Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-03-29 / 10. szám

76 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. golta ez alkalommal, mig Hippolytet mindig Wheeler. Az angol falkavadászatok egyik legnagyobbsze­rü iramja, mire a kopaszatok évkönyvei emlékezni fognak, a mult hetek egyikén tartatott Beaufort hg ebeivel; a vadászat 4 óra hosszat tartott és 10 geo­graphiai mértföldre terjedt; 200 lovas indult meg a falkával, de csak négyen voltak, kik végig kitar­tották, u. m. : Lord Worcester, Mr. Pemberton, Candy százados és a falka ostorásza. Fedezési dijak Angliában. Azt a rangot, mit ná­lunk Buccaneer — ott Blair Athol, Gladiateur és Monarque foglalják el, de drágábbak, egy-egy kan­ezát 100 guineáért fedezvén. Blair Atholra az elő jegyzés már febr. elején betöltve volt. Ezek utan legmagasb dijakat követelnek Saunterer, Adventurer (Newmiustertöl), Thormanby és Oxford 50 guineával, The Duke 40 g: ; Dundee, Lord Clifden, Lord Liyon 30 g., Breadalbane, King John,Mandrake, Newcastle, Rataplan 25 guineával. Mint látjuk több, még pár év­vel ezelőtt csak a versenyekben szerepelt mének is vannak és következnek köztük, mint Blinkhoolie (Ra­taplan és Queen Marytól) 15 g., The Knight of Kars, Cape Flyaway 12 g., Speculum 10 g., Ket­ledrumm (a 61. Derby nyerője) 15 g. — Buceaneer­ünknek testvérjét és egy fi.it is találjuk már mint fedező ménét, р. о. Wild Moor (testvérje) 10 g., Paul Jones jó ismerősünk és fia 10 g. Igen különös még az : hogy illy jó vérből eredt s győztesen ver­senyzett mének (mint Paul Jones is) még ingyen is elfogadnak néhány olly kanezát, mellyek legalább egy 500 guineás versenyt nyertek. S ez — azt hiszszük — nem rosz calculus, mert igy jó kan­czákkal közösülvén, jó ivadékokat mutathatnak fel már pár év múlva, mi értéküket mint hágóménekét csak növeli, s természetesen fedezési dijjukat is. Angol kedvenczek a tavaszi nagy versenyekre: Two Thousand : King of the Forest 5 : 1 | Digby Grand 500 : 35 Chester Cup : Hawkhead Stanley Not Out 25 : 1 Indian Ocean 1000:40 Islam 1000 : 30 ; Rosicrucian Derby : King of the Forest 8 : 1 J Noblesse Cricklade 100: 6 Bleinheim 1000 : 25 1000 : 20 200 : 14 33 : 1 1000.10 A berlini versenyek május 5, 7 és 14-ére, to­vábbá junius 16., 18. és 19-kére vannak kitűzve, mint a „Sporn" utóbbi számából (12. sz. mart. 25.) látjuk, hol egyúttal a tavaszelői, nyári és őszi ver­senyek teljes programmja is közöltetik, valamint a hamburgi versenyeké, mellyek julius 7., 9. és 10-én tartatnak. — Az Union-Clubb dijjai is ugyanott ol­vashatók Lipcse, Boroszló, Berlin, Hamburg, Coin és a hannoveri gyepek számára. Az Union-Clubb dijjai mind nyitva vannnak az idén nem csak a ma­gyar, hanem az austriai lovak számára is ; az állam­dijjakból is egy pár; de a „Silberne Schild"-ért csak német és magyar mének és kanczák futhatnak. A paizst az idén gr. Rhedern védelmezi. Geriiyeszeg. 1871 február hóban. A természeti szépségekkel és kincsekkel dú­san megáldott Erdélynek egyik szelid, vonzó vidékét a Marosvölgye alkotja, melynek Ma­rosvásárhelyen felül első részébe vezetjük a szives olvasót; s habár az előttünk hoszszan szétnyíló siktér, s a folyammedert mindkét ol­dalról hiven kisérő hegylánczok mostanság a tél fehér leplével boritvák is ; de a zord évszak sem képes e kies vö'gyet minden érdekességé­től megfosztani. Vásárhelyit elhagyva, egy rövid órai kocsi­zás után már meszsziröl magára vonja figyel­münket, s önkénytelenül gyorsabb haladásra ösztönöz, a gernyeszegi kastély magas kupolá­jával s a sürü facsoportozatok közül kifehérlő térj edelmes épületszárnyaival. Gernyeszegnek már távolróli megpillantása is sokat igéro várakozásra jogosit ; miben nem is fogunk csalatkozni. Azonban odaérkezésiin­kig tanulságos lesz határán széttekinteni. Ol­dalfélt az okszerű váltógazdaság útmutatásai­hoz képest eltagolt szántó-, illetőleg termény­táblák terülnek el ; kissé távolabb balról a gyors futásu Maros hömpölyög, füzesekkel sze­gélyzett partjain (jobbára még hóval fedett) rétek, kaszálók és legelőkkel. Jobbról a szán­tótáblák megetti domboldal valóságos eperfa (Magyarországon szedernek nevezik) erdővel van beültetve ; odább a szőlőhegy karói, s a fehér mezőből meganynyi kis oázokként kie­melkedő gyümölcsfák feketéllenek ; mig felebb a láthatárt a szemnek jóleső x'áltozatosságával az erdős hegygerincz zárja be. Távolról egész regényes tájképet nyújt Ger­nyeszeg. Most a faluba értünk, hol a köböl épült hoszszu cselédlakok s más udvari épüle­tek tűnnek fel. A falutól jobbra eső Mártlia­dombján a fáktól környezett gazdasági telep büszkélkedik, mellynek közepéből a szeszgyár kéménye magasul ki. Az országút balfelén a kőfallal kerített angolos szabású diszkért fek­szik, melynek közepét a Maros kissebb ága szeli át, mig a főfolyó a kert délnyugati oldalát oval félkörben határolja ; a park változatos facsoportozatjai élénk ellentétet képeznek egy­mással, mert mig a verőfényesebb részekben a déli származású platánok s más világrészeket képviselő növényzet szoktak diszleni : addig északon a komoly, tekintélyes kastélyt kör­nyező, s a lovagkorra emlékeztető mély sáncz oldalain az átlátliatlanná tömörülő luezfenyö sorok sötétzöldje vet árnyat a hólepte talajra. Az országúttal szemközt ingerkedik óriás szem­üvege ivei az újból épített colossalis virágház; kevéssel tovább haladva, a kert körül kanyar­gó uton a Maros gátjának kötésénél sürgölődő embersokaság tűnik fel, melynek sajátságos zsibaj ába a park észak-nyugati szögletébe épült lisztelő és fiirészmalmok egyhangú kelepelése vegyül. Ha az utkanyarulatnál jobbról a tárt kapukon pillantunk be, itt is a korlátokkal kerített lo­vagiskolában más s nem kevésbbé élénk látvány kínálkozik ; itt anyakanczákat jártatnak, amott nyereg alá szoktatják a fiatalabb lovakat, egy­pár virgonczabbat pedig a köröndben hajszol­nak ; a lovászok ostorpattogtatása és lónyerítés egészítik ki a vidám életképet. Az uton nyú­lánk agarak futkorásznak szanaszét, ügyesen elrohanva a felboszantott kopók és szaglászó tisztásra levágja magát, s persze eltün szemeim elöl a homályos talajon, mellyet, malheuröm fölött bosz­gzankodva s majd hogy szemeimet kiugrasztva vizs­gálok, midőn a félhomályban csakugyan meglátom őket a földön ülve ; —• gondolatgyorsan hegyibök lövök, s örömmel veszem fel az éltemben első, U 1­tében lőtt szalonkát. Másnap újra kimentünk, de szeles idő levén, noha 7-et láttam s még többet hallottam, de puskám se lőhettem ki ; a tegnapi iránytól annyira eltérőleg húztak. — Igy megbizonyosodva a szalonkák meg­érkezte felől, összebeszéltünk, hogy a szalonka-haj­tást megkezdjük, e hó 16-án Rádon (gr. Festetits birtokán) és gr. Hunyady szemesi birtokán. Rendcz­vousra reggeli 8 óra tüzetett ki az uradalmi kasz­nár urnái. — Felvirradt 16-dika, de malheurünkre esett az eső, csak ugy szakadt, még 7 óra tájban is ; mégis 8 óra felé az idő tisztulni kezdett, s én az előtte való este hozzám jött sógorommal együtt út­nak indultam. Az eső némellykor ncki-ncki eredt és újra megállt, de ez nem konfundálván bennünket, 8 '/ 2 órára a vendégszerető kasznár urnái szálltunk le, hol már két baj-, illetőleg vadász-társunkat ta láltuk. Lassan-lassan összegyültünk valami hatan ; de az eső újra neki eredt ; s mit volt mást tennünk, mint a házigazda jó villásreggelijéhez látni, azután pedig beszélgetéssel tölteni az időt, mig végre 10 óra tájban a szél elűzvén a felhőket, kimentünk az úgynevezett Csuszóba, valami 18 hajtóval, levén mi puskások 7-en. En előtte való este Hoffmannt és Bamberget az erdei szalonka hajtását illetőleg ol­vasgatván, csak a szárnyon álltam meg, tudva, hogy a legjobb hely. A többiek is rendbe megállván, egy kivágott „Alleen" vártuk a jó szerencsét. — Egy­szerre „tire haut ! " hallom szomszédomat kiáltani balról. Oda tekintve, látom, hogy egy szalonka előt­tem vágja le magát a resulába, mellyben elfedet­vén szem elöl — nem is lőhettem rá ; a hajtók kö­zelgő neszére azonban felszállt és visszatört ; ekkor hallok mellettem egy duplázást. A szomszédom volt, ki egy mellette elsuhanó szalonkát hibázott, melly magasra emelkedve, felettem húzott el, s mellyet mindketten, kik a szárnyon voltunk, elhibáztunk ; messzesége miatt kár is volt lőni, de akkor nem lett volna igaza Hoffmannak, ki szerint a legtöbb hibá­zás Valdschnepfrc hnjtóvadászatkor esik. Az első hajtás ily rosz ómennel véget érve, odább mentünk a szemesi resulákhoz. — Az első hajtás itt is eredménytelen volt ; mert megvallva az igazat : nagyon rosszul hajtattunk, t. i. a szél ellen. Igy a szalonkák mind visszavágtak a hajtók felé. — A második hajtásnál a völgyben állva várom a jó sze­rencsét, de soká várat magára. Végre egy előttem hallatszó zörejre figyelmessé levén, oda nézek, s egy egész gemüthlich felém trappoló rókán akad meg szemem. Jobb csövöm 16-os, a bal 14-cs göbecs­csel leven töltve, rá lövök balcsőmmel, s a róka vér­kosérba (?) találva, fölfordul, de újra felkel ; mire mellettem levő vizslám neki rohan, megfogja s irgal­matlanul megczibálva megfojtja ; igy ez volt az napi első vadász-zsákmányom. A következő hajtásban jött meg a fövadásza gr. Hunyadinak, egy erdőszszel, ki is rövidebb parcellá­kat hajtatván meg, credménydusabb hajtásokat tet­tünk ; mert az első hajtásba, mit ő vezényelt, én voltam szerencsés az első szalonkát lőni, melly fen­akadt egy fán, s ugy kellett lepiszkálni. A további rövidebb hajtások okozták, hogy volt pufogatás elég, részemről a többiekkel együtt. De nem akarván hosszadalmas lenni, csak a későbbi eredményeket jegyzem meg, mert összeolvasván az utolsó hajtás­nál vadjainkat : 5 szalonka s egy róka volt vadá­szati eredményünk. Ezek közül reám esik 2 szalon­ka, s az előbb emiitett róka. Harmadik szalonkám le­szárnyalva, noha három vizslával is kerestettük, s vérnyomát s néhány tollát találtuk, elmenekült s nem találtuk meg. — A legeslegelső hajtást uj ra meghajtatva, 4 darabot leltünk benne ; itt lőttem a leszárnyozottat. Legnehezebb a szalonkát lőni : ha éppen az em­ber feje felett repül el ; igy hibáztam el kettőt, noha olly közel repültek, hogy kalapomat majd leverték fejemről, de a nagy szél miatt igen sebesen, s igy ezélzisról szó se volt. — Teszár ur, a fövadász, emiitette, hogy egy általa számomra kijelölt helyen ezelőtt hat évvel gr. Vickenburg egy álló helyében 5-öt lőtt ; nem messze tőle ugyanezen hajtásban ö pedig 4-et ugyanekkor. Azon a helyen lőttem én is 2-dik szalonkámat. Meglehetősen elfáradva tértünk 4 óra tájban szives házi gazdánkhoz, hol már várt bennünket az ebéd, s a gazdánk által igen feldi­csért hat esztendős bajor bor, mellyet egészségére it­tunk az idei szalonkavadászoknak. Szalay Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents