Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-10 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBIÍUÁR 10. 1871. 1-sö nap 91 nyul, 2 fogoly, 4 ózmadár, 2-ik ,, 75 „ 4 ,, 1 „ 1 róka 3-ik „ 92 „ - „ 3 „ - „ Összesen 258 nyul, 6 fogoly, 8 ózmadár, 1 róka maradt a talajon. Az idei vadászat a mult évi vadászattól több mint 100 nyúllal maradt hátra. Mi oka ennek ? talán a vizenyős tavasz és nyár ? vagy a mu't évi zsákmányolás volt befolyással a vadállományra ? Örömmel emlékszem azon kedélyes órákra, melyek a válogatott asztalnál élezes beszélgetések és tréfálkozások között lefolytak, és a társaságot folytonos vidám jó kedvre élesztették, minek nem kis emeltyűje volt a házigazdának országszerte ismeretes kedélyessége és ritka vendégszeretete, mellynek gyakorlatában, fiaival versenyezett. Jelen rövid tudósításomat még csak azzal egészítem ki, hogy ugy Csegén, mint Mándokon, a vadászatoknál példásrend és ritka pontosság uralkodik, miáltal minden valódi vadász élvezete megkettőztetik. Ez alkalommal megemlítem azon kisebbszerü két vadászatot is, melly mult évi deczember 7-én és 1871. évi január 4-én több jó barát társaságában a p ü s p ö k-1 a d á n y i vallásalapitványi uradalom területén tartatott. Ezeken az első napon 14, a másodikon pedig 44 nyul, és egy szép gólya ejtetett el. Az eredmény csekély volta inkább a jó lövők s elegendő hajtók, mint a vad hiányaban keresendő, sőt valóban bámulatos, hogy daczára azon körülménynek, miszerint az uradalom birtokát vadászattilalom alá nem helyezte, s hogy mindenütt nagyobb nemű orvmadarak bő mennyiségben találhatók, s a szabad vadászat minden irányban, s időt nem tekintve gyakoroltatik, ottan — mint az alföldön ritka helyen — a nyulak mégis olly bőven találhatók, csakis a minélelőbb életbe léptetendő szoros vadászati törvények hiányzanak, hogy itt is egy kitűnő vadászati tér álhasson elő. Végre megemlítem, miszerint Kutschenbach, az itt állomásozó lajthántuli 3. ulilanusezred parancsnoka, mult 187d. évi deczember elején gróf Schönborna к Bereghmegyében fekvő rengeteg erdeiben 8 napi vadászati kirándulást tett. Ezen vadászatnak főrzélja a medve volt, azonban, daczára a legszorgalmatosabb vadászatnak, daczára, hogy a talpas mester 13 barlangból kiugrasztatott, egyetlen egy sem jött lövés alá, hasonlóan történt a rókákkal és a vaddisznókkal. — Ezen vadászat tehát egészen eredménytelen volt és ez főkép azon körülményben keresendő, hogy a vadászat az időszakon tul öt héttel később rendeztetett.*) A szalonkáknak 1870. évi tavaszi és őszi húzását illetőleg, megjegyzem, hogy azok Debreczen vidékén, az elmúlt évekhez képezt, ritkábbak voltak ; összesen 6 darab ejtetett el. A nyulak, foglyok és fürjek tekintetéből, a mult év a középszerű évekhez sorozható. Debreczen, 1871. január 20 kán. Halmágyi Lipót. *) A ,,V.- és Vers.-lap" f. évi l-sö számában közöltük azon lőjegyzékct, mit gr. Schönborn főerdésze, Polifka ur küldött be — azon hitben, hogy ez az emiitett deczemberi vadászatokra vonatkozik, holott az az egész 1870. évben elejtett vadakra szólt. A tévedés onnan ered, hogy mi mult decz. elején, nyomtatott „levelezési jegyeket" küldtünk szét az ország főbb erdészeihez, mellyben megkerestük őket, hogy a november, deczember és januárban tartott nagyobb vadászatokról ugy frissiben legalább csak a részt vett urak névjegyzékét és az elejtett vad mennyiségét küldjék be — mint az több helyről meg is történt. A szolyvai lőjegyzékct is iMyennek véltük, s azt gondolván, hogy a vadászati napok kiírása csak véletlenül maradt ki, deezemberrel pótoltuk. Azóta már figyelmeztettünk, hogy a nyomtatott sorok közt ez a szócska „év" — kikerülte figyelmünket. A Rima-Sajó-közből. lialogvölgy, január 13. 