Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-12 / 25. szám

170 hogy részére deczemb. utoljáig 300 darab nyulat fognak beszállítani, és már deczember elejével szer ződésüknek teljesen megfeleltek ; pedig ezek legkevesbé vannak „gyorspuskákk al" ellátva. Erre azután felkiálthatunk , hogy : „Quousque tandem abutere pacientia nostra!" Ezek az emberek ugy látszik fékezhetetlenek. Mi : hogy a konokul űzött vadirtásnak addig is, mig a vadásztörvények meghozatnak, némileg elejét vegyük, a mult évben néhányan vadásztársulatot alakítottunk, mellynek olly kedvező eredménye lön : hogy annak száma tagokban eddigelé már 65-re felszaporodott, s czabad reménylenünk : hogy ezen szám még emelkedni fog. E társulat erősen van képviselve a helyben szállásoló katonai tisztikar által, melynek köréből az alezredes Baumgarten Frigyes ur, egyszersmind a társulat tiszteletbeli elnökeül lön egyhangúlag megválasztva ; továbbá : a bonoratiórok osztálya s előkelő polgárok által. Kibéreltünk a város tulajdonához tartozó minden vadászterületeket, mellyek megtilalmazva 12 csősz által gondosan őriztetnek; de ugy látszik : hogy e körülmény még összetartóbbakká tette a koczapuskásokat, a kik még igen nagy nem tilalmazott téreket vehetnek igénybe, ide értvén a magánosok terjedelmes birtokait is. 120 —130,000 holdnyi vadászható összes területből, gondolják magukban : „jut is marad is." — Vadásztársulatunk elnöke Szappanos István úr városi tanácsnok s egyszersmind az erdészeti bizottmány elnöke, kitartó erélylyel és gondos figyelemmel kiséri vadászataink minden egyes mozzanatát s szigorúan ellenőrizteti magukat a tilosok őreit is. Gyenes Pál ur mérnök s városi erdőfelügyelőnk, a társulat egyik tevékeny tagja, minden irányban hat és ernyedetlenül gondoskodik, nehogy tilosainkba jogtalan betörések történjenek s a vadorzók e területeken garázdálkodhassanak. Társulatunk működése még csak kezdetleges s innen ered : liogy egy lövölde felállításának tervezése nem közvetlenül az ö köréből indult ki. Meg vagyunk azonban győződve : hogy a társulat melegen fogja felkarolni ez ügyet s az indítványozók közreműködésével mielőbb létre hozandja az intézetet. A kor szellemével, a minden iránybani elöhaladás követelményeivel karöltve, még több rendbeli, jótékonyan ható intézetnek felállítása várakozik illető köreink tevékenységére ; de hogy egy, a társadalmi élet biztonságára üdvösen kiható lövöldének mielőbbi felállítása szintén a mellőzhctetlenek sorába tartozik, ezt minden elfogulatlan polgártárs első tekintetre be fogja látni. — Selmeezbányán 1827-töl 1834-ig tartott tanulói pályám folyama alatt, az ottani, már akkor rég virágzott városi lövöldét, lövészi gyakorlatok alkalmával, mint serdülő ifjú, nézői minőségben igen gyakran meglátogattam, mely körülmény nem csekély befolyással volt lelkületemre : hogy később szenvedélyes vadásszá legyek. És mi kecskemétiek, a 40,000 lélekből álló magyar város lakosai, még csak most kezdünk eszmélni egy életrevaló lövöldének felállítása felöl ! A honvédelmi nemes intézmény jogon megkövetelheti : hogy szeretett hazánk minden egyes fegyverfogható polgára a lehetőségig jó lövész legyen. A lőfegyvernek biztos kezelése önbizalmat és férfias bátorságot önt az emberek keblébe. Gyáva és pulya ember csak az lehet, a ki a lőfegyvert szakavatottan kezelni nem tudja ; a ki a veszély idején kezébe nyomott lőfegyvert még csak elsütni sem merészkedik. A testre óriások, harczainkban ma már mit sem számítanak ; söt az ügyes kardforgatók sem igen. Tanúságot tesz erről a legközelébb lefolytatott porosz-franczia véres háború, mