Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-04-05 / 11. szám

\ ADÁSZ- ÉS \ ERSENY-LAP. ÁPRILIS 5. 1871. 3. Nákó-dij. 50 arany. 1 Széchenyi Béla gr. 2 Szápáry Iván gr. 3 Festetics Pál gr. 4 Esterházy Miklós gr. 5 Sztáray János gr. 4 Akadály-verseny. 1000 forint. vámf. / Szápáry Iván gr. 5. p. m. First Lord ap. Cotswold any. Lady of the Lake 150 2 Festetics Pál gr. G. s h. Dante a. Teddington a. Switch 143 3 Schawel J. ifj. úr id. s.

р. к. Maid of Erin (Félvér) ' 150 4 Esterházy Miklós gr. id. f. h. Juryman Coroner (félvér) 164 о Ugyanaz 4. sz. h. Milimann a. Daniel O'Rourke a. My Mary 127 fí Baltazzi Sándor иг 5. s. in. Merry Monk a. Vauiba a. Tutelina 150 Pesten, 1871. márczius 31. A titkárság. Gemyeszeg. (Folytatás.) Az eddigi sorokban csak szépet és kedvezőt mondánk, mit fájdalom nem tehetünk a ménes helyi berendezésére nézve, mi pedig szintén igen jelentékeny befolyással vau a lótenyészet virágzó állapotjára, jelességére, s melyről itten nem sok hízelgőt mondhatni. A külföldi ménesek nagyszerű hatásának legközelebbi tenyézői : a tágas paddock-ok, boxok, czólszerüen fedett lovardák, az istállók fölötti őrlakok, gőzfürdő s más modern építmények itt csaknem teljesen hiányzanak; s ez az oka, hogy a gernyeszegi ménes egészben véve nem gyakorolja azon hatást a szakértő szemlélőre, mit a kínálkozó nagyszerű természeti előnyök után jogosan várhatna. Ez az oka, hogy a nemesvérü lótenyészetnek eldoradójává válható Gernyeszegen a ménesügy távol sincs azon helyzetben, melyben állhatna, s melyen állnia hivatva van. — De ugyan csodálkozliatunk-e a berendezés e nagvobbára primitiv voltán, ha tekintetbe veszszük, hogy Erdélyben a telivérlótenyésztés egyáltalában még bölcsőjéből aligha kiemelkedett, hogy mindezideig a kincs- és terménydús Erdély a világforgalomtól, a közlekedés föereitől elzárva, kirekesztve tespedett; ha fontolóra veszszük az egyes telivér ló-teuyésztmények szórványos ritkaságát, s ezeknek egymásra nézve csaknem megközelitlietlenségét, hol mindenik ugyszólva csak önmagára volt utalva ; ha figyelmünkre méltatjuk az erdélyiek korlátoltabb vagyoni helyzetét, s hogy a költséges lótenyésztés ottan, a szép és drága lovak keresletének teljes hiányában, nem csak nem fizeté ki magát, de aligha indokolható költségpazarlást okozott volna; s ha végül nem tévesztjük szem elől, hogy a jelenlegi tulajdonos, habáraz oeconomia terén is (több községbeni okszerű váltógazdaság üzése, kitűnő juh és sertés tenyésztése, czelnai jeles pinczegazdászata által) elterjedt jó hirben áll, — de x-oltaképpen a politikai küzdtérnek több mint 40 éves bajnoka, ki éltének legjelentékenyebb részét a nyilvános élet és közügynek, egyháznak, tanodai ügyeknek s a tudományos buvárlatnak szentelé ; —- csodálhatjuk-e, mondjuk, ha Teleki Domokos gróf a ménesügyre a történtnél többet nem áldozott, nem tehetett. Sőt inkább teljes méltánylattal lehetünk aziránt, hogy ménese néhány év alatt a kezdet minden nehézségével küzdve, létszámát és szépségét tekintve, illy örvendetes gyarapodást mutathat fel. Azt sem lehet egészen kife'.edni a Számításból, hogy Erdélyben a futó és verseny lovak