Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-08-23 / 31. szám

21(5 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEM

BER 200. 1871. n y a t, mellynek negyvenhét arany kamatja moat ia évenként beosztatik a Nemzeti és Hazafi dijba. Az ezer aranyon kivül — ez ia сзак két év óta, azelőtt nyolczazáz arany — az erdélyi lótenyéaztők soha semmi kedvezményben nem részesültek, azon előnyükkel szemben, mellyet a magyarországiaknak az állami ménesek, az országos alapból behozott tenyészanyagok stb. nyújtanak; egyedül saját erejükre voltak hagyatva, és ha a lótenyésztés mindezek daczára oly haladást tett, csak egyesek kifáradhatlan buzgóságának köszönhető. Másik akadály a talaj, mely idomitásra nem épen alkalmas, annyira, hogy az E rdélyben idomito tt lovakat oly со nditióba kihozni, mint a magyarországiakat, alig lehet; ép ezért egyenlő feltételek mellett, ha szintén vérre egyenlők is, nem pályázhatnak; az erdélyi lovaknak mindig teherkönnyebbségbez lehet igényök, a magyarországiakkal szemben. Az utolsó és leginkább legyőzhető akadály : a tenyésztők megtestesült makacssága, tenyészállataikat roszul tartani; és azon régi elavult előitélete, hogy vérbetegségtőli féltökben nem merik intensivebben táplálni fiatal lovaikat. Pedig hol nyújthat a természet nagyobb előnyöket a lótenyésztésre, mint Erdélyben, a dús, soha ki nem égő legelök, olcsó takarmány, mérsékelt nyár stb. mellett. Az erdélyi versenyeket nem megbuktatni, de igen is hatalmasan pártfogolni van a kormány erdekében, és különösen ha a vasut-hálózatok elkészülnek, Erdélyben még egy versenypálya felállítása elkerülhetlen szükséges lenne. De térjünk vissza eredeti czélunkboz, igyekezzünk egy pár dij nyertessét megnevezni, mi korántsem könnyű feladat levén, csalhatlanságunkról legkevésbé sem felelünk, oly különbözők levén a nevezett lovak, s köztük egészen uj jelenségek. Az ivadékverseny valószínűleg walk ower lesz. Abölgyek dij ját Babámnak jósolnók, ha fen nem tartatnék a 3U0 aranyra, igy Drillindrrindrrin és Brugós közt lesz a verseny. Előbbinek a távolság talán kissé rövid lesz. lllancs, Eszka és Szegénylegény uj nevek ; a két előbbi aligha veszedelmes, utóbbi pedig valószinüleg a 3U0 aranyra tartatik. A 300 aranyat Griff és Babám fogják közös erővel megnyerni, Etelka dolgot adhat nekik, Bujdost nem ismerjük, Szegénylegény még ez évben alig ha tesz nagy pusztítást az aranyokban, későn kerülvén idomitásba. A 200 arany nyerője'valamellyik Vesselényi ló lesz, tekintve Elieboat 5 font teherkönnyebbségót ; Freudenau is veszélyessé válhat a két mertföldön, különüsen ha készebben áll elé, mint utóbb Kassán. Kurucznak alig liiszszük, hogy Ínyére lenne a kolozsvári kemény pálya. Acrobat még pályán nem jelent meg; azon körülmény, hogy pár nap különbséggel Badenben egy 20,000 frankos és Kolozsvárit egy 200 агапуоз dijra van nevezve, kissé gyanús. Csatár nem felelmeS. Lenke aligha fogja koezkáztatni ötszáz aranyos esélyeit. A paripa-verseny nevezései még ezután záródnak be. A második nap nyerteseit még nehezebb megnevezni, valamellyik kedvenczüuk a megelőző nap csatáin igen könnyen harczképtelenül történtek a csíkozások. Ezen szünet hasonlít a nagy viharokat megelőző csendhez, mely csak annál dühösebben tör ki. Igy a jövő években, 1872-ben, de különösen 1873-ban nagy csaták készülnek, az ujabb kor igényeinek megfelelő fegyverekkel, vagyis lovakkal. Az erdélyi lótenyésztés közelebbről nagyot haladt ; telivér nevelése csak pár éve kezdődött, és máris a legjobb anyagok vannak az országban, a legdivatosabb vérekből, mint : King Tom, Stockwell, Thunderbolt, The Duke, Voltigeur, Buccaneer, Carneval, Bois-Roussel, The Cure, Teddington, Daniel O'Rourke, Robert de Gorharn, Mildew, Virgilius, Compromisse, Eiland, Cotswold, Forbidden-Fruit stb. E baladást egyedül a kolozsvári versenyeknek köszönhetni. Ezen versenyek jótékony befolyása az erdélyi lótenyésztésre, ha nem is látszott meg az eddigi, különösen az idei nevezésekben — de elvitathatlan, és a jövő évek nevezéseiből ki is fog tűnni. Három fő akadálya van az erdélyi versenyeknek. Először az a párt, mely minden versenyt centralizálni akar, és a kolozsvári versenyeknek határozott ellensége, és melly mintegy különös kegyet tekinti, hogy Erdély a versenydijjakra megszavazott összegből ezer aranyat kap. Mintha Erdély nem épen ugy járulna azon adóhoz, mellyböl az államdijjak megszavaztatnak. Az Erdély által fizetett adóhoz legkevésbé sem áll arányba azon ezer arany, mellyet annyiszor vetnek szemére. Helyén látjuk itt emlékezetbe hozni, bogy a pesti versenyek életbe léptetése alkalmával az erdélyi urak közül is többen járultak filléreikkel állandó dijjak alapításához ; e czélra alá is irtak hétszáz ara1 TÁIBCZA Vadász emlékkönyvemből. I. Vizi vadászat. Irta „a lég urai" szerzője.*) (Vége.) De már helyt vagyunk. Csöndesen oda lopództunk a nád sűrűjébe, a tó partjára, biztos leshelyünkre. Közvetlen közelünkben, sötéten csillámlik a víztükör, odább még fehér köd rejti el szemeink elöl, móly azonban halkan szétoszolva látnunk engedi az egész vizterületet, csillogva a feljövő nap első sugaraitól. Ekkor a távolból halljuk a legelőn tova száguldó ménes döbörgését s a falu templomának harang szava elhat idáig is, reggeli imára híva fel ; körülöttünk pedig' vig, zsibongó élet támadt. Eenn a magasban az aranysa s nagy körököt vonva kémszemlét tart széles birodalma folott. A tó-tükrön még csak néhány kacsa játszadozik, szárnycsapásaikkal fénylő fehér gyöngy essővé tördelve a fel veit vizet. A nádas szélén itt-o't szárcsák mutatkoznak éles „kiu" szavukkal kivanva egymásnak jó reggelt э lassanként mind nagyobb számmal jelenve meg, mind kijjebb merészkedtek. Pár h о d a mintegy űzve egymást tűnik tova, félig szaladva, félig röpülve s széles barazdát vonva a vizén. A nad között az alig görle nagyságú szép feketesárga törpe gém már megkezdte tornász gyakorlatai s bámulatos ügyességgel kúszik a nádszálakon le s fel, odább zúgás támad a sürübb nádasban s már a jövő pevezben fülsértő csevegés, csacsogás között nagy robajjal kel fel egész csapat se egély, mely kis élő felleget képezve kerül még egyet-kettőt fenn a magasban s azzal odább sz.ll a távoli legelőkre. A seregélyek lármája bár milly nagy, de az az t.'.ial okozott zsivaj nem képes tulbangozni a szeretetreméltó nádi rigó eme faradhatlan zenér (Accrocephalus turdoides) hangos dalát, mely nem annyira szép, mint sajátságos, feltűnő s

v oly eredeti, hogy semmiféle más zenér dalával össze nem téveszthető ; épen oda illik, azon helyre, hol éjjen napon át hallható s néha nagyen emlékeztet a békák vakogására élesen hangoztatott: „Dorr, dorr, karre, karre, karre, kerr, kerr, kei, kei, kerr, kerr, korr"-ával, s mely mégis kellemes, mivel szép, tiszta, teljes hangokban vidoran s éléi.k változattal v in előadva. A vidor madár dalolása közben rendkívüli ügyességgel kúszik a a nádszulakon mintegy egér s a megfigyelőnek magaviseletével sok örömet szerez. Azalatt még mi figyelmünket kissé kis kedvenezünkre fordítottuk, ismét más állatok adtak életjelt s uj vendégek jelentkeztek. A magas, száraz nád csupján felütötte bársony fekete fejét az élénk nádi sármány (Emberiza seboenidus) kiváncsian, s minden fél Леш nélkül kacsingatva felénk, majd jsmét „cziój"-ként hangzó hivogatását hallatva. A nád scélén, a tó parton, fuz bokrok között legszebb tollazatú zenérünk, a kékbegyü zenér sürgölődik, hol gyönyörű lazurkék torkát s rozsdavörös mellét tüntetve tel, hol olajbarna hátát fordítva felénk ; a mocsáros alj Lói egy különös hang hatol hozzánk, egészen közelünkben ; de minő állat — ez? azt a laikus bizonnyára meg mondani nem fogja, mivel a fürge vizi g uV a t, ismert h a r i z s u nk közel tokona, oly ügyesen tud elrejtődzni. hogy közellétének jelét csak is sajátságos, éles „vüit"-ként hangzó füttyével árulja el, s azt is csak az első reggeli órákban s késő este hallatja. A tőlünk kissé távolabb eső iszapos tóparton lürge szárnyas sereg jelenik meg ; egy csapat törpe lile (Aegialites minor. Fluszregenpfeifer), emez alig hat hüvelyk hosszú barna kabátos, fehér mellényes s f.kete, nyakörvös kis madárka örök mozgé- j konyságával vonja magára figyelmüket. Reggeltől j estig, s estétől reggelig folyton mozgásban van ; | egy helyről a másikra röpül, ott a tó parton, vizöntésektöl hátrahagyott iszapon sok kecsesei szaladgál ide-oda, mindent szemmel tartva, mindenre ügyelve , egy helyen partra dobott csigát fordit fel, liogy elkapja az alatta rejlő rovart, más helyen a parti növények aprója alatt tart szemlét, majd játszadozik társaival s ha a nap föntebb eme kedik, reggeli fürdőt vesz, s e műveletében is annyi kellemet fejt ki, hogy a természetbarát le nem birja róla szemét venni. Ámde a kis fürge szárnyasok társasága másokat is csal oda. Nem sokára sebes röptéi latunk közikbe lecsapni egy 15 — 20-ból álló görbecsőrü v ib i с z (Triuga subarquate. Strandlauler) csapatot. Az élénk, rozsdavörös és szürke szinvegyül, tü madárkák egész otthoniassággal elegyednek a lilék közé, Velük együtt játszadoznak, együtt keresik táplálékukat, mindent jó kedvvel, jó egyetértésben. De lam, lain, az iszapos parton ide-oda szaladgáló társaság között, csak most veszünk észre n, hány valódi .liliputit; néhány törpe vibiezot (Tringa minuta. Zwergstrandláufer), a melyek naiv leánykákként fontoskodva s mégis sz leskedve sürgölődnek ; parányiságuk, (alig 4

1/г hüvelyk hoszszu.ik) arányos testalkatuk, becses mozdulataik által válva vonzóvá. A lilék „gyju, gyju"-ként hangzó fiittyje, a törpe vibiczek halk, szeliden hangzó „duiiié" szava, a kacsak cserregése, hápogása ko/.é egy uj hang vegyül ; kellemes fuv la hangon kiejtett lagy „thüi", többször egymásután ismételve. Feltekintünk s ime a tó felett légi játékát "zi egy pár v öröslábu viziram, (Totanus calidris, Rá t "Schenkel), csöndesen fölemelkedik, azt.

m al.i dobja magát, ismét fölkap s szép hajlott vontl.ikban kiilonbözö fordulatokat tesz s végre egyszerre lecsap a esátés partra, bol a kecses alkotású, szép vorosl.ibu, j voroscsörü, fekete foltokkal tark.lt b ni b tu maj dar fuvola hangjára egy közel rokona f lel éles, átI ható füttyel: ez az erdei viziram (Totanus