Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-03-10 / 7. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 55 Agarpszat, kof áazat. Mult agarász-idényem, s valami a társasagarászatokról. Tóbik 1871. febr. 3. T. szerkesztő ur ! Valamint a hirlapok előfizetése újévre lejár, ugy jár le nekünk agarászoknak febr. 3-ától szenvedélyünk gyakorolhatása egész szeptemberig. Hét egész holnap tehát azon temérdek idő, melyet tétlen kell nézni a törvény tisztelőinek ; igaz hogy én sokat bűnhődtem — mint már szerencsém volt ezt megirni — e tekintetben ; „de ubi omnes peccant nemo punitur" s igy magam is megúsztam szerenesésen, hogy febr. közepén is merészeltem néhány nyulat fogatni a tulajdonosok beleegyezésével, -— t. i. kinek birtokán agarásztam ; — de bezzeg más nótát fuj most Horvát Boldizsár miniszter ur, melynek még csak a stimmolását hallják, mégis megtörtént rajtam, életemben először, a mi Halász Boldizsár fián. Hogy mi történt vele tulajdonképp ? azt ugyan nem tudom, de hogy kellemetlensége volt valami p . . . részeg kerülővel, azt a hírlapokból tudom, mit maga a képviselő ur, mint apa adott elő az országgyűlésen és rögtön egy törvényjavaslattal állott elő (pedig ugy ismerem : nem valami nagy sportman). Nem kielégítő ugyan részemről ezen javaslat, de sok részben van benne igazság és méltányosság. E lap szelleme nem engedi, liogy itt azok czáfolgatásába ereszkedjem, nem is az én feladatom, hanem a képviselő uraké ; lehet hogy ha a törvényhozás padján ülnék, egy törvényjavaslatot nyújtanék be, s magasabb szempontból indulnék ki, mint pusztán a külföldi törvények száraz lefordítását helyeselném ; de minthogy a szerenc se megóvott e szerencsétől, szerénytelenségnek tartanám (bár valamit én is sejtek hozzá) megingatni akarni az úgyis már saturált eszméket. — Ezek ugyan el is maradhattak volna és egyenest a dologhoz kellett volna szólanom ; tehát lássuk : mi vitt e sorok megirására. Örömmel olvastam a csanádmegyei a g arászversenyt, mivel elsőnek látám minden eddigi társulatok között. Hogy ha jól fogtam fel, ők nem a birák önkénykedésire, dc egy bizonyos határozott alapelvre állítják itéletöket. Én, ki a társasagarászatoknak 1835-ben egyik első alapitója voltam (kik közül már alig néhányan, s ha emlékezetem nem csal — csak négyen élünk) s hogy két agár szaladjon együtt — igen sokat elmélkedtem azon, hogy e derék magyar nemzethez illő, az akkori időben pedig szükséges lovagias sport mentől nagyobb terjedelmet nyerjen ; de soha nem tudtam azt kivinni, hogy a társasagarászatnál ne az legyen a főkellék : hogy melly agár a legjobb, hanem mellyik ott a legszerencsésebb ; s e két különböző dolgot mindig összezavarva támadtak a kellemetlenségek, s maga után húzta annyi társulatok megbukását ; és ez nagyon természetes, mert e szót „márk, point" nem volt szabad használni, mit most sem szívesen teszek ; de tudom nem esik jól a mai olvasó közönségnek a régi magyar kitétel ; mivel tehát oda törekedett mindenki, hogy a legjobb agarat hagyja fel, és hányszor történt ez meg ex combinatione a practieus vén agarász által, hogy az oly agarat hagyta fel, mely csak hármat fordított, bár a másik hatot vágott, ha a tulajdonos ifjú és inpracticus volt, ki azután megneheztelt s kilépett a társulatból, mit a mai nap is sajnálok, mert egy fiatal nagy ur barátomat igy vesztettük el a 30-as években, Vetésen ; soha többé közénk nem jött ; a talaj akkor is olly felette lágy és mély volt, mint jelen évben, és a különben nagyon jó angol szuka nem birt a nyúlon fordítani. Követte ezt egy másik, egy harmadik, s igy alig állott egy társulat a három éven tul, melyre becsület kötelezte az egyéneket ; — és igy tudtommal nyolez agarászegylet semmisült meg. A bihari agarásztársulatban voltam szerencsés egy párszor jelen lenni : mind a kitűnő részvényesek szánja, mind a szerencsés helyzet, nyul bősége, s gróf Zichynek nagy generozitása azon reményben ringatótt, hogy e társaság leszen a legállandóbb Magyarországban. És mi történt? alig telt el a három év, és már oszlásnak indult. És vájjon miért? Mert az alapszabályok helyesek nem voltak ; de a melyek léteztek, azt sem tudta senki ; ma igy, holnap máskép Ítéltek a birák. — Nem tudom, felkértek-e, vagy magam vállalkoztam, hogy néhány pontot fogok feltenni, melly mellett mindenki élvezettel agarászhatik ; el is készítettem, el is küldöttem, valamint a t. szerkesztőséghez is szerencsém volt tavai felküldeni ; de mint tudom, nem érkezett Pestre. Hova lett a 12 pont ? nem tudom megfogni. Az idevaló postahivatal mindent elkövetett, hogy a tévedésnek nyomába jöjjön, de semmi eredménye nem volt. Biharba is megküldöttem, de vagy mint nem használhatókat félre dobták, vagy ott is hűtlen kezek közé tévedt ; elég az, hogy napvilágot nem látott. írtam, kihez menesztelve volt a 12 pont, küldené vissza : de választ sem kaptam ; most ha fejemet elütnék sem tudnám megirni ; de mégis a nevezetesebbek közül egypárt ide iktatok : Ret sky András. (Vége következik.) A ki ravaszabb akart lenni a rókánál ! Múltkor már emiitettem, hogy a környékünkbeli svábok igen beleizleltek ujabb időben a vadászatba. Nagy orvvadász ezek közt Fritz bátya, ki sajnálja puskaporát eldurrogtatni, s hol csak szerét teheti, kiméli is azt. A rókán is meg akarta ezt kisérleni, mert bőre szép pár forintot hozhatna neki, s miután tányérvas, csapda, s tudja az ég a fogás milly módjai, már előtte semmi újság sem volt, de fáradalmas és hosszas eljárás, a ravasz koma megkeritésének egy uj módozatát akarta feltalálni. Töprenkedik, töri fejét, de van is eredménye ; s mi benne a legszebb, egy együgyű tvuk által akarta azt létesiteni. A róka nagyon szereti a csivkepecsenyét, ha mindjárt tyúk is az — okoskodott Fritz ; s ennek folytán komájával szép ovatosan, anyjuk tudta nélkül, pár csirkét elcsenni, s a rókalyukhoz vinni, csak igen természetes volt, és véleményük szerint biztos eredményű vállalalat. A komával tehát alkonyatkor két szép csibét kivisznek a cserjésbe, s a már ismeretes rókalyukhoz két lépésnyire czövekhez oda kötik s jó hosszú somfa-fütykösökkel felfegyverkeznek, s lesik a ravasz komát. Ez sejtve a pecsenyét, de a sógorok fütyköseit is, jó darabig megvárakoztatja őket a havon, ugy hogy már a fogaik vaczognak bele, mig végre egy őrzetlen pillanatban egyszerre kirohan, az egyik csibét lekapja, s a lesök roppant orditása és a földre zuhogó fütykösök daczára szépen lyukába visszarohan. — Svábjaink dühösek lettek s már most annál nyakasabban lesték a második csibére ; de már ez egyszer fegyverrel ám. Tanakodás közben ugyanis mégis czélhoz vezetöbbnek tartották, egy kis puskaport áldozni, s egyikök haza szaladt a piszkafáért ; azután pedig megkezdődött ismét a strázsálás a fagyos havon egész éjszakán át, közbe-közbe szidván a rókát, melly a pompás vacsora után alkalmasint kényelmesen nyújtózott meleg lyukában. Végre hosszú, hosszú éj után ébredni kezd a természet, s vele az olly nehezen várt kópé is, melly egyszerre megint villámsebesen kirohan, s elragadja a második csirkét. Azonban svábjaink se restek, szól mind a két fegyverből, de — oh szent Kleofás ! — esak a gyutacs, mert az éjszakai nedvesség csötörtök-mondásra késztette a rozsdásokat, s a rókakoma ismét de uriasan lakmározott ! Sokáig titokban maradt az uj rókafogási mód, de hát anyjuk jó vallató, s egy gyönge pillanatban Fritz bátyából kifaggatá a titkot ; hogy azután az nem sokáig maradt titok, annak tanulsága jelen közlemény, s merre csak megpillantjuk mostanában a jó öreget, van nevetés s kérdezgetés : „Nos Fritz bácsi, nem kérdezte meg a rókát, mint Ízlett neki a csirke-pecsenye?" G- . . .r. L ő-j e g y z é k. Ifjabb gr. Széchenyi Pál lábadi urodalmúban 1870. évi november hó 21., 22., 23. és 24-dik napján tartott vadászat eredménye. Részt vettek : a tulajdonos gróf és magas vendégei : Bencsik ő nsga, gr. Festetics Pál, gr. Széchenyi Ferenez a következő eredménynyel. Elejtetett :. . . 12 dámvad, 2 őzbak, 352 nyul, 12 fáczán és 23 fogoly. Összesen 408 darab. Teszár Fer., erdész. (Hasonló egyes vadászatok eredményét jövőre azon frissiben kérnők. Szerk.) Gr. Bamberg Rudolf 187 0-ig, összesen 45 év jegyzéke: F ő v a d Szarvas: erős 363 db „ csekély 76 „ „ csapos 71 „ Suta . . . 345 „ Ünő ... 68 „ Borjú . . . 170 „ Összesen . 109 3 db ur által 1826-tól fogva alatt elejtett vadak 1 öVaddisznó Vén agyaras Átmenetű . Süldő . . Kocza . Összesen. 68 db 52 „ 26 „ 36 „ 183 db Ozbak 464 Róka . . 14 Vadmacska. 1 Összesen 1753 db vad. Ezen vadakat ő méltósága mind cserkészeten lőtte, és az erős szarvasok agancsai — mellyek közt igen szép példányok vannak — kastélyában a folyosón, csarnokban, teremben és lakszobájában mind számozva fel vannak szegezve, ugy hogy azokat mindig könnyen lehet helyükből kiemelni és máshová elhelyezni. Ezekhez van azután egy jegyzőkönyv is, mellyhen szám után meg lehet találni annak nevét, ki lőtte, hol s mikor stb. A 14 rókát és 1 vadmaeskát ő méltósága szintén cserkészet alkalmával lőtte golyóval. — A vadkanokból szintén az agyarak össze vannak rézzel illesztve és ráirva az évszám stb. Csák-Berény, 1871. febr. 12. Hub Rudolf, föerdész. Az 1870—71-diki országos lőjegyzékhez beküldött adatok előleges kivonata. (Folytatás.) Gr. Esterházy Antal következő uradalmaiból és vadászkerületeiből : hasznos kártékony összesen Cseklyész . 1999 db 780 db 2779 db Szempcz. . 1400 „ 1157 „ 2557 „ Tallós . . 518 „ 513 „ 1031 „ Vezekény . 67 „ 833 „ 900 „ Hidaskürth . 58 „ 172 „ 230 „ Eperjes . . 999 „ 962 „ 1961 „ Hódi ... 267 „ 1600 „ 1867 „ Alsó Jattó . 839 „ 410 „ 1249 „ Sz.-György • 780 „ - „ 780 „ 6927 „ 6427 „ 13354 „ Kétségkivül igen respectabilis szám, mellyek között, hogy csak röviden emlitsük : 45 dámvad, 1530 fogoly, 29 őz-vad, 578 fürj, 2456 nyul, 8 túzok 1467 fáezán és 797 vadkácsa van a hasznos vadak közül ; a kártékony vadak közönségesbjei közül kiválnak: 120 db sündisznó, 10 db nyest és 11 róka. — Az uradalom lődijjakat fizet, mellyek a vad minémüségéhez képest variálnak. Legmagasb a róka és nyest dijja 1 frtjával, ölyv 50 krjával, szarka 10 kr. stb. A hasznos vadaktól is adnak lődijt: dámvad és őzért 70 kr. nyul 12 kr. fáczány 14 kr. stb. ugy hogy a mult vadászév alatt összesen 783 frt 72 kr. fizetetett hasznos vadakért, a kártékony irtásáért pedig 588 frt 99 kr. — Dámvad egyedül Cseklyészen van ; őzbak Szempczen és Eperjesen is; a vadkácsák jóformán mindannyian (780 db) a esak haszonbérben birt szent-györgyi, 120 holdra terjedő csádésban (Pozsony m.) lövettek. Igen nagy köszönettel tartozunk Csergeő Iván urodalmi ispán, és Nürnberger Mátyás erdőmester uraknak, kik illy pontos és részletes kimutatást állítottak össze, hozzácsatolván mindenüt az egyes vadászterületek nagyságát is. — A mi már az általános eredményt illeti — erre nézve а következőkről tudósitnak : „Az eredmény kielégítőnek te-