Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-01 / 17. szám

•Г ÁPR I LI S 24. 1872. пак táplálékul. A századokon át űzött vadá­szat azonban az utóbbi emlősöket megritkitá s részben el nem érhető tengerrészekbe űzte, csak a Baffin öbölben űzetik még a halászat nagyobb eredménynyel. Egyetlen czethal bőven fedezi a halászati expeditió költségeit és jelentékeny nyereményt is hoz, mert vagy 6000 m. halzsirt és 1000 m. halcsontot szolgáltat. Vadászatuk azonban sok­kal jobban ismeretes, semhogy itt szükségét látnók ujabbi leírásának. Egészben kétezer ütköztünk meg egy-egy finn czettel, melyek hajónk közelébe jöttek és sortüzet kaptak, de ez — legfölebb muló roszullétet idézvén elő — dühös elmerülésüket eredményezte. Nar­válokra is több izben vadásztunk, mihelyt azok spiralszerü utjokban a felszínre jöttek, de szintén jelentéktelen eredménynyel. Gzethalat is láttunk nemegyszer, az orrlyukaikon kifujt . vízsugár már a távolból elárulja jelenlétüket. K. S. Az özek valódi üzekedési ideje. B.-Lelle, april 15. 187 2. A legtöbb vita tárgyát a vadászat körében leg­régibb idő óta az őzek valódi üzekedési ideje képezte. Egész ivek Írattak mellette és ellene ; igen czél­szerü tehát, ha e kérdés Magyarországban is megvi­tattatik, mert azt hiszem, hogy külföldön kinevetné­nek beonünket, hogy 1872-ben a felett vitatkozunk­a mit a tudomány már régebben eldöntött.*) Mert kétségbevonbatlan tény az, hogy az özek üzekedési ideje julius — augusztusba esik. Noha nem dicseked­hetem annyi tapasztalással , mint a szolyvai föva­dász ur. ki iránt különben elismeréssel vagyok, mert kevesebb időt töltöttéin eddig Diana szolgálatában mint ő, de megbocsátja azon nyilatkozatomat, hogy azon állitása végkép téves, mikép az őzek üzekedési ideje deczember. De a dologra. Minden állatnak természet adta fegyvere az üze­kedési idő alatt használtatik fel legtöbbször arra, hogy vetélytársát erővel elriaszsza választottjától. A szarvas agancsával küzd ellene, a dámvad szin­tén, miért lenne épen az őz megfosztva fegyverétől ép az üzekedési idő alatt ? Pedig a leghevesebb küz­delme julius — augusztusban van a bikáknak egymás­sal ; sőt ez deczemberben nem is történhetnék, mer­akkorra már szarva leesett. Vagy ki látta az üzoket dési actust valaha dec.emherben ? Nyáron pedig számtalanszor meg volt figyelve. Vagy sikerült-e valaha bárkinek az őzbikát csalsippal lövésre csalni deczemberben ? pedig nyáron elég sok hünbödött illy úton szerelmi tüzéért ; lehetett-e bárkinek észrevenni , hogy az őz deczemberben nyugtalanabb, mint más téli hónapban ? Minden más füevö állat akkor üzekedik, midőn a fü vagy bármely más növény virágzik, zöldül, s egyedül az őz lenne az, melly kéjvágyát szárított fűtől vagy makktól kapja ? Beszéljenek különben a tények : Brbum közva­dásztól Steinbachban egy 1829-ben borjú korában elfogott őzsuta a rá következő év tavaszán többször elszökött, de újra megkerült, mig ugyanazon évi julius 24-én végkép eltűnt, és többektől 2—3 órai távolságban láttatott egy őzbikával, mig 1830. augusztus 7-én egy parasztkutyától lefogva a köze­lében levő kaszások által elfogatott a Marienbergi város előtt, — és ott Metzger postamester, ottani vadászat-bérlőnek eladatott. Ez az őzet megtartani nem akarván, Kracht kapitánynak engedte át, ki is a város közepén levő, bástyafallal kerített kertjébe eresztette. Itt az őz a rá következő 1832, év május 27-en két egészséges bornyut hozott világra. Álljon még itt egy másik eset is. 1845. sep­temberében Bienaek fővadász a herczegi vadaskert­ből 5 özsutát átvitt a Domatsini állatkertbe (Silezia) VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 135 hová őket egy elrekesztett helyre kiereszték, ugy hogy oda semmiféle őzbika be nem férkőzhetett. Ugyanazon évi deczember 15-én és 29-én megdög­lött egy agg őzsuta ; ezek felbonczoltatván, a pete­fészekben embryo nem találtatott. Januárban megdög­lött a harmadik, s ez is felbonczoltatván, nem mu­tatott termékenyítést, banem az előbbiekkel együtt meddő volt. Május 10-én a még megmaradt két őz is lelövetett, s ime egyikben 2 tökéletesen kifejlett szőrös özbornyu találtatott, a másik ismét meddő volt. Számtalan efféle példát lehetne idézni, lia a né­met vadász-irodalom erre nézve kiadott munkáiból idézni akarnék, de gondolom a nyári üzekedés illus­trátiójára ennyi is elég. A pesti állatkertben levő őzekről érdemes lenne e tekintetben megfigyeléseket tenni. Szalay Imre. y © g y © § t О Felsége a mult hét elején a Stájer hegyek közt Siketfajdra vadászott s Mürzzuscblaguál két pél­dányt lőtt ; Rudolf főhg is lőtt kettőt Spitalnál, Lipót bajor hg. pedig Königsbergnél. A jövő héten maj. 8-án О Felsége, alföldi nagy­kőrútja alkalmából Mezőhegyest is meglátogatja s egy egész napot szentel az ottani tenyészanyag meg­szemlésének. Mindenesetre érdekes látvány lesz ezek elővezetése, s figyelmeztetjük reá a lótenyésztés barátait. *) Felelevenül ez a német vadászirodalomban még majd minden évben. Szerk. Tátrafüredró'l, B1. . . úr szívességéből veszzük a birt, hogy ők april 13-kán hallgatták ki is lőtték az első fajdkakast, egyet pedig elszalasztottak. April 16-án érkeztek meg br. R. . . . és Mr. . . . bányabirtokos — ismeretes siketfajdvadászok és másnap két kakast lőttek, visszatéret pedig 3 darab pompás nemes-nyestet ejtettek el. Jövő számukban bővebben. Kimer fegyvergyárát e napokban az orsz. ipar­egyesület nagy-gyülésén kétféle kitüntetés érte. Első rendben maga a gyár a versenyképességi éremmel tiszteltetett meg, miután korszerű berendezés és ok­szerű körültekintéssel hazai puskamüvesoink közt első és olly fokra emelkedett derék tulajdonosa és vezetője által, hogy készítményeire nézve a külföld hasonló intézményeivel teljesen versenyképesnek ta­láltatik ; a második kitüntetés 3 derék munkásában érte, kiknek egynémelyike 15 — 20 év óta működik e kitűnő fegyvermübelyben, s mind szakértelmessé­gük, mind józan munkásságuk által emelik a Kir­ner fegyverek ismert jó bitelét. Este a gyár tulajdo­nosa kedélyes lakomával ünnepié meg a munkásait és gyárát ért kitüntetést, mellyet Weninger úr az orsz. iparegyesület elnöke, Steinacker minist, t. és a világkiállítási magyarorsz. bizottmány titoknoka, több journalista és iparbarát is tiszteltek meg jelen­létükkel. Zoltánt, Zápolyának testvérét, melly kitűnő pa­ripa lenne, de csökönössége miatt nem lehetett vele boldogulni, a mult héten br. Edelsheim-Gyulai lov. tábornok a bécsi nagy lovardában, nagyszámú sport­manek és tisztek jelenlétében — két napi erős lecz­ke'k után, az általa feltalált mód szerint teljesen megszeliditette. Az erre használt eszközök igen egyszerűek voltak : két gyeplő, egy bot, s pár ki­kötőfék, mellyek bármily ártatlanul néztek is ki, de hatásuk ép olly meglepő, mint erőteljesnek bizonyult arra, hogy Zoltánból a makacsságot és vadságot kiűzzék. Mindjárt az első két órai leczke után a bosszú pányván érezte Zoltán, hogy engedelmes­kednie kell, igaz, hogy küzdött ellene minden erőből, de utoljára csak megtűrte a nyerget , és ment és járt, a merre és minő tempóban akarták ; egészen megjuhászodott. Másnap még nagyobb volt ö méltó­sága diadala — beszéli a „Sportblatt" — midőn Zoltán újra elövezettetvén, kitűnt, hogy a megelőző napi eredmény nem csak futólagos volt. Egyszer még megkísérté ugyan régi tempóit ismételni, de egy kis figyelmeztetés elég volt őt eszére téríteni s az eredmény fényesen tanúsította : „mit tehet az ér­telmiség, erővel párosítva, az állati makacsság le­küzdésében. Adonis istállókat arany és országba szári mén importált éves pej futamokat donosa — és Flibustier csakugyan eljönnek, s már is rendeltek számukra, s igy az 1000 a Károlyi-dij valószínűleg ismét Porosz­vándorol, ha csak egyikben a derék csá­Jackson, a másikban a br. Diller által Stanley nem segítnek. Ez utóbbi egy 5 mén, a. Knowsley a. Allegra, melly szép tett Angliában, s melyért jelenlegi tulaj­1500 guineát fizetett. Gyöngyösről irják, hogy a Mátrában elszaporod­tak a farkasok, s most egy nagyobbszerü vadásza­tot tervez rajok a mátrai vadásztársulat. Az ered­ményt majd annak idejében — kérjük. A „Kecskeméti Lapok" is tud farkasokról, s a következő magyarázattal kiséri azt : Az ágasegyházi csősz f. hó 3-kán egy nagy himfarkast lőtt, melyhez hasonló nagyságút még alig láttak azok, kik ezt megszemlélték. A farkas-vadászok azt tartják, hogy lia csoportban járnak a farkasok , az elsőt — a vezért — nem tanácsos lelőni, mivel a többi azon­nal kész a támadásra. Az ágasegyházi csősz azon­ban, kinél egy rozsdás puskán s az abban levő töl­tésen kivül csak vas-fokosa volt még védeszköz, nem gondolt a farkas-vadászok szabályára, ha­nem neki irányozta csövét amúgy magyarán s lelőt­te az első farkast : a lövés azonban nem oltá ki éle­tét, hanem midőn (a csősz szerencséjére) a többi négy farkas szétfutott a lövéstől , a veszélyesen megsebesített toportyán-féreg a csősznek ment, — s ekkor aztán mit volt mit tennie : könnyebb végét megszoritá fokosának s agyonverte a sebzett vadat. LÓhllS. Egy tudományos műben a párisi ostrom alatt felhasznált lóhus tápértékére vonatkozólag kö­vetkező észleleteket találunk : „Legjobb husa van a kanczáknak, ezután a herélteknek, mig a méneké legkevesebb értékű. Az egészséges állapotban vágott ló 10 százalékkal jobb bust ad mint a szarvasmarha. Sajátságossága még a lóhusnak, hogy a besózásra legalkalmasabb ; azonkivül egy más nagy előnye: hogy némely részei és a csontok oly zsiros anyagot tartalmaznak, mi majd mint olajos folyadék, majd mint vajas álladék található, és párisi vaj név alatt szükség esetén a valódi vaj legjobb pótléka". — Eddig a párisi értékezés, s mi csak örülni tudunk, s velünk együtt azt hiszszük a lóhusnak (habár inkább csak az élőnek) minden kedvelői is, ha az elismerés e nemes állatnak már is meglevő sok jó tulajdonai iránt még ily „eulinarissal" is szaporodik. Talán I ismét „divatba" jöhetne a „kancznpecsenye", mi nem is lehet oly rosz, legalább őseink — ugy beszéli a krónika — egyszer igen kedvelték. Tenyésztőink sem vallanak kárát, sőt országos lótenyésztésünk ez ujabb modorú értékesités által — legalább mennyi­ségileg — bizonyára óriásibb haladást lenne, mint minden más fáradalmaink összesen annak emelésére. Uri-öltözékek minden idényre mindig gazdag változatosság­ban kaphatók a legújabb divat szerint s a legjutányosabb árakon, Welisch Adolf-ML Pesten, Kristóftér 2. sz. I-ső emelet, a „Nagy-Kristóf"-hoz. 26 — 9 Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószef. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents