Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-17 / 15. szám

119 Ha egy borjakkal biró moschus-ökörcsalád vagy falka meglepetik, akkor vagy carrét képez — a borjak középre vétetnek, az öre­gek pedig a külvédet képezik és lehorgasztják fejeiket — vagy az őrszemül kiállitott ökör fu­tásnak ered, mely esetben a többiek követik példáját. Ekkor rendesen haszontalan fárad­ság őket bármily fedett állásból lopva megkö­zelitcni, mert az előőrsi szolgálat ez állatoknál bámulatos tökélylyel van kezelve. Mindebből könnyen érthető, hogy az iram­szarvas vagy ruoschus-ökör vadászata igen ár­tatlan dolog, és nem nehezebb mint valamely kecske- vagy tehéncsordából egy darabnak kilövése. Egy erre vonatkozó vadászati utasí­tást körülbelül a következő szavakba lehetne összefoglalni : A mint a vadász az állatokat megpillantja, feküdjék hasra, rakjon maga mellé egy sor töltényt és irányozza fegyverét, azontúl nyug­ton viselje magát és csak akkor lőjön, ha ezek a kíváncsiságtól nógatva lehető közel jöttek hozzá. Ha ennek daczára még sem talált vol­na, ugy csak folytassa a lövöldözést, a sok közül majd csak talál egyet. A moschus-ökrök ezenkivül még igen jeles hegymászók; — téli kikökötönk közelében egy visszavonulásban levő falka 45 foknyi hajlású kemény havas-uton egy magas hegyet mászott meg ; még jobban fölkelté bámulatunkat egy mosehus-ökör, mely a Schuhmacher-fok mere­dek sziklafalai között nézett le reánk. Ha az iramszarvasok falkában vannak, ugy ez az első lövésre ijedten szökken egy-kettőt s azután rendesen megáll. Csak ha több lövés esik vagy egy állat elhull, határozzák magu­kat a menekülésre. Az embernek szinte erőt kell magán venni, bogy a gyanútalan bizalmat, melylyel különösen az emberhez közelitenek, ily bitetlenül torolja vissza. Egy izben egy iramszarvas, midőn csóna­kunk éppen ki akart kötni, a legnagyobb siet­séggel közeledett a parthoz. Az állat előre nyújtott fővel a parton állva maradt és nagy okos szemeivel bizalmasan tekintett felénk, de midőn néhányan közülünk a szárazra ugráltak ki, elszáguldott. Más izben igen nagyszámban jöttek sátoraink közvetlen szomszédságába. A Franklin-fok tájékán 1870. augustusá­ban egy iramszarvas-falka oly élvezetes lát­ványt nyújtott, minőt bármely vadászatked­velő megirigyelhetett volna tőlünk. Épen part­ra szálltunk csónakjainkból, hogy néhány nappal előbb elejtett és hátra hagyott hét da­rab iramszarvast felrakjunk. De az állatok mál­ékkor rothadásnak indultak és élvezketle­nekké lőnek, miután ki nem zsigereltük őket. Ekkor egy hegylejtőről mintegy 20—30 iram­szarvas jött felénk s midőn egy hómezőre ér­tek, a kellemes hüsseség által csábitva, való­színűleg példánkat is követve, ott letelepedtek. Midőn mi végtere nekiindultunk, hogy utun­kat folytassuk, az iramszarvasfal ka előőrse is felkelt s odább indult. Történt azonban, hogy egyikük — minden valószinüséggel a vezér — nagy visszatetszéssel észrevevé, bogy a közép és a hátvéd tökéletesen ignorálta az indulást a tovább folytatá az édes semmittevést. A ve­zér ekkor megállította a menetelüket s vissza­térvén a többiekhez, minden egyes állatot ad­dig-addig böködött agancsával, mig valameny­nyi föl nem kelt s követé őt az uj legelő felé. Az iramszarvas husa ehető, de kissé lágy s szivacsos izü. Magától érthetőleg ez állatok igen haszno­sak voltak ránk nézve s nflkülök nem egy izben a legkétségbeejtőbb helyzetbe kerültünk volna. Sajnos azonban, hogy legeredményesebb vadászataink az időtájt voltak, midőn Grön­landot elhagytuk ; igy történt, hogy Jan Me­yen szigetnél vagy 1000 font iramszarvas- és moschus-ökörhust kellett a tengerbe vetnünk, minthogy az a rögtöni hőemelkedés folytán rothadásnak kezdett indulni. (Folyt, lcöv.) A Szilágyságból. Hadad, 1872. apr. 6. Rég félbeszakított tudósításomat kivánom felven­ni, s idei tavaszi szalonkászataim eredményét közöl­ni. — Téli fészkemből rendesen erdészeim tudósí­tása a szalonkák megjöttéröl szokott haza hivni, mik az idén vidékünkre rendkívül jókor megjöttek, ugy hogy már mártius 5-kén kaptam tudósítást Bécsbe, melly szerint hoszúcsöröseink már mutatkoztak. Én ki lő-listámat 1819 óta pontosan jegyzem, ebből látom, hogy itt legkorábban 1833-ban, mártius 3-án lőttem volt az első szalonkát ; de az idén nem vár­ván őket ily jókor, a kapott tudósításra idején le nem jöhettem, és csak mártius 27-én érkezhettem Ha­dadba, és pedig a kinek valaha szerencséje volt a Szilágyságban utazni, képzelheti hogy milyen uta­kon és hidakon keresztül ; mert itt még minden a régi schlendriánban van, s csak a Szilágyság politi­kusai, és hazarendezöi múlják felül extravagantiá­jokkal. Haza jöttemmel már a szaloukaidény hanyatló­ban volt, s közbe esvén a húsvéti ünnepek is, mai napig ötször tarthattam hajtóvadászatot szalonkára. Lesbe már nem szoktam járni, az-az hogy néha vadászlovamon bizony Csak kilovagolok, de gyalog mar nem producálom, mert a ki 1818-tól fogva üzi e férfias szenvedélyt, annak bizony jármüvei kissé fáradtak, s különben is a tavaszi estéken mái­jobb szobájában lenni. Ezen öt vadásznap eredmé­nye 42 darab szalonka ; s magamon kivül nem volt más mint öcsém G. S. G. és három erdészem. A mi a jövőre mutató vadállományt illeti : vad­disznóm van sok. Az őzökben mult télen a farkasok kárt tettek, ellenben nyulak reménység felett mu tatkoznak ; tehát őszire lehet egy kis reményünk, ha csak a sok puskatartó, ki dolog helyett most is lesbe jár, meg a kóborló kutyák és az iskolaszü­netekre haza jövő urficskák, — kedves szomszé­dim ! — az idényen kivül nem tesznek pusztításokat. No de most jut szembe, hisz van már új vadásztörvé­nyünk! Csak az a bökkenő: lesz-e látszatja? Lesz-e a ki őrködik e törvény megtartása felett ? That es the question. W : Iharos-Berénybó'J — a magyarországi szalonka­vadászok egyik főtanyájáról csak moet megkésve kapjuk a következő tudósítást : „Az idei szalonka­idény 1853 óta a legjobbak közé tartozik. A leg első szalonka martius 3-án észleltetett, az utolsó martius 30-án ejtetett el. A hajtó-vadászatok mar­tius 21-én kezdődtek s martius 26-ig tartottak, melly idő alatt az uradalmi erdőkben összesen 52 darab hosszúcsörü lövetett. Legtöbb ejtetett martius 21-én délután az úgynevezett kisvári erdőben, 19 db. Ugyanaz nap délelőtt ngs Inkey Lajos sághi erdeiben 9 db, és igy ez nap összesen 29 db. Legkevesebb lövetett martius 26-án, t. i. 4 db. — Mint állandó vadászvendégek az idén is megjelentek : gr. Kegle­vich Béla, gr. Batthyány István, gr. Bolza József, Inkey Zsiga és gr. Zichy Ödön. Csak 2—3 napig voltak : gr. Pejacsevich Marco, br. Wenckheim Béla ö excellentiája és gr. Festeticli Pál. Az egész vidéken, u. m. Iharos-Berény, Iharos, Saard, Szt.-Miklós, Böhönye és Vaiszlón 2 86 db. szalonka levetett. — Legtöbbet lőtt egy napon, martius 21-én, gr. Keglevich Béla, t. i. 12, azaz: tizenkét darabot a 29-böl ! Seb. LQj©fp©k©k, Nsgos Inkey Józseef úr iharos-berényi uradalmá­ban lövetett 1871-beu hasznos és kártékony va­dakban : Erős őzbak 12, Házi macska 8, Mezei nyúl 73, Kóbor kutya 8, Fáczán 45, Görény 5, Fogoly 14, Menyét 6, Erdei szalonka 13 (?) Ölyü 31, Fürj 8, Vércse 2 8, Róka 17, Szarka 12, Vadmacska 3, Hamvas varjú 38. Seb. Y © g у © s. A pozsonyi lovagjátékok — mint ujabban érte­sülünk., 4 nap (apr. 18, 20, 22, és 24-kén) tar­tatnak. A két utolsó napon lesznek a szekerezési (Caroussel) mutatványok, melyekben kivált Török ezredes (legalább hajdan) ritkitota párját. A nagy kakas. Felső-Gömörből, szives ismerő­sünktől H. Fr. úrtól N.-Szl.-ból halljuk, hogy az alantahb fekvő Klocsován apr. 9-kén a uagy kakas már hallata szsrelmidalát ; a kihallgatásra küldött kerülő azonban csak is itt és ez egyet hallá jelent­kezni, s ez sem szállt még le. A chisnyai magasla­tokon azonban, hol különben először szoktak jelent­kezni, még ez idő szerint nem hallatják magokat. A Javorinán még sok a hó ; mindamellett is april 25­és 26-ka körül készülnek felmenni a környékbeli siketfajd-vadászok : M. R. tvsz. el., Sz. B. (Csetneki), M. J., H. . Fr. urak és pár vendég, a Szentm. . ,y és He. . .y családok fiatalabbjai. Vadhúsbevitel Bécsbe A bécsi vásárpiuezi felügyelőség kimutatása sze­rint 1871-ben Bécsbe bevitetett: 1,330 1,024 8,400 115,371 190 18,203 5,609 42,200 4,445 1,505 szarvas. vaddisznó és dámvad, kocza, őz és zerge, nyúl. múzsa szarvas és sertevadhús. fáczán, siket- és nyirfajd. császármadár, hófajd, szirti fogoly, vad­lúd, túzok, vadkacsa és erdei szalonka, fogolymadár és vadgalamb, vízityúk, búvár, sárszalonka, póling stb. tuczat hurosrigó, fenyvesmadár, fürj, pa­csirta és más apró madár. „J. Z." Lord Sidney nem régiben Lapponiából egy csapat iramszarvast hozatott, és Észak-Anglia és Skoczia begycin eresztette szét, remélvén hogy meg­szoknak és szaporodni fognak. Nagy nemzetközi regattát szándékoznak rendez­ni a jövő évi bécsi világkiállításra, melynek bizott­mánya már megalakult, s Pestről gr. Széchényi Ödön, Neuhofer Béla, Bachmayer József stb. választat­tak meg. DULCZ ANTAL, szíj- és nyereg-gyártó ajánlja szij- és nyereggyártó üzletét pesti hazai első takarékpénztár palotájában egyetem-uteza 2-ik szám alatt megrendelésekre mindennemű szakmába tartozó czikkekre, Ízléses kiállítással s lehető legolcsóbb árakon. 52—13 Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószef. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents