Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-30 / 47. szám

310 VADÁSZ- ÉS VERSNY-LAP. DECZEMBER 30. 1871. ment, meg se közelítve léshelyemet. Ezen uj csalódás utan a provisoriumot definitivummal cseréltem ki, vagyis ott hagytam a Malajdokot és lucskos szélén kelet felé tartèk sárszalonkát keresendő. Találtam is töbhet, azonban lubiczkolásomra messziről keltek. Igy haladva valami 800 lépés után azt veszem észre, hogy kétezer lépésnyi távolban, kelet felé egy hosszúdad fenék felett jó nagy falka kacsa kovályog. A hely szélei távolból jó magas gazzal látszanak szegélyezve lenni, talán meglophatom az időközben leülepedett falkát — gondolám — és dupla lépés­ben neki indulok. Az útnak háromnegyed részét megtevőm, elérem a gazos szegélyt, áttörtetek rajta, túlsó szélén félhajlott álláshói széttekintek a tájat kikémlelendő, hát mit kell látnom ? egy hosszú vég­telen csíkban elnyúló eret, melly a rét nyugoti szé­létől félkörben észak felé a porgányba ömlik, s mert vize legalább övig ér, végleg metszi utamot. Le kell tehát mondanom a nagy falka kacsa fölkeresése és meglopásáról, mert ha kétszer akkorát tudnék is ugrani mint Washington, — kiről azt írjak hogy fiatal korában 21 angol lábnyi széles árkon akár­hányszor átugrott — még akkor sem juthatnék a Sulymos túlsó partjára, mellynek ittlétezését nem is gyanitottam, miután ezelőtt tiz évig benne hal he­lyett, — huzát, kukoriczát és tököt termesztettek. Ekkor már meglehetős fáradt s a halásztanyától, hova kocsink rendelve volt, jó félórányi távolságban levén, széttekintek : nem juthatnék e rövidebb uton szállásunkhoz? Alig esett hozzám negyed órányira. Megörültem hogy a véletlen olly közel hozott, de jobban tájékozva magamat csakhamar elmúlt örö­mem, miután átgondolva a topographicus helyzetet, azon meggyőződésnek kelle helyt adnom , hogy utamba két mély ér és pedig egyfelől a Sulymos, másfelöl a Porgány esend, ezek pedig sehol át nem libolhatók s e tájon csónak sem kerül rajtok. Vissza kelle tehát fordulnom a halásztanya felé, azon hosszú uton, mellyet reggel óta már egyszer bejártam. Útközben egy már kiszáradt rétdarabon át vezető kerékvágásból sárszalonkák keltek, mely­lyek közül kettőt lekapva, folytonos hasztalan kere­sés közben déli '/a egy órakor a halásztanya irá­nyába érek, de kocsinkat még nem látván, egy kes­keny nádas túlsó oldalára áttörtetek azon remény­ben, hogy ott alkalmasint sáros talajra s azon sár­szalonkára akadok. Alig bukkanok ki a nádas túlsó szélén, egy kis füves lejtőbe lépve, előttem kereső vizslámtól balra egy vöröses madár vágódik ki, s ezt a déli napon elfáradt szemeimmel első pillanatban harisnak nézve s rendkivüli nagyságától meglepetve, ugyanazon pillanatban rásütöm egyik s legott másik csövemet, s szégyenkedésemben hogy egy harist illy közelről elhibázhattam hoszankodva, a mint utána nézek, elcsudálkozom, hogy a harisnál nem szokásos ma­gasságban száll tovább, röpte is elüt a harisétól s hogy azt lassítja. Mindez természetesen csak néhány másodpercz müve, s épen midőn lassuló röptéből gyanítani kez­dőin, hogy madaram találva van, ez fejét visszafor­dítja s én egyszerre hagolyföt és hosszú csőrt ve­szek észre. Lehetséges-e hogy ez erdei szalonka legyen ? Alig felelek magamnak ezen kérdésre, midőn észreveszem, hogy vadam egyszerre inkább esik mint ereszkedik és pedig tőlem valami száz lépésnyire. Erre természetesen azon feszült izgatottság fog el, melly a halálosan sebzett ritka vad megta­lálásának reményével egygyütt lepi meg a vadászt. Neki törtetek tehát ismét a nádnak, mellynek túlsó oldalára esett, de itt még kevésbé tudom magam tá­jékozni, mint túlsó oldalán, honnan rálőttem. Ez kissé lehangolt, minthogy azonban az elejtett vad megtalálásában szerencsés szoktam lenni, e szeren­.csébeni bizalommal a megjelölt irányban körülbelül 80 lépést előhaladva, a részint füves ugaron, rész­ben sürü gazosban czikázva megkezdőm a keresést. De szorgos keresésem, tiz pereznyi kutatás után még mindig sikertelen, s daczára annak, hogy vizslám is segített, lemondani készülök a további keresésről, mert a déli nap forrón sütött s illyenkor nem nagy kedvvel keres a kutya, mert a szimat csekély vagy épen semmi, aztán vadam is messzire elmehetett lá­bán s Isten tudja hová bujt, a rét sűrűjében pedig a legjobb vizsla se bir keresni. Ekkor egyszerre eszembe jut, — gute gedanken kommen spät, mint a német mondja, — hogy vizslám ekkorig szél alá keres­vén, jó szimatja nem is lehetett ; ennélfogva az esés képzelt tájától még néhány lépést előre mentem, itt arezot fordítok a légáramlatnak s kutyámat such apportra intem. Alig ejtém ki ezen biztató s Blackem által tökéletesen megértett vezényszót, a mint ez jobbra fordul és egy fübokor mellől szokott gyöngédségével felkapja s elhozza a dermedt — erdei szalonkát? éspedig ép oly _ diszpéldányt, a minő nőm pamlaga előtti asztalán egy vastag angol Shakespeare kiadáson kitömötten áll. Hol vette magát ezen, erdőtől egy egész, a füzes tiszaparttól '/* órányira eső vizjárta rétben erdei szalonka? pedig sovány se volt, hogy betegség okozta bágyadtságában szorult volna ezen rá nézve nemcsak idegen, de életmódjával ellenkező helyre ! E feletti álmélkodásomnak azon conclusióval — hogy alkalmasint hosszú vándorutjában irányt té­vesztvén s az alföldi végtelen sikon át választott röptében elfáradván, kénytelen volt itt megpihenni — véget vetve, eszembe jutott, miszerint jó lesz e tájat kicsit átkutatni, hátha nem egyedül vetődött ide ? Visszatértem tehát ismét azon helyre, a hol emezt fölriasztottam, de biz ott többet nem találván, most már komolyan hozzáláttam a hazamenetelhez s épen jókor, mert néhány perez múlva már jött a kocsi s rajta öreg barátom, ki a Malajdokon szintén csak két kacsát kaphatott s osztá azon meggyőző­désemet, hogy onnan a kacsa jó időre végkép el­riadt. A tanyára érve, sorba aggattuk zsákmányunkat s bár a szám várakozásunkat meg nem közelitette, még se lehettünk az eredménynyel elégületlenek, mert jól mulattunk s az aggatékon 25 dh kacsa, egy erdei és 3 sárszalonka, két szárcsa és két bibicz függött, mindannyi valóságos díszpéldány, kivált a zöld fejű gácsérok, kik illyenkor nyári mezőket uj pompás ragyogó tollazatúkkal már fölcserélték. O. A. 4 © g f © Se A napokban megjelen a pesti Jockey-clubb Gyep­könyvének 43-ik évfolyama, mellyböl több érdekes adat közül egyelőre csak annyit emelünk ki, hogy az egylet versenydijjakra 13,363 frtot adott az idén. A f. hó. 14., 15., 16-kán gr. Hunyady Ürményi uradalmában tartott vadászatokon résztvettek : Gr. Hunyady Imre, gr. Berehtold László, gr. Wi­kenburg Ottocar, gr. Hunyady Kálmán, b. Am­brózy (?) Elejtett összesen 593 db nyul, 373 db fáezán, 3 darab fogoly. Kelt Ürmény 1871. deczember 20-kán. Pausa r József fővadász. Illy rövid tudósításokat — a résztvevők névsoro­zatával s az elejtett vad mennyiségének kitételével — egyszerű „Levelezési lapon" — minden felöl kérnénk. Gr. Festetich Tasziló ő nmlt. keszthelyi uradal­mában , i a környékbeli vadászatkedvelök számára néhány év óta szokásos hajtó-vadászatok (nyulakra, sertevadra és rókára,) f. hó 20. és 21-én tartattak meg. Lövetett egy pár vadkan, róka és kevés nyul. A vadászat mint látjuk nem annyira eredménydus, mint inkább mulatságos volt, mellynek fő-izgalmát egy elejtett vadkan feletti vitatkozás képező. Alkal­milag majd visszatérünk reá. Addig is szives kö­szönetünket a beküldőnek. Eredménydusabb volt a devecseri vadászat dec. 18. és 19-én gr. Eszterházy Pál ő fiilt. er­deiben, hol a környékből vagy 30 vadász kedvelő levén hivatalos, általok közel 400 db nyul lövetett. Tudósító ur igen dicséri a jól kezelt erdőket és gaz­dag vadállományt. Majd visszatérünk reá. Szolyváról részletes tudósitást kaptunk az octo­beri szarvasidény r öl és a november közepe felé tartott medve vadászatokról, mellyek az idén nem olly eredménydusak mint tavai. Löve­tett összesen 4 derék medve, s pár bocs. A vadász­urak közül csak gr. Lamberg Ferencz és ifj. gr. Breuner Ágoston voltak jelen. Leg­közelebb terjedelmesen adjuk. Kecskemétről írják, hogy közelebb a Bugacz csárdánál nagy hajtóvadászat volt, mellyen 157 darab vadat ejtettek el. Róka, fogoly és nyul volt legnagyobb számmal. Gödöllő mellett a napokban szintén volt hajtóvadászat, mellyet a környékbeli földbirtokosság rendezett. — Január 5 — 9-ig lángi gr. Zichy J.-nál tartatnak vadászatok. —-A „Debre­czen "-ben olvassuk, hogy a mézeshegyi csöszház körül nagyon sok farkas jár, s ollykor az ott telelő jószágokra is ráront. Kérdés hogy ezek a farkasok nem hírlapi kacsák-e? — A budai Sváb-hegyen azonban csakugyan sok a róka. Halljuk hogy Révbéren, gr. Teleki S. pusztáján, Nógrádban br. Pireték, Pulszkyék s másoknál is vi­gan foly a vadászat ; a g a 1 g ó с z i és nagy-lé­V á r d i fáczány-vadászatokról is szeretnénk valamit hallani, valamint a mándoki, enyiczkei stb. vadászatokról is — szives közleményeket kérnénk. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve Jószef. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer. Г T А ЛТР A 8iTT7"R kettösesövü puskák, V-AAYQ 1 -LHL különféle legjobb szerke­zetű saját készítményeim, Moirée-damaszk, Ber­nard v rózsa-damaszk csövekkel 100 frt, 120 frt, 140 frt, 165 frt, 175—200 frtig és feljebb. Lefaucheux revolverek. 7 m/m, 9 m/m, vagy 12 m/m öbüek, hat lövetüelc, egyszerű vagy elegáns kiállítás, különféle alakban, egyes vagy kettős mozgással, dió­ébenfa vagy elefántcsont agygyal . 14—60 ft Werndl-karabélyok 100—600 lépésig be­lőve öntött aczélcsövel 45 frt. 100 db golyóra töltött revolver-töltények 7 m/m öb. 100 db ,, ,, ,, ,, 9 m m öb. 100 db ,, ., „ ., 12 m m öb. Revolver-táskák, juh- vagy valódi bagariából, borjú v. tehénbőrből nagy.ág és kiállításukhoz, képest 2­3.50 4 fit 4.50 Magyar kir, udvari fegyvergyártó KIRNER JÓZSEF PESTEN : Raktár : Belváros, servitatér 4. sz. Gyár : Terézváros : királyuteza 65. sz. Cserkész-kurtályok, saját készítményeim, Werndl rendszere után öntött aczél-csővei ; 100 — 600 lépésig pon­tosan belőve, 85 frt, 100 frttól 125 frtig. LEFAUCHEUX JSSÜÄ szalag, aczéldamaszk vagy angol damaszk-csö­vekkel, 85—160 frtig LEFAUCHEUX kettösesövü puskák, a bel- és külföld legjobb gyártmányai, személyesen ki­próbálva 45, 55/ 60. 65. 70—85 frtig. KUPACSOS kettösesövü puskák 15—45 frtig. „ ., egycsövű puskák 8—15 frtig. Egyedül itt kapható Magyarország- és Erdély­ben a Gasser Lipót által feltalált uj központi tüzű hadseregi revolver 6 lövésre, pontosan belőve, darahonként 26 frt. Szabott ár készpénzben. Megrendelések a pénz beküldése v. postai utánvét mellett is teljesíttetnek. 46—42 Nyomatott az „Athenaeum" nyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents