Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-05-29 / 21. szám
MÁJUS 29. IS72. esonthibákkal bir ; a minőségileg legjobb mének pedig alakban és működésben sokkal csekélyebb mérvben tüntetik elő a norfolki származást, sem bogy ollyanokul lehetne azokat megvásárolni. A sok megtekintett mén közül csak hármat talaltam, mely a magyarhoni állarntnénesek számára alkalmasnak látszott ; ezekről a magyar kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeviumnak még Angolhonból küldtem be távirati jelentést. Ezek a következők voltak : 1. Mr. Warth fekete ménje Suttonban, Ely mellett, Perfection után egy Old Premier-kanczából, szép fejjel és szemekkel, igen jó állású fülekkel, kissé széles, de jól felillesztett nyakkal, jó marral, rövid háttal ; ágyéka alig észrevehetÖleg bemélyedő, croupja szép és hosszú, bordái kerekek, alja arányos, a váll igen jó fekvésű, előlábai erősek és tökéletesen úszták, ugyan olyanok, lia nem jobbak, hátsó lábai ; állása alig észrevehetÖleg kifelé irányul járása majd nein tökéletesen szabályos, magas erőteljes és szabad, hátsó inai talán kissé nagyon is csomósak. Az egész ló szép és jeles, de tiszta norfolkinak mégis kissé könuvü. 2. Egy rozsdasárga mén Wattonban, Mr. Jacobs tulajdona, ugyanazé, kitől Mr. Cavaliero az ezelőtt 2 évvel behozott Highflyert vásárolta ; ez Ambitiontól a. Y. Phenomenon és egy Performer kanczából, ez egy Marshland kanczából való, 15 3 magas, kifejezés teljes fejjel, szép szemekkel szép és jó állású nyakkal, háta és ágyéka igen jó széles ; melle széles és erős, kerek és mély bordázattal válla jeles, előlábai erősek, hosszú a erőteljes szárakkal mik téid alatt szélesek, kitiinő csülkökkel, állása correct, járása erőteljes, de kiss í magas és kerek s ennek folytán kevés tért foglaló, hátsói- inaiban be- és bátrafelé egy kevéssé telt, különben hibátlan. 3. Mr. Cocker jegynélküli megypej ménje elletett 1867-ben, Mr. Wel Shales-je után é3 Mr. Howell Championjából, 16 markcs colosszális, gyönyörű ló, erős fejjel, kissé domború orral, nagy, szép szemekkel, jó állású nyakkal és jeles alkotású marral ; háta közepe táján kissé magasabb is lehetne, különben jól záródik, erős ágyékkal, hosszú és szép marral és ugyanoly fark (Ansatz), melle roppant széles, bordazata kerek és kellő mélységű, vállai hosszúak és nem túlságosan lejtősek, előlábai rendkívül erősek, hosszú karokkal és széles, rövid csövekkel (Röhren), állása egészen correct, járása, szabályos erőteljes és szabad, jó sorrendel ; egészben párját ritkító hatalmas és correct állat. Miután a magas kormány tetszésemre bizta vagy a két elsőt vagy az utóbb nevezett mén megvásárlását, én az utóbbit választan, miután ez ifjúságot, nagyságot, erőt, szép szint, a formák összbangzatát, i csontok tisztaságát és állásban s járásban oly corrcctséget egyesitett magában, milyen a másik két inén egyikénél sem volt feltalálható, az elsőt pedig minden egyéb jeles tulajdonságai mellett tiszta norfolkinak kissé keskenynek és könnyűnek találtam. Magától érthetöleg, az országgal és helyi viszonyokkal ismeretlen levén, veze'öre volt szükségem. Az ! ország különböző tájain más-más kalauzom volt, legtöbbet azonban a Rothschild bá' ó föconsul által ajánlott John Abel horsedealernek Norwichból köszönhetek, miután ez nagy m.nnyiségü mént tudott és 1 mutatott be. Sokkal könnyebb feladat, mint jó mének találása, lenne jó, széles, erőteljes, rövid lábu norfolki kan! czák kikutatása és vásárlása. 60 —100, tehát átlag 30 font sterling középárért megfontolás nélkül maI gamva vállalnám, nem épen hosszú idő alatt 40 — 50 jeles anyakanczát összehozni. A norfolki faj tenyészete majdnem kizárólag a farmerek, kisebb fekvöségek tulajdonosai és a korcsmárosok kezében van ; ezek a lótenyésztést leginkább spekulatióból űzik és aránylagosan igen jeles berendezésű istállóik vannak. Igy többek közt Mr. Jacobsnál Wattonban egy hosszú csarnokot találtam, oldalról vagy 10 igen jó, tágas boxxal és végén egy rondeau félével, mely kocsiszín és szerszámkamra gyanánt szolgált. A legelővel azonban a norfolki lovak tenyésztői sokkal takarékosabbak, mint a nemesebb fajok s különösen a telivérek tenyésztői. Az anyakanczáknak csikóikkal vannak ugyan nagyobb-kisebb terjedelmű paddockjaik, kitűnő füvei, az elválasztott méncsikók azonban a farmokon — vagy mint nálunk mondanák pusztákon — kettesével vagy hármasával jönnek egy szalmaudvarral biró boxba, gyakran azonban csak deszka-rekeszbe, a hol egész betöltött harmadik évükig maradnak ; de későbben kettesével vannak vagy épen elkülöutittetnek. Mozgásuk arra szorítkozik, a mit a szalmaudvarokban maguk jószántából tesznek. Ezen szalmaudvarokat tulajdonképen trágyaudvaroknak kellene hí ni, mert a fi ital állatok exerementumait sokszor évekig nem takaritják ki, és igy ezek tökéletesen száraz és oly ruganyos ágyat képeznek, minőt mesterségesen alig lehetne elő illitani. Még a jelentékenyebb tenyésztőknél is a fiitil csikók istállóiban alig találtam más almot, mint száritott ganajt. A kanczacsikók rendesen, a meddig a legelőből telik, az anyakanezákkal együtt legelésznek. Norfolkban is valameunyi lovat, méneket, anyakanczákat fiatal és használati állatokat kivétel nél' kül a legjobb eonditióban találtam. Általában Angj liában csaknem minden lovon meglátszik az existeu! tía kényelme, melyet számára készíteni törekednek, noha más oldalról az igények, melyeket hozzájok kötnek, épen nem mondhatók csekélyeknek. Hátra van még, hogy a brightoni versenyekről, melyeknek második napján, augustus 2-án jelen voltam, néhány szóval megemlékezzem. (Folyt, köv.) WÉRE©?» É? FPF A mult hét legnagyobb eseménye a sportvilágra nézve természetesen a bécsi Derby futama volt, s folytatásául a nagy „examenek" hosszú sora, mellyből 3 éveseink, illetőleg tenyésztőik, jóformán tiszta classificatiót készithetnok a felől : hányadán allnak, s kinek érdeme vagy hanyagsága, hogy a kedvencz: primât vagy secuudát kapott ; a tenyésztőé magáé-e keresztezési combinaliójával ? vagya ménesmesteré és idomáré, kik nem elég jól vezették nevelését. A mi magát a Derby futamát illeti, ebben csakugyan a fökedvencz Drum Major lett győztes könynyen másfél lóhoszszal a Nemzeti dij nyertese Falsacapa ellen, melly ismét egy fél lóhoszszal verte meg az északnémetországi 3 évesek legjobb képviselőjét Prímást a második helyért, mig ugyanezek másik lova Windsbraut helyet se kapott. Ez jóformán kétségtelenné teszi, hogy tenyésztésünk meghaladja értékességében a poroszországit. Falsacapa, melly jóslatunk ellenére nagyobb caliberünek bizonyult mint Aspirant, jó 4-ik volt , bár elejétől fogva fárasztotta magát a vezetéssel ; Cadet testvére különben még, úgy hisszük folyvást javul, legalább utolsó napi futama az lOoO aranyban illyest mutat, hol Adonis mellett a 2 mfldön jó másodiknak ért be, mig Concession, e sebes és szivós kaneza lemaradt. Lady Bess, kit a Derbyben tulajdonképen a fárasztás tisztje illetett volna, rosszul (eljesité e feladatát, s mindjárt a futam elején visszamaradt ; az utolsó fordulónál Primrose is beadta a kulcsot, Labancz pedig letört. Ez utóbbi eset nem igen lepett meg bennünket, miután már a Nemzeti dijra következő napon kifejeztük aggodalmainkat nemes tulajdonosa előtt — 'Labancz roppant hoszszú és leülő csüdjei miatt, mint ant lapunkban is megemlítettük ; mindamellett nem vártuk illy hamar bekövetkezését, s csak sajnálkozni tudunk, hogy balsejtelmünk teljesült. Annál inkább, mert Kurucz, az istálló legjobb csatárja is valami csipöráudulásban szenved. Legnagyobb meglepetést hozott az utolsó nap Grollóval, nem a miatt hogy győzött, mert hisz ról és kitartásáról a hegymászásban, mozdulatainak szokatlan könnyüségéről ez akadályteljes erdőkben, és ritka szakismeretéről a vadászat e legnehezebb nemében. Hi О Felsége siketfajdvadászatairól olvas az e nber, úgy még másféle gondolatok is derengnek eléje, s mintegy természetesen kérdi, mint van az, 1 hogy mig egy illy nagy birodalom millió m 'g mil- i lió polgárai majd mindannyian ép a kakasvadászat j kora reggeli óráiban legédesb álmukat aluszszák : j azalatt messze fenn a magasban, sötét zúgó fenyvesek j közt szélben, hóban, zivatarban jóformán egyedül jár e birodalom legelső embere, a császár és király, s aczélozott izmai és vas kitartásával győzi le a sötét I éjszakában mindaz akadályokat, mik őt egy — siketfajdtól elválasztják ! ? Oh nem, nem ama — különben egy vadász szemeiben királyi szárnyasért — történik e fáradozás, mint hiszem... . A sport legnemesb czéljából a férfierő edzéséből történik ez, a köznapi világ chaosában kifáradt szellemi és lelkierök pihentetésére, [ az álomoan is jelenlevő gondnak a testi fáradtság ált il elűzésére gyakorlott sport ez ; az országok és népek ezerféle szükségei, s ujabban ezek ezerféle súrlódásai által gyülemlett nehéz gondok és t'kkasztó villanyosság levezetésére gyakorolt sport ez. Ez iizi — vadászhevélye mellett — legtöbbször illyféle kirándulásokra a császárt és királyt, az idény szerint majd a siketfajd- majd a zerge-, vagy szarvasvadászat fáradalmaira ; sokszor az éjjeli postavonattal indul a steyer hegyekbe , s reggeli 10 órakor már isme't Bécsben, a császári várban ministereivel tanácskozik vagy audientiákat ad, s alkalmasint kevés ember gyanítja, hogy a csiszár, ki előtt áll, ugyanaz nap hajnalán még 10 —12 mfdnyi távolságban a hegyek közt térdig gázolt a hóban. A testi fáradalmak e könnyű legyőzése tölti el leginkább csodálkozással a vadászembert, ha Ő Felsége olly érdekfeszítő kakasvadászatait olvassa, mik még érdekesebbek volnának, ha szakértő toll | részletesen irná le azon kritikus és hevélyes pilla- | natokat, melyeknek szükségkép elő kell fordulniok, roiriőn az alpesen egy reggel 4—5 kakast sikerül Ő Felségének elejteni, mi bizonyára minden siketfajdvadászt igen érdekelne. De miután a császár rendesen egyedül vadássza meg a kakast, s őt a dürgéshely közelébe kiséiő vadász vagy kerülő többnyire egyszerű fia az erdőnek, ki legjobb esetben talán nevét tudja lepingálni, de a távolság miatt nem is szemtanúja az eseménynek, — illyenformán 6 Felségének a császárnak és királynak magának kellene e relatiókat irni, mit leghűbb alattvalói, a vadászok, bizonyára nem követelnek. Illyenek volnának Ő Felsége siketfajd-vadászatai, s az éppen rajzoltak után elmondhatjuk, hogy valamint a siketf ijd megejtéâe a legtöbb fáradalmat és ügyességet követelő vadászat, ugy Ő Felsége a világ minden uralkodói közt bizonnyára a legelső vadász, ki mint igazi sportjellem csupán saját erejeés ügyességére támaszkodva, vadász-ambitióját csak a legóvatosb vadak megejtésében keresi és minder, úgynevezett pompavadászatokat és mészárlásokat kerülve, pár vadját csak olly fáradság és kitartás után szerzi, mint Sz. Hubertusnak akármilly más közvadásza ; s hogy épp ez okból soha maga számára előnyt nem követel ; a talaj fáradságai vagy az időjárás viszontagságai miatt kedvét nem veszti és semmiféle körülmények közt, még eredménytelen vadászat után se mutat kedvetlenséget a vadászhivatalnokok ellen, s igy az osztrák császári és magyar királyi udvari vadászatok felett azon valóban nagyúri és igazi vadászszellem leng, melynek legtalálóbb deviseje a „mindent — saját erődből !" Illy szellem és vezénylet mellett halad ö fensége Rudolf föh g is a vadászat nemes ösvényén, s hogy milly szép sikerrel, arról lapunk tavali és jelen évi folyamában már többször volt szerencsénk szólani. Illy szellem és példa mellett reményijük, hogy az idők mostoha járása mellett sem fog hanyatlani az igaz vadászszellem hazánkban, s e reményben egy szíves éljent a vadászat minden ágának, különösen a vadászat poezisáuak, a siketfajdkakas-vadászatuak ; kétszereset a vadászsport minden szakértő hívének, és háromszoroiat a királynak, a vadászok közt legelsőnek. S— S.
