Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-08 / 18. szám

143 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. sokkal biró Pozsony, Székes-Fehérvár, Pest, Nyitra, Veszprém és Tolna megyékből összesen 21 helyről jelentetett be. Itt megengedem, hogy nincs az országnak harminczszorta több, azaz 630 illy vadnemeket tartalmazó tilalmazott s rendezett vadászterülete. Túlzottnak tekintheti tovább az 1 : 30 arány a hiúz s medve rovatánál, mint melly vadak ritkábbak s nehezen lőhetők, bár ezek az országos lőjegyzékben csak igen kevés helyről jelentettek be még pedig a hiúz csak Szepes, Ungb, Beregh vármegyékből összesen 3 helyről, a medve csak Szepes, Gömör, Liptó s Bereg megyékből összesen 5 helyről ! De ezekkel ellenkezőleg némelly vadnem olly gyengén van az országos lőjegyzékben képviselve, hogy közelebb járunk a valódisághoz, mint nem, ha az arányt mint 1 : 50 vagy plane 1 : 100-hoz veszszük. Illyen a siketfajd s nyirfajd, melly mindössze Szepes, Gömör s Liptó megyékből 8, illetőleg 9 helyről jelentetett be, s illyen a vadkacsa, mellyből évenként minden folyamszabályozás és mocsárlecsapolás daczára százezernyi légiók lövetnek s fogatnak. A ki mind a mellett túlzott nagynak tartaná a fentebbi két millió forintnyi összeget, az vegye kegyesen tekintetbe még azon körülményt is, hogy az országos lőjegyzékben a vadorok által elcsent vadak — természetes okoknál fogva — bent nem foglaltathatnak, már pedig a vadorzás nálunk hogy nagy mértékben el van terjedve, azt nem szükséges bizonyítani, s a 113 vadászkerület közt bizony akárhány van ollyan, mellynek bejegyzett vadmennyisége kisebb annál, mellyet a jogosúlatlan műkedvelők eloroztak belőle. Ha az illy félre kallódott vadat mind be lehetett volna irni, akkor némelly rovat, mint az őz, a fajdok s leginkább a nyulak rovata sokkal tekintélyesebb összegeket tüntettek volna fel. Hogyha végtére még azon állatfajokat veszszük figyelembe, mellyek az országos lőjegyzékben vagy legalább a pénzbeli felszámításban nem szerepelnek, mint az evetkék, a tengeri nyulak, az orvmadarak, a temérdek gázlók s vizi szárnyasok s leginkább a húros rigók s fenyvesmadarak száz és száz ezernyi sokaságát: úgy túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a hazánkban egy év alatt elejtett vadmennyiség értéke tulbadja a két millió OSZTRÁK FORINTOT.. Ez tehát nem megvetendő, hanem igen is I tekintélyes összeg, melly megérdemli, hogy az ember — még ha nem is vadász — figyelemre méltassa! Mi engem illet, in parentbesi megvallom, hogy éo a két milliót is keveselem, bár az előttem fekvő adatokból többet kíszámitani nem birtam. De ha valaki csak némileg is elfogadható okokkal vagy adatokkal támogatandja abbeli állítását, hogy a hazai egy évi vadmennyiség s annak értéke sokkal nagyobb , úgy én azt szivesen elhiszem. Az eddigiekben szorosan véve csak a vad értékét igyekeztem kimutatni, dehogy mennyi az összes pénzérték, mellyet a vadászat évenkéDt forgalomba hoz ? azt még hozzávetőleg sem vagyunk képesek számokban kifejezni, mivel ahhoz minden adat hiányzik. Ha azonban szem előtt tartjuk, hogy majd minden nagyobb városban s vidéken lakik legalább egy puskamives, ki nagyobbára a vadász fegyverek körüli munkák után él, s ha meggondoljuk, hogy a lökészlet s egyébb vadászati kellékek gyártása — nem említve a fegyvergyárakat s a mellékiparágakat — tetemes összegeket igényelnek — úgy a két milliót alig ha nem még egy féllel vagy még többet kellene megtoldani. (Vége köv.) S i le et faj ü-i dèn y. Tátra-Füred, 1872. apr. 7. Igen tisztelt szerkesztő úr ! — Talán érdekelni fogja uraságodat és a „Vadászlap" tisztelt olvasóit e hideg és zordon, de a hazáért melegen érző 8zepességből valamit hallani a nagy és kis kakas idei vadászatáról, s azért álljon itt néhány sor saját élményeim után. Siketfajd-vadászatainkra rendesen minden évben szokott pár rendégünk jönni, de miután az idén apr. 12-ig senki sem jött, kerülőink tudósitásaiból pedig értesültem, hogy a nagy kakas pár nappal előbb már megkezdé szerelmi dalát : intézkedtem, hogy embereim 13-án hajnalban felmenjenek, s а к kasokat mult évi dürgőlielyeik körül kihallgassák és beszállóikat kinézzék, magamnak is szándékom lévén a fürdőtől alig 10 percznyire fekvő erdőség kikémlése. Ehhez képest 13-án reggel 2 órakor, kissé vonakodva ugyan, de csak megváltam a jó meleg ágytól, s kilépve, embereimet Jakabot és Pált, már a tornáczon találtam, rettentő ásitozások és nyújtózkodások közt, nem a legbarátságosabb szemekkel méregetvén, havasi pompájában előttünk magasló „Királyorrát (Königsnase) ; de a szép csillagos éjben csak megindultak, utánuk én és В. . . . gazdatisztem, egy derék, de kissé hevesvérű vadász. A keresztútnál elválva egymástól, ő a maga részére kiválasztott szállásba indult az öreg Sehmidttel mint azonban később elbeszélte , az erdőt még teljes sötétségben s igen hidegnek találva, tüzet raktak ; mi mellett az „öreg Schmidt," nagy megbotránkozására, csakhamar el is aludt, nem akarván azonban az öreget háborgatni, boszusan egy vén tölgynek vetette hátát, hogy csakhamar maga is — hasonló sorsra jusson! — „Meddig tartott az igazak ez alvása, — beszélé tovább — nem tudom, csak arra emlékszem, hogy bóbiskolásomból egyszerre egész közelemben a siketfajd jól ismert „kappogása" ébresztett fel, s a derengő világban vagy 40 lépésnyire egy óriási vörösfenyőn kakasom körvonalait véltem kivehetni, amint előre nyújtott nyakkal, feleségeinek távolról hangzó vidám „back, back!" hangjaira — egy-egy „Wünsche guten Morgennal" felelgetett. . . Csakhamar beloptam őt vagy 20 lépésre, — azután egy durranás — s vége lett а szerelmi concertnek" — fejezé be egyszerűen emberem. Eu magam, más irányban egész a „Karlsruhe" tájáig jutottam s még nem tudtam egészen elnyomni ásitásaimat, midőn az „alte Jakob" már susogja ám szepesi dialectusában : . . . . eidler Herr ! mich beduchts, ich hob en Hohn gehert obfliege !" — Na csak hamar a nagy tölgyfához hát itt az út mellett s kémkedjünk.. . . Csakugyan „csetteg !".... De még igen sötét van a sűrűben.. . . Mit csináljak !.. . Várjak?. ... Ez sem jó, kisértsük meg hát a belopást ; s a legközelebbi kappogás alatt egy pár hatalI mas „kunstgerecht" ugrással előre szökkentem, aztán vártam, lélegzetet is alig véve, a kakas ujabb concertjére.. .! Hát egyszerre uramfia , csakugyan megszólamlik a fejem fölött, ugyanazon a hatalmas Pinus silvestris-en, melly alatt én majd a szemeimet néztem ki, lesvén a közeli fákat, melyiken lehet kakasom ? No ez nem jó, a sűrű ágak közt fölfelé mit sem látok, — pár lépést viszsza kell tennem De nem volt szükség ; egyszerre megzörren felettem, s a fa túloldalán szárnycsattogva vitorláz el madaram ! . . . . Észrevett talán?. . . Nem, csak átgallyazott arra a vörösfenyöre, melly alatt egy rakás ölfáh szépeinek egyike rendezi toilettjét, hogy közelebb legyen hozzá, mert a környéken még egy pár szerelmes kakast gyanit. Nem sokára ismét „köszörülés" hallatszik, s a mindjobban derengő világnál kivehetem, a kakas körrajzát, de nem láthatom jól ; egy pár ág takarja oldalvást ; csak még addig a fiatal kis lucz-fenyőig juthatnék. Végreodais eljutottam,hanem ezalatt meg a „mussjö" szállt le jérczéjéhez, egy rakás hóra, vagy 20 lépésnyire tőlem — de a sűrűség által fedve ; s alkalmasint szerelmi udvarlását tette, mert hallám a jércze édeskés „back" . . . hangját, egy kevés susogást, a szárnyak csendes vergődését, de mire pár lépéssel közelitettem, már a jércze szaladt sürübe, mussjö pedig éppen szárnyra vergődött. . . En azonnal czélba kaptam őt, de a „legyet" sem látván csövemen, csak irányra lőttem, s bizony a kakas elvitorlázott — az nap többé nem látásra. Ez lett volna második kakasunk. April 16-án délután végre megérkeztek vendégeim is, br. R. . . . és M. . . . vashámortulajdonos urak, régóta minden idényben rendes siketfajd-vadászaim, egyszerre jővén az előtte való napon 10 órakor feladott s jövetelüket tudató távirattal, pedig ők csak ma reggel ültek vasútra. — A beköszöntő üdvözletek után természetesen első kérdésük volt : „No mit gondol kedves háziúr ; lőhetünk-e le valamit holnap?"... „Persze, hogy lőhetünk le — mondám mosolyogva — ha egyebet nem, hát valamellyik fa ágát — mint tavaly !. . . . No de hogy rövid legyek : másnap hajnalban csakugyan kimentünk már 2 óra előtt ; vendégeimnek engedvén az este kihallgatott két kakast, magam pedig csak jó szerencsére menvén velők, egy sziklatömbön neszezéssel töltöttem az időt. Már három órát mutatott egy gyufa világánál zsebórám, de még semmi nesz sem volt ; ujabb negyedóra folyt le, midőn egy lövés dördült el a báró felől, s mindjárt rá sípolni hallottam kis kürtjén. Bravo ! Ez hát megkapta. — Hanem már most annál kiváncsiabban vártam M. . . . részéről a jelt, ki sokkal távolabb, egy órányi távolságra lehetett tőlem. Mindinkább derengett már az ég, sőt világosodni kezdett, midőn végre Schlagendorf felől szintén lövés hallatszott ! Ot órakor már együtt voltunk odahaza, s két roppant „Uro gallus" látásán gyönyörködtünk, jól kiérdemlett s gazdag reggelink mellett. — Ezek voltak idei első kakasaink. Végül még egy kis curiosumot. — Pár órával a reggeli után M.. . . úr, ki sétálni ment, csak jö vissza a verandára, nekihevülve s kilőtt puskával, s mindenre kér, csak adjunk neki hamarjába valakit, a ki jól tud fára mászni, mert alig 500 lépésnyire innen az Allee-ban lőtt valamit, egy magas fészekben, de még nem tudja, hogy mit? Előkiáltva Pault, megindultunk, a báró is velünk jővén, mialatt M. úr elbeszélte, hogy amint előbb az uton jött volna, egyszerre valamit nyivácskolni és nyöszörögni hallott, de nem látott semmit ; ujabbi nyivácskolásra azonban észrevette, hogy a hangok egy fenyőről erednek, melyen nagy fészket látott ; igen, de a hang nem lehetett madáré, inkább kis kutyák vagy macskák nyivogásához hasonlitván. Nem sokat gondolkodott azonban, hanem fellőtt ; mire a fészekben valami mozogni kezdett, de nem mutatta magát. Újra fellőtt tehát, de ismét senki, semmi. . .' Ezalatt a helyszínére érkeztünk, Pál is felmászott, s kiváncsi kérdésünkre, hogy hát mi van odafenn ? .... lekiáltott : „Drei Eidelmorder gnädiger Herr" .... S csakugyan nemes-nyestek voltak ; a mama és két pompás fiókája, 5 hüvelyk hosszú és gyönyörűen kékesszürke bundával. Nemde csinos kis eredmény ez egy délelőtt, itt a fürdő környékén. Pár nappal ezután János akadt egy derék nyirfajdra, mellyet az urak egy szép reggel néhány szem göbecscsel traktáltak meg, mit az nem tudott megemészteni. A viszont találkozásig. , Tátrafüredi. Y © § y © s. Versenylovaink nagyobbrészt kedden estig megérkeztek, s szerdán reggel már folytaták gyakorlataikat a Rákoson. Itt van a császári istálló 7 lóval, köztük legjobb 4 évesünk Jackson és eddig legkitűnőbb 3 éveseink Drum Major, és Melia, az előbbi még mindig az a vaskos locomotiv, mint tavai, hanem ép olly sebes is ; Meliával pedig, amint Oracle vezetése mellett láttuk, csak a szellő versenyezhet. Kladrub túlnyomó lesz Pesten is. Megjött Lissa is 5 lóval, köztük Cadet, In View és Admiral ; de megérkezésünk előtt már eltávozván, nem láttuk itt vannak-e a 3 évesek is. Eljöttek a tatai, kéthelyi és csikvári istállók is, csak a közel káposztás-megyeri és dégi késlekednek még, pedig megfogható kíváncsisággal mindenki csak a rejtegetett Labancz után tudakozódik ; Itt van Adonis is ; ragyog az egészségtől és jobban fut mint valaha. Egyedül remélhető ellenfele Stanley még nem érkezett meg, de várják. Nem hiszik azonban hogy valamit végezhetne a Renard lóval. Itt van az öreg Beindlstierer is, ! ujabb gazdája nyaktörőivei együtt s olly vigan és sebesen vágtat mint akár csikó korában. S végül itt van már Sáska uram Tarkája és Sárgája. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószeí. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.