Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871
1871-11-10 / 42. szám
ADASZ- ÉS VE ERSE N Y-LAP. D ECZE MBER 10. 1871. az : a vadászat jó vagy rosz kimenetelére vonatkozó előjelek jóslatainak beteljesülése, a legelfogulatlanabb vadászban is felébreszthetik néha az ily előjelek iránti hitet; szolgáljon pedig ennek illustratiójául következő éleményem. Mint a kapuvári éger-erdőnek törzsvadásza, a rigyetési idényre az idén is compareáltam. A beállott nagy szárazság miatt előre képzelvén, hogy szept. közepe előtt nem igen fognak rigyetni a szarvasok, első lesjáratomat szept. 11-ikére tűztem ki. A mint e nap előestéjén golyós fegyveremet összekészítve tokjába akartam tolni, azon egy nagy pókot pillantok meg, mely azonnal emlékezetembe hivta azon ismeretes franczia mondatot: „Araignée le soir — grand espoir" s egész éjen át alig tudtam aludni, mintegy felizgatva lévén elöérzetétől azon nagy szerencsének, melyet a pók nekem jövendelt. — Nagy reményekkel hajtattam tehát már jóval hajnal hasadta előtt az erdőbe, és pedig azon szándékkal, hogy az egész napot künn fogom tölteni. Elérkezve a vadásztérre, kocsimról alig szállék le, már hallám az úgynevezett „Bassistát" (ekkép szokjuk elnevezni az idény legmélyebb hangú szarvasát). Tehát csak sebes léptekkel közelébe — gondolám magamban ; — ámde ez nem könnyű feladat vala, mert a nagy szárazság következtében — a barkácsolásra különben is nagyon előnytelen égererdőben — a lesjárdákról letérni nem igen lehetett, az én „Bassistám" pedig épen egy igen sürü nádas és lesjárda nélküli erdőrészbenhallatá mély hangjait, de mindamellett megkisértém valahogy közelébe juthatni, s csakugyan sikerült is, mert alig telt bele egy kis félóra, s már mintegy GO lépésnyi lötávolban állottam tőle, de feléje közelebb egy lépést sem mertem a galyak ropogása miatt már tenni. — Láttam miként mozgatá a nádat és a galyakat, meg-meg dobbant szivem valahányszor dörgő hangja a fakadó hajnal csendét megtöré. De hasztalan. A magas gaz és nád miatt még csak agancsait sem tudtam megpillantani. — Illy türelmetlen várakozásban mult el perez a perez után, mig egyszerre csak azt vevém észre, hogy felébredt vala az egész természet s véle az erdő minden kis dalnoka, — szarvasom pedig elnémult , s a mi több, ugy eltűnt előlem, hogy többé a legkisebb neszét sem hallottam. — „No pók," gondolám ekkor magamban — „eddig nem teljesülének hozzád kötött nagy reményeim"; s ámbár némileg leverve tértem vissza az erdő szélén fekvő vadász-tanyához, megvallom még is mindig eszemben volt az a bizonyos franczia mondat, s alig vártam hogy délután ismét folytathassam lesjáratomat ; s csakugyan, egy rövid kis erdei ebéd után, 4 óra tájban már útnak is indultam. Keresztül barkácsolva néhány vágáson, éppen midőn egy uyilatra értem ki, jó távol tőlem egy szinte meglehetős de nem különös mély hangú szarvas volt hallható. — Sebes léptekkel kezdék feléje haladni, a hozzá legkü- ' zelebb vezető lesjárdán ; de alig tettem talán még 50 lépést, a midőn egyszerre előttem a sűrűben, alig 15 lépésnyire megdördüle ama bizonyos, előttem már reggelről ismeretes Contra „С." A lesjárda azonbau olly sürü bokrokkal volt szegélyezve, hogy a szarvasnak arra leendő kibukkanását annyival inkább sem reményelhetém, miután egy egész konda volt együtt, mely ugy látszott tőlem ellenkező irány felé húzódott. Még lélekzetemet is visszatartva, füleltem tehát igy egy pár perczig, a midőn egyszerre mintha villám csapott volna közibök, össze-vissza keveredett az egész társaság, s tőlem jobban befelé a sürübe törtetett, de egy kis vártatra minden ismét elcsendesült. Ekkor mintegy 20 lépéát óvatosan előre lopództam, és szerencsémre egy nviláshoz értem, mellynek szélén a nagy gazból két roppant agancsot láték kiemelkedni ; de hogy a szarvast egészen megláthassam, még két lépést kellett volna előre tennem, ámde éppen itt egy kidőlt fának száraz galyai terűiének el, melyeknek legkisebb ropogásától — a teljes szélcsendben — bizonynyal neszt fogott volna a szarvas. Lázas izgatottságomban alig tudtam elhatározni hogy mit tegyek, s im e végzetszerű pillanatban megcsendül ismét fülemben az a bizonyos franczia mondat, s gondolám magamban :„no pók, liajól jövendelsz — akkor nem fog ropogni a gai y," s egész bátorsággal tevém előre azon két lépést, mellyet lia a pókra nem emlékeztem — bizonynyal tenni nem mertem s talán lövéshez sem juthattam volna. De a szerencse ez alkalommal kedvezett, mert a galy csakugyan nem ropogott, s midőn e két szerencsés lépés után lassan felegyenesedtem : egész pompájában állott előttem az erdők királya, — melly ez úttal nem volt más, mint az én reggeli 14 águ „Bassistám." — A legközelebbi pillanatban eldördült lövésem, s néhány perez után már a dermedt szarvas mellett állva elmondhatám, hogy még is csak talál a közmondás : „Araignée le soir — grand езроп-." vi E szerencsés lövés után két napig nem mentem ki az erdőre ; harmad napra azonban ismét megkezdém lesjárataimat, de daczára annak, hogy egész órákig voltam, gyakran szarvasok közelében : lövéshez jutni nem tudtam. Végre a 7-ik napon, szinte már délután 4 órakor az erdőben levén, sok ideig fel s alá bolyongtam, de semmit sem láttam, semmit sem hallottam ; s már nyugadóra készült a nap, a midőn egy helyen, a barkácsoló ut közepén, két kiálló zöld-galy között fonott bálójával mintegy utamat állta egy nagy pók; — de csendes volt ez este minden az erdőben, a lövéshez jutásra tehát nem volt semmi kilátás. Miután azonban mult alkalommal a pók oly igazán jövendelt, ezúttal is reményem újra ébredt; s a körülmények nem sajátságos találkozásának találandja-e mindenki, ha elmondom, hogy a pók megpillantása után alig néhány per ez re — dermedve feküdt előttem a második 14 águ szarvas is! Ez ugvan is egészen váratlanul kibukkant О О a sűrűből s lövésem után azonnal felbukott. Mind a két szarvasnak agancsai erősek ; a tülök (magassága mindegyiknél megüti a fél ölet s felső ágaik „markolatot" képeznek. — Az első szarvas feltöreti en ül 4 mázsát, a második pedig miután már nagyon levolt üzekedve, csak 3 mázsát nyomott. Mind a két szarvas helyben összerogyott, miután az egyiket golyóm a begyen, a másikat pedig a vállap felső részén érte. E pontnál pedig meg kell emlitenem, hogy én a szarvasok lövésénél már néhány év óta a „begy-lövést" szép sikerrel gyakorolom; szerintem a begyrei czélozásnak először azon előnye van, hogy a vad találva azonnal felbukik s döggé egy könnyen nem lövethetik ; másodszor pedig a jól találásra több esélyt nyújt, mert a begyre czélzott lövésnek mindannyi variansainál, még mindig nemes részeket érhet a golyó, mig a vállapra vagy éppen — mit legrosszabbnak tartok — a vállap mögé czélzott lövés variansai között a komor és a bélseb lövések nagyon is gyakoriak ; én tehát a rőtvadnál a begye-lövést ön tapasztalatból a legmelegebben ajánlhatom. A midőn pedig hosszas elbeszélésemet befejezném, tisztelt vadász társaim előtt meg kell vallanom, hogy biz' bár mennyire küzdjek is jövőre ellene — ha vadászat alkalmával este pókot látandók : szükségkép emlékezetembe jutand ama rajtam két izben beteljesedett fraDCzia közmondás : „Araignée le soir — grand espoir!" Pozson oct. 28. 1871. RÓTH JÓZSEF. * * * (A fentebbi két esethez mi egy harmadikkal szolgálhatunk — gr. Esterházy Pál szíves elbeszélése után. Hat napig cserkészvén már a devecseri erdőkben hiába, este későn megtért a vadászkunyhóhoz, s mig a tűznél estebédjét költené, s az erdőkerülő fekhelyet rendezne számára, egyszerre ez utóbbi csak comicus rémülettel kiabál : „egy pók , egy pók"! s fut ki a kalyibából ; s csakugyan egy hüvelyk nagyságú roppant keresztes ereszkedett a gróf fekhelye fölé. Az erdész es a kerülő nagy buzgalommal kaptak hasábfák után, liogy a váratlan vendéget elpusztítsák, de a vadászul- meggátlá őket : „Hagyjátok — ugy mond — hisz a vadász közmonda szerint a pók szerencsét hoz ; s cz éppen hozzám közeledik; ki tudja mit hoz a regg!" — S csakugyan pár órával később, a hajnali cserkészeten ez idei legerösb szarvasát ejté el a gróf.) S-s. Agarászat, kopaszát. 4 November. 9. Csanád m. a e. Mező - Kovácsházán. Öreg agár-verseny. (Progr. 1. 40. sz.) Ugyanott paripa-verseny. „ „ „ „ Elöt fe való nap közgyűlés. 13. Bács Bodrog m. a. egyl. Szabadkán. Vegyes kan és szuka verseny (Progr. 1. 32. sz.) 26. Galga-vid. a. e. Hatvan. Öreg-agár verseny (Progr. 1. 34. sz.) A Csákói agarász egylet ez idén öreg agárversenyét november hó 22-én fogja Csákón megtartani. Az agarak nevezése e nap reggeli 9 óráig történhet, ugyanott. Sz. Tornya, november 4-kén 1871. Azegyletijegyző. Tisztelt szerkesztő ur ! — A csanádmegyei agarász-egylet f. é. kölök agár-versenyét october hó 25-én Földeákon megtartván, van szerencsém annak eredményét becses lapja számára megküldeni. — Neveztettek a versenyre következő egyleti tagok agarai, u. m. :
