea cinerea igen felszaporodott. 6-kán Anas clangulának csak jérczéi vannak itt, Oedemia fusca 2 pár látható. Ardea cinerea elment, jött ellenben Totanus glottis, ochropus igen felsza-" porodott, ugy Seolopax gallinago is. Pandion lialiaetos a tó felett lebeg. Emberiza milliaria fészket épit. 7-kéu Anas clangula és a Totanusok eltűntek. Jöttek ellenben : Ardea cinerea ismét néhány pár ; Motacilla alba, Fringilla montifringilla pihen ; Larus minutus és Carbo cormoranus egy egy példányban, úgy Sylvia rufa is, Hirundo rustiea bővebben mutatkozik. Circus paliidus csak az alsó részeket tartja ; Milvus ater ismét szaporodott, Seolopax gallinago ellenben megfogyott. Mergus albellus még egy pár látható. Auas crecca itt van. Turdus pilaris eltűnt. 8-án jött sok Ardea nycticorax, stellaris, Motacilla flava. A füzesekben sok Sylvia rufa, mellette Troglodytes punctatus ; a nádasban Gallinula porzana igen gyéren. Jött továbbá Milvus regalis és ismét Anas clangula. Mergus albellus eltűnt, ugy Turdus pilaris és Fringilla montifringilla is. 9-kén Ardea purpurea megjött. Podiceps rubricollis nagy számmal és párzik. Jött továbbá Totanus stagnatilis, Falco tinuunculus és Sylvia rubeeula. Sylvia rufa és a Motacillák ismét eltűntek. 10-kén. Az esti homályban Arde3 nycticorax vonul. 11-kén Ibis falcinellus 14 főnyi csapatban forog a tavak felett, de nem ereszkedik le. Sterna nigra *) Megjegyzendő, hogy a két Őz a gerinczen feküdött, és Sz. . . .a biztatásait hallván, a midőn a kopókkal nyomot keresett, indult pók tehát akkor mé: őzeket megláttuk. a völgy felé, és I nem hajrottak, mikor mi az az országúton beszélgetést hallván megállott. A ko-