Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-10 / 1. szám

JANCÁR 10. 1872. 326 db dámvad, 210 db vaddisznó- (közte 7 derék vadkan) lövetett. November végén a császár Hannoverbe utazott, mellynek királyi v dászatai mindig hiresek voltak, különösen a most száműzetésben élö király atyja alatt, s hol egyéb kir. vadászterületek közt legnagyobb a göhrdei erdőség, mintegy 20,000 Morgen, hol pompás sertevad és fővad tanyáz, úgyszintén az őz is igen jól tenyész. Az itt december l-jén tartott vadászaton jelen voltak a német császár ő felségén kivül a porosz koronaörökös hg ; a mecklenburg­ßchwerini hg s kíséretük, mintegy 30 személy. A va­dászat hóban és zivatarban délután 4 óráig tartott, s mint a hannoveri „Reichs u. Staats-Anzeiger" meg­jegyzi : meglehetős eredményt mutatott, elejtet­vén összesen : 122 db rőtvad, 139 vaddisznó és 16 őz. Innen Ő felségeik dee. 6-kán a springeri va­dasba utaztak vaddisznóvadászatra s az ottani va­dászkastélyba szálltak : О Felsége a császár, továbbá ő es. kir. fensége a koronáiig, ő kir. fenségeik Ká­roly és Albert hgk, mig a környék nemessége a fa­luban helyezte el magát. Érdekes e vadászat rende­zése, mita „Hannov. Courier" következőleg ir le: Ez alkalommal a hajtás másként rendeztetett be, s úgy­nevezett contra- hajtás volt, mely egy nyolezas (8) formájára középett összehúzódott, úgy hogy a vad két felöl hajtva, kénytelen volt e szorulaton átvo­nulni, s itt voltak a legmagasb urak állásai elhe­lyezve, ö Felségéé ott a hol a vad legsűrűbben forgott. Miután illy hajtásnál a vadat szintén bekerítni kell, a Göhrdében használt háló- és vadászatikészülék azon­ban a beállt fagy miatt el nem hozathatott, Raven főerdész akként segített magán, hogy néhány pony­ván kivül léczezetet veretett le, mi elég sükeresnek bizonyult. A vadászat csupán vaddisznóra levén ren­delve, s ez etetés által a környékhez szokva levén, hajtók heljett 50 kanászebböl álló falka használta­tott. E vadkan-fogásra nevelt szelindekek nagyrésze egyes vadászuraktól szereztetett be, már előbb is működött s ez alkalommal is igen jól viselé magát, átalában pedig az egész hajtás berendezése igen ér­dekelte ő felségét. A vadásznap reggele ujabb hózi­vatart hozván a már úgyis mély hóhoz, a főva­dász aggódott a siker felett ; szerencsére 9 óra felé elcsendesedett a szél, s elősikamlott 12 szánkó, me­lyen a vadász urak kirándulandók voltak. Midőn a császár a kastélyból kilépett — az egész vadásztár­saság és vadászszemélyzet félkörben várta, a főva­dászmester pedig a szokásos „hurrido"-val üdvö­zölte, mire megharsantak a kürtök : „Mar indulunk az erdőre dallamot hangoztatva s az egész társaság szánkákra ült. Elől a fővadászmester és főerdész, utána a császár és a herczegek s igy tovább ; künn az urak elfoglalván a bőszagyarasok ellen vértezett állásukat, a fővadászmester jelt adott kürtszóval s megkezdődött a hajtás. Két peczér szóval és kürthanggal uszítván ebeiket, mindenik oldalról egy falka kopót vezetett ütközetbe mintegy 160 vaddisznó ellen, s megkezdődött a hajrá ! Az ebek kisebb-nagyobb kondákban hajtották a disznókat elő, s az egész lövészsor hevülten várta az első lövést ; csakhamar el is roppant az a császár állásából, mire a centrum heves tüzelést kezdett, majd a szárnyak is egész pelotonokat adtak, a sok ropogás közt az egyes lövések hangját meg se lehe­tett különböztetni. Midőn 12 órakor reggelire kürtöltek, a császár állása előtt már 15 vaddisznó (és véletlenül 1 szar­vas) nyújtózott a többi urak is gazdag zsákmányra mutathattak. A mühlenbrinki erdészlak mellett egy tágas nagy sátor volt felütve s kividről zöld fenyő­gallyakkal ékesitve, hová vadászkürtők zenéje mel­lett vezeté a főerdész a császárt es a magas urakat asztalhoz, melly alkalommal még a közeli helyekről deputatiók stb. is tisztelegtek (Vadászhelyre ugyan nem való ezerimoniák. Szerk.). Egy óra múlva foly­tattatott a vadászat, s még jókor délután be is vég­ződött. A tüzelés nem volt oly élénk mint délelőtt, de annál érdekesb volt a kanászóebek működése, mellyek sok meglőtt kant fogtak el, s néha-néha erős verekedésben voltak egy-egy roppant agyarassal, többen kemény kárt szenvedtek s néhányan agyon­verettek. О felsége többször szóba hozta a vadászat rendezését s igen megelégedettnek látszott Este, mi­előtt asztalhoz ültek, fáklyafénynél és kürtök harso­gásánál nagy „revue" volt az elejtett vadak felett, Laptulajdonosok a : szerkesztők. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. miket a kastély előtti gyepen teritettek ki, s Ó fel­sége mellett az egész vadásztársaság megtekintett. Összesen 136 vaddisznó és néhány véletlenül elej­tett más vad volt a gyepen. A fáczánjairól hires GalgÓCZÍ s Pöstényi vadasok­ban az idén nem tartattak vadászatok,mert a környék­beli vadorok közel 300 darab fáczánt pusztítottak ki törözéssel, puskázással stb. Némelyike e commu­nistákuak rajta vesztett ugyan s egy lövet göbecset kapott kimondhatlanjába, de hát hiába : a fáczán­hus nagy vonzerőt gyakorol már а halinásokra is. A mult hónapban Steyermarkban az admonti zárda vadászterületén is vakmerően űzték a vadorok tolvajlásukat. Egy napon a kerületi három vadász lesre ment reájuk, s az egyik pagonyban lövéseket hallván oda siettek ; hegyet kellvén mászni, a vadá­szok egyike (Ewies Pál) korábban ért fel s bárom vadtolvajt pillantott meg, kik éppen 2 elejtett zergé­vel akartak odább állni ; rájok kiáltott, hogy tegyék le a zergéket. Azok le is tették, de felvont fegyver­rel állva maradtak, s midőn az erdész vállra akasz­tott fegyverrel bátran közeledett feléjök, a vado­rok egyike hirtelen czélba vévén őt, ugy szivén lőtte, hogy azonnal halva maradt. E pillanatban bukkant ki a másik két erdész és a menekülő vadorokban a közeli falubeli parasztokra ismertek ; mind a három pár nap alatt be is fogatott, s lebet várni, bogy a gyilkos életével fizeti meg bündijját. A derék, bátor erdész ünnepélyes temetésén az egész Enns és Sölk­thal vadászai és erdészei — többnyire Koburg hg ő kir. fensége vadászterületeiről— fegyveresen jelentek meg, hogy а végső tiszteletet megadják a bátorság­nak , melly kötelessége teljesítésében egy perczig sem habozott. A vacsi vadászatok, mint barátscágos kéz tudó­sít — január 3-tól G-ig tartottak. Jelen voltak О fensége József főhg; О kir. fen­sége Ágoston szás z-c о b u r g i h g, F ü­löp és Gusztáv herczegek ; továbbá Pest­ről : Ráth Károly ő mélt., Ádám és Aebly urak, Kecskemétről Gömöry Frigyes ur, az uradalmi erdészeti és tisztikar stb. Elejtetett mintegy 24 darab dámvad s mintegy 400 da­rab nyul ; fáczány igen kevés volt. A vadászat igen élénk és érdekes volt. Esténként nagy mulatságok. Részletes rajzát a kecskeméti va­dászrajzok írójának ismert becses tollából várjuk. A bátor nyul. F. é. junius 4-én este felé К. о.. . i lelkésznő egy kisérőnőjével tett sétájából visszatérőben volt, midőn liallák hogy az őket követő két borzeb egyike — a melly különben közép nagyságú és bátor ál­lat volt — a búzásban, meglehetős távolságra aggo­dalmasan és szünet nélkül vonitott. Végre sikerült a megfélemlített állatnak a szabad mezőre kijutni. De ki irja le a nők bámulatát ! Egy erős nyul üldözte az ebet, még pedig bátran és neki dühödten, a szö­kevényt földre teritve és fejét és füleit összemar­dosva , mignem sikerült — miután a borz-szuka jobbnak látta kereket oldani — a bátor és valószí­nűleg fiai védelmében életét koczkáztató nyulat nap­ernyő-nyéllel megugrasztani. (Magd. Ztg.) E sorok közlője is saját szemével látta, a követ­kező jelenetet : Egy fiatal vizsla egy meglőtt nyu­lat üldözőbe véve nem fogta azt meg, hanem csak megugatta. A nyul észrevevén , liogy ellenfelénél hiányzik a courage, szembe szállt vele és előlábai­val arczul ütötte mindaddig, mig csak meg nem for­dult. Az eb nagyon meg lehetett szeppenve, mert farkát aggodalmasan hátsó lábai közé húzva érke­zett a vadászokhoz, s nem volt rávehető, hogy a nyulat tovább üldözze. D. Ugyancsak 1858. őszén láttam, a mint egy a lábán meglőtt nyul az őt megfogni és apportirozni Felelős szerk. : Keve Jószef. 7 akaró kutya ellenében hátsó lábaira felállt, sőt rá­támadott s ütlegelni készült. A gyengeezivü kutya bámulva nézte a bátor nyulat, majd megfordult és ott hágyta ; valószínűleg azon véleményben levén, hogy a tapsifüles egészséges, holott neki csak meg­sebzetteket kell üldözni és apportirozni. Őz a — bölcsőben! Néhány hét elölt egy vadászat-bérlő egy erős őz­bakot lőtt meg, de az a közel szántóföldre átvált­ván, elvesztette szem elől. Nem volt tehát más, mint a vizsláért haza menni és azzal fölkerestetni a zsák­mányt. Ugy is lett ; a kutya felveszi a nyomot és követi egész egy nem messze eső vasúti őrházig, ott azonban végleg elveszti. A bérlő belép az őrházba, s ott az öreg vasúti őrt a bölcső előtt ülve s egy altató dalt dúdolva találja. Kíváncsian kezdé a ken­dőt, melylyel a bölcső le volt takarva felemelni, mi­után tudva volt előtte, hogy az öreg embernek nin­csen ily apró gyermeke ; de még mielőtt a stereo­typ kérdést : „fiu-e vagy leány?" elmondhatta volna, ijedten visszahőkölt, mert ott terpeszkedett a bölcsőben-— az özbak, mellyet csak az imént lőtt, s a mellyre igy a vén róka : a vasúti őr hiába fente a fogát. Vegyes, A „Sportblatt" szerkesztését január eleje óta Mayr Otto őrnagy barátunk vette át. Neve sokkal ismertebb sporting-köreinkben, mintsem bemuta­tásra volna szüksége. A birodalom ménesei röl irt müve, s a telivérek származási könyvei, valamint a Sportblattban régóta munkálkodása felmentik ettől. Üdvözöljük őt collegialiter, s reméljük hogy a közös pályán egymásnak a futást megkönnyítjük. Egy becses kis műre figyelmeztetjük urainkat s ez Bedő Albertnek „Erdészeti Kis Tükör" czimü könyve, mely az országos erdészeti egylet pályadiját nyerte, s melyet falusi gazdák és erdé­szeti szakoktatást nem nyert gazdatisztek számára kellene kiosztani. Ara 1 fit 25 kr. Megrendelhetni szerzőnél Budán, az orsz. erd. egylet irodájában. Erzsébetvárosból irják január 3-ról : Nálunk oly nagy hideg van (24 fok), miszerint a madarak a levegőben fagynak meg, s pár sas berepült Nagy­szeben városába s a háztetőkre szállt. Egyiket le is lőtték. Master Mac Grath — Lord Lurgan hires agara — mellyről még csak a múltkor, mint jövendő Derby-nyertesről álmadoztak, a mult héten hirtelen kimúlt. Az agár otthon, Lurganban (Irland, Brown­low-House) a kennelben volt, s semmi baját se ész­lelték szombaton este ; vasárnap reggelre kelve azonban felügyelője dermedten találta, mint hiszik meghűlés következtébeni görcsökben mult ki. Gaz­dája roppant összeget vesztett a reá tett fogadások­ban ; az agárversenyzők közt pedig egész forradal­mat támasztott az eset. Angliában még nem volt hasonló agár. Termetére nézve ugyan kicsiny volt s inkább erőssége, mint szép és nemes formája által tünt fel, csak fején és farkán volt ez utóbbi tulaj­donság teljesen képviselve ; de roppant sebes és gyözős volt, azután kapása felülmulhatlan. Az an­gol sportlapok egész hasábokat hoznak érdemei ; felsorolásával. A magy.-osztrák méneskönyv 1871-re miután a pesti és bécsi jockey-elubb meghatalmazattai által keresztülnézetett, legközelebb sajtó alá jut. Addig is előfizetések 10 forintjával elfogadtatnak reá a „Sportblatt" kiadóhivatalában Bécsben, Maximilian­Strasse Nr. 12. Később bolti ára 12 frt lesz. — Előfizetni lehet Pesten is a „Vadász- és Verseny­lap" szerkesztőségében. Egy uj lap : a „Gyakorlati mezőgazda" je­lenik meg újévtől fogva, melly népszerűen tartva, minden rendű gazdák és gazdaság kedvelök szá­mára szól. Szerkesztője Sporson Fái. a keszthelyi gazd. felsőbb tanintézet igazgatója. Tárgyát az ok­szerű növénytermelés, állattenyésztés, kertészet és borászatra is kiterjeszti. Ajánljuk főuraink figyel­mébe mint a falusi olvasókörök számára megrende­lendőt — hol sokkal többet használna, mint a poli­tikai lapok. A szerkesztő neve kezesség hogy a lap jó lessz. Előfizetési ára egész évre 4 frt, mi Keszt­helyre küldendő. Szerkesztőtárs • Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents