Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-04-05 / 11. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 81 iránvbani nagy mérvű elfoglaltsága mellett is, igénybe nem vett idejét Gernyeszegen, valódi sportsmannhoz illőleg : vadászat, lovaglás, szekérversenyzésscl tölti, melyekben természeti hajlammal párosult mesteri gyakorlottsággal bir. A létező hiányoknak, az elmaradottságnak felismerése, éreztetése a korszerű előhaladásnak egyik főkelléke lévén : érintett kitérésünket sem véljük liaszonnélkülinek. Most pedig folytatjuk helyi ismertetésünket. (Vége következik.) Nyi№>téir. Közlési dij : 25 kr. egy ritkitatlan borgis sor helyéért. LOVE-TO-PAU, 4éves pej kancza, ap. Dániel O'Rourke, a. Game Pullet. Láthatni és tudakozódni lehet N.-Ladányban (u. p. V.-Palota) vasúti állomás Fehérvár, gr. Nádasdy tulajdonosnál. SPRIG OP SHILLELAGH IL, pej mén, nevelte gr. Sándor Mór 1852., ap. Sprig of Shillelagh a. Gipsy, ennek anyja Tourist, a. Redcap, Whiskertöl (M. Méneskönyv 12 7. lap) szabad kézből eladó. Bővebb tudósítást a lap szerkesztőségében. Eladó nyulkopók. A lepsényi kennelből a rendes évi kelléken felül levő öt pár számfeletti „harrier" eladó. — Tudakozódhatni Hesp Róbertnél Csikváron. Adatok ritka vadjainkról. Vidra-menyét. Tisztelt szerkesztőség ! — Mint kataszteri mérnök, Felső-Magyarország tíz megyéit nemcsak beutaztam, hanem erdős vidékének, úgymint síkságának ideiglenes lakója is voltam, s igy saját tapasztalatom nyomán, felhívása köDe a vidék hősei nem hiába biztatták védenczeiket jó helylycl, egész csapatok érkeznek s helyeztetnek el a bokorban ; számlálom a halálthordó csöveket, s akárhogy vetem reményemet sz. Hubertbe, nem birom kikalkulálni, liogy az egész térségen, inellyet messze kilátási helyemről szemlélhetek, félannyi szalonka legyen „elvetve", — mint Herr Br. . . . mondta — a mennyi puskás lesi megjelenését. Mellettem shwalba burkolt gömbölyű alak prüszköl egy bokor aljában ; előttem hopp-hopp-ot kiált egy fél egyenruhás egyéniség, mit mögöttem visszaad egy láthatlan szalonkász ; jobbra tőlem halk párbeszéd foly a leshely jóságáról s ennyi lelőtt szalonkáról ; a távolból pedig még mindig léptek hallatszanak s a puskásvándorlásnak még nem szakadt vége. Hiába, benne vagyunk ! A rigók füttyentése mind halkabbá lesz, az erdő elesendesedik, a nap nyugvó helyén csekély már az esti pir, s mintha csakugyan szalonka makogását hallottam volna ! De még mielőtt teljesen meggyőződhetném, helyesen hallottam-e, eldördül az első lövés, meg is pillantom, minden lövéssel daezoló magasságban a lnizó egyes szalonkát, és — ropog a fegyver, piff, paff hallik minden bokorból, s nem kell visszhang, liogy folytonos dördületté váljék a lövöldözés ; a szalonka húz és húz, s neveti a lesi puskást, mint összejövet a lesjárat végével, nevetjük ketten önmagunkat s az est eseményeit, s megfogadjuk, hogy soha többé e „látogatott" helyekre nem csábit ki a ki nem elégített tadászvágy. vetkeztében némelly állatok tartózkodási- , ról van szerencsém következőket rövideden jelenteni : Mármarosmegyében Sugatag közelében Somfalu (Kornyesty) nevü faluban mértem ; — estve felé a munkából hazamenet néha erős, de rövid füttyöt hallottam a patak mellett, egy czigánykunybó közelében. Eziránti kérdezősködésemre az oláh czigányaszszony azt felelte, liogy ez vidra, s lia akarok, hoz ő nekem egyet ; meghagytam azt neki. — Pár nap múlva csakugyan hozott egy szenynyes-barna kölyköt; én azt a madárkalitkába zártam, tejjel és házi eledelekkel etettem, s minthogy fogságában is fütyölt, azon gondolatra jöttem, hogy a kölyköt vaczka helyére kiviszem, az öregeknek füttyeire okvetlenül meg kell jönniök, s azokat lelövöm. Egy estve felé tehát kivitettem a fiókot kalitkástól a patakhoz ; a kis rab azonban, habár be volt takarva, még odamenet neszt adott, és még nem értem el a patakot, az öreg v i d r amenyét — mert az amit — már is felém tartott. Vasárnap volt, s részint hogy a falubeliek zaja igen hallatszott, részint liogy engem észrevett — megfordult és a viz felé tartott ; én sebesen utána ; erre az öreg vidramenyét vizbe ugrott és a sebes patakban fölfelé úszott. Vagy 59 lépésnyire megközelitettem, de a lenyugvó nap sugarai a viztől ugy visszatükröztek szemeimbe, hogy duplázva bár, nem kaptam meg. A lövésre megjöttek kopóim, s ezekkel a vízparton lefelé baladván, egy füzesben, a viz partján, kopóm kaparászni kezdett, de nem juthatván prédához, a vizbe ugrott, s ugy kapart a partba, mig végre egy vidra-menyét fiókot kivájt. Fn aztán azt megsüttettem, kirántattam, de olly kövér volt, hogy nem mertem enni belőle. — Mindezekből azt akarom kihozni, liogy a vidra-menyét Sugatag alatt levő patakokban tartózkodik ; kisebb volt mint a közönséges vidra, s nyaka a'att fehér csíkkal. # * * Ugyané vidéken Mikolapatakon esti 7 órakor medvével jöttem össze ; lm nein is vett engem észre, de megszelelt, s talán meghallotta, mikor golyóval felváltottam a srétet, mert vagy 80 lépésnyire másfelé vette az irányt, s lövésemmel legfeljebb megriasztottam. Sok őzet lőttem Unghmegyében, most azonban, mint hallom, ott már kevés van. — Legtöbb vaddisznó jár Felső-Zemplénben, Lengyelország határainál ; — őszszel a zabokat megsemmisítik ; a rákkal bővelkedő patakokban rákásznak, s összeturják a part oldalait rák után. — Sztropko és Krasznibrod közti helységek határain annyi farka* tanyázott, liogy a lovak csak a falu mellett legelhettek, különben távolabb megtámadtatnak farkasok által. — Ugyanezen Sztropko es Krasznibrod vidéke nevezetes a fekete fülemilékről (Silvia liortensis, Garten Grasmücke) ; talán sehol sincs annyi az egész magyar-osztrák birodalomban. April közepe táján messziről járnak oda a madarászok — és a megfogott fülemiléket szállítják Pestre, Bécsbe stb. Kassa, martius 15. 1871. Pet r áss Gusztáv, mérnök. A kárpáti zergék jelen állománya és tenyészete. (Folytatás és vége.) II. Méltóságos ur ! A Kárpátok hegylánczának csak egy kis részét, és pedig annak déli lejtőségeit ismerem, a kincstári urodalom határától kelet felé a Mengus völgyig, s ennek következtében tapasztalataim is a zerge vadászat és állományra, valamint a morgákra vonatkozólag , csak a fent cmlitett, s a warseczi és csorbái határokban közbirtokos szent-Iványi, Baán és Szmrecsányi családok területeire szorítkozik. Midőn 1869-ben а Kriván és Csorba tó közt fekvő szent-iványi erdőségek felvétele és becslésével foglalkoztam, alkalmilag zergékre is vadásztam, s pedig leginkább a Kriván keleti oldalán liuzodó „Predne a zadne Handle" nevii völgy Skora nevü végöblén, hol még a hajtás előtt mindig vagy 6 — 8 darab zergét, a hajtásban pedig soha kevesebb mint 18 darabot láttam, sőt rendesen 26 egész 34 darabból álló falkákat olvastam meg, többnyire ünők és gidókból állót, talán azért, mert az erösb és ravaszabb bakok rendesen kitörnek a hajtásból, s a csak nagy nehezen megmászható Skoredy Zsleb (kinesS az akták halmozódtak s a nap még melegebben süt be az ablakon, „Judika" is elmúlt, s itt van „Laetare" s újra álmodozom és újra vonz ki a szabadba — de nem ama begyek közé, hanem most már a sárszalonka saison ja is megnyílt, s noha kelleténél több a viz, most már azokra készülök pusztán lakó, igazi jó vadászczimborámhoz, ott biztos az eredmény ; de hiszen a valódi sport érdekes eseményei ugy is gyakran vannak leirva a „Vadász- és Versenylap "-ban, erről nem vár tőlem tudósitást a szerkesztő. —e— Hogyan éli világát Anglia sport-közönsége. Egy figyelmes szemlélőtől. (Folytatás.) A Derbynap ! Lehetséges e ezt egy lap szüktárczájában leírni? Nem, egy egész kötetbe, egy egész „Ismeretek tárába" sem igen férne bele. —- Ki ismerné mind e népeket, ki számlálná el neveiket, s ki festené e tarka népvándorlást, melly egymást hajtva, kiabálva, taszigálva rohan a vasut-állomások felé. Az első osztályú megváltja drága jegyét s örül ha a 3-ikban helye jut ; az az ötvenezer ember, kiknek mindenike a legelső vonattal Epsomba akar kocsizni s helyette Briglitonbe vagy Croydonbe jut : az a húszezer, kik e rettentőség felett a „Times"-ben panaszt akarnak emelni, azon tizezerrel együtt, kik valóban be is küldik panaszukat e lapnak, inellyet a szerkesztőség azonban be nem fogadhat ; azon százakkal, kik órájukat, tárczájukat, zsebkendőjüket vagy türelmöket vesztik, s azon két-három világcsodájával, kik egyik lóra sem fogadnak ! — mindezek fejőket csóválják a dolgon, de ha este a nap élményein hidegvérrel végig tekintenek — nem lehet hogy el ne ismerjék, miszerint a vasutak megtettek mindent, mit csak ésszerüleg követelni lehet. — Eszszertileg ? mintha a Derby napján valaki átalában valami ésszerűt kivánhatna ! Pedig hát még a környék országutii, község utai, dülő utai, csatornái, folyói, mind mind hemzsegnek a szárazi és vizi jármüvek minden nemeitől ; az egész vidék mozgásba jött. A lordok és képviselők háza, a törvényszékek és a börse, a hadsereg és hajóhad, a különféle róka vagy nyul-kopászó és agarászóegyletek egész lovas-dandárai jönnek vágtatva ; amott May Fair és Rag Fair, Park Lane és Little Coat Lane, Chapel Royal és Whitechapel, St. James e's St. Giles — mind szünetel ma és utolsó lélekig a Derbyhez vezető uton vándorol. Adjatok nekem egy mázsa réztollat, adjatok ollyan hosszú szelet papirost mint a tengeralatti távirdahuzal, s a Themse folyót tintául — s még sem lessz minden anyag elegendő, hogy az Epsomba vezető utat teljesen és igazságosan leírhassam. Hát még odakün а domb, az állványok ; a contineusi és amerikai jockeyclubbok, s mind az öt világrész s pár ezer féle natio élőpéldányai — a czigányoktól kezdve az ethiopiai feketékig, az eszkimóktól a kafferekig, s a veresbőrüektől a ueuseelandi utolsó ősember példányig — mind mind feltaláltathatik, le egészen az egész kis tábort alkotó menageriák, bohóezok és kötéltánezosok, pecsenyés