Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-10 / 42. szám

ADASZ- ÉS VE ERSE N Y-LAP. D ECZE MBER 10. 1871. az : a vadászat jó vagy rosz kimenetelére vo­natkozó előjelek jóslatainak beteljesülése, a legelfogulatlanabb vadászban is felébreszthetik néha az ily előjelek iránti hitet; szolgáljon pedig ennek illustratiójául következő élemé­nyem. Mint a kapuvári éger-erdőnek törzsvadá­sza, a rigyetési idényre az idén is compareál­tam. A beállott nagy szárazság miatt előre képzelvén, hogy szept. közepe előtt nem igen fognak rigyetni a szarvasok, első lesjáratomat szept. 11-ikére tűztem ki. A mint e nap előes­téjén golyós fegyveremet összekészítve tok­jába akartam tolni, azon egy nagy pókot pil­lantok meg, mely azonnal emlékezetembe hivta azon ismeretes franczia mondatot: „Arai­gnée le soir — grand espoir" s egész éjen át alig tudtam aludni, mintegy felizgatva lévén elöérzetétől azon nagy szerencsének, melyet a pók nekem jövendelt. — Nagy reményekkel hajtattam tehát már jóval hajnal hasadta előtt az erdőbe, és pedig azon szándékkal, hogy az egész napot künn fogom tölteni. Elérkezve a vadásztérre, kocsimról alig szállék le, már hallám az úgynevezett „Bassis­tát" (ekkép szokjuk elnevezni az idény leg­mélyebb hangú szarvasát). Tehát csak sebes léptekkel közelébe — gondolám magamban ; — ámde ez nem könnyű feladat vala, mert a nagy szárazság következtében — a barkácso­lásra különben is nagyon előnytelen éger­erdőben — a lesjárdákról letérni nem igen le­hetett, az én „Bassistám" pedig épen egy igen sürü nádas és lesjárda nélküli erdőrészbenhal­latá mély hangjait, de mindamellett megki­sértém valahogy közelébe juthatni, s csak­ugyan sikerült is, mert alig telt bele egy kis félóra, s már mintegy GO lépésnyi lötávolban állottam tőle, de feléje közelebb egy lépést sem mertem a galyak ropogása miatt már tenni. — Láttam miként mozgatá a nádat és a galyakat, meg-meg dobbant szivem vala­hányszor dörgő hangja a fakadó hajnal csen­dét megtöré. De hasztalan. A magas gaz és nád miatt még csak agancsait sem tudtam megpillantani. — Illy türelmetlen várakozás­ban mult el perez a perez után, mig egyszerre csak azt vevém észre, hogy felébredt vala az egész természet s véle az erdő minden kis dal­noka, — szarvasom pedig elnémult , s a mi több, ugy eltűnt előlem, hogy többé a legki­sebb neszét sem hallottam. — „No pók," gon­dolám ekkor magamban — „eddig nem telje­sülének hozzád kötött nagy reményeim"; s ámbár némileg leverve tértem vissza az erdő szélén fekvő vadász-tanyához, megvallom még is mindig eszemben volt az a bizonyos fran­czia mondat, s alig vártam hogy délután ismét folytathassam lesjáratomat ; s csakugyan, egy rövid kis erdei ebéd után, 4 óra tájban már útnak is indultam. Keresztül barkácsolva néhány vágáson, ép­pen midőn egy uyilatra értem ki, jó távol tő­lem egy szinte meglehetős de nem különös mély hangú szarvas volt hallható. — Sebes léptekkel kezdék feléje haladni, a hozzá legkü- ' zelebb vezető lesjárdán ; de alig tettem talán még 50 lépést, a midőn egyszerre előttem a sűrűben, alig 15 lépésnyire megdördüle ama bizonyos, előttem már reggelről ismeretes Contra „С." A lesjárda azonbau olly sürü bokrokkal volt szegélyezve, hogy a szarvas­nak arra leendő kibukkanását annyival inkább sem reményelhetém, miután egy egész konda volt együtt, mely ugy látszott tőlem ellenkező irány felé húzódott. Még lélekzetemet is vissza­tartva, füleltem tehát igy egy pár perczig, a midőn egyszerre mintha villám csapott volna közibök, össze-vissza keveredett az egész tár­saság, s tőlem jobban befelé a sürübe törtetett, de egy kis vártatra minden ismét elcsendesült. Ekkor mintegy 20 lépéát óvatosan előre lo­pództam, és szerencsémre egy nviláshoz értem, mellynek szélén a nagy gazból két roppant agancsot láték kiemelkedni ; de hogy a szar­vast egészen megláthassam, még két lépést kellett volna előre tennem, ámde éppen itt egy kidőlt fának száraz galyai terűiének el, me­lyeknek legkisebb ropogásától — a teljes szél­csendben — bizonynyal neszt fogott volna a szarvas. Lázas izgatottságomban alig tudtam elhatá­rozni hogy mit tegyek, s im e végzetszerű pil­lanatban megcsendül ismét fülemben az a bi­zonyos franczia mondat, s gondolám magam­ban :„no pók, liajól jövendelsz — akkor nem fog ropogni a gai y," s egész bátorsággal tevém előre azon két lépést, mellyet lia a pókra nem emlékeztem — bi­zonynyal tenni nem mertem s talán lövéshez sem juthattam volna. De a szerencse ez alkalommal kedvezett, mert a galy csakugyan nem ropogott, s midőn e két szerencsés lépés után lassan felegyene­sedtem : egész pompájában állott előttem az erdők királya, — melly ez úttal nem volt más, mint az én reggeli 14 águ „Bassis­tám." — A legközelebbi pillanatban eldör­dült lövésem, s néhány perez után már a der­medt szarvas mellett állva elmondhatám, hogy még is csak talál a közmondás : „Araignée le soir — grand езроп-." vi E szerencsés lövés után két napig nem men­tem ki az erdőre ; harmad napra azonban is­mét megkezdém lesjárataimat, de daczára annak, hogy egész órákig voltam, gyakran szarvasok közelében : lövéshez jutni nem tud­tam. Végre a 7-ik napon, szinte már délután 4 órakor az erdőben levén, sok ideig fel s alá bolyongtam, de semmit sem láttam, semmit sem hallottam ; s már nyugadóra készült a nap, a midőn egy helyen, a barkácsoló ut közepén, két kiálló zöld-galy között fonott bálójával mintegy utamat állta egy nagy pók; — de csendes volt ez este minden az erdőben, a lö­véshez jutásra tehát nem volt semmi kilátás. Miután azonban mult alkalommal a pók oly igazán jövendelt, ezúttal is reményem újra ébredt; s a körülmények nem sajátságos talál­kozásának találandja-e mindenki, ha elmon­dom, hogy a pók megpillantása után alig néhány per ez re — dermedve feküdt előttem a második 14 águ szarvas is! Ez ugvan is egészen váratlanul kibukkant О О a sűrűből s lövésem után azonnal felbukott. Mind a két szarvasnak agancsai erősek ; a tülök (magassága mindegyiknél megüti a fél ölet s felső ágaik „markolatot" képeznek. — Az első szarvas feltöreti en ül 4 mázsát, a máso­dik pedig miután már nagyon levolt üzekedve, csak 3 mázsát nyomott. Mind a két szar­vas helyben összerogyott, miután az egyiket golyóm a begyen, a másikat pedig a vállap felső részén érte. E pontnál pedig meg kell emlitenem, hogy én a szarvasok lövésénél már néhány év óta a „begy-lövést" szép sikerrel gyakorolom; sze­rintem a begyrei czélozásnak először azon elő­nye van, hogy a vad találva azonnal felbukik s döggé egy könnyen nem lövethetik ; másod­szor pedig a jól találásra több esélyt nyújt, mert a begyre czélzott lövésnek mindannyi variansainál, még mindig nemes részeket érhet a golyó, mig a vállapra vagy éppen — mit legrosszabbnak tartok — a vállap mögé czél­zott lövés variansai között a komor és a bél­seb lövések nagyon is gyakoriak ; én tehát a rőtvadnál a begye-lövést ön tapasztalatból a legmelegebben ajánlhatom. A midőn pedig hosszas elbeszélésemet befe­jezném, tisztelt vadász társaim előtt meg kell vallanom, hogy biz' bár mennyire küzdjek is jövőre ellene — ha vadászat alkalmával este pókot látandók : szükségkép emlékezetembe jutand ama rajtam két izben beteljesedett fraDCzia közmondás : „Araignée le soir — grand espoir!" Pozson oct. 28. 1871. RÓTH JÓZSEF. * * * (A fentebbi két esethez mi egy harmadikkal szol­gálhatunk — gr. Esterházy Pál szíves elbeszélése után. Hat napig cserkészvén már a devecseri erdők­ben hiába, este későn megtért a vadászkunyhóhoz, s mig a tűznél estebédjét költené, s az erdőkerülő fekhelyet rendezne számára, egyszerre ez utóbbi csak comicus rémülettel kiabál : „egy pók , egy pók"! s fut ki a kalyibából ; s csakugyan egy hü­velyk nagyságú roppant keresztes ereszkedett a gróf fekhelye fölé. Az erdész es a kerülő nagy buzga­lommal kaptak hasábfák után, liogy a váratlan vendéget elpusztítsák, de a vadászul- meggátlá őket : „Hagyjátok — ugy mond — hisz a vadász közmonda szerint a pók szerencsét hoz ; s cz éppen hozzám közeledik; ki tudja mit hoz a regg!" — S csakugyan pár órával később, a hajnali cserké­szeten ez idei legerösb szarvasát ejté el a gróf.) S-s. Agarászat, kopaszát. 4 November. 9. Csanád m. a e. Mező - Kovácsházán. Öreg agár-verseny. (Progr. 1. 40. sz.) Ugyanott paripa-verseny. „ „ „ „ Elöt fe való nap közgyűlés. 13. Bács Bodrog m. a. egyl. Szabadkán. Vegyes kan és szuka verseny (Progr. 1. 32. sz.) 26. Galga-vid. a. e. Hatvan. Öreg-agár verseny (Progr. 1. 34. sz.) A Csákói agarász egylet ez idén öreg agár­versenyét november hó 22-én fogja Csákón meg­tartani. Az agarak nevezése e nap reggeli 9 óráig történhet, ugyanott. Sz. Tornya, november 4-kén 1871. Azegyletijegyző. Tisztelt szerkesztő ur ! — A csanádmegyei aga­rász-egylet f. é. kölök agár-versenyét october hó 25-én Földeákon megtartván, van szerencsém annak eredményét becses lapja számára megküldeni. — Neveztettek a versenyre következő egyleti tagok agarai, u. m. :

Next

/
Thumbnails
Contents