Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-10-25 / 40. szám

OCTOBBER 25. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. félórával később 16,000 frankért adta el, — s azonkivül a kiállításon velük még a 3000 frankos államdijat is megnyerte. — Habár nem is illy rendkívüli, de mégis igen megfelelő árért adatott el a többi ló is, úgyannyira, hogy alig egy bét lefolyása után a kiállításra boesájtott 400 ló közül alig akadt többé olyan, melly még vevőre nem talált. Ezen kitűnő eredmény első sorban a kiállítási rendszernek volt köszönhető, — mert ennek czélszerüsége folytán a szakavatottsággal nem bíró vevő is minden risico nélkül veheté meg azon lovat, melly neki a kiállításon épen megtetszett. Minden pályázó ló ugyanis, mint már emlitém — mindenek előtt szigorú és lelkiösmeretes állatorvosi vizsgálat alá vétetett, s a kiállítási palotába egyetlenegy ollyan ló sem lett bebocsájtva, mellyen e vizsgálat alkalmával öröklő vagy haszonvehetőséget gátló hiba találtatott. Az állatorvosi szempontból kifogástalan lovak azután a biráló bizottság elé kerültek, melly haszonvehetőségüket különféle kísérletek által kipróbálta. Minden egyes kiállított ló — rendeltetése szerint — vagy nyereg alatt, vagy kocsiban, teherrel és teher nélkül, a vevő közönség szeme láttára huzamosb időn át kipróbáltatott, s ha bokrosnak vagy egyébként rosz természetűnek találtatott, a kiállításról azonnal ki lett sorolva. Lett légyen tehát bár sok ollyan vevő ki a lóhoz nem értett, mégis bátran megvehette azt a lovat, melly a próbákon keresztül ment, és neki épen megtetszett, mert biztos lehetett arról, hogy saját szakavatottságának netaláni hiányát a biráló bizottság elösmert szakértelme pótolja, s igy a megtetszett ló liaszonveketőségéről biztosítva lévén, — érette pár száz frankkal többet is szivesen megadott. Miért ne kisértenők meg tehát nálunk is ezen intézményt, melly más állámokban olly üdvösnek s gyümölcsözőnek bizonyult'? ! Jól tudom, hogy az eszme kivitele sok nehézséggel járna, különösen nálunk, hol az anyagi érdekek józan felkarolása igen gyakran megszokott indolentia által hátráltatik, — s annálfogva nem is táplálom azon vérmes reményt, hogy mindjárt az első évi kiállítás olly fényesen sikerülne, mint a párisi kiállítások rendesen sikerülni szoktak; de igenis meg vagyok győződve arról, hogy a kezdet nehézségének legyőzése után néhány év múlva ezen központi kiállítás által mi is biztos piaczot nyernénk lovaink számára Pesten. A kezdet nehézségei között bizonyosan az leend legnagyobb, hogy a tenyésztők az első évi kiállításra, minden biztatás daczára is bizonyosan igen gyér számmal jelentkeznének, ha e bajon egy különös és máshelyen már sikeresnek bizonyult eszköz által segiteni nem lehetne. Segitsiink azonban e bajon ugy, mint annak idejében Frankfurt városában történt. E gazdag városban ugyanis kevés kelete volt azelőtt a lónak, s habár mindig igen sok bérkocsi volt is e városban, saját fogatot csakis némelly régibb patriczius család tartott, — fényes fogatot pedig legfeljebb a milliomosí utczabeli bankár uraknál lehetett itt-ott elvétve látni. Az általános viszonyok tehát nem igen kedveztek e városban a lókereskedésnek, — s mégis olly lóvásárt tudtak ott az utolsó hat év alatt teremteni, mellv ma már Németország legjelentékenyebb vásárai közé tartozik. A kezdet nehézségei pedig saját tapasztalásom szerint ott is igen nagyok voltak, — de segítettek azon egy eredeti módon az élelmes frankfurtiak, midőn az uj lóvásár megalapítására az emberek legelterjedtebb gyengéjét, t. i. a játékkedvet felhasználták. 1864-ben, mint a lóvásár megalapításának első évében ugyanis e czélra, sorsjátékot rendeztek olly képen, hogy 7000 egy talléros sorsjegyet jó eleve eladván, — a begyült öszszegböl az első vásár alkalmával megjelent lovak egy része a rendező bizottság által megvétetett, s a sorsjegyek tulajdonosai között kijátszatott. — Miután ezen sorsjáték tervezete mindennemű reclame felhasználásával általánosan közhirré lett téve, az ez által némiképen biztosított piacz reményében igen sok tenyésztő jelent meg mindjárt az első frankfurti lóvásáron, — s reményében nem is csalatkozott, mert a közönség részvéte a sorsjáték folytán igen élénk volt. Még ugyanazon évben az öszi vásár alkalmával már 20,000 darab, jövő évben pedig 40,000 darab sorsjegyet kellett kibocsájtani, s a sorsjegyek e nagy szám mellett is olly kapósak voltak, hogy azok kik a vétellel elkéstek, a vásár napján kétszeres sőt báromszoros árt is adtak az alkuszoknak egy-egy sorsjegyért. Illy nagyobb összeggel azután nagyobb vásárlásokat is eszközölhetett a rendező bizottság, s kisorsolásra nem csak számos és kitiinő lovat, de egyszersmint lószerszámot és egyébb istállói czikkeket is vásárolván, ezen ezikkek számára is piaczot teremtett. Okuljunk tehát Frankfurt városa példáján, rendezzünk mi is sorsjátékot a kezdet nehézi ségeinek leküzdésére, — s én bizton hiszem hogy illy módon meghonosíthatjuk a központi lókiállitást Pesten. Milly roppaut haszna van az illyen központi lókiállitásoknak, azt leginkább ismét Francziaország példája mutatja. Tizenöt—húsz évvel ez előtt Franciaországban még igen rosz lábon állt a lótenyésztés, — Napoleon császár hathatósan felkarolta azt egy olly rendszerrel, melly a központi lókiállitásokban culminált, s mi lett ennek eredménye ? A telivértenyésztésben Francziaország az utolsó évek alatt csaknem túlszárnyalta már magát Angliát is, — s<5t carossiert többet és kitünőbbet küldött a vásárra mint Anglia ; — Percheron tenyésztése a maga nemében páratlan, ugy hogy jelenleg csak a vadászlovakban (bunter) szenved szükséget Francziaország, de minden egyébb irányban első helyet foglal el a lótenyésztés terén. Illy dicső eredményt szült Francziaországban azon rendszer, mellynek tetőzetét a fentebb vázolt orezágos lókiállitások intézménye képezte. He ezen intézménynek nálunk is érvényt szerezni akarnánk, — fontos kérdésként kellene mindenekelőtt tárgyalni azt, milly helyen lehetne Pesten az országos lókiállitást ezélszerüen megtartani. — Miirtán jelenleg Pesten még nincs olly középület, mellyben illy nagy kiállítás elférne, — először is alkalmas épület felállításáról kellene gondoskodni. Hely vau erre elég a Rákoson, mellynek befásitása és beépitése közegészégi szempontból is valóságos áldás volna Pest városára nézve. — De különben is mindinkább világvárossá fejlődik Pest, s igy szüksége van egy olly középületre, minőt Páris a Champs-Elysée-n fekvő iparpalotában bir, hol majdnem az egész éven át mindennemű kiállítások és egyébb ünnepélyek tartatván, — az épitési és fentartási költségek a belépti dijak által bőven fedeztetnek. Nálunk, — hol hazafias és jövedelmező vállalatok életbeléptetésére a pénz ritkán hiányzik, — bizonyosan lehetne valamely módot találni az építkezésre szükséges tőke előteremtésére, — s ezzel azután Pest — a jövőkor világvárosa — egyszersmint monumentális parpalotát is nyerne. Mindez azonban már a kivitel részleteihez tartozik, — én pedig jelen soraimmal csak az országos lókiállitás eszméjét kivántam megpendíteni, — s az iigy érdekében egyelőre csak azt óhajtanám, hogy ezen eszme illetékes körökben bővebb megfontolás tárgyává tétetnék. Bábolnán 1871. október hó. FRIEDRICH GYÖRGY őrnagy és ménes parancsnok. Az orsz. lótenyésztési bizottmány gyűlése. A földmivelés-, ipar- és keresk.-ügyi miniszter ö nmltsága óhaja folytán, az országos lótenyésztési bizottmány az idén is egybegyűlt, s üléseit folyó hó 19-én a minisztérium helyiségeiben kezdte meg, mellyve következő urak, nagytenyésztők és szakértők jelentek meg : B. Ambrózy Lajos és gr. S z á p á r y I v á n mint az országos lótenyésztési és a pesti lovai-egylet igazg. bizottmányának tagjai ; gr. Zichy N ánd о r, G r a d w о h 1 Ede lov. tábornok s az orsz. katonai lovasság felügyelője ; nsgos Jankovich József, Tallian Andor, Bárczay András - - mint vidéki lóteny. bizottm. elnökei ; — Kozma Fer. oszt. tanácsos s a földmiv. miniszt. lótenyésztési oszt. vezetője ; a mezöhegyesi, kisbéri és bábolnai országos ménesek parancsnokai : Ногí v á t h ezredes, Soest alezredes és Friedrich ! őrnagy ; Kenesse y, Hideghety és Major min. tanácsosok ; a sepsi-sz.-györgyi, nagy-körösi, fehérvári és varasdi méntelepck parancsnokai : 11n i с z к y alezredes, Ehrenberge r, R о t h w e i 1 és В a u m g a r t e n őrnagyok ; Lipthay J. min. titkár, Humel J. fogalmazó a horváth-szlavon minisztériumtól ; Prihoda kapitány az orsz. katonai lovassági felügyelőségtől ; André F. a kisbéri, Szigethy J. a mezöhegyesi uradalmak gazd. tisztjei ; Neuman I katonai föállatorvos Mezőhegyesről és Matinsoka k. á. o. Nagykörösről stb. Tiz óra felé foldmiv. miniszter Szlávy J. ő nagyméltósága megjelenvén, az egybegyűlt urakat rövid beszéddel üdvözölte, sajnálatát fejezvén ki báró Wenckheim Béla ö mltsága, mint az orsz. lótenyésztési bizottm. elnöke — távollétén ; majd magát is nagy elfoglaltsága miatt az ülésben részvéttől dispensáltatni kérvén — a tanácskozás vezetésére elnökül gr. Zichy Nándor ö mltságát, az orsz. lótenyész-iigyben pedig jelentéstételre Kozma Fer. oszt. tanácsos urat kérvén fel — szives éljenek közt távozott. Gr. Zichy Nándor ü mltsága a gyűlést megnyitván, mindenekelőtt a tanácskozás sorrendjét állapítja meg röviden a következőkben : Kozma Ferencz tanácsos úr jelentése az