Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-08-09 / 29. szám

AUGUSZ

TUS 16. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 189 Vadászrajzok Kecskemét vidékéről. (Folytatás.) Monostori vadászatunk az előbbeninek méltó utóda volt ; sőt a mennyiben itt már társas vadászati estélyt is rendeztünk, pusztai közös mu latozás tekintetében, túltett amazon. Itt már meghívott vendégeink is nagyobb számmal jelentek meg, köztök Szabó József úr honvéd alezredes Félegyházáról, Bánhidy Adolf honvéd huszár kapitány a szegedi lovaskeret parancsnoka s többen, és a kecskeméti katonatisztek közöl is néhányan ; de a vadásztársulat tagjai is számosabban vettek részt ezen kirándulásnál. Jelen volt tiszteletbeli elnökünk Baumgarten alezredes úr, a ki különben a szikrai vadászatokban is részt vett s körvadáezati fáradságos gyaloglásainknál mind végig elannyira kitartó volt, hogy a vadásztömegnek a hajtók közéi feloszlását be nem várva, mindenkor készséges volt az elsők között sort fogni ; különben is barátságos s előzékeny társalgásu férfiú, s már csak azért is, vadászkörünkben mindenkor örömmel látott egyéniség. Megjelent egyik országgyűlési tisztelt követünk Kiss Miklós úr is, s szivesen osztozott egész napi fáradalmainkban, élményeinkben s társasköri örömeinkben. Utazásunk azonban ki és vissza a három órai távolban eső pusztára igen terhes és untató volt a leírhatatlan rosz utak miatt. Hófúvások, a jeges sarak és összetolult jégboritotta vizeknek leszakadozása, lovainkat kegyetlen próbára tevék és gonoszul megviselték. Én harmadmagammal — sajnálván saját lovaimat a rosz utakban elkinozni — fogadott kocsin, ütött-vert lovak által csak nehezen vonatva s elkésve botorkáztunk a sötét éjben, mig végre egy magános tanyaházhoz beérve kérdeztük : merre van itt Ferenczy József úr tanyája ? ez volt t. i. megszálló helyünk. Csak menjenek az urak, mond a tanyás, arra uzsonnatájfelé, mindjárt oda érnek, nem messze van már. Emberünk déliránynak mutatott. Nagy nehezen végre elértünk czélunkhoz, a hol vadásztársaink már sokan, kedélyes társalgásban tölték idejöket. Nem untatom tisztelt olvasóimat az ezen éji fesztelen mulatozásunk leírásával ; de nem is volna képes azt tollam teljes eredetiségében vissza adni. Elég hozzá, a társak nagy része, világos kiviradtig mulatott, rögtönözvén egy jóra való dalárdát, mely elég vonzerővel birt a kevésbé mulatni szeretőket is egész éjen át — természetesen vig poharazás közt — éberen fentartani. Lelke volt a mulató társaságnak a kitartásban, kedvelt barátunk s régi szenvedélyes vadásztársunk M. I. úr, ki maga is, kellemes hangjával jó dalos lévén, a rögtönzött dalárda vezetöjeül vállalkozott. Nem lehet azjnban ifjú barátunk Tóth Endre törvényszéki egyik aljegyzőnk végtelenül jó, hogy ne mondjam, kitörő jó kedvét fel nem említenem. Mintha előérzete lett volna közeli kimúlása iránt. Itt és a pár hét multán megtartott bugaczi vadászatunk alkalmával mintegy hattyúdalait zengedezteté túlságos jókedvében. A magas termetű, erőteljes, ajánló külseje 26 éves, jól képzett fiatal ember, ifjabb vadászaink egyike f. é. márt. 7-én rövid háromnapi kinteljes betegsége után mindannyiunk átalános sajnálatára végleg itt hagyá a föld gyönyöreit s ezek közt a vadászati élményeket. Béke poraira ! A vadászat egyes részleteinek leírásával sem teszem próbára e lapok t. olvasóinak türelmét ; elég lesz egész átalánoságban elmondanom , hogy körvadászataink igen érdekesek voltak. Sz. K. úr itt ismét letette lövész-ügyességének kitűnő próbáit. Elesett összesen 7 7 darab nyúl, 3 róka, a -t ik pedig kiásatott. Az egyik rókát elejtette Bánhidy kapitány úr, a másikat Szeless Kálmán úr, a harmadikat Kubinyi Konrád úr. A negyedik a körben, a vadászok előtt 60 — 70 lépésnyire egy a buezkák közötti mélyedéses területen nagy hirtelenséggel •eltűnt. Az eltűnés helyére érvén, felfedeztetett, hogy a ravaszdi lyukba menekült, a mely nem rendes rókatanyának bizonyulván be, miután nem maradt fen kétség, hogy a harántékos irányú búvóhely a rókának csak szükségbeli meghúzó helyiségeül szolgált, az elbujt róka, egy lovas által csakhamar kerített ásó segítségével, alig egy ölnyi távolságig történt ásatás után, kézrekerült. Az emberek, a mint csak a rókának két hátsó lábát elérheték, azokat erősen megkötözvén, a komát kihúzták a lyukból. Kellett volna azután a komikus ugrásokat látni, melyeket a menekülni törekvő elkövetett ; de nem is soká láthatta azután a napot ; mert, miután senki sem vállalkozott az emberek közöl, hogy a szép bőrű állatot — dijnyerés mellett is — fenyegetöleg csattogó fogainak láttára, vadásztanyánkra élő minőségében beszállítsa, egypár jól irányzott ásóütéssel fejére, kipusztíttatott ez árnyék világból. Lövésekkel nem akartak bőrét összeroncsolni. Illy ritka nagyságú, igen szép szőrű kan rókát, nem mindennapi dolog láthatni. Más napra többen még kint maradtak ; de a megeredt esőzés miatt vadászatuk nem sokat ért. Még egyet e vadászatunk köréből. A lőfegyverreli bánás szakadatlan éberséget s gondos elövigyázatot igényel elannyira, hogy még a szakavatott ember is, kell, hogy a gondos óvatosságot soha se mulassza el. Azon keskeny s igen szűk kis szobában, a hol annyi vadász lőfegyvere, a sokféle téli felöltő, bőröndök stb. halomra hányva valának s minduntalan hol az egyik hol a másiknak ottani keresni valója volt, egyik vadásztársunk az ifjabbak közöl, puskájával bíbelődött. Szerencse, hogy akkor már, t. i. az indulás reggelén, a podgyászokat csaknem tolongva keresgélő számos vadász onnan, reggelizés végett kitakarodott ; mert különben igen valószínű, hogy emberélet esik áldozatul. A puska elsült és a kemény töltés ember magasságban a falba fúrodott. Gömöry Frigyes. (Vége köv.) Halászat Erdély vizeiben. Kevés ország van, melly a természet által anynyi előnnyel volna felruházva vadak, halak, s a lazacz szemling (Salmo Salar) kivételével — a többi lazaez nemek tenyésztésére , mint épen Erdély. Ollyan havasi vizeink is vannak, mellyek a mellett hogy a szó teljes értelmében birják a havasi patak jellegeit, per secundam 2—3 köb ölnyi kristálytiszta vizet hömpölygetnek, néhol rohanó sebességgel ; illyen a Sztrigy, s még néhány Hunyad vármegyei patak, illyen a Szamos, Maros stb. — a hol még havasok közt folyik. S kinek juthat eszébe kétkedni, hogy egy illy viz, a pisztrángok s annak több fajainak eldorádója. Vannak szép nagy folyóink, hol a 100 fonton felül nyomó halak nem tartoztak régebben a ritkaságok közé, s hol böviben tenyészett a harcsa (Syluris Glanis), a csuka (Esox Lucius), potyka (Ciprinus), márna (Cyprinus Barbus), és még számos e családhoz tartozó Ízletes hal ; ebben, merem hinni, hogy senki, ki Erdélyben valaha járt, kétkedni nem fog, s a ki nem járt, azt igen szépen kérem, hogy higyjen nekem „auf's Wort". Ugyan csak ezen bizodalmat vagyok kénytelen igénybe venni arra nézve, a mint nálunk a halat fogják, bármily furcsának tessenek is állításaim, helyesen mondva tapasztalásaim. Ezeket előre bocsátván, térjünk már most a dolog gyakorlati oldalára át, és lássuk miként procédai nálunk az a ki halat akar fogni. A föczél az levén, hogy mentől több halat lehessen fogni, a temérdek számú halfogási módok és eszközök közt legelterjedtebb a maszlag, oltatlan mész, és annak idejében a kender áztatás. Már ezen gyilkolási módok általános elterjedtsége maga elég garantia arra, hogy igen sok halunk ne legyen, és hogy az egy font súlyt felül haladó pisztráng a valóságos ritkaságok közé tartozzék : holott ugyanezen hal (Salmo Fario) más országokban, kissebb vizekben is nem oly alkalmas körülmények közt, több fontra is meg nő. Ennyit havasi vizeinket illetőleg, t. i. a patakokat, de vannak havasi tavaink is, p. o. a G y i 1 к о s t ó a gyergyó-szt-miklósi havasokban, a Z e n о g a tava a Retyezáton stb. : hol különösen az elsőben meglepő sok és nagy pisztrángok voltak, annyira, hogy hordókban, sózva szállították őket Oláhországba, Moldovába stb. A Zenoga tava jelenleg egy társaság kezelése alatt van, e társaságnak e sorok irója is tagja, és itt szoros ügyelet fordittatik a pisztrángok, ha nem is szaporítására, de legalább — kímélésére, s csak bizonyos időben, s esak is a társaság tagjainak van megengedve halászni a tóban. Ez rendesen a zerge vadászatokkal egy időben augusztus vagy September havában történik. De nem igy a Gyilkos tóval. Miután a tó terjedelme és annak roppant mélysége miatt a halak nem könnyen hozzáférhetők, az emberek egy más expedienst találtak, és ez a következő. Párosodás idejében midőn a halak föl nyomulnak a tóba ömlő patakokba , kimennek egész karavánok, botokkal, puskákkal, s több másféle öldöklő szerszámokkal fogdossák őket, természetesen roppant mennyiségben , de mit meg nem foghatnak , azt szaporítási működésében meggátolják, s csodálkozzunk-e, lia ezen nemes halak apadását évről évre lehet constatálni ? Még más módjai is vannak a halászatnak, р. o. hálóval, horoggal, szigonnyal, de ezek alárendelI tebb szerepet játszanak. Ha valaki azt mondja, hogy -horgászni megy, az alatt senki sem gondol egyebet, mint hogy gombostűvel és kenyérmorzsával, vagy légygyei apró halakat fog, akkorákat mint sorok igénytelen Írójának mutató ujja. De most ujabban, hála a tudománynak és művelődésünknek, havasos helyeken, hol nálunk pisztráng és bánya (?) csak ritkán hiányzanak, egy egészen uj módot használnak, és ezen mód meg kell adui, hogy sok fáradságot raegkimél. Dynamit patronokat löknek a vizbe, olly helyekre, hol felteszik, hogy a halaknak kedvencz tanyájuk van ; az explosio olly erőszakos, hogy több köb ölnyi térfogatra a találtató halak apraja nagyja dögölve a felszinre jő. Természetesen a megölt halaknak legfőlebb lia egy 20-ad része használható, de hal van s a czél el van érve. Majd nem hihetetlenül hangzik, hogy már akadt város hazánkban s pedig itt a Székelyföldön (nevét azonban egyelőre elhallgatom,) mellynek elöljárósága elhatározta Dynamit patronok birtokába helyezni magát : háló, napszám és pálinka kímélés tekintetéből. E sorok Írójának is kijutott a szerencse egy kísérleten jelen lenni. Mikor az explosio bekövetkezett, a viz megfehéredett a töménytelen apró haltól, volt legalább egy pár száz. Az öröm átalános volt, az eredmény a legtulfeszitett kivánatokat túlhaladta, számitottak 5-—b halra és ime van 300, de mindössze nem lehetett a 300 hal nehezebb 2 fontnál. Tehát csalatkoznék az a ki azt hinné, hogy nálunk nincsen sport. Egész nyáron csapatonként ácsorognak az emberek a vizek mellett, és vas szorgalommal dobálják bele a maszlagot. Talán egyetlen hal van nálunk, melly a maszlag öldöklő hatásának csak nagyon kis mértékben van kitéve, s az a csuka ; hála legyen az úrnak van is elég, úgy annyira, hogy sok mezőségi tóban, melly nem privátusok kizárólagos tulajdona, ha természetüknél fogva nem pusztitnák egymást, ugy elszaporodnának , hogy már csak eledel hiányában is kénytelenek volnának egymást fölfalni. Itt bátor vagyok magamnak egy kis eltérést engedni, hogy áttérvén a vadászatva megjegyezzem, mikép nem sokára a róka és a farkas is ezen sorsra fog jutni, ha csak milliónyi egér nem menti meg őket attól. Még a havasokon, hová nem olly könnyű eljutni, csak professio vagy szenvedély viszi az embert, nem épen illy kétségbe ejtők a körülmények, valamint nagyobb folyó vizeinkben és tavainkban se, melly utóbbiak nagy szerencsére gyakran egyesek birtoka, szintén több hal van. Azonban itt sincs hiány az emberek pusztító befolyásában, ha dugva is, kender áztatással irtóztató károkat tesznek. Yan aztán illyenkor szüret; egész helységek apraja nagyja, aszszony, gyermek mennek a viz mellé bódult halakat fogdosni, s e soroknak irója maga látta, hogy a mező-körte-kapui s bándi tavon ezrivel és ezrivel úsztak a viz szinén a döglött, kender által mérgezett halak. S ezen esetek nem egyesen előfordulqk, hanena