Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-12-10 / 45. szám

N OVEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 295 dallós szobánkban függő, indiai elefánt- e's szarvasvadászatot ábrázoló s bravourral készitett festmények felett hoztunk. Csak egy színjáték vagy dalmii előadása hiányzott még, s meg vagyok győződve, hogy mig előbbiben dühös szeszélyünknél fogva egy Othello szerepére vállalkozhattunk volna, utóbbinál a fiasco nem leendett csekélyebb a georgiai herczegnőénél. Éppen legördült a kárpit, mulattató eszközcink fináléján valánk, midőn az alig 30 percznyi távolságra fekvő Velejtén időző barátunknak, Andrássy Aladár grófnak estélyrei meghívását kaptuk. Allah, te nagy vagy ! szüntesd meg a dühöngő szél rohamát ! — igy szólaltam fel örömmel, észrevéve, hogy Pluvius könyei nem gördülnek már az égből ; s valóban az est hajnalán csendesülni kezdett a vihar, és a szives meghivásnak engedve, mentünk Velejtére. Szép társaságot találtunk itt, és nem csoda, ha a deli termetű háziasszony, a kellemdús Z. L. grófnő és a mindig bájos s naiv A. G. grófnő jelenléte folytán az órák perezekké lőnek varázsolva. Az est végét érte, mindenki nyugvásra indult, a holnapi jó vadásznap reményében. A mi sorsunk, kiknek még az éj pokoli sötétségében s agyig érő talajzaton kelle Kazsu felé kocsiznunk, nem volt éppen irigylendő. Ez volt előestéje a „kazsui memorable good run "-nek. Nov. 14. Nyulfalka. Találkozó a terebesi vasuti állomás. Jelen voltak : a Master count Forgách, gr. Zichy Gábor, gr. Forgách Sándor, gr. Keglevich István, gr. Apponyi Antal, gr. Forgách István és alólirt. Ködf tyol boritá a vidéket, a magaslatok gőzölgése jelzé a késő őszi idényt. A lég kissé hűvös, a talaj kimondhatlan mély volt s néha-néha a bárom napig dühöngő orkánnak utómaradványa süvöltött szemeink közé. Egy repczetáblán fogtunk szelet, mellyet végigkeresve, mitsein találtunk, egy kettős árkon azonban, többnyire standing-ugrással s két rendbeli szerencsés bukással áthaladva, tarlóra jutottunk, hol rögtön ugrott nyul, mellyet a falka, négy napi pihenése folytán tultüzes lévén, néhány percznyi futam után elveszített. Rövid keresés után ismét találtunk egy erős fülest. Megvallom, ha valaha, ugy jelenben óhajtanék ügyesebb tollra szert tenni, hogy e vadászat folyamát correct hűséggel adhatnám másolatban. Látni kellett azt s résztvenni a futamban, „dupplicátumát" papirra tenni lehetetlenség. Képzeljük tehát, hogy a nyul felugrik, néhány percznyi térelőnyt nyer, csakhamar a falka a „scent"-re érkezik s teli hanggal követi őt, utána hét gentleman, huntsman és whipp. A 17 darabból álló falka együtt halad, mintegy lepedő alatt. Az első negyedórában rendes távolságban van a falka a lovasok előtt, de még nem éri végét a második negyed s máris egy angol mértföldnyi térkülönbség létezik egyik és másika között, a süppedősig mély talaj nehezítvén a lovak haladását. Még néhány perez és a falka eltűnik a láthatárról, egy ut-, illetőleg futam-közbe eső tölgyesen át biztosan követve a nyulat. Az ostorász már távolozva van, a falkár lova is csüggedni kezd. A count Master veszi át tehát ennek szerepét s a magaslatnak tartva, sebesen halad át a tölgyesen, követve a társaság által. Az erdő túlsó szélére érve, a vadászmezőny néhány másodperezre megállapodik, vizsgálván a falka hollétét. Végre az alanti völgy messze távolában vehetők észre a tarka-barka állatok, mint hatolnak keresztül egy tebéncsordán, ezen csel által képzelvén menekülni a nyul ; néhány pillanatra elveszítik a „ scent "-et, mi időt enged a társaságnak közelükbe juthatni, újra felveszik azt, hattyúdalát csaholván a már végerejét összeszedő fülesnek. A véletlen ugy akarja, hogy a végső pillanatokban friss nyul ugrik, a falka elite-jét ez nem zavarja, s huntsman és whipp segedelme nélkül , a régi nyomán hiba nélkül haladva, fényes diadallal -küzdi ki a halalik „non plus ultrá"-ját. Futam tartama : 56 perez. SZTÁRAY BÉLA. A rögtön beállt kemény hideg és fagyos talaj pihenésre készti lovas-vadászainkat s a kennelbe űzi kopófalkáinkat és agarainkat, honnan az idén már alig jutnak ki a sikra. A berzenczei falkának még december elejéig kedvezett az idő, s összesen 14 szarvas-hajtást csinált, mcllyből 12 hallalival végződött, kettőnél ellenben a „Stag" megszökött. E helyett egyik nap a falkának kettős hallalija volt; az első szarvas igen pompás „runt" adott, s 1 óra 36 per.zig tartó futam után fogatott el; ez egy „befogott" volt. A másik egy „szabad" volt s a mar hazatérő tábor előtt kelt fel társaitól kiválva, s mintegy provokálni látszott a falkát, melly azonnal fel is vette, s rövid heves futam után az erdőben ezt is lefogta Szóval a berzenczei falka képességének legszebb próbáit adta az idei vadászatakon, s csak örülhetnénk, ha az — a főváros környékén folytathatná majd működését, mivégből a Count-Master — a hogy tudjuk, hajlandó volna azt átengedni, ha találkoznék v alaki, ki nekik alkalmas „kennelt" ésvadászterrenumot adhatna, s aztán a tavasszal ismét megelevenülne Rákos mezeje, mint ezelőtt évekkel —• midőn a fóthi kopók olly

4 vigan hajtottak Dunakeszitől Czinkotáig. — Olly régóta sohajtozunk egy lehotöleges királyi „szarvas falka" után Gödöllőn, melly még is távol esne — hogy kár volna e kínálkozó alkalmat elszalasztani. Ajánljuk az illetők figyelmébe. A bács bodrog megyei vegyes agárverseny baleset nélkül ugyan, de a kellemetlen idő és talaj miatt még sem folyt le olly élvezetesen, mint a kan- és szukaverseny. E verseny Tompa-pusztán leendő megtartására jó eleve ez évi november hó 13-dika határ időül, gyülhelyül pedig Szabadka lőn kitűzve. A verseny helyének eme nem legsikerültebb választása nem éppen hibából, hanem azért történt, mivel az egyletnek több belügyeit illető tárgyak lévén gyülésileg elintézendők, alelnökünk, ugy a már régebben leköszönt elnök, mint időközben nemes tisztéről lemondott állandó biró, üresedett helyeik betöltése, valamint az egylet újjáalakítása tárgyában a versenynapot megelőző d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlést hivott össze. A politika most háttérbe szovitván a sportot, minthogy a megyei bizottmányi gyűlés az egyletével ugyanegy napra esett, részvényesek nem nagy számmal jelentek meg. Elnökül, alelnök Jankovits Aurél, állaudó biróul Vojnits Simon, mindketten lasztottam a vadászatban semmit; mert ez szerencsére épp akkor félbe szakadt, miután vendégek várattak : a walesi herczegnő öt gyermekével. A napirend azonban ez esemény folytán sem változott meg lényegében, kivéve, hogy a társaság a szeretetreméltó herczegnő jelenlétén kivül még gyermekeiben, egy egész fészekalj kis angyalkákban gyönyörködött. Egy további nyereség volt a társaságra nézve, hogy az én gyarló zongorajátékom félbeszakadt, s a helyett a herczegnő játszott négykézre Knollys kisasszonynyal, udvarhölgyével, vagy pedig az edinburghi berezeg hegedű kísérete mellett ; a herczegnő ezenkivül szépen és igen serényen rajzolt is. Illy körülmények között Abergeldie Castle lassan-lassan egész paradicsommá alakult részemre. Meg kell emlitenem egy jellemző vonást a herczeg magaviseletében. Ugyanis hosszabb együttlét alkalmával legtöbbnyire a társaság minden tagja az „au debut" elfoglalt helyre ül. De ily prózai szokás nem volt ínyére a herczegnek. Kívánsága szerint folytonosan változtattuk helyünket ; például a ki ma szerencsés volt a herczegnő mellett helyet foglalhatni, már másnap ismét másnak kellett átengednie azt. A szeretetreméltó háziúr sokban illy excentrikusnak mutatkozott. „curée"-k és „fáklyatánezok" is jelentékenyen nyertek érdekben mióta a herczegnő is megjelent ez alkalmaknál a ház pitvarában. A szép gyermekek is, felváltva, majd apró ponyjaikon lovagolva, majd a kertben játszadozva vagy körülhordatva festői skót jelmezeikben, csak növelték az általános jó kedvet és megeleveniték a házat. (Folytatása következik.) egy skót „vadász-mondás"-t mormogva, homlokunkat azzal telidestele mázolta. Ezután kezdetét vette a „f á,k 1 y a t á n с z," duda kisérete mellett. A vadászok ugyanis 4 „vis a vis"-t képezvén, elég délezeg és izomerejükről tanúskodó szökésekkel lejtettek el egy, a franczia „quadrillhez" valamennyire hasonló skót tánezot ; vége felé a zene üteme és a mozdulatok egyre gyorsultak, körülbelül csárdásunkhoz hasonlólag, a tánezosok folyvást kezükben tartván а fáklyákat, a mi az egésznek sajátságos vad színezetet kölcsönzött. Az izmos, marezona vadászalakok, a jelmez, minden eredeti volt. Nem kell e mellett feledni, hogy a tánezosok ugyanazon vadászok, kik már egész nap a hegyeken mászkáltak I volt. Innen ered az az erős lábikra. Ezzel vége volt az első táneznak, de nem az egész mulatságnak. Kis idő múlva gúlába állították a fáklyákat, a lángokat felfelé, s miután a tánezosok száma több tánezos- és tánczosnövel gyarapodott, az előbbihez hasonló tánez vette kezdetét. A herczeg és testvére, úgyszintén több ur kíséretükből, de még Brasseur ur, a franczia is, résztvett ebben. Az én választott és hivatalos szerepem a nézésre szorítkozott. A tánezosnők a vadászok uejeiés kastélybeli fehérnépből kerültek ki ; kár, hogy a skót nők nem hordanak nemzeti jelmezt. A táncz, melyet a közreműködők nagy buzgalommal jártak el, sokban hasonlít a mi csárdásunkhoz. A zene az embernek a lábába száll, annyira, hogy magam is majd bele nem kaptam, legalább lábaim komolyan fészkelődni kezdtek. A tánez végeztével a tánezosok komoly, ünnepélyes meghajtással bucsut vévén tánczosnőiktől, kezdetét vette az utolsó tour : a „couvre feu." A jóformán leégett fáklyákat a mindenünnen rohamban közeledő vadászoknak ugrásközben lábukkal a levegőbe kellett felrúgni és eloltani. Hogy e műtét közben összeütődés, zavar és nevetés nem hiányzott, magától értetődik. Még meg kell emlitenem azon sajátságos kurjantást, melyet a skótok tánczközbem hallatnak s mi annyira hasonlit a magyar parasztlegényeknél is szokásos „Jhih !"féle rikkantáshoz. Ezenkivül karjaikat is ugy emelgetik, és ujjaikkal közbe-közbe nagyokat csettintenek ; mely tagmozdulatok némileg megkönnyítik a lábbali ,,czifrálgatás"-t és az ,,entrecats"-kat. E látvány a milyen meglepő volt, épp ugy gyönyörködtetett ; s a mint egyszerre elsötétedett a színtér s csak a hold méla fénye világított, ugy rémlett előttem, mintha az egészet csak álmodtam volna. A táncz végeztével felmentünk a terembe, én a és a herczeg ismét „duo"-t játszottunk, a többi urak pedig ,,robber"-rel mulattak. Végre s pedig korábban, mint előttevaló nap, nyugalomra tértünk. Én azonnal lefeküdtem és a nélkül, hogy a vadászat, fáklyatáncz vagy boszorkányok zavarták volna álmomat, ugy aludtam, mint a bunda, másnap reggelig, midőn a szokásos duda reggeli hangversenye vert föl. Nem sokára beköszöntött a szolga meleg vizzel s a jelentéssel, bogy a reggeli 8 órakor hordatik fel. Midőn a tükörre pillanték, halálra megijedtem ; ugyanis homlokom még a tegnapi vévkeresztelöről tele volt mázolva vérrel ! A tisztára mosás ugyan nem került nagy fáradságomba, de az ijedtség megvolt. Ez nap más területen folyt ugyan a hajtás, de a vadászat tökéletesen hasonlított a megelőző napihoz. A herczeg ismét két szarvast lőtt ; én azonban egyhez se jutottam, s ráadásul а szokatlan vastag szöges topánokban bokám is feltörödött, ugy hogy pár napig otthon kellett maradnom. De kényszerült otthonmaradásom által nem mu-