Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-03-29 / 10. szám

76 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. golta ez alkalommal, mig Hippolytet mindig Wheeler. Az angol falkavadászatok egyik legnagyobbszerü iramja, mire a kopaszatok évkönyvei emlékezni fognak, a mult hetek egyikén tartatott Beaufort hg ebeivel; a vadászat 4 óra hosszat tartott és 10 geographiai mértföldre terjedt; 200 lovas indult meg a falkával, de csak négyen voltak, kik végig kitartották, u. m. : Lord Worcester, Mr. Pemberton, Candy százados és a falka ostorásza. Fedezési dijak Angliában. Azt a rangot, mit nálunk Buccaneer — ott Blair Athol, Gladiateur és Monarque foglalják el, de drágábbak, egy-egy kanezát 100 guineáért fedezvén. Blair Atholra az elő jegyzés már febr. elején betöltve volt. Ezek utan legmagasb dijakat követelnek Saunterer, Adventurer (Newmiustertöl), Thormanby és Oxford 50 guineával, The Duke 40 g: ; Dundee, Lord Clifden, Lord Liyon 30 g., Breadalbane, King John,Mandrake, Newcastle, Rataplan 25 guineával. Mint látjuk több, még pár évvel ezelőtt csak a versenyekben szerepelt mének is vannak és következnek köztük, mint Blinkhoolie (Rataplan és Queen Marytól) 15 g., The Knight of Kars, Cape Flyaway 12 g., Speculum 10 g., Ketledrumm (a 61. Derby nyerője) 15 g. — Buceaneerünknek testvérjét és egy fi.it is találjuk már mint fedező ménét, р. о. Wild Moor (testvérje) 10 g., Paul Jones jó ismerősünk és fia 10 g. Igen különös még az : hogy illy jó vérből eredt s győztesen versenyzett mének (mint Paul Jones is) még ingyen is elfogadnak néhány olly kanezát, mellyek legalább egy 500 guineás versenyt nyertek. S ez — azt hiszszük — nem rosz calculus, mert igy jó kanczákkal közösülvén, jó ivadékokat mutathatnak fel már pár év múlva, mi értéküket mint hágóménekét csak növeli, s természetesen fedezési dijjukat is. Angol kedvenczek a tavaszi nagy versenyekre: Two Thousand : King of the Forest 5 : 1 | Digby Grand 500 : 35 Chester Cup : Hawkhead Stanley Not Out 25 : 1 Indian Ocean 1000:40 Islam 1000 : 30 ; Rosicrucian Derby : King of the Forest 8 : 1 J Noblesse Cricklade 100: 6 Bleinheim 1000 : 25 1000 : 20 200 : 14 33 : 1 1000.10 A berlini versenyek május 5, 7 és 14-ére, továbbá junius 16., 18. és 19-kére vannak kitűzve, mint a „Sporn" utóbbi számából (12. sz. mart. 25.) látjuk, hol egyúttal a tavaszelői, nyári és őszi versenyek teljes programmja is közöltetik, valamint a hamburgi versenyeké, mellyek julius 7., 9. és 10-én tartatnak. — Az Union-Clubb dijjai is ugyanott olvashatók Lipcse, Boroszló, Berlin, Hamburg, Coin és a hannoveri gyepek számára. Az Union-Clubb dijjai mind nyitva vannnak az idén nem csak a magyar, hanem az austriai lovak számára is ; az államdijjakból is egy pár; de a „Silberne Schild"-ért csak német és magyar mének és kanczák futhatnak. A paizst az idén gr. Rhedern védelmezi. Geriiyeszeg. 1871 február hóban. A természeti szépségekkel és kincsekkel dúsan megáldott Erdélynek egyik szelid, vonzó vidékét a Marosvölgye alkotja, melynek Marosvásárhelyen felül első részébe vezetjük a szives olvasót; s habár az előttünk hoszszan szétnyíló siktér, s a folyammedert mindkét oldalról hiven kisérő hegylánczok mostanság a tél fehér leplével boritvák is ; de a zord évszak sem képes e kies vö'gyet minden érdekességétől megfosztani. Vásárhelyit elhagyva, egy rövid órai kocsizás után már meszsziröl magára vonja figyelmünket, s önkénytelenül gyorsabb haladásra ösztönöz, a gernyeszegi kastély magas kupolájával s a sürü facsoportozatok közül