Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-20 / 43. szám

N OVEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 259 Ha a fogságban levő, a pénzbüntetésnek a szenvedett fogság által még le nem rótt részét lefizeti : azonnal szabadon bacsátandó. Irányi Dániel : Az első aliéna után, több biztosság végett ki kellene tenni, hogy a gyám csakugyan nom felelős a maga személyében, rnert azon nézet, mintha a „vétkes" szó eloszlathatná az aggodalmat, véleménye szerint nem elég alapos. Őt vétkesnek találhatja a biró azért, hogy nem ügyelt a maga gyermekeire vagy gyámoltjára ; ennélfogva több világosság okáért szeretné, hogy lia ez határozottan kimondatnék. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. Következik : VI. FEJEZET. „Az eljárásról." A következő (43-ik) §. ekként hangzik : Az előbbi fejezetben meghatározott büntetéseknek kisz ibása végett az illetékes biróság nemcsak a vadászattulajdonos vagy haszonbérbe adó avagy haszonbérbe vevő panaszára, hanem a közrend fentartására felállított hatósági vagy községi közegeknek feljelentésére hivatalból is tartozik eljárni. Irányi Dániel : E §.-t ekként szeretné módositani : „Az előbbi fejezetben meghatározott büntetéseknek kiszabása végett az illetékes biróság nemcsak a vadásztulajdonos vagy haszonbérbe adó, vagy haszonbérbe vevő panaszára, hanem 34., 35., 3G. §§• eseteiben a közrend fentartására felállított hatósagi vagy községi közegeknek feljelentésére hivatalból is eljár. A központi bizottság előadója e módositványt a központi szöveggel megegyezőnek találja. 44. §. A vadászati terüiet felvigyázatával megbizott személyeknek hit alatt teendő vallomása teljes bizonyító erővel bir, mig annak ellenkezője a törvénykezési rendtartásban megállapított bizonyítékokkal kellőleg be no n bizonyittatik. Halmossy Endre. Indítványozza, hogy о szakaszból e szavak : „a törvénykezési rend tartásban megállapított bizonyítékokkal kellőleg" kihagyassanak, miután az eljárás itt nem a polgári rendtartás szabályai szerint történik. E módositás mellett I r á n y i Dániel irályi módositványt nyújt be, melly szerint „vadá szati terület felvigyázásával megbizott" helyett tétessék : „A vadászati területre való felvigyázattal megbizott." Mindkét módositás elfogadtatott. A 45., 40., 4"., 48 , 4 '., 50. és 51. §§-ob elfogadtatnak. Az 52. §. ekként szól : A jelen fejezetben foglalt határozatok mellett az eljárást, bírói illetőséget, bizonyítékokat, perorvoslatokat és végrehajtást illetőleg az 1840. IX. t. czikk.s erre vonatkozó későbbi törvények a vadászati kihágásokra nézve is zsinórmértékül szolgálnak. Halmossy Endre: E §. helyébe tehát a következő §-t inditványoza : „Vadászati kihágások elitélése a királyi járásbíróságok hatásköréhez tartozik, a jelen fejezetben foglalt határozatok mellett az eljárást, a bizonyítékokat, perorvaslatokat és végrehajtást illetőleg a kihágásokra vonatkozó törvényes szabályok és gvakorlat a vadászati kihágásokra is zsinórmértékül szolgálnak. (Helyeslés.) Következnék а VII. most Vl-ik FEJEZET. Az eddigi vadászati törvények eltörléséről és ezen törvény életbe léptetéséről. Miután e czim alatt csak két §. foglaltatik, Nehrebeczky Sándor indítványozza, hogy e czim elhagyassék. (Helyeslés.) A ház ezen indítványt elfogadja. Az 53. §. változatlanul megmarad, az 54 §-nál a törvény végrehajtásával megbizott miniszterek közül a pénzügyminiszter kihagyatik és csak a belügy és igazságügyminiszter bízatnak meg a törvény végrehajtásával. * * * Az igy módositott javaslat kinyomatni s a ház legközelebbi üléseiben felolvastatni liatároztatott, midőn aztán a Felsőházhoz terjesztetik át hozzájárulás végett; erről majd jövőre. Erdőt, vadak és vadászatot európai Oroszországban,*) I. Vadászati jog és viszonyuk. A