Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-17 / 15. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 117 8. Gr. Henckel Hugó, 3é. р. k. Siegenur. 9. Ugyanaz, 3é. p. m. Diamant. 10. Ugyanaz, 3é. sp. m. Bettelmann, a. Hartneitstein, a. Traviata. 11. Gr. Forgách László, 3é. p. k. Fidget, a. Ostreger, a. Miss Eleanor. 12. Gr. Sztáray János, 3é. s. m. Grollo, a. Carnival, a. Gipsy Girl 13. Gr. Festetics Pál, 4é. р. k. Andorka. 14. Gr. Szápáry Iván, 5é. sga k. Verbena. 15. Hg. Liechtenstein János, 3é. sga k. a. Marionett, a. Tamara. 16. Springer Gusztáv lovag, 3é. p. m .Mr. Francis. 17. Captain Blue, 4e'. p. m. Lanscliiltz, Bánatpe'nzt fizetett : Tarquin m. Vigasz-verseny. 700 frt. 1V* mfld. (40 aláir.) 1. Gr. Festetits Tasziló ifj., 3é. p. k. Tentation, a. Stockwell, a. Caroline. 2. Gr. Kinsky Oct., 3é. p. m. Zizka, a. Daniel O'Rourke, a. Zelinda. 3. Hg. Rohan Lajos, 4e'. p. m. Admiral, a. Dániel O'Rourke, a. Donna del Lago. 4. Baltazzi Sándor, 3e'. p. m. Curtius, a. Ceerops, a. Pulsatilla. 5. Kladrubi udv. ménes, 3é. p. m. a. Buccaneer, a. Vanity. 6. Br. Bethmann A., 4é. p. m. Hyperion, a. Rataplan, a. Borealis. 7. Gr. Esterházy Imre, 3é. sg. m. Orpheus, a. Ostreger, a. Minka. 8. Szt. György lovag, 4é. p. k. La Giroflée. 9. Ugyanaz, 4é. p. m. Mowbray. 10. Ugyanaz, 3é. p. m. Bim. 11. Ugyanaz, 3é. sg. m. Oesterreicher. 12. Gr. Zamoyski István, 3é. p. m. Harold. 13. Ugyanaz, 3é. р. к. Fesía. 14. Ugyanaz, 3é. p. m. Suez. 15. Ugyanaz, 5é. sg. к. Concession. 16. Gr. Henckel Hugó id., 4é. p. к. Kathinka. 17. Gr. Forgách László, 3é. s. к. Pallas, a. Buccaneer, a. Star of the Vale. 18. Br. Wesselényi Béla, 4é. p. m. Flyboat. 19. Gr. Festetics Géza, 3é. sg. m. Magnificus. 20. Gr. Batthyány László id., 3é. p. m. Lord of Lome. 21. Gr. Károlyi Pista, 3é. s.k. Primrose. 22. Gr. Sztáray János, 3é. p. k. Moonlight. 23. Baltazzi Aristide, 5é. sp. h. Braemar. 24. Gr. Szápáry Iván, 3é. p. m. Rover. 25. Hg. Liechtenstein János, id. sg. h. My Uncle. 26. Semsey Lajos, 5é. p. m. Der Milchbruder. 2 7. Captain Blue, 3é. p. m. Falsacapa. 28. Ugyanaz, 3é. sga m. Otto. 29. Ugyanaz, 3é. sg. m. Blitz. elbocsáták egymásután a kantárszárat s tizennégy paripa, hátán tizennégy legjobblovas-vadászszal nyargalt föl az indulóponthoz, izgatottan várva a jelt a futásra. Gyönyörű idő volt ; a vidékről egyre tolongott a nép minden irányból a versenytér felé. Az apostolok paripáit használni szokott egyéneken kivül számos parlagi lovas is gyűlt e nevezetes napon össze néhány mértföldnyi kerületről. Kedélyesen szökdécseltek a versenyparipák a gyepen, csak az adandó jelt várva. Az intézők egyike egyszerre harsány, érthető hangon — mint a ho y ez már ilyenkor szokás — kérdezé: „ Are you all reaudy Gentlemen ? Then off yon go ! *) A vezényletre a mezőny vidáman indult s mint tarka galamb-sereg röppent tova. Három, vagy négy akadály emelkedett, mielőtt a lovarok a patakhoz értek volna, melyeket minden baj és nehézség nélkül ugrattak át. „Most jő csak a hadd el hadd !" — gondolá Tom, reményteli szivvel rohanván a patak felé, háromnégy vén tapasztalt lovar közvetlen kíséretében. Az öreg Dot-and-Go-One könnyedén lebbent át a viz fölött, mint a fecske nyári alkonyatkor a tavak tükörén. Mihelyt a túlparton szilárd talajt nyert *) Készen vannak önök, uraim ? Akkor csak rajta, — előre ! 30. Ugyanaz, 4é. p. m. Lanschütz. 31. Conte de Veith, 4é. f. k. Siesta. 32. Weinrich Mór, 4é. р. k. Addy. 33. Baltazzi Hector, 5é. sga k. Sunflower. 34. Gr. Tarnowski János, 3é. p. m. Hazard. 35. Gr. Károlyi Gyula, 3é. p. k. Gloriole, 36. Ugyanaz, 3é. р. k. Falconelle. 37. Gr. Esterházy Miklós, 6é. p. h. Zápolya. 38. Ugyanaz, 6é. sg. m. Beindlstierer. 39. Ugyanaz, 4é. p. k. Pétroleuse. 40. Fuchs Rudolf főhadu., 4é. sga h. Talmigold. Bécsi nagy akadály-verseny. Körülbelől 3—4 mfld. Indítványozó Hg. Thuru-Taxis Egon. Nevezési zárnap május 1-én. (10 aláirás). 1. Bülow. 2. Gr. Metternich Conrad nev. Captain Cöenne-ért. 3. Gr. Kinsky Octavian. 4. Gr. Kinsky Octavian. 5. Hg. Rohan Lajos. 6. Baltazzi Sándor. 7. Gr. Esterházy Miklós. 8. Gr. Esterházy Miklós. 9. Baltazzi Hector. 10. Baltazzi Hector. Vazlatok Anglia lótenyésztéséről és méneseiről. Utazási tanulmányok. Soest ezredestől.*) Az Angliában utazó és annak állattenyésztését figyelemmel vizsgáló idegen előtt lehetlen, hogy fel ne tűnjék azon roppant előny, melyben ez ország, mint több másban, úgy különösen ebben is, a természet által más országoknál sokkal kedvezőbben részesittetett. E nagy előnyei különösen : a télen át is langy időjárás, a talaj, mely növényzete utján az állati szervezet kifejlődéséhez , különösen a csont tömörségéhez szükséges anyagokat, mint villát (Posphor) és szénsavas-meszet nagy mennyiségben tartalmaz ; a rendkívüli vizbőség, mi oly nagy, hogy lehet mondani , miszerint minden lépten-nyomon csermelyek, patakok vagy csatornákra akad az ember, és az en*) E ezikksorozat az ezredes ur mult évi augusztus havábau Angliába tett kirándulásának eredménye, s a múltkor téves n emiitettük, mintha az egy ujabb utazásból rzármaznék , különösen félreértés volt az, mintha Kisbér parancsnoka a Blenkironménes híresztelt elárverezése alkalmából annak megtekintése végett a kormány által ujabban is kiküldetett volna. Szerk. 1 Tom, azonnal viszafordult nyergében, hogy láthassa, ki jár a nyomában. S mit látott ? Négy-öt lovart, amint épen a patakból kivergődni igyekeztek, mig ö hetedmagával vágtatott előre a réten. A patakba zuhant paripák közül csak kettő kisérié meg a versenyt, melyek a pályának fele utján közelíthették meg a többit. A findoni lovak egyike, egy nagy erős, szép alkatú vadász-paripa, mihelyt a patakon átpattant, rögtön a csomó élére szökkent föl, a kedvencz és még két másik ló mellé, félelmes vetélytárs gyanánt. Tom csakhamar gyanús szemmel kezdte észrevenni, hogy e lóban — mely hatalmasan törekszik előre, — veszélyes versenytársa akadt, melylyel ugyancsak meg fog gyűlni a baja. Szikár barnapej kancza volt ez, mely most derékfutásban haladt mellette s ép oly könnyedén és biztosan lebbent át az akadályokon, mint a vén Dot-and Go-One. E paripa volt az mely kétessé tebeté győzelmét. Tómnak az induláskor figyelmébe sem ötlött e barnapej kancza, sőt még arra sem emlékezett, hogy lovarját látta-e már valaha életében. A fiatal farmer, kl e pejt lovagolta, sehogy sem tágított Tom mellől. Minden ugratás után lépést tartott vele s ugy követte szüntelen, mintha csak árnyéka lett volna. Az indulás után csakhamar helyet cseréltek volt a paripák ; az először vezetőkül vállalkozott két ló azonnal háttérbe szorult, mig Tom fokozatosan nyonek következtében határtalanul pompás tenyészete minden növényzetnek , mit az éjjeli, folytonosan bő, s mindenfelé közeli tenger sós és jód-tartalmu párázatának lecsapódása még inkább elősegít. Az ottani legelő frisseségéről és sűrűségéről, valamint a fü kövérségéről nálunk fogalommal sem bírnak ; úgy hogy e bármily évszakban kövér, bársonyos legelők láttára minden continensi lótenyésztőt , különösen a déliebb vidékekről, ki nyáron át kisült, poros legelőknél egyebet alig ismer — az irigység fogja el. Ily körülmények közt természetesnek és megfejthetőnek látszik, lia Anglia bennünket, mint más állatok, ugy a lótenyésztésében is mindig megelőzött és fog is előzni mindaddig, mig a tenyésztésre anynyi figyelmet fordít, mint eddig ; mert a legnagyobb iparkodás és megfigyelés mellett sem tehet annyit az ember gyenge ereje, hogy a természet illy nagyszerű működését helyettesíthesse. Igaz ugyan az is, hogy az angol igen tevékeny ember, s a természettől ajándékozott előnyöket érti is felhasználni, s miután hazájának éghajlata és talaja igen kedvező az állattenyésztésre, tehát tenyészt állatokat, mit azonban — pár gazdag passionatus embert kivéve — bizonyosan nem tenne, ha az erre forditott legelő és fáradság más módon többet jövedelmezne. A füvei táplálkozó állatok tenyésztésére szánt területek roppant kiterjedésüek Angliában, úgy hogy a déli és délkeleti részekben alig láthatni gabnaföldeket, hanem csupa legelőt és rétséget, mik mindanynyian, a körülményekhez képest sövénynyel, léczczel, sőt vasrácsozattal vannak keritve, közbe-közbe óriási lombos fákkal , mi által a vizerekben mindenfelé bővelkedő vidék úgy néz ki mint megannyi park. Az idegen csodálkozik a nagylelkűségen, mellyel annyi talajt engednek át itt az állattenyésztésnek, s lia eszébe jut, hogy mennyi gabonát kell behozni évenkint Angliába, szinte pazarlásnak tartja ez eljárást ; ám e tévedésből csakhamar kijózanodik az ember, ha a pompás állatokat szemléli s hallja, hogy az ily legelőn felhizott juhot 4 font sterlingen, az az 44—45 frt. ezüstön adja el a tenyésztő; egy ily juh azonban majd kétszer akkora is mint a mieink. Ily körülmények közt természetes, hogy az angol kedveli az állattenyésztést s különösen a lótenyésztést, részint mert ez állatot magát is különösen kedveli, részint pedig, mert keresett czikk s mindig magas áron kel — üzleti szempontból. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy igazságtalanul vetik szemünkre — jobb angol lovakra mutatva — miért nem sikerül nálunk is mindig az ; s meglehetősen felesleges minta gyanánt állítják elénk kizárólag az angol tenyésztőt — a tenyészanyag megválasztása és a csikók nevelése körül. mult föl a tábor élére, hol a küzdelmet a rejtélyes barnapejjel kezdte meg. Midőn a lovak újra látkörünkbe jutottak, a harmadik nagy akadály előtt Tom már határozott vezetőül vállalkozott, a pejkancza és négy más lónak élén, melyeknek a versenyben még esélyük volt. Ez akadályon átkelve, а kedvencz és а findoni lovak egyike a két vezetőhöz küzdé föl magát s mind a négyen egyszerre érkeztek a sövényfalhoz. A barnapej kanezának lovarja most változtatni kezdett taktikáján s a helyett, hogy Tómnak elébe igyekezett volna vágni, lépést tartott s vele egy vonalban ugratta át az akadályt. Valószínűleg tartott attól, hogy Tom megelőzendi öt ; tény, hogy makacs kitartással haladtak egymás mellett, nehogy valamelyikük térelőnyt nyerhessen. Mindketten érezték, hogy nem szabad egymásnak egérutat adni. Gyönyörűen nyargaltak ők előre side by side ; az oleinte jól utánok igyekező fiudoni ló e közben ki-, s a kedvencz letört. Midőn a patakot előző akadályhoz közel jártak a vezetők, már csak két ló követte ezeket s ezeknek is egyike csakhamar felbukott, és a másik is megtagadta az engedelmességet, — vonakodott ugrani. Ekkép most már csupán Tom és a pejkanczáuak a lovarja közt oszlott a küzdelem meg, kik, midőn a patakot átugratták, oly közel jártak egymáshoz, hogy térdeik érintkeztek, súrlódásba jöttek. A pejkancza ekkor előre szökelt s lovunkat háta mögött hagyva gyorsitá iramát. Ez rosz politika volt