Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

183 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A t. gróf ur a tudományos foglalkozás e második nemével nem érte be s ornithologiai propagandájának végszakában arról az elöérzelröl is értekezett, a mely a madarakban megvolna s a mely előérzet őket a vándorlás megkezdésére bit ja. Ezt az előérzetet vállá a t. gróf meggyőződésének, vizsgálódása, helyesebben mondva, speculatiója végeredményének. Megjegyzendő, hogy a t. gróf érveit eleitől végig csak a valószínűségre alapitá, mert egypár bécsi zoolog észlelctein kivül, melyek csak első adatként szerepeltek, más nemű vizsgálatok nem léteztek, nem léteztek különösen olyanok, a melyeket a t. gróf ur tett volna. Ez onnan is kivehető, hogy értekezésében egyetlen egy légtüneti szám sem szerepelt. A valószínűség, sőt mondhatnám éppen csak az egyéni nézet ily gyenge alapjára fektetett állításokkal szemben nagy a pro és contra tere ; annyival inkább minthogy a tudomány kizárja, s legjobb esetben éppen csak tűri a valószínűséget, s az is áll, hogy a vitatott tárgyban e tűrésnek helye nincsen, mert direct észleletek még nem tétettek, s e szerint tehát sem a megbizonyító igenlő, sem a tagadó állitásnak vagy tételnek, sem a hypothesisnek helye nem lehet. E nézetek szülték meg bennem az elhatározást, hogy a vitatott tárgy eldöntéséhez direct észleletekkel járuljak hozzá. Tisztán állott előttem, hogy végképpen döntő eredményre nem számithatok ; tisztán állott előttem az is, hogy az áldozott nagy gond és fáradság eredménye aránylag csekély lesz, de bármily ceekély legyen is, a szilárd alapot nem tagadhatni meg tőle, s ez elég , sőt gazdag jutalmazása lesz törekvésemnek. Jól tudtam, hogy az ily irányú észleleteknek egy igen jelentékeny, ha nem legfontosabb factora hiányzik s abban a kérdésben rejlik : vájjon vándormadaraink voltaképpen hová költöznek s az elköltözés időszakában az elfoglalt pontokon költenek ? Erre nem ad feleletet a tudomány s igy direct észleletekből nem lehet határozottan állitaoi, hogy : ha téli helyeiken nem költenek, akkor a költés vágya hozza őket vissza tájainkra. Fraueufeld lovag t. barátom a kazáni fecskét (Cypselus apus III.) még a Nicobár szigetén is csak vonulva látta, abban az évszakban, a melyben tőlünk elköltözött ; Layard pedig nem tudta eldönteni, vájjon az a fecske, melyet Afrika belsejében észlelt, s a mely ott költött is, ugyanaz-e a mi fecskénkkel? Az összegezés alkalmával előadom azokat az okokat, a melyekből következtetem, hogy vándoraink csak nálunk költenek, addig azonban megmaradok észleleteim elősorolásánál és egybevetéséné

1, megkezdvén azokat a vonulás általános vázlatával. A Hódos tónál kétszerte nagyobb kutatási tér, nagyobb serénységet, s a mig segéddel rendelkeztem, kétfelé való kirándulást igényelt. A meghatározások a legközönségesebb fajok kivételével csak elejtett példányokon eszközöltettek, némely, elérhetetlen Anatidáknál a távcső vétetett igénybe. Minden kirándulás alkalmával legelőbb is a tükrökön mutatkozó változások figyeltettek meg, azután a vizsla segitségévél a nádasok és sásos helyek vizsgáltattak meg ; végre a bokros helyek és legelök. Annál a körülménynél fogva, hogy a meteorologiai eszközök leolvasását ruagam kellett hogy eszközöljem, a délelőtti kirándulásról mindig vissza kellett térnem, mi a kitűzött feladat megoldását igen fáradságossá tevé. Márczius 16-kán a helyszínén voltam s megkezdem az észleleteket. E napon előfordultak : Sturnus varius. Vanellus eristatus. Anas leucophthalmos. Auas querquedula. 17-kén A nagy tó partján Motacilla alba. 18-kán. A tótükrök még jegesek : a tiszta helyeken Fv.lica atra, Anas boschas, A. clangula és sok Mergus ! albellus.*) Emberiza schoeniclua, E. miliaria és egy j Circus paliidus. Ugyané nap délutánján délnek kirándulva találtattak : Anas penelope, Strepera acuta, querquedula, Mergus albellus seregesen, Saxicola rabicola a jeges rész nádján. Circus cyaneus és Ardea cinerea, az utóbbi éjezaknak vonulva. A Czikud melletti tónál több Vanellus eristatus. 19-kén csak annyi változás állott be, hogy Vanellus felszaporodott, Anas leucophthalmos éjszaknak hatolt, Fulica atra pedig megkezdte a párosodási küzdést, Columbaoenas seregesen járt. 20-káu Vanellus már telepedik. Anas leucophthalmos szaporodva mindég feljebb hatol. Motacilla eltűnt. Picus major és Turdus merula a füzesekben jelentkeznek. Podiceps eristatus egy pár megjelent, ugy egy Gallinula porzana is. 21-kén. A tóháti tavon egy С у gnus musicus jelent meg. A gázlókon Scolopax gallinago mellett Motacilla alba és flava mutatkoztak ; a füzesben pedig Lauius excubitor. 22-én Anas ferrina 14 főnyi csapatokban, mellette clangula és Mergus albellus. Scolopax gallinago felfelé terjed. 23-kán Cygnus musicus eltűnt. Anas acuta még itt van. A clypaeata pedig mutatkozik. A záhi völgyben Turdus pilaris pihen, a tavaknál az Ardea nycticorax előőrse megjelent, a telső tónál Larus (fuscus ?) keringett. Motacilla ismét eltűnt. Scolopax gallinago és Gallinula porzana nem található. Vanellus egy pár megtelepedett, a többi elment. 24-én. Anas leucophthalmos nagy seregben, querquedula felszaporodott, ferrina, penelope és acuta tartják a helyet. Ardea cinerea egy példány (előőrs) tartja helyét az alsó tavaknál. 25-én Turdus pilaris eltűnt Antbus aquaticus kevés példány érkezett. 26-kán Siilyi felé. Itt az Anatidák közül boschas, leucopthalmos és querquedula számosan vannak. Anthus aquaticus a Záhi tónál igen felszaporodott. Az éjszaki vendégek csak az alsó tavakat tartják. 28-kán Anthus aquaticus igen nagy seregben jött ismét, de csak hímek kerültek meg. Anthus pratensis kevés, Motacilla alba meglehetős számmal. Scolopax gallinago és gallinula néhány példány megjött. Circus cyaneus egy par. Mergus albellus megkevesbedett. Auas leucophthalmos még mindig szaporodik. Délután az Anthusok már a sályi tavakig nyomultak előre, Fulica atra mindig nagyobb számmal mutatkozik ; Ardea cinerea esak az elööx-s tartja he lyét. Motacilla flava eltűnt. 29-én Anthus aquaticus és pratensis egyenlő sokaságban. Megérkezett Oedemia fusca, Cicoma alba, Buteo vulgaris. Saxicola rubicola és Gallinula porzana egyesen jelenkeznek. Mergus albellus, Anas ferrina et clangula még itt vannak. Fringilla cannabina megjelent, Scolopax gallinula felszaporodott. 30-án. Megjött Milvus ater, Anas rufina két pár. Circus cyaneus és Ciconia eltűntek. Az Ardea cinerea előőrséhez csatlakozott a párja. Auas querquedula, leucophthalmos, ugy Fulica atra is raj módra felszaporodtak. Scolopax gallinula gyakori. Az Emberizák és Saxicola rubicola hallatják hangjukat. Mergus meggyérült s a Motacillák eltűntek. 31-kén Scolopax gallinago csapatonként. Ardea cinerea már több példányban mutatkozik. Vanellus eristatus seregesen vonul fel s alá. Anas penelope párosan mutatkozik. Motacilla alba ismét jött. Podiceps eristatus és Fulica már párzanak. Circus pallidus megérkezett több példánybau. (Folyt, köv.) *) Motacilla alba határozottan déli vándor, Mergus albellus éjszaki : magában ez az ellentét a mily érdekes, oly bizonyító egyszersmind a légtünetek csekély befolyása iránt. Egy összecsapás vadorzókkal a Schneebergen. A reichenaui udvari vadászatok igazgatósága részéről már több izben intéztettek apró czirkálások gensdarm-segédlet mellett a schneebergi fövadkerületekbeu garázdálkodó vadorzók ellen, de mindeddig eredmény nélkül. Köztudomásu dolog lévén, hogy a vadorzók leginkább vasár- és ünnepnapokon űzik vétkes mesterségüket, a reichenaui gensdarm-csapat derék parancsnoka, Polivka József, M. gensdarmmal és egy fegyverhordóul melléje vett legéuynyel f. é. pünkösdhétfőjén ujolag czirkált a vadorzók által leginkább frequeutált Schneeberg táján. A kisded csapat az úgynevezett Wachthrl kunyhóban éjjelezett és hajnalhasadáskor а Krenkenkogel nevü hegygerinezre vonult, а hol egy jól választott és mindenfelé nyilt kilátást engedő ponton megállapodott. Reggeli 8 óra tájban a Krotensee falak tájékán egymásután három lövés dördült el. Az őrjárat azonnal a Krotensee felé sietett s ott rá is bukkant egy vadorzóra, de ez futásnak eredvén, a Icghevesb üldözés daczára sem volt kézre keríthető. Még a vadőr üldözése közben ujolag e3ett több I lövés a Krotensee-falak alatt. Az őrjárat épeu ösvényt keresett, a mellyen oda eljuthasson, midőn a fegyverhordó legény, ki ezalatt a • Krenkenkogel on maradt, az őrjárat felé sietett azon jelentéssel, hogy több vadorzót látott a Krotensee-falak alatt egy kis sziklatömbön táborozni. A csapat most a nagy Krotensee-falakon lemászott és egy szikla-nyujtvány mellett foglalt állást. A vezető gyorsan átpillantván a tájat, egy velők szemközt levő sziklacsúcsnál mintegy 200 lépésnyire egyenes távolban, de tőlük egy áthághatlan szakadástól elválasztva, két vadorzót látott, kik az őrjáratot szintén észrevenni látszottak. „Felhívásomra — igy hangzik a vezető jelentése — hogy fegyvereiket letegyék és csendesen viseljék magukat, az egyik vadőr fölkelt és a sziklafal mögé húzódott, mig a másik felvevé fegyverét és czélozni kezdett rám. Ezt észrevevén, én is kézhez vettem félig-meddig készen levő fegyveremet és а vadőr lövését megelőzendő tüzet adtam. Lövésemre a vadőr kissé oldalvást szökelt, de a mint látszott sértetlen maradt. A lövés után hasra vetettem magam, s e helyzetben M. társam fegyvere után nyúltam. miután az, a sziklatömbön nem levén két személyre való hely, kissé hátrább s fedezve állott, és ennek következtében nem is lőhetett. Ezen fedezett helyzetemből czélba vettem a vadőrt és lassan felemelkedve, ismételten felszólitám a még mindig helyén álló és fürkészve körültekintő vadőrt, hogy fegyverét tegye le ; de alig emelkedtem föl, midőn a vadőr ujolag rám emelte fegyverét ; ekkor habozás nélkül ismét tüzet adtam. E jól irányzott lövésre a vadőr puskáját fején átvetette, egyet rándult és aztán hátrafelé lehanyatlott a sziklára. „Ekkor, hogy elérjük a helyet, mellyen a vadőr elesett, újra a nagy falakra kellett felmásznunk s a szakadék másik oldalán ismét leereszkednünk, melly vállalatunk oly sok nehézséggel volt összekötve, hogy teljes másfél órát vett igénybe. Ezen idő alatt valószínűleg sikerült az elesett vadőr bűntársainak őt magukkal elvinni, mert ott két frissen lőtt és már feltört zergebakon kivül mit sem találtunk." Az őrjárat a hasztalan fürkészés után ismételve lesben állott néhány óráig, de nem mutatkozván semmi figyelemreméltó, végül kénytelen volt eltávozni, miután ezalatt be is éjjeledett. A vadorok a schwarzaui, foicbsi és klosterthali hegyi lakosok módjára voltak öltözve. Az elesett vagy megsebesült utáni szigorú tudakozódások eddigelé semmi eredményre sem vezettek. „J. Z."