Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-12-10 / 45. szám

294 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 30. 1871. Ménes-újdonságok. Ellések Gr. Pejacsevich Péter ö méltósága r umai ménesében az alábbi kanczák következő telivér csikókat ellettek 1871-ben : Hebe к. — Doboz-tóX egy vil. pej méncsikót, hókával, hátsó balcsiidje kese, neve : Tromler. Merikl k. — Tigris től, aranysárga méncsikót, jel nélkül, neve : Dalbi. Romána k. — Ruma-tói vil. pej méncsikót, csillaggal, neve : Reponder. Sapho k. — Tigris-töl, sárga méncsikót, bal csüdje kese, neve : Lakonocs. Syrmia k. — Doboz-tói, sötp. kanczacsikót, csillaggal, hátsó balcsüdje kese, neve : Tamborina. Saeharisa k. — Merlin-től, vil. p. kancza cs. hátsó balj atáján kese, neve : Gamstress. (?) Amalie к. — Richmond tói, fekete к. cs., jegy nélkül, neve : Gipsy. Malvin k. — Osmond tói, sírga k. cs., jegy nélkül, neve : Devajka. Mary к. — Merlin-tői — csikaja kimúlt. Meddők maradtak: Rohrjungfer , Whitenose, Blink Bonny, Miss Fanny. Ruma, 1871. oct. 1. Binder József, ménesmester. Nijpít-tép. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Nádasd-Ladányon (gr. Nádasdy ménesében, utolsó posta : V.-Palota, 1 mfd a sz.-fehérvári vasúti állomástól) fedez február l-jétől 10 darab vidéki kanezát : Count Zdenko, Лр. Buccaneer, any. Caster к. 100 frt о. é. és 5 forint istállópénzért. — Zab, széna piaczi áron, jó istállóról, szalmáról gondoskodva van. Eladók. 1. Reporter 3é., a. Cotswold a. Announcement. 2. Leila 2é., a. Ostreger a. Announcement. 3. Lady Mordaunt 7é., a. Dan. O'Rourke (félv.). 4. In and In 3é., a. Pictor (félv.) 5. Ultimus 4é., a. Remus a. Amazon. 6. Wheatear 2é., a. Carnival a. Cornflower. 7. Walloby Jack 7é., a. Pictor (félv.) jó vadászló. Többet levélben vagy szóval : Hesp Bobérttői Csíkváron, u. p. Székesfehérvár. Értesítés. A tallósi ménes részenkénti feloszlat isa miatt folyó évi ősszel, az idei csikók elválasztása után, következő telivérü kanczák eladatni fognak : Lady Bertha fedezve Carnival m. Elgiva „ Carnival „ Maypole „ Carnival „ Voltella „ Carnival „ Spanish Fly „ Carnival „ Cuckoo „ Carnival „ Peggy Wbitethroat „ Carnival „ Az eladási feltételek annak ideiben Cavaliero Ferencz urnái Bécsben, Petersplatz 2. sz. a. megtudhatók. Megbizásból M a w, tallósi ménesmester. Eladó ( Pesten) az ismeretes steeplechasser DRRILLINDREINDRRIN 9 éves h., tökéletesen ép és egészséges, jól lovagolt hölgyparipa és nagy terhet biró vadászló. Ara 800 frt o. é. Értekezhetni William Richards lóidomitónál (lakik b. Wesselényi Béla urnái) Zsibó u. p. Zilah. Eladó fenyó'-csemeték. Somogymegyében, Komár város, vaspálya állomáshoz egy órajárás távolságra, gr. Zichy N. János vrászlói uradalmában 200,000 darab két éves fenyőfa, 3 frton ezere. eladandó. Kelt Vrászlón, 1871. oct. 26. Kapitlanszky János, körvadász. Kazsui „memorable good run." Nov. 14-kén. E lap hasábjain lön akéthelyi falka s nemes tulajdonosának kitűnő vadász-istállója bemutatva. E lapban olvastam én szomorodott szívvel 81 nag v-m i h á 1 y i nyúlnak gyászos kimultát, mint a falkavadászat áldozatát. E lap tőn említést egy lepsényi gyönyörű „fox ruu"-röl. E lap hozta a berzenczei szelid szarvasok utáni falkavadászat humoreszk-ét. S végre ucm e lap, de a „Sportblatt"-ban volt közölve a gánserndoríi 12-dik vadászat három futammal, halali nélkül. Mit vétett tehát Kazsu ? s ne felejtkezzünk meg róla egészen azért, mert a tót alföld = Felső-Magyarország, némellyek szerint kietlen vidékén fekszik. Régi közpéldabeszéd, bogy : „kinek a pap, kinek a papné", s igy akadnak Kazsunak is néhány apostolai, és bár alólirt nem Dávid, ki zsoltárt volna képes Kazsu műveleteiről írni , ámde fölemlíthet egy „good run"-t, melly vadászemlényeink naplójában élénk sziuncl lesz jelölve, s mellyröl olly könnyen megfeledkezni alig fogunk. Vala pedig ez november 14-kén^ 1871-dik év 47-dik hetében. Mielőtt ezen páratlan vadászat folyamát leírnám, vessünk egy rövid pillantást az azt megelőző borzasztó időre. Három huszonnégy órája ömlik az egek árja a föld szinére, az északról süvöltő szél és zivatar erős rohama által csapdosva. A reménytelenség tetőpolczára jutott a Kazsun tanyázó néhány tagu vadásztársulat, attól tartván, hogy egy kíméletlen fagy estétől reggelig véget vet az idénynek. Légy bizonyságunk, te barometrum, mellyre olly sokszor pillantáuk. Szellemi foglyai lévén szenvedélyünknek, a szórakozás minden neméhez nyultunk; csak bogy e reánk nézve véghetetlenség óráit megöljük. Mulatságunkat a pedigree-k tudományánál kezdtük, s ez meglehetősen sikerült. Hozzáfogtunk a kártyához is s lőn mondva hat tarokk, egy honeur és két rosz királylyal „solo", ez aztán már kevésbé sikerült. Oh Wagner Richard, miért nem voltál körünkben, hogy meggyőződjél, miszerint „Lohengrin"-ed és „Fliegende Holländer"-ed zongorán előadva, milly lelki táp s élvezet gyanánt szolgált nekünk, és dissonante accorde-jaid milly bűvösen hatottak levert kedélyünkre. S ti képzőművészet barátai, örültetek volna a bírálat fölött, mellyet kan nem sokára a hajtók is fel-fel kezdtek tünedezni a bérezoken ; fáradságunk és türelmünk ezúttal kárba veszett. Világos volt, hogy a szarvasok ily időben nem fognak a magasba vonulni, nem volt tehát más hátra, mint a vadászatot délután a völgyben folytatni.. Az át- meg átázott vadászesoport valóban szomorú látványt nyújtott, még a lompos skót agarak is nyöszörögve összekuporodtak. Ez ebfaj, melyet olvasóim a Landseer-féle állatképek után ismerendnek, az agár és juhászeb keresziezéséböl eredt, színe szürkés sárga, és arra szolgál, hogy a megsebzett vadat csaholva hajtsa. Igazán szánalmas állapotban voltunk mindnyájan; mindenki más-más arezot vágott, a szerint, a mint a szél többé kevésbé hevesen hordta szembe a fagyott havat. Ehhez járultak még a reeriminatiók, t. i. a vadászok mindegyike már előre tudta és megjövendölte a dolog kimenetelét stb., a mint hogy ez minden ilyes alkalommal s ugy hiszem mindenütt elő szokott fordulni. Egyszerre a parlamientirozó társaságot egy hosszan nyújtott „ Stag's !" kiáltás all armirozá fel. Mindenki lekuporodott, a hol épen állt, az ebeket pedig visszatartották. A herczeg fegyverét vévén , óvatosan előrenyomult egyik sziklától a másikhoz, majd ezélzott és lőtt, de nem birtam kivenni, mire. A mint a lövés elhangzott, mindnyájan ismét talpon álltunk, s én még mintegy 7 —10 darab vadat láttam tovarobogui. A herczeg egy szarvasbikát lőtt meg, és most árkon-bokrou keresztül törtetett a hajmeresztő lejtőn lefelé, én, természetesen, most már nyomában. Az ebek egyike felvette a nyomot és utána iramodott a vadnak, néha-néha egyet kaffantva. A mint odáig leértünk, hol lovainkat hagytuk, ezekre felpattanva, a legrövidebb uton levágtattunk a lejtőn, melylyen előbb oly óvatosan jöttünk fel, és be a sürübe, a honnan már ebünk „megállott!" csaholása hallatszott. Ekkor egy lövés dördült el, s pár pillanat múlva ott álltunk a derék szarvas körül, melynek az edinburghi herczeg épp akkor adta meg a kegyelemdöfést; ez utóbbi gyorsabban ért le gyalog a veszélyes lejtön, mint mi lóháton, és nem akarta az ismét csülökre kapó szarvast tovább ereszteni. Nem sokára az egész társaság a szarvas köré gy

iilt, s miután ezt mindnyájan eléggé s minden oldalról megvizsgálták s az esemény lefolytát — szokásos aprólékossággal — megbeszélték, a szarvas szabályosan feltöretett. A szokásos rész kijutott belőle az- ebnek, mely portiójának egyik felét azonnal jó étvágygyal elkölté, a másikat pedig gondosan egy bokor töve mellé elásta, valószínűleg reggebnek tartván fenn holnapra vagy más alkalomra. Feltűnő volt a szarvas kövérsége ; ugyanis nemcsak a húsos marj-pecsenye, hanem a belső részek is ujjnyi vastag faggyúval voltak fedve. Ezt és a májat, mint különös csemegét, a vadászok maguk részére foglalták le, és a kiürített hólyagba takarva, a kizsigerelt vadba helyezték el. Ez esemény folytán jóval emelkedettebb hangulatban vonultunk lefelé. Az erdős völgyben még több izben megkiséreltetett a hajtás ; a völgy fenekén 20 — 30-ával legelésztek a szarvasok, néhány lövés is esett, de minden eredmény nélkül. Az e fajta vadászatnál lehetetlen az embernek állását szakadatlanul megtartani ; a herczeg sok ide-oda szaladás után még egy szar vasbikát lött. Már beesteledett az idő, midőn az utolsó hajtás megkezdetett ; ez egy magaslaton folyt, a hol iemét védtelenül voltunk kitéve a hó, eső és szél hevének. Egy nagyszámú falka csörtetett fel a hegynek, de fájdalom, lötávolon kivül ; elől a tehenek és borjuk, hátul pedig, mintegy hátvédet képezve, a szarvasbikák iramodtak. A herczeg kétszer lött reájuk, de hibázott, s ezzel a vadászat véget ért. Per pedes apostolorum mentünk a kocsik elé ; útközben meggyőződtem, hogy a mit a skót „járás" nak nevez, máshol „futásnak" is bátran beillenék; a skót e tempót mindenféle talajon megtartja, sik földön plane „hétmértföldes léptek"-ké növi ki magát. Vájjon nem-e ennek köszönik szép lábikráikat ? Meglehetősen előrehaladt az idő, midőn Abergeldie Castle-ba visszaérkeztünk s éppen csak annyi időnk maradt, begy az esti toilette-t elvégezhessük. Egészben négy szarvas lövetett, és véletlenül egy borjú is ejtetett el. Aláthatlan szellem toilettembez szükséges minden tárgyakat az ágyra és székekre szépen odakészített, ugy hogy csak utána kellett nyúlni ; a már kimosott uti-fehérnemü is legszebben rendezve ott díszelgett a szekrényben. Az asztali társaság ugyanaz volt, mint előttevaló és minden következő napon. Az ebéd-vaesora vége felé ismét hangzottak a földszinti étterem bejárata előtt a dudának most már sokkal kellemesebb hangjai, és pedig hang- és taktusban oly összevágólag, mintha csak egy embertől erednének, pedig ketten működtek közre. Egyszerre fáklyafény világított az ablakredőnyökön át; a „cureé"-höz készültek, melyre a jel is csakhamar elhangzott. Mindegyikünk föveg után nyúlt és ugy, a mint voltunk, kimentünk. Az elejtett négy szarvas ott volt á gyepen, s körülöttük félkörbon ott álltak a vadászok, fenyőforgácsból összekötött égő fáklyákkal kezeikben. Mindenekelőtt a két ujonezon, t. i. rajtam és Brasseur uron a keresztelés volt végrehajtandó, mely czerimóniát a herczeg vadásza végezte. Ez ugyanis kezét az egyik szarvas vérébe mártotta, és