Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-10 / 4. szám

27 megkísértetett, rosszul tejelő kanczák csikóit, ritkított tehén-tejjel itatni, a csikónak azonban ritkán tetszik az idegen tej. s többnyire sok bajt és fáradságot kiván, ha hosszabb idő alatt rá is szoktathatni. Ellenben a legtöbb csikó szivesen elfogadja a főzött árpa-darát, egy kis friss tehéntejjel feleresztve és langymelegen. Az illyen árpadara-levesnek valószínűleg sok hasonlatossággal kell birnia a kanczatejjel, mind izére, mind következményeire nézve, miután a csikók nem csak hogy legfiatalabb korukban is szivesen veszik (mint azt már 14 naposaknál is láttam), hanem liogy roszultej elő kanczák csikói e daraleves mellett ép olly jól gyarapodnak, mint a legjobban szoptató kanczák csikói. E daraleves használása különben a körülmények szerint jóltejelő kanczáknál is igen előnyős. E melléktáp által 1-őr is a csikókat előbb rászoktathatni, hogy munkaidőben az anyatejet ne kívánják; 2. az e melléktáphoz szoktatott csikókat előbb el lehet választani, mint különben kár nélkül lehetne ; mind a két mód különösen 'sokat érő kisebb birtokosoknak, kivált tavaszszal, hol a megszaporodott munkánál az anyakanczákat sem igen nélkülözhetnék. Csak hogy különös figyelmet és gondoskodást kell az illy elválasztáskor a csikóra fordítni, különben megsínyli. Az anyatej hiánya, s ezzel kapcsolatban az elválasztás okozta búslakodás könnyen lecsigázza a csikót, s a tápot sem fogadja. Illy énkor azután általános rosszulléte mindjárt feltűnő a gondos gazda előtt. Szőrük fénytelen és borzas, szemlátomást fogynak, s néha hetek sőt hónapok múlnak el, mig annyira magukhoz jönnek, mint elválasztásuk előtt voltak. Ez által növésük és egész kifejlődésükben akadályozvák, mit kikerülni a legnagyobb feladat. Hogy a csikók az elválasztást ne érezzék meg annyira, legtanácsosb őket ameddig csak lehet anyjuknál hagyni, s ez alatt rászoktatni, hogy mentől több más táplálékot is elfogadjanak, néha anyjoktól is elkülönittessenek egy pár órára, sőt gyakran egy fél napra is. — Mindamellett is igen fontos, hogy az egyszerre elmaradó anyatej helyett valami pótlékot nyújthassunk nekik, ha rászoktattuk őket az árpalevesre, igy már könnyebben megy a dolog; csak ebből kell neki kissé nagyobb adagot nyújtani, s az elválasztásnak semmi hátránya se lesz. Ha azonban a körülménvek nem engednék, vagy költséges volna az illy leves készíttetése, így a majd minden gazdaságban könnyen nélkülözhető iró és savanyutej is meglehetős pótanyag az anyatej helyett. Eleinte ugyan nem igen fog izleni a csikónak az illy tej, ha azonban elválasztatásuk után csak ezt, de vizet nem adunk nekik, úgy a szomj csakhamar rászoktatja őket, s pár nap múlva már 2—3 pint irót vagy savanyútejet fogyasztanak naponként. E tejes póttáp által testileg nem érzik meg az elválasztást, sőt csakhamar gyarapodnak a csikók, mit fényes szőrük s gömbölyödő tagjaik legjobban bizonyitandnak. É táplálékot hosszabb ideig hasznos nekik nyújtani, mentől tovább annál jobb, s véleményem szerint kis gazdaságokban a tej maradék leggazdaságosabb elhasználása. Magától értetődik, hogy e mellett a csikónak annyi zabot kell adni, mennyit csak jóizüen kivánni látszik és egy kevés jó szénát is, hogy mindig jól táplálva s fényes szőrű legyen, ellenben nem szabad annyira tömni szénával, árpa-szalmával, hogy a hasa mint a dob kifelé álljon. (Vége következik.) Az álladalmi lótenyész-intézetek költségvetése 1871-re a képviselőház előtt. Wahrmann Mór olvassa a pénzügyi bizottságnak lapunkban már ismertetett jelentését, inelly jövőre e czimnél nagyobb részletezést kiván. Tisza Kálmán helyesli a bizottmány kívánságát, s szeretné, ha a miniszter ezt már a jelen költségvetésnél is tenné. — Kérdi továbbá : szándékozik-e a miniszter a ménesek és méntelepek kezelését más személyzetre — az az : :iem a közös hadügyminiszter alatt álló katonaságra bizni ? Kivánná, hogy már egyszer közvetlenül a magyar kormány felügyelete alá helyeztetnének. — Egy másik kérdés, mellyet a kormányhoz intéz abból áll : hogy a tenyészanyagok végett О Felsége többi országai és tartományával folytatott alkudozások minő stadiumban vannak ? Szükséges volna azok feletti minden alkudozást már egyszer bevégezni ; s kijelenteni, hogy a mi már birtokunkban van, azt meg is tartjuk s többé semi szin alatt, semmiféle alkudozás alapján bármit is kiadni nem fogunk (Helyeslés a baloldalon). Szlávy J. keresk. miniszter felel: Ugy hiszi alig van valaki, ki kétkednék a felett, hogy nemcsak a ménesgazdasági, hanem a méntelepek kezelése is czélszerubben alig gyakorolható, mint katonaeag által. Tudva van hogy 2, 3, 4, állomásra egy altiszt vezetése alatt 2 — 3 közlegény van rendelve, Mi történhet, ha ezen állomások egyes lovászokra bízatnának, kik nem állanak katonai fegyelem alatt. Ez iránt különben alig támadhat valakiben kétség. A kérdés nem is ez, hanem az : vájjon sorhadbeli katonaság vagy honvédek által kezeltessék-e ? Méltóztassanak megnézni a honvédelmi törvényt, mely a honvédek alkalmazásainak ellene áll az által, hogy honvédséget hosszabb szolgálatra kötelezni nem lehet. Idővel talán lehetségessé fog válni az, hogy a honvédségre bizassék, de akkor változtatni kell a honvédelmi törvényen. A ménitézetekhez és telepekhez csak olly tisztek soroltatnak, kik a kereskedelmi ipar- és földmivelési miniszter által hozatnak javaslatba a hadügyminisztériumnál, és ellenkezőleg ha egyikével vagy másikával nincs megelégedve a miniszter, kívánságára az onnan eltétetik. A mi a részleteket illeti, miután a 70-ki budget 70-ben tárgy altatott, és részletes jelentés kíséretében adatott be, alig par hóval később uj jelentést beadni talán nem annyira szükséges. Végre Tisza második kérdésére felel. A tárgyalások a lajthántuli kormánynyal azon stádiumon, mely a mult évi költségvetés előterjesztésiben jelezve van, tul nem haladtak. Mi is ugyanazon álláspontot foglaljuk el, melyet Tisza Kálmán barátja elfoglal, és nem hiszi, hogy nekünk okunk lenne a dolgot tovább feszegetni. Tisza László osztja a miniszter azon nézetét, hogy a ménesek kezelésével foglalkozó tisztek valósággal nemcsak a kormány iránt engedelmesek, nemcsak az ügy iránt buzgók, de az egyes polgárok irányában szivesen és előzékenyen járnak el ; de fegyelmi szempontból a közös hadügyminiszter alatt állanak, a mi illy tökéletesen tiszta hazai ügynél, helyesnek nem tekinthető. Nem látja át, miért ne lehetne verbung utján honvédeket 4 — 5 évre felvi nni ; ezek is katonai fegyelem alatt allnának, s tisztjeikkel együtt csupán a honvédelmi minisztertől fiignének. Ezután megszavaztatott : a lótenyész intézeti közp. katonai felügyelőség és szakszámvevőségre 22630 ft, ménes birtok gazdaságokra 67657 frt, ménesekre 7192 75 ft, méntelepekre 841942 ft, lóversenyekre 28,000 forint, lótenyésztési jutalmakra 7152 ft, tenyész-i.nyag vásárlásra 14460 ft; összesen 2310029 ft. L ó n y a i Gábor jónak látná, hogy a tenyészanyag vásárlásnál a földmivelésre szükséges lovakra is legyen tekintet. „Sok mindenfélét beszélnek őseinkről, s a ki azt állítja róluk, hogy a politikában Machivellnek nem legkitűnőbb tanítványai voltak, hogy épitészetre, művészetre keveset adtak s tudományokkal igen keveset foglalkoztak ; az talán be is bizonyíthatja állításait ; de ki azt ak uja elődeinkre fogni : hogy nem vadásztak, hogy a lótenyésztéssel nem foglalkoztak, sólymaik- és agaraikban élvezetet nem kerestek, hogy egyszóval sportsmanek nem voltak : kis gondolkodás után maga is be fogja vallani, miként ha nyelvünkben hiányzik is a „sport" szó, legalább a dolog maga e hazában soha sem volt ismeretlen ; s ha elődeink körünkbe visszatérhetnének, utódaik magaviseletében, foglalkozásában talán semmi olly ismeretest nem találnának, mint mikor őket csaholó kopóik vagy széllelversenyző agaraik után árkonbokron keresztül nyargalni látnák. Ah igen, a XIX. század vezéreszméink szerzője teljesen érzé a férfias időtöltések becsét és befolyását is. Emléke éljen közöttünk ! S—

s. Anorvegiai iramszarvas-vadászok élete és szokásaik. (Folytatás és vége.) Miután igy a lökunyhókra egy pillanatot vetettünk, még egy pár szóval meg kell emlékeznünk azok környezete- és hozzávalóiról. A mint gondolni lehet, itt a főfigyelem az egyszerűség- és czélszerüségre fordítandó. 'Természetesen nagy fontosságú, hogy a vadász ruházata feltűnő ne legyen ; ebből folyólag olly színeket választ, mellyek az őt környező talaj sziliéhez legközelebb állnak. Világosszürke barnával keverve legalkalmasabb, különösen pedig a fehér ujjas és a világossárga nadrág (a valdersi parasztság jellemző viselete), ha eléggé avultak, kopottak és szennyesek, e czélra minden más ruházatnál czélszerübbek. Az öltözet, inellyet a vadász testén hord, rendesen egész ruhatárát képezi, csak ritka esetben van még egy pár gyapot-harisnya készletben ; ha megázik, a mi majd minden nap megtörténik rajta, ugy vagy pőrére levetkezödik, vagy ruházatát testén szárítja meg. De bár nem fordit gondot ruházatára, ne gondolja senki, hogy a belső szükségletekről megfeledkezik : tarisznyája jól meg van töltve „fladbröd"-del és vajjal, egy kevés szárított hússal, sajttal és sok kávéval ; mert a kávét a norvégiai nem nélkülözheti ; és egész komolyan kérdem : valljon az egész skandinaviai félszigeten, Hammerfesttől Cbristiansundig van-e száz személy, a. ki egy napig is nélkülözhetné „kop" (pintes bögre) kávéját. A szokásos lőfegyverek többnyire nehéz kaliberűek, és kevés kivétellel a régi divatú gömb golyók vannak használatban ; ezek biztosan hordanak, mintegy 400 lábnyira, melly lötávolt rendesen kielégitönek találják. Az iramszarvasvadászok legtöbbnyire kettesével vadásznak, nemcsak a társaság kedveért, hanem a kölcsönös segélyezés szempontjából is ; mert — kivált ősztájban — nem tanácsos egyedül indulni a a hegyekbe. Egy kificzamodott tag, egy esés vagy bármelyike azon bajoknak, melyeknek a vadász különösen a magas fjeldeken ki van téve, veszélyesek lehetnek, ha nincs társ a közelben, a ki segélyt nyújtson. Ezen előleges megjegyzések után kérem olvasóimat, szíveskedjenek két, régi iskolabeli vadászt, az évenkint a fjeldekbe tett vadászkirándulásaikra követni. Tegyük föl hogy a vadászatot megelőző napon érték el az ódon lőkalibát, akkor ugy a mint épen lehet, kényelmesen berendezik magukat. A belsőre irányzott indézkedések megtétele után az első, a mi után látniok kell : száraz gyalogfenyő-galy és haraszt, mely részint fekhelyül, részint tüzelőszerül szolgál. A tűzhelyen nemsokára vig tüz pattog ; előveszik a kávés fazekat és az egyszerű lakoma elköltése után haladéktalanul ágyaikra dőlnek le, a hol is az álom ritkán késik megjelenni, hogy a vadász érzékeit édes önfeledésbe ringassa, vagy a hol*