vadászati jog Oroszországban rég idők óta a birtokhoz tartozik, s igy csakis a birtokosnak van joga saját földjein vadászhatni. Azonban az orosz földesúr sohasem volt valami nagy vadász, nem is sokat törődött e jogával, s elnézte, ha jobbágyai vagy akár idegenek is vadásztak birtokán. Ennek következtében a birodalom uagy részében, de különösen a keleti tartományokban a vadászat lassanként egészen szabaddá lett. Ujabb időben e miatt igeu sok viszály és kár történvén, már az elhalt Miklós czár elrendelte, hogy a melly földesúr nem akarja megengedni birtokán a szabad vadászatot, ebbeli elhatározását az illető tartomány hivatalos lapjában kihirdettetnie kell, az az : a kormányzóságnál bejelenteni, hogy birtokait „vadászati tilalom" alá helyezi. Ujabb időben, különösen a jobbágyok felszabadulása óta, a földesurak nagyobb része él is e tilalommal, s jogukat jobban megtudják őrizni, mint máshol ; elég udvariasak azonban, hogy idegeneknek, kik a környéken tartózkodnak vagy átutaznak, egyszeri megkeresésie a vadászatot egész tartózkodási idejükre is megengedjék, s ritkán kívánják az elejtett vad kiszolgáltatását vagy megfizetését. Atalában az orosz aristocratia igen előzékeny és vendégszerető minden külföldi irányában, s iparkodik, miszerint vadászatok vagy más mulatságok rendezése által látogatását lehetőleg kellemessé teliesse. A mi az államcrdöségekbeni vadászatot illeti, ez többnyire az illető erdész-személyzetnek engedtetik át, fizetésük egyrészének fejében vagy haszonbérbe (mint nálunk is), csak azon erdőségek képeznek kivételt, mellyek a czár vagy a császári herczegek személyes használatára tartatnak fenn. Egyébiránt az államerdőségekbeu senkinek sem szabad az illető erdész-igazgatóság engedélyjegye nélkül vadászni, különben nem esak fegyverét veszti el, hanem pénzbeli büntetést is kell fizetnie. Miután az erdészeti igazgátóság főbb tisztviselői — kivált ha született oroszok — nem igen nagy kedvüket lelik a vadászat nemes fáradalmaiban, s jobbára kerülők és parasztoknak engedik át, bizonyos mennyiségű vad beszolgáltatása mellett e mulatságot — képzelhetni : hogy se a vadászat, se a vadállomány nem valami virágzó állapotban lehet. A ragadozó-állatok elejtésére nézve, u. in. : medvék, farkasok, hiúzok, rókák, vidrák, nyestek stb. törvényes határozat van, liogy mindenki lelőheti ott a hol találja ; csakhogy, ha ez idegen birtokon történik, a tulajdonosnak be kell jelenteni. De miután a törvényben nincs megemlítve, hogy kié az elejtett ragadozó, a vadász rendesen elmulasztja a bejelentést, liogy az elejtett vadat háboritlanul megtarthassa, s bőrével fáradságát kárpótolhassa. Ezelőtt a kormány minden elejtett ragadozóéit bizonyos lőpénzt fizetett, ujabb időben azonban megszüntette e dijjazást Azon földekre nézve, mellyek a felszabadult jobbágyoknak örökös használatra átengedtettek, sajátságos viszony keletkezett, éppen mint nálunk. E területeken a volt földesúr s egyszersmind a jelenlegi tulajdonos vagy használó is egyiránt maguknak követelik a vadászati jogot, mert azon törvényben, melly által a jobbágyság európai Oroszországban eltöröltetett, a vadászati jogról nem emlékeztek meg, mig ellenbtn a pár évvel később Lengyelországban történt jobbágy felszabadításkor ez elintéztetett, s *) Kivonatos mutatványok a Jagdzeitungban közölt hosszasb czikksorozatból addig is, mig talán egy Oroszországban tartozkodó hazánkfia szives közleményei utján az orosz czári udvar nagy vadászatairól eredeti közieménveket adhatnánk. Szerk. itt a vadászat, mint a birtokhoz tartozó jog, az uj birtokosokra szállt. Törvényes határozatok a vad óvása és vadászhatására nézve csak а szárnyasvadat illetőleg léteznek, mellyek vadászata martiustól juniusig tilalmazva van. E részben ott is szükséges volna egy vadászrendőri törvény, mert a parasztok borúra derűre mindig vadásznak s mindent lelőnek, a miből csak egy kevés azonnali haszuot húzhatnak, ha mindjárt tudatlanságukban ez által egész ivadékot pusztitnak is el, mi később tízszeres hasznot nyujtna nekik. Atalában az oroszországi vadászatokról és vadmennyiségről az európai vadászok é* természetbarátoknak téves nézeteik vannak, midőn azt hiszik, hogy ott több vad van, mint Európa egyéb országaiban (kivéve természetesen Olaszországot és Frankbont). Pedig dehogy. Igaz, hogy az északi birodalomban több ollyan vadfaj van, mi nálunk vagy Németországban nem található, s talán soha sem is élt nálunk, mint р. o. az iramszarvas, a jávor, a bölény, a medve, farkas, hiúz, a f j ä 1 f r a s s *), a mocsári vidra, a pusztai mormoga vagy bobak, a szürke vagy változó evetke stb., de átalánosságban mégis igen kevés a vad, kivéve a szárnyasvadat; s ez igen természetes is, mert olly országban, liol majd éppen semmi törvény sem létezik a vad óvása és tenyésztésére nézve, sőt a létezők sem tartatnak meg , és hol annyi még a ragadozó szőrmés és szárnyas vad, mellyek nálunk nagy részben, Németországban pedig majdnem teljesen kiirtattak; s végre olly országban, hol a tél átlagosan 5 — 6 hónapig tart : kitűnő vadállományról ugy sem lehet szó. Ezért nem is igen hallani Oroszországban, hogy a mezei gazda panaszkodna, miszerint a vadak földjeinek ártalmasak, bár ezek többnyire erdőségektől övezve fekszenek. Miután eddig csak általánosan szóltunk volna az ottani vadászati viszonyokról, áttérhetünk kissé megismerkedés végett az erdőkre is, hogy azután a vadak és vadászatok bővebb megtekintésére mehessünk. II. Os- és nagy-erdőségek. Olly roppant kiterjedésű főidőn, mint csak európai Oroszország is, az erdők legkülönbözőbb nemei fordulnak elö. Valódi nagyobb terjedelmű őserdőket már most csak a Volga két partjának mentében találhatni, különösen a wiátkei, wologdai, permi, kostrowai, arcbangeli és orenburgi kerületekben, hol az északi fehér fenyő (Pinus Pichta), a szibériai fenyő (Laris Siberiea, Liirchenbaum), és (Pinus Cembra, Zürbelkiefer) pompás állabokat képez. Délfelé a Volgától már ritkábbak az őserdők , s a hol még előfordulnak , ott emberektől nem lakott messze tájakon, mocsáros rétségektől környezve vannak, mint a nowgorodi kormányzóságban, s az év nagy részén át megközelithctlenek. Egy valódi őserdő nagyszerű újdonság benyomásával bir az először szemlélőre; a föld őskorszakába képzeli magát lenni, midőn az ember még nem létezett, mert sem ennek hangját, sem közelségét jelző nyomokat itt nem vehet észre. Mintha magok az állatok se okoznának annyi zajt tevékenységükkel ; mintha a madarak kevesebbet értenének a dauolásboz és vigsághoz, mint az emberek lakta környékeken — olly csendes minden ; csak a harkályok kopogása hallik, e fáradhatlan „erdövédeké", mcllyekböl az oroszországi erdőkben nyolezféle faj létezik, u. m. : a fekete harkály (Picus martius), a zöld harkály (P. viridis), a szürke h. (P. canus), a szarka h. (P. leuconobus), a nagy tarka h. (P. major), a közép tarka h. (P. médius), a kis tarka h. (P. minor) és a három ujju harkály (P. tridactylus), mellyek ez őserdőkben mindig elég dolgot és tápot találnak, miután a szél által döntött fákban megrökönyösödött pusztító rovarok eléggé elszaporodnak az élőfákra is, s a harI kályok csak győzzék vadászni. A talaj köröskörül elég vadonat néz ki ; mindenfelé kidöntött és eltördelt fák törzsei hevernek egymáson ; az előbbieket a vihar döntögette ki nagyobbára gyökerestől, s gyep és föld vastagon maradván rajtok, ez oldalról tekintve, mint valami sánczolások néznek ki ; az utóbbiak többnyire a fenyüszútól *) Ismertetésére — egy korábbi igéretünk szerint — majd reájövünk. 8zerk.