kifehérlő térj edelmes épületszárnyaival. Gernyeszegnek már távolróli megpillantása is sokat igéro várakozásra jogosit ; miben nem is fogunk csalatkozni. Azonban odaérkezésiinkig tanulságos lesz határán széttekinteni. Oldalfélt az okszerű váltógazdaság útmutatásaihoz képest eltagolt szántó-, illetőleg terménytáblák terülnek el ; kissé távolabb balról a gyors futásu Maros hömpölyög, füzesekkel szegélyzett partjain (jobbára még hóval fedett) rétek, kaszálók és legelőkkel. Jobbról a szántótáblák megetti domboldal valóságos eperfa (Magyarországon szedernek nevezik) erdővel van beültetve ; odább a szőlőhegy karói, s a fehér mezőből meganynyi kis oázokként kiemelkedő gyümölcsfák feketéllenek ; mig felebb a láthatárt a szemnek jóleső x'áltozatosságával az erdős hegygerincz zárja be. Távolról egész regényes tájképet nyújt Gernyeszeg. Most a faluba értünk, hol a köböl épült hoszszu cselédlakok s más udvari épületek tűnnek fel. A falutól jobbra eső Mártliadombján a fáktól környezett gazdasági telep büszkélkedik, mellynek közepéből a szeszgyár kéménye magasul ki. Az országút balfelén a kőfallal kerített angolos szabású diszkért fekszik, melynek közepét a Maros kissebb ága szeli át, mig a főfolyó a kert délnyugati oldalát oval félkörben határolja ; a park változatos facsoportozatjai élénk ellentétet képeznek egymással, mert mig a verőfényesebb részekben a déli származású platánok s más világrészeket képviselő növényzet szoktak diszleni : addig északon a komoly, tekintélyes kastélyt környező, s a lovagkorra emlékeztető mély sáncz oldalain az átlátliatlanná tömörülő luezfenyö sorok sötétzöldje vet árnyat a hólepte talajra. Az országúttal szemközt ingerkedik óriás szemüvege ivei az újból épített colossalis virágház; kevéssel tovább haladva, a kert körül kanyargó uton a Maros gátjának kötésénél sürgölődő embersokaság tűnik fel, melynek sajátságos zsibaj ába a park észak-nyugati szögletébe épült lisztelő és fiirészmalmok egyhangú kelepelése vegyül. Ha az utkanyarulatnál jobbról a tárt kapukon pillantunk be, itt is a korlátokkal kerített lovagiskolában más s nem kevésbbé élénk látvány kínálkozik ; itt anyakanczákat jártatnak, amott nyereg alá szoktatják a fiatalabb lovakat, egypár virgonczabbat pedig a köröndben hajszolnak ; a lovászok ostorpattogtatása és lónyerítés egészítik ki a vidám életképet. Az uton nyúlánk agarak futkorásznak szanaszét, ügyesen elrohanva a felboszantott kopók és szaglászó tisztásra levágja magát, s persze eltün szemeim elöl a homályos talajon, mellyet, malheuröm fölött boszgzankodva s majd hogy szemeimet kiugrasztva vizsgálok, midőn a félhomályban csakugyan meglátom őket a földön ülve ; —• gondolatgyorsan hegyibök lövök, s örömmel veszem fel az éltemben első, U 1tében lőtt szalonkát. Másnap újra kimentünk, de szeles idő levén, noha 7-et láttam s még többet hallottam, de puskám se lőhettem ki ; a tegnapi iránytól annyira eltérőleg húztak. — Igy megbizonyosodva a szalonkák megérkezte felől, összebeszéltünk, hogy a szalonka-hajtást megkezdjük, e hó 16-án Rádon (gr. Festetits birtokán) és gr. Hunyady szemesi birtokán. Rendczvousra reggeli 8 óra tüzetett ki az uradalmi kasznár urnái. — Felvirradt 16-dika, de malheurünkre esett az eső, csak ugy szakadt, még 7 óra tájban is ; mégis 8 óra felé az idő tisztulni kezdett, s én az előtte való este hozzám jött sógorommal együtt útnak indultam. Az eső némellykor ncki-ncki eredt és újra megállt, de ez nem konfundálván bennünket, 8 '/

2 órára a vendégszerető kasznár urnái szálltunk le, hol már két baj-, illetőleg vadász-társunkat ta láltuk. Lassan-lassan összegyültünk valami hatan ; de az eső újra neki eredt ; s mit volt mást tennünk, mint a házigazda jó villásreggelijéhez látni, azután pedig beszélgetéssel tölteni az időt, mig végre 10 óra tájban a szél elűzvén a felhőket, kimentünk az úgynevezett Csuszóba, valami 18 hajtóval, levén mi puskások 7-en. En előtte való este Hoffmannt és Bamberget az erdei szalonka hajtását illetőleg olvasgatván, csak a szárnyon álltam meg, tudva, hogy a legjobb hely. A többiek is rendbe megállván, egy kivágott „Alleen" vártuk a jó szerencsét. — Egyszerre „tire haut ! " hallom szomszédomat kiáltani balról. Oda tekintve, látom, hogy egy szalonka előttem vágja le magát a resulába, mellyben elfedetvén szem elöl — nem is lőhettem rá ; a hajtók közelgő neszére azonban felszállt és visszatört ; ekkor hallok mellettem egy duplázást. A szomszédom volt, ki egy mellette elsuhanó szalonkát hibázott, melly magasra emelkedve, felettem húzott el, s mellyet mindketten, kik a szárnyon voltunk, elhibáztunk ; messzesége miatt kár is volt lőni, de akkor nem lett volna igaza Hoffmannak, ki szerint a legtöbb hibázás Valdschnepfrc hnjtóvadászatkor esik. Az első hajtás ily rosz ómennel véget érve, odább mentünk a szemesi resulákhoz. — Az első hajtás itt is eredménytelen volt ; mert megvallva az igazat : nagyon rosszul hajtattunk, t. i. a szél ellen. Igy a szalonkák mind visszavágtak a hajtók felé. — A második hajtásnál a völgyben állva várom a jó szerencsét, de soká várat magára. Végre egy előttem hallatszó zörejre figyelmessé levén, oda nézek, s egy egész gemüthlich felém trappoló rókán akad meg szemem. Jobb csövöm 16-os, a bal 14-cs göbecscsel leven töltve, rá lövök balcsőmmel, s a róka vérkosérba (?) találva, fölfordul, de újra felkel ; mire mellettem levő vizslám neki rohan, megfogja s irgalmatlanul megczibálva megfojtja ; igy ez volt az napi első vadász-zsákmányom. A következő hajtásban jött meg a fövadásza gr. Hunyadinak, egy erdőszszel, ki is rövidebb parcellákat hajtatván meg, credménydusabb hajtásokat tettünk ; mert az első hajtásba, mit ő vezényelt, én voltam szerencsés az első szalonkát lőni, melly fenakadt egy fán, s ugy kellett lepiszkálni. A további rövidebb hajtások okozták, hogy volt pufogatás elég, részemről a többiekkel együtt. De nem akarván hosszadalmas lenni, csak a későbbi eredményeket jegyzem meg, mert összeolvasván az utolsó hajtásnál vadjainkat : 5 szalonka s egy róka volt vadászati eredményünk. Ezek közül reám esik 2 szalonka, s az előbb emiitett róka. Harmadik szalonkám leszárnyalva, noha három vizslával is kerestettük, s vérnyomát s néhány tollát találtuk, elmenekült s nem találtuk meg. — A legeslegelső hajtást uj ra meghajtatva, 4 darabot leltünk benne ; itt lőttem a leszárnyozottat. Legnehezebb a szalonkát lőni : ha éppen az ember feje felett repül el ; igy hibáztam el kettőt, noha olly közel repültek, hogy kalapomat majd leverték fejemről, de a nagy szél miatt igen sebesen, s igy ezélzisról szó se volt. — Teszár ur, a fövadász, emiitette, hogy egy általa számomra kijelölt helyen ezelőtt hat évvel gr. Vickenburg egy álló helyében 5-öt lőtt ; nem messze tőle ugyanezen hajtásban ö pedig 4-et ugyanekkor. Azon a helyen lőttem én is 2-dik szalonkámat. Meglehetősen elfáradva tértünk 4 óra tájban szives házi gazdánkhoz, hol már várt bennünket az ebéd, s a gazdánk által igen feldicsért hat esztendős bajor bor, mellyet egészségére ittunk az idei szalonkavadászoknak. Szalay Imre.