1871. Tiszt, szerkesztő ur ! Hogy illy régóta nem küldtem semmi tudósítást becses lapja számára ; annak legfőbb oka betegségem volt, mely olly kemény ostrom alá vett, ép a beálló foglyászidény (1870.) küszöbén, mint a porosz hadsereg Metz vagy Strasshurg várát ; s már azt hittem, hogy a hatalmas ellenség előtt örökre capitulálok. — Szerencsére ez még sem teljesült, hanem e vadászidényre — erőtlenségem következtében -— harczképtelenné levék a foglyok s tapsifülesek meglehetős örömére. „Millyen a kezdete, ollyan a vége," azt tartja a példabeszéd ; s habár ezen jóslatban egészen nem hiszek is : hanem annyi igaz, hogy rajtam e vadászidényben teljesült, mert a milly roszul kezdődött, épp olly eredménytelenül is végződött. A szalonka-idény vidékünkön csak névleges volt, szalonkát lőni csodák közé tartozott, a ki szalonkatollat tűzhetett kalapjához : olly büszkén viselte azt, mintha a becsületrend vagy a vas korona-rend nagykeresztjét érdemelte volna ki a csatamezőn. — Saját kalapomat sem diszité több egy árva szálnál, pedig három egész hetet töltöttem végettők olly vidéken, hol máskor egy húzáson kettőt-hármat lőni, 10 — 15-öt látni nem tartozott a ritkaságok közé. V i z i és sár-szalonkák is gyéren voltak, alig került belőlők pár példány aggatékra. — Hanem vad kacsa szép számmal volt, völgyünkön is ejtettünk közülök néhányat, a Rima- s főleg a Sajó völgyén még többet ; itt a Goizerek egy idő óta minden nyáron előjönnek, egyik rokonom s vadásztársamnak. Hamvay Zoltánnak már néhányszor eredményes vadászata volt reájok ; a mult nyáron pedig egyik kerülője rendkívüli sikeres lövést tett reájok a Sajó egy szakadékánál, 11 darabból álló csapatot 15 — 20 lépésre belopván, közülök egy lövésre 3 darabot ejtett ; melly hogy való, s nem szokásos vadásznagyitás, arról mind fennt nevezett barátom, mind a vele kint lévő vadásztársaim tanúskodhatnak, kik magok is elbámultak e rendkivüli szerencsén, ismerve e madár félénk s óvatos természetét. — E dolognak volt egy comicus oldala is, a kerülő ugyanis, hogy annál biztosabban lőhessen, a partnak egész a szélére állott, s a lövés után megsikamlott, s a Sajóba zuhant. A hideg fürdő kissé lehüté a rendkivüli siker feletti vadász hevélyét. A foglyász-idényben én már nem részesültem, de vadásztársaim s embereim által hitelesen értesültem arról, hogy a milly roppant számmal voltak nálunk 69-ben a foglyok, mostan olly kevés volt található ; alig lőttek néhány példányt, kivéve néhány lesi vadászt, kik elég oktalanul nem átalották, e most különben is csekély számmal lévő madarat apró korában is pusztítani. Fájdalom, hogy e visszaélések nem ritkák mivolt emberek közt sem, kik pillanatnyi szeszélyük (mert fogalmam szerint ez kedvtőltésnek nem nevezhető) kielégitéseért, nem restellnek illy csak műveletlen, s lesipuskáshoz illő tettre vetemedni. Hogy vidékünkön illy kevés volt a fogoly a mult idényben mindamellett, hogy télben még egész falkák tanyáztak vidékünkön, a rendkívül hideg s tavaszszali hosszas esőzéseknek tulajdonítom, mely a költés idején sok fészket semmivé tett. N y u i szép számmal volt, kivált november s deczemberben nem egy élvezetes, eredményes vadászat volt reájok. — Róka pedig régóta volt annyi vidékünkön, mint jelenleg. Alig van vadász, kinek fogasán nein diszlenék a rókabőr ; csak helybeli vadásztársaim többet lőttek eddig 20 darabnál, melyek közül Szentmiklóssy György barátom nyoleznak fordította ki a bundáját. Az általunk bérben birt herczeg Coburg-féle erdőben ősz elején néhány őz is tanyázott ; a rájok tartott vadászaton egyet ejtettek is ; volt rájok sok puskázás, de heves-vérü ifjú vadászaink vadász láza megtartá a többit a jövő vadászidény- s a szaporulat számára. — Az őzek megyénk több részein szép szaporodásnak örvendenek ; tudtomra több helyeken ejtettek közülök ; sőt párhelyen igen szép eredménynyel vadásztak reájok. Felsőbb vidékeken a császármadár szépen elszaporodott; a nyirfajd ellenben pár év óta igen gyér számmal található ; ezt tapasztaltam főleg a esclényi nagy erdőségben, hol ezelőtt nemcsak vadászaton, de utazásközben is gyakran láthatók voltak, mig most magok az erdészek s kerülök is csak elvétve látnak belölök egy pár példányt. — A nagyobb vadak közül egy medve is lövetett Polsőcz vidékén ; de e vadászat részleteiről körülményesen nem értesültem. — Sertevad több lövetett különböző helyeken ; e vad különben megyénkben már egészen meghonosult ; 15 — 40 darabból álló kondákban barangol vadászaink örömére, de földmiveseink nem kis kárára s bosszúságára. — Telünk elég havas lévén, farkasok is kezdenek mutatkozni ; s tervben van rájok hajtóvadászatot tartani ; melynek eredményét — ha ugyan lesz — szerkesztő ur engedelmével becses lapjában közölni fogom.*) Balogvölgyi. *) Igen szívesen fogadjuk. Szerk. Tisza-füredi nyulászatok. T.-Füred 1871. jan. 21. Az idén, valószínűleg utolsó körvadászatunkat, f. hó 9-én tartottuk meg. — A vadászok, szokásunk ellenére, ez egyszer nagyon pontosak voltak a kitűzött helyeni megjelenésben, mi miatt én, mint ezúttal rendező, számítva hagyományos pontatlanságunkra, néhány perezig megvárakoztattam őket ; bezzeg volt is nekem mit hallgatni. Időnk hideg О alatt 7 fok, és tiszta volt, de a hó teteje meg volt fagyva és nagyon ropogott, mi miatt felette vérmes reményeink nem is voltak. Részt vett két lancaster, két lefaucheaux, és nyolez perkuszios puskás vadász, s fél tizkor reggel megkezdtük a vadászatot. Ez nap igen sok nyulat láttunk, mennyit még idei körvadászataink egyikében sem, de mielőtt a köröket bezárhattuk volna, többnyire meg ugrottak, s rendesen csak igen kevés maradt a körben. így szökött meg egy körből egy róka is, mit többé Injába igyekeztünk bekeríteni. — A vadászatot d. u. 3 órakor befejeztük s az eredmény csak 18 nyul lett. Emlitést érdemel egy vadásznak rendkivüli szerencséje, (e vadászt azért nem nevezem meg mert magam voltam) ki 9 nyulat lőtt, tehát az egész öszszegnek felét, a mi annyival is inkább feltűnő volt, mert ebben a vadászatban, csaknem kivétel nélkül, veterán, jól lövő vadászaink vettek részt. Vadászüdvöt kívánva K. F. Körültekintés vadas-piaczamkon. Az 1870 — 71-i vadászidény vége felé közeledvén, előleg egy rövid körültekintést teszünk deczember közepétől folyó hó végéig terjedő vadelárusitás fölött a pest-budai vadaspiaezon. Deczember közepe után a vadszállitmányok általánosan olly gyéren érkeztek, hogy a helybeli vadkereskedők sokszor áru hiánya miatt igen megszorultak. Ezen kalamitás tetőpontját karácsony hetében érte el, midőn három napig — a szó teljes értelmében — a fővárosban egyetlen egy nyul sem volt kapható. Egyrészben a minden közlekedést megakasztó rosz utak, másrészt a vadászatra akadályozókig ható zordon időjárás okozta ezen, különben csak a fővárosi nyárspolgárra kellemetlenül ható körülményt, ki csakis karácsony napján szokott „egy nyulat" élvezni. Újév után ellenben minden oldalról hatalmas szállítmányok érkeztek, kivált nyulak és foglyok. A nagy hóesés után pedig a pesti vadpiacz olly nagy mértékben lett nyulakkal és foglyokkal elárasztva, hogy még mai napig is uton-utfélen házalják potom árért, a különben már nagy mértékben elsovánvult vadnemüeket. Miután tudomásunk szerint nagyobb vadászterületetek birtokosai által éppen ez idén is igen kevés nyul és csak alig említeni méltó mennyiségű fogoly szállíttatott Pestre, nyomozások alapján ismét csak azt találjuk, a mit évek óta veszünk már észre : hogy az itten elárusitásra kerülő nyulak és foglyok n у о 1 с z-t i z e d része jogtalanul vadászó társulatok és egyének által küldettek vagy hozattak a fővárosba. Már sokszor volt alkalmunk azon kofaügynökségekre utalni, mellyek mint közvetítők ezen nagy mérvben űzött „orvvadászat" leghatalmasabb támaszai. Ha pedig tekintetbe veszsziik, hogy deczemberjanuárban Pest-Budán — n e m tu 1 b о с s ii 1 v e, — vagy 10,000 nyul és 4000 fogoly árusittatik el.