Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-24 / 16. szám

ÁPRILIS 24. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 123 ^ТЕПЗГ-РРЕВГАТТ. Pótlékok a bécsi versenyekre. Május 23 án. V. Eladó-verseny. 700 frt. 3 éves vagy idősb belföldi és németországi lovak számára. Teher 3é. 115 f., 4é. 133 f, 5é. 138 f., 6é. v. idősbre 140 vámfont, kanezára és heréltre 3 fonttal kevesebb. Tét 100 frt. 3] 4 mfd. A győztes 1500 írtért eladó; minden 100 írttal kevesebbért 2 vámfont köny­nyitést kap. Nevezni lehet a verseny előtti nap estéjén. Május 26-á n. VII. Eladó-verseny. 800 frt. 3 éves v. id. belföldi és németországi lovak számára. Teher 3é. 115 f., 4é. 133 f., 5é. 138 f., 6é. és id. 140 vf., kanezára és heréltre 3 fonttal kevesebb. Tét 100 frt. 1 »Д mfd. A győztes 1500 forintért eladó; minden 100 frttal kevesebbért 2 vfonttal kevesebb. Nevezni lehet a verseny előtti nap estéjéig. Vázlatot Anglia lótenyésztéséről és méneseiről, Utazási tanulmányok. Soest alezredestől. (Folytatás.) Egyes tenyésztők kisebb istállóit kivéve, a követ­kező nagyobb telivér-méneseket látogattam meg : 1. Mentmore, br. Rothschild tulajdona. 2. A hampton-courti királyi ménest. 3. Yordley-farm-1 Birmingham mellett, mely Mrs. Graham tulajdona. 4. Middle Park, Mr Bien к Iron tulajdonát (ki azóta elhalálozott). 5. Waltham Cross, mely ugyanazé. 6. Sheffield Lane , Sheffield mellett, mely Mr. Johnston tulajdona. 7. Mr. Alexander és lord Batemannek Guilford mellett fekvő ménesét ; Ezeken kivül megtekintettem még : Newmarketben különféle idomitó-intézeteket, és reggelenkint a mezőn szemléltem az idomitási gya­korlatokon igen sok versenylovat ; beutaztam a nor­folki grófságot minden irányban, hogy megbízásom­nak, miszerint az itteni államménesek számára két norfolki mént szereznék, megfelelhessek ; ellátogat­tam a Brighton-ben éppen tartott versenyekre, és éppen jókor jöttem Londonba, hogy a Tattersallban egy lóárvere'sen jelen lehessek. A ménesek beutazása alkalmával az istállók. egyéb helyiségek és a lovak tartására nézve általá­nosságban a következő tapasztalatokat szereztem. Azon épületek, mellyekben a lovak — mének, ugy mint csikók — elhelyezve vannak, többnyire dombos vagy legalább lehetőleg száraz talajra épit­vék, s homlokkal leginkább dél felé tekintnek, több­nyire kö-épitmények, cserép- vagy nád-tetővel ; igen gyakran azonban csak fából épitett kamarák (Ba­racken), mellyek falazata kátránynyal vegyes ter­pentinnel van befestve ; mint például itt-ott még Mr. Blenkironnél is, még inkább Mr. Grahamnél, Yordley farmon, és különösen Mr. Alexandernél Guilford mellett, hol egy illy hosszú barackéban 30 anyakancza számára vannak box-ok. — Az ujabb építkezések azonban, ha csak lehet, köböl történnek, miután ez tartósabb, nyáron hűvösebb, télen pedig melegebb. Az illy köistállókban közönségesen két­két rekesz (Box) közt egy tűzfal van húzva. Némellv fa-barackok igen ódonan néznek ki, a falak megre­pedezvék, úgy hogy a nyiláson kiláthatni; pedig azt mondták, hogy ez télen át is igy marad. Ugy látszik, Dem Dagy hideget vártak. Padlást sehol sem láttam az istállókban, hanem a könnyebb szel­lőztetés végett, belül az egész tető szabadon áll. Csak Hampton-Courtban vannak a kanczák istállói jó magasan boltozva. Két dologra figyel az angol különösen — feltéve mindenekelőtt a környék egészséges voltát — ha ménese számára istállókat építtet : 1) az istállók és talaj tökéletes szárazságára ; 2) ollyan szellőztetésre, hogy az által mindig és folyvást friss levegő járja az istállót. — Az elsőt kétfélekép éri el, u. m. szi­lárd, nedvességet nem tartó talaj, és az istálló vala­mint a szalmás-udvar alagesövezése által, mit, ha szükséges, az istálló körül is foganatosít. A lőállások (Box) talaja Angliában többnyire igen j jó téglával van kirakva ; némelly helyült egynémi asphalttal burkolva és csak ritka helyen láthatni, 1 hogy lesulykolt hamuval volua kitöltve. Az istállón kivüli alagcsövezéshez (a szalmás­udvart is ideértve) cserépesövek használtatnak, mig a lóállásoknál vagy illyen, vagy vas-cső alkalmazta­tik, melly az istálló közepéig s itt egy másik főcsa­tornába ér, melly a falon át a szabadba és egy pe­cze-csatornába vezettetik. A talaj a lőállások és az istálló közepe felé kissé lejtős. Az istálló közepén egy vasrostélylyal zárt nyilás van, mellyen át a ned­vesség a kivezető agyag- vagy vascsőbe folyik. Va­lamennyi alagcső felszéle egyenlő magasságban fek­szik a talaj szinével , s felül egész hosszában mintegy félhüvelykayi szélességben nyilása van, e nyiláson át beillő vaskanállal egyik végétől a má­sikig keresztül -tisztítható s vizzel kiöblíthető. A szalmaudvar is minden oldalról lejtős, a közepe 4. Gátverseny. Handicap. 400 frt; minden ló. Táv. 1 mfld. 4 sövénygát. Tét 80 frt, bánat 40 frt, de csak 20 frt, ha april 10-ig bejelentetik. A terhek márczius 30-ig közöltetnek. Üzleti lovar külön 5 fonttal többet visz. Br. Wesselényi Béla, 4é. sga k. Freudenau, a. Buccaneer, a. Lotti. 135 f. (Szápáry I.) 1 Gr. Esterházy Miklós, 4é. р. k. Petroleuse, a. Baehus, a. Surplice к. 130 f. (Hanreich) 2 Baltazzi Hector úr, 5é. s. к. Sunflower, a. Kett­ledrum, a. Mayflower. 147 f. „ 0 Fuchs Rudolf föhadn. , 4é. s. h. Talmigold, a. Ephesus, a. Alivo. 130 f. 0 Weinrich Mór, 4é. р. к. Addy, a. Chief Baron Nicholson, a. Straniera. 130 f. 0 Kisbánat : Freya, Libella, Kukulka. — 40 frt : Horror és Dynamit. Talmigold vezet a távoszlopig, hol előbb Freude­nau majd Petroleuse vágtatnak el mellette, s szép küzdelem után a Wesselényi kanczája győz egy fej­hosszal. Nyereménye 885 frt. 5. Vadászverseny, Hdcp. 200 frt. adja a Jockey Club, és tiszteletdíj a győztes urlovar számára. Futhat minden ló, mely még akadályversenyben (tiszti versenyt kivéve soha első vagy második he­lyet nem nyert. Urlovarok ; kik közül azok, kik egy 1000 vagy több forintos dijat nyert lovat már lova­goltak, 5 fonttal többet visznek. Legnagyobb teher 170 vámfont, ha azonban a teherhatározásnál a legmagasb eredmény 170 font alatt volna, úgy az 170-re s aránylag a többi is magasbra emeltetik. Tét 25 frt., f. v. f. Távolság 2 mfld, mintegy 10 akadállyal, melyek nem magasbbak 3 lábnál és nem szélesebbek 10 lábnál. A második ló kettős tételt nyer. Nevezni kellett april 20 án este 10 óráig Mr. Cavalieronál Bées, Petersplatz 2. Teherhatározók : Gr. Wolkenstein A., Mr. Cavaliero. Indítványozta : gr. Esterházy Miklós. Br. Grovestin, id. р. к. Polly , a. Lambton, .(félv.) 156 f. (Baltazzi) 1 Gr. Hoyos Miksa, id. sg. b. Hamster, a. Daniel O'Rourke, a. Hamptonia. 170 f. (Lamberg) 2 Ugyanaz, id. f. b. Aramis, a. Arsenal, (félvér) 158 f. (Hoyos) 0 Fuchs Rudolf föhadn., id. p. к. Augusta, a. Re- volver, (félvér) 152 f. (tulajd.) 0 Polly vezet igen szép irammal mindvégig és nyeri a tiszteletdijjat és 285 fitot. Zordon Idő. Jelenvoltak : Albrecht főhg., Vilmos, Lajos Victor főhg, a modérai nagyhg. gr. Andrássy, br. Wenckheim. S?ép közönség. nan nem távol eső majorságban szándékozván meg­hálni. Midőn az öreg Sam lovunkat a fogadó udva­rából egész diadalérzettől sugárzó arczczal kivezette, egész sereg lovász bámulta azt meg. „Mához egy évre, ugy látszik, ez lesz a findoni verseny kedven­cze, — jegyzé meg a lovászok egyike. A két futam nyereményét öreg barátom, — miután előbb tiz fontot a község szegényei s huszonöt fon­tot az állatorvos jutalmául félretett s az öreg Sam­nak öt fontot borravalóul kiadott — három egyenlő részre osztotta ki, Tom, én és a saját maga számá га. Az öregnek bezzeg me volt a nagy öröme, hogy végre-valahára a „the Finden-1 megnyerhesse és pedig oly kaptás lóval, melyet ő maga ápolgatott és tett versenyképessé. De Tómmal sem igen lehete ám amúgy gyalogosan beszélni. Hiába ! О rá nézve szép nap derült a findoni gyepen. Osztalék- és foga-^ dásokból kerekszán 300 font sterling ütötte a mas- ter Тощ markát, mely összeg, mint az öreg nagy­bácsi megjegyezte, épen elegendő arra, hogy a fiatört­ember egy kis majorságot kibérelhessen. „Már nvost»' — szólt, Tom vállát nyájasan megveregetve — csak kuporgatnod kell öcsém ; ha kissé önállóságra vergődhettél, nem mondom, hogy meg nem kapod feleségül azt a kis barnát." Mihelyt hazaértünk, fontos szertartásnak néztünk eléje : lovunk ujra-keresztelési ünnepélyének. De hát lehetett-e ez máskép ? A findoni nyerő csak nem elégedhetett meg addigi prózai „ Dot and-Go-One u nevével ! Négyen is okoskodtunk rajta, mi legyen tehát a neve. Én ugy véltem, hogy legjobb lesz ne­ki a „i Splinter Bar" név, Tom ellenben a „Borg О' A/ore"-1 gondolta hangzatosabbnak, meg a „Do­nald Caird"-1. Az állatorvos már szóhoz sem jutha­tott, mert az öreg gentleman-farmer azzal vetett végett töprengéseinknek, hogy lovunkat legjobban jellegzi-a „Hercules név. Erre nézve mi ellenveté­sünk sem volt. Három héttel később az Mr. — idősb barnapej heréitje „Hercules" (a néhai Dot-and-Go-One) a warwickshirei steeple-chase-re nevezett lovak közt figuralt. Tom e versenyt előzőleg folyvást gyakorlá Herculest az ugratásban. E vén lónak még nem volt ugyan alkalma addig ily jelentékeny akadályokkal küzdeni meg, mint a minők előtte Warwickshireben fölmerültek, de azért itt sem vallott»- szégyent ; foly­vást nyomta versenytársait s átugorva minden gátat, a már-már győzelmének örvendező versenytársnak orra elől épen csak orrbegygyei üté el diadalát, öreg barátomnak alig fékezhető örömére. A sárguló, piruló ősz újra eljött s a vén ló, me­lyen immár csak alig volt némi sántaság észrevehe­tő, lábait könnyebben szedegette mint valaha s az öregl'Sam meg-megsimogatva Hercules nyakát, gyak­ran kedvtelve jegyezte meg róla: „ A rare doer". A november havában megtartatni szokott findoni versenyt előzőleg egy távolabb eső nyugati vidékre rándultam el öreg barátommal, a „ Grand Annual Aristocratic tíideford Steeple-chase"-re (nem ép ez volt ugyan a czim„ azonban az a dolog lényegére nézve egyre megy,) melynél 100 font nyereménydij.a 20 font tétösszeg esett, s melyre oly versenytársak jelentkeztek mint Vangitard, Peter Simple, Gaylad, s egész sereg ugró-nevezetesség, mely e versenyre ille­tékesnek tekintetett. Öreg barátom vélekedése sze­rint Hercules most nem volt annyira versenyképes állapotban, hogy a tétösszeget saját felelősségére — közös tulajdon levén a ló — koczkáztassa ily nagy versenyen. Mert ámbár Hercules abban a kis körben a melyben szerepelt, megállta helyét, de hire nem igen csapongott azon tul. Itt azonban Anglia legjobb steeple-chaser-eivei kellett farkasszemet néz­nie, melyeken mind rendes jockey к ültek, olyanok, kiknek kizárólag ez a mesterségük. Azonban Tom büszke önérzettel nyilatko/.tatá ki, hogy megmérközhetik ő ama hires lovarokkal, sőt nem kis dolgot fog nekik adni, ha egyszer kenyér­törésre kerül a dolog. A verseny napja szerdára volt kitűzve, s mi abban állapodtunk meg, hogy ugy intézzük utunkat, mi­kép az azt előző szombaton éjjel Londonban hálhas­sunk meg, honnan aztán kedden reggelre kényel­mesen oda érhetni Bidefordra. A vén ló csak torony iránt volt utazandó, mi által felényi utat kelle meg­tennie. Ekközben azonban végzetes eset adta magát elő. Pár nappal az indulás elött Tom meg nem állhatta, hogy bizonyos rekavadászatra kirándulást ne tegyen öreg barátomnak egy olcsón szerzett, kaptás, de meglehetős járású lován.

Next

/
Thumbnails
Contents