idomítása csak a távoleső kolozsvári illetőleg szamosfalvi egyleti idomító intézetben történhetvén, sok költséggel, s még több bajjal és nehézséggel jár ; mig az egyes ménestulajdonosok otthon csak hazai lovászaikkal beérésre utalvák. A gernyeszegi ménes azon álláspontot, melyre hivatva van,- elfogja érni jövendő ura, ifj. Teleki Géza gróf alatt, ki fiatal kora, s más 8'> vámf. I 17 Ugyanaz 3. s. m. Anglo-Austrian a. Buccaneer a. Peeress 99 18 Festetics Pál gr. 3. p.m. Kurucz a. Gunboat a. Tourterelle 99 19 Ugyanaz 3. p. к. Gerle a. Buccaneer a. Pampas 98 20 Szápáry Iván 3. s. p. к. Sylph a. Virgilius a. Nymphe 97 HARMADIK NA I'. V a s á r n a p, m á j u s 14-é n 1. Batthyány Hunyady dij. 200 arany. Nevezés: Futás előtt 3nappal. 2. II. oszt. államdij. 600 ar. 1 Wenckheim Pud. gr. 5. s. m. Chief ар. Chief Justice any. The Medvay 137 2 Szápáry Iván gr. 3. p. m. Alert a. Doncaster a. Arany 108 3 Ugyanaz 4. p. m. Cornus a. Compromise a. MissLctty 137 4 Springer Gusztáv ûr'à.s. к. Sivect Katie a. Bois Roussel a. Kate Tulloch 105 5 Latinovits Albin úr 3. p. m. Reporter a. Cotswold a. Announcement 108 ti Kladrubi udv. ménes 3. p. m. — — a. Buccaneer a. Elastic 108 7 Ugyanaz 3. p. m. a. Blair Athol. a. Redpole 108 8 Captain Blue 4. s. m. Advocat a. Virgilius a. Pyrrha 137 9 Ugyanaz 3. p. m. Tünschütz a. Blair Athol a. Tzaritza 108 10 Széchenyi Béla gr. 4. p. m. Cadet a. Buccaneer a. Dahlia 140 11 Ugyanaz 3. p. m. Markgraf a. The Marquis a. Lady Bertha 115 12 Ugyanaz 3. s. m. Haudegen a. Virgilius a. Dahlia 108 13 Károlyi Gyula gr. 3. s. m. Nádor a. Loiterer a. May Queen 108 14 Degenfeld Gusztáv д.З. p. m. Szabolcs a. Knight of St. l'atr. a. Amelia 108 15 Festetics Pál gr. 3. p. m. Csatár a. Skirmisher a. Target 108 16 Esterházy Miklós gr. 5. s. m. Beindlstierer a. North Lincoln a. Canace 137 17 Festetics Tassilo if.gM. s. k. Mi dred a. Rataplan a. Merry go round 105 értő öregem mogorva komoly pofával maga nem csinál rendet, s megfigyelve gazdáját, nem vonul meg maga is azon szék melle, mellyen ura helyet foglalt. A pillanatnyira megszakadt társalgás a szokott üdvözletek mellett újra megindult, s a tarisznyában pihenő „sneff" meg nem pillantatván, megóvott bennünket attól, hogy az itt könnyen kelthető irigység tárgyává legyünk, hanem a „socios liabuisse malorum" tudata itt mindenkit megvigasztalt és hatalmasan fokozta a legkedélyesb társalgást. — Volt-e szerencséjük az uraknak ? — kezdi meg egy jóarczu polgártárs, kit legalább is gyutacsosból átdolgozott Lefauclieux birtokosának tekintettem ; rövid kitérő válaszunkra pedig, hogy keveset találtunk, megszólal a sarokból egy, legfeljebb cgycsövii fringiával dicsekedhető atyafi : — Ja, heuer sans schitter anbaut, — s azzal ollyat kortyant sörös kancsójából, mert E. . . . a szalonka-saisonra azt is tart, mi május l-ig egyébiránt ismét kifogy pinczéjéböl — hogy további mondatát : da g hört halt a so a Hund dazu, wie mei Pegasl - alig volt érthető. A Pegasl illy himezés-hámozás nélküli dicsérete nem engedett nyugodni egy kupacsos fegyverét lába között tartó budai erdőkerülőt, ki csupán azért volt igy felszerelve, hogy a vendégek higyjék, mikc'p ő csak „Sprungon" van, csak egy „Stehseidli"-re tért be, inert jelenléte a revierben most mulhatlan. — No ugyan hányat vert fel az a hires Pegasl, Herr Br. . . mondja kerülőnk. — Ja wissens, der is zwamal davongrennt und hat bellt was Zeug liait ; und das war gwiss a Schnepf ! — szólt vissza a kulaesos, mire óriás hahota hangzott fel valamennyi asztalról, mert a vadászszokás s vadásznyelv illy nyilvános megsértése még az illy erős alkotású füleket is esiklándozta. — Es ilyen ember megy vadászni —- szól egy már őszbe vegyült, elég gyakorlott vadásznak látszó, szikár alak — kinek kutyája ugatja a szalonkát, mikor pedig talán pacsirtát kergetett ! Már akkor az én Dianám csak más, ha ez egyszer emeli az orrát s csóválja a farkát, akkor tudom, hogy szalonka van előtte, s akkor . . . — Ali Sie, mit ihnera Diána, da kan ma au ganzen Tag umasteign und liert nid a mal an Beller ! — feleli vissza a már hangos kedvű Br. ur, és okvetlenül haj lesz a versenyből, ha he nem lép egy uj alak, kinek tarisznyáján csakugyan lógott egy hosszuesőrü ! Ezzel ünnepélyes csend szállja meg a társaságot ; a fiatal Nimród látszólagos szerénységgel, de irigylett állapota teljes öntudatában helyet foglal, nagy hangon parancsol magának bort, s szemét körüljártatva, büszke komolysággal helyezi ol vadásztáskáját a legszembeötlőbb szegre. Erre lassú moraj kel, kancsal szemek tekintgetnek a sóvárgott szalonka felé, s már egyes élesebb hangok hallatszanak a vak szerencséről, és ismét crisis előtt állunk, mert hősünk már köszöriiii torkát, lia E. . . . nem lép be, s szeretettel meg nem bóbisgatja a szegény állatot, korcsmároshoz illő nyájassággal üdvözölvén a szerencsés lövészt, kit e bókolás megengesztel, s szóba áll szomszédjavai, minden érdemét kutyájára hárítván, ki igy ugy hihetetlen dolgokat mivel szalonkák előtt. De unalmas lesz már a hosszú szemle, pedig a vadászok még egy válfajával kellene megismerkednünk, s ezek a város erdészei, részben kerülői, kiknek illyenkor virít évük legszebb szaka, ha fel tud-ják használni. Először is kiszemelnek maguknak olly vadászokat, kik ritkábban járván a hegyeket, kcvésbbé ismerik a vidéket, s azoknak annyit beszélnek látott s hallott sneffekről, esti s hajnali lesükön, mellyek egyikét a szép juhásznénál, másikat talán ágyban töltötték, ígérgetik a jó elhelyezést stb., hogy az illetők vérszemet kapnak, hozatnak bort, vacsorát, kínálgatnak szivarral, osztogatnak lőport s göbeeset, s az illy édesgetés minden nemét bőkezűen gyakorolván, nem ritkán megvesznek egy jól cldiesért kutyát is, minél annak örül meg gazdája leginkább, hogy szép szerével megszabadult tőle. De az esti les ideje megérkezett. A kik nem részesültek nappal szerencsében, illyenkor kisértik meg azt. A társaság oszlik, csak a higgadtabb (vagy talán elázottabb) része marad még az asztalok körül, már az erdész is csak egyet hörpent még állva, s az indulás általános. A nap nyugvóra száll, a szél elállott, a gyönyörű esthajnal minket is kicsai még egyszer a szabadba. Benne vagyunk, ürítsük fenékig ; s kiállunk egyik messze, elhagyottnak vélt pontjára a szép erdőségnek.