Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

183 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A t. gróf ur a tudományos foglalkozás e máso­dik nemével nem érte be s ornithologiai propagandá­jának végszakában arról az elöérzelröl is értekezett, a mely a madarakban megvolna s a mely előérzet őket a vándorlás megkezdésére bit ja. Ezt az előérzetet vállá a t. gróf meggyőződésének, vizsgálódása, helyesebben mondva, speculatiója vég­eredményének. Megjegyzendő, hogy a t. gróf érveit eleitől végig csak a valószínűségre alapitá, mert egypár bécsi zoo­log észlelctein kivül, melyek csak első adatként szere­peltek, más nemű vizsgálatok nem léteztek, nem léteztek különösen olyanok, a melyeket a t. gróf ur tett volna. Ez onnan is kivehető, hogy értekezésé­ben egyetlen egy légtüneti szám sem szerepelt. A valószínűség, sőt mondhatnám éppen csak az egyéni nézet ily gyenge alapjára fektetett állításokkal szem­ben nagy a pro és contra tere ; annyival inkább mint­hogy a tudomány kizárja, s legjobb esetben éppen csak tűri a valószínűséget, s az is áll, hogy a vita­tott tárgyban e tűrésnek helye nincsen, mert direct észleletek még nem tétettek, s e szerint tehát sem a megbizonyító igenlő, sem a tagadó állitásnak vagy tételnek, sem a hypothesisnek helye nem lehet. E nézetek szülték meg bennem az elhatározást, hogy a vitatott tárgy eldöntéséhez direct észleletekkel járuljak hozzá. Tisztán állott előttem, hogy végképpen döntő eredményre nem számithatok ; tisztán állott előttem az is, hogy az áldozott nagy gond és fáradság ered­ménye aránylag csekély lesz, de bármily ceekély legyen is, a szilárd alapot nem tagadhatni meg tőle, s ez elég , sőt gazdag jutalmazása lesz törekvésem­nek. Jól tudtam, hogy az ily irányú észleleteknek egy igen jelentékeny, ha nem legfontosabb factora hiányzik s abban a kérdésben rejlik : vájjon vándor­madaraink voltaképpen hová költöznek s az elköltözés időszakában az elfoglalt pontokon költenek ? Erre nem ad feleletet a tudomány s igy direct észlele­tekből nem lehet határozottan állitaoi, hogy : ha téli helyeiken nem költenek, akkor a költés vágya hozza őket vissza tájainkra. Fraueufeld lovag t. barátom a kazáni fecskét (Cypselus apus III.) még a Nicobár szigetén is csak vonulva látta, abban az évszakban, a melyben tőlünk elköltözött ; Layard pedig nem tudta eldönteni, váj­jon az a fecske, melyet Afrika belsejében észlelt, s a mely ott költött is, ugyanaz-e a mi fecskénkkel? Az összegezés alkalmával előadom azokat az oko­kat, a melyekből következtetem, hogy vándoraink csak nálunk költenek, addig azonban megmaradok észle­leteim elősorolásánál és egybevetéséné 1, megkezdvén azokat a vonulás általános vázlatával. A Hódos tónál kétszerte nagyobb kutatási tér, nagyobb serénységet, s a mig segéddel rendelkez­tem, kétfelé való kirándulást igényelt. A meghatározások a legközönségesebb fajok ki­vételével csak elejtett példányokon eszközöltettek, némely, elérhetetlen Anatidáknál a távcső vétetett igénybe. Minden kirándulás alkalmával legelőbb is a tükrö­kön mutatkozó változások figyeltettek meg, azután a vizsla segitségévél a nádasok és sásos helyek vizsgáltattak meg ; végre a bokros helyek és legelök. Annál a körülménynél fogva, hogy a meteorolo­giai eszközök leolvasását ruagam kellett hogy esz­közöljem, a délelőtti kirándulásról mindig vissza kellett térnem, mi a kitűzött feladat megoldását igen fáradságossá tevé. Márczius 16-kán a helyszínén voltam s megkez­dem az észleleteket. E napon előfordultak : Sturnus varius. Vanellus eristatus. Anas leucophthalmos. Auas querquedula. 17-kén A nagy tó partján Motacilla alba. 18-kán. A tótükrök még jegesek : a tiszta helyeken Fv.lica atra, Anas boschas, A. clangula és sok Mergus ! albellus.*) Emberiza schoeniclua, E. miliaria és egy j Circus paliidus. Ugyané nap délutánján délnek kirándulva ta­láltattak : Anas penelope, Strepera acuta, querque­dula, Mergus albellus seregesen, Saxicola rabicola a jeges rész nádján. Circus cyaneus és Ardea cinerea, az utóbbi éjezaknak vonulva. A Czikud melletti tónál több Vanellus eristatus. 19-kén csak annyi változás állott be, hogy Va­nellus felszaporodott, Anas leucophthalmos éjszak­nak hatolt, Fulica atra pedig megkezdte a párosodási küzdést, Columbaoenas seregesen járt. 20-káu Vanellus már telepedik. Anas leuco­phthalmos szaporodva mindég feljebb hatol. Motacil­la eltűnt. Picus major és Turdus merula a füzesekben jelentkeznek. Podiceps eristatus egy pár megjelent, ugy egy Gallinula porzana is. 21-kén. A tóháti tavon egy С у gnus musicus je­lent meg. A gázlókon Scolopax gallinago mellett Motacilla alba és flava mutatkoztak ; a füzesben pedig Laui­us excubitor. 22-én Anas ferrina 14 főnyi csapatokban, mellet­te clangula és Mergus albellus. Scolopax gallinago felfelé terjed. 23-kán Cygnus musicus eltűnt. Anas acuta még itt van. A clypaeata pedig mutatkozik. A záhi völgy­ben Turdus pilaris pihen, a tavaknál az Ardea nyc­ticorax előőrse megjelent, a telső tónál Larus (fus­cus ?) keringett. Motacilla ismét eltűnt. Scolopax gallinago és Gallinula porzana nem található. Vanellus egy pár megtelepedett, a többi elment. 24-én. Anas leucophthalmos nagy seregben, quer­quedula felszaporodott, ferrina, penelope és acuta tartják a helyet. Ardea cinerea egy példány (előőrs) tartja helyét az alsó tavaknál. 25-én Turdus pilaris eltűnt Antbus aquaticus kevés példány érkezett. 26-kán Siilyi felé. Itt az Anatidák közül bos­chas, leucopthalmos és querquedula számosan van­nak. Anthus aquaticus a Záhi tónál igen felszapo­rodott. Az éjszaki vendégek csak az alsó tavakat tartják. 28-kán Anthus aquaticus igen nagy seregben jött ismét, de csak hímek kerültek meg. Anthus praten­sis kevés, Motacilla alba meglehetős számmal. Sco­lopax gallinago és gallinula néhány példány megjött. Circus cyaneus egy par. Mergus albellus megkeves­bedett. Auas leucophthalmos még mindig szaporo­dik. Délután az Anthusok már a sályi tavakig nyo­multak előre, Fulica atra mindig nagyobb számmal mutatkozik ; Ardea cinerea esak az elööx-s tartja he lyét. Motacilla flava eltűnt. 29-én Anthus aquaticus és pratensis egyenlő sokaságban. Megérkezett Oedemia fusca, Cicoma alba, Buteo vulgaris. Saxicola rubicola és Gallinu­la porzana egyesen jelenkeznek. Mergus albellus, Anas ferrina et clangula még itt vannak. Fringilla cannabina megjelent, Scolopax gallinula felsza­porodott. 30-án. Megjött Milvus ater, Anas rufina két pár. Circus cyaneus és Ciconia eltűntek. Az Ardea cine­rea előőrséhez csatlakozott a párja. Auas querque­dula, leucophthalmos, ugy Fulica atra is raj módra felszaporodtak. Scolopax gallinula gyakori. Az Em­berizák és Saxicola rubicola hallatják hangjukat. Mergus meggyérült s a Motacillák eltűntek. 31-kén Scolopax gallinago csapatonként. Ardea cinerea már több példányban mutatkozik. Vanellus eristatus seregesen vonul fel s alá. Anas penelope párosan mutatkozik. Motacilla alba ismét jött. Podi­ceps eristatus és Fulica már párzanak. Circus palli­dus megérkezett több példánybau. (Folyt, köv.) *) Motacilla alba határozottan déli vándor, Mer­gus albellus éjszaki : magában ez az ellentét a mily érdekes, oly bizonyító egyszersmind a légtünetek csekély befolyása iránt. Egy összecsapás vadorzókkal a Schneebergen. A reichenaui udvari vadászatok igazgatósága ré­széről már több izben intéztettek apró czirkálások gensdarm-segédlet mellett a schneebergi fövadkerü­letekbeu garázdálkodó vadorzók ellen, de mind­eddig eredmény nélkül. Köztudomásu dolog lévén, hogy a vadorzók leg­inkább vasár- és ünnepnapokon űzik vétkes mester­ségüket, a reichenaui gensdarm-csapat derék pa­rancsnoka, Polivka József, M. gensdarmmal és egy fegyverhordóul melléje vett legéuynyel f. é. pün­kösdhétfőjén ujolag czirkált a vadorzók által legin­kább frequeutált Schneeberg táján. A kisded csapat az úgynevezett Wachthrl kunyhóban éjjelezett és hajnalhasadáskor а Krenkenkogel nevü hegyge­rinezre vonult, а hol egy jól választott és minden­felé nyilt kilátást engedő ponton megállapodott. Reggeli 8 óra tájban a Krotensee falak tájékán egymásután három lövés dördült el. Az őrjárat azonnal a Krotensee felé sietett s ott rá is bukkant egy vadorzóra, de ez futásnak ered­vén, a Icghevesb üldözés daczára sem volt kézre keríthető. Még a vadőr üldözése közben ujolag e3ett több I lövés a Krotensee-falak alatt. Az őrjárat épeu ös­vényt keresett, a mellyen oda eljuthasson, midőn a fegyverhordó legény, ki ezalatt a • Krenkenkogel on maradt, az őrjárat felé sietett azon jelentéssel, hogy több vadorzót látott a Krotensee-falak alatt egy kis sziklatömbön táborozni. A csapat most a nagy Krotensee-falakon lemászott és egy szikla-nyujtvány mellett foglalt állást. A vezető gyorsan átpillantván a tájat, egy velők szemközt levő sziklacsúcsnál mintegy 200 lépésnyire egyenes távolban, de tőlük egy áthághatlan szakadástól elválasztva, két vad­orzót látott, kik az őrjáratot szintén észrevenni lát­szottak. „Felhívásomra — igy hangzik a vezető jelentése — hogy fegyvereiket letegyék és csendesen visel­jék magukat, az egyik vadőr fölkelt és a sziklafal mögé húzódott, mig a másik felvevé fegyverét és czélozni kezdett rám. Ezt észrevevén, én is kézhez vettem félig-meddig készen levő fegyveremet és а vadőr lövését megelőzendő tüzet adtam. Lövésemre a vadőr kissé oldalvást szökelt, de a mint látszott sértetlen maradt. A lövés után hasra vetettem ma­gam, s e helyzetben M. társam fegyvere után nyúl­tam. miután az, a sziklatömbön nem levén két sze­mélyre való hely, kissé hátrább s fedezve állott, és ennek következtében nem is lőhetett. Ezen fedezett helyzetemből czélba vettem a vadőrt és lassan fel­emelkedve, ismételten felszólitám a még mindig he­lyén álló és fürkészve körültekintő vadőrt, hogy fegyverét tegye le ; de alig emelkedtem föl, midőn a vadőr ujolag rám emelte fegyverét ; ekkor habo­zás nélkül ismét tüzet adtam. E jól irányzott lövés­re a vadőr puskáját fején átvetette, egyet rándult és aztán hátrafelé lehanyatlott a sziklára. „Ekkor, hogy elérjük a helyet, mellyen a vadőr elesett, újra a nagy falakra kellett felmásznunk s a szakadék másik oldalán ismét leereszkednünk, melly vállalatunk oly sok nehézséggel volt össze­kötve, hogy teljes másfél órát vett igénybe. Ezen idő alatt valószínűleg sikerült az elesett vadőr bűn­társainak őt magukkal elvinni, mert ott két frissen lőtt és már feltört zergebakon kivül mit sem ta­láltunk." Az őrjárat a hasztalan fürkészés után ismételve lesben állott néhány óráig, de nem mutatkozván semmi figyelemreméltó, végül kénytelen volt eltá­vozni, miután ezalatt be is éjjeledett. A vadorok a schwarzaui, foicbsi és klosterthali hegyi lakosok módjára voltak öltözve. Az elesett vagy megsebesült utáni szigorú tuda­kozódások eddigelé semmi eredményre sem vezettek. „J. Z."

Next

/
Thumbnails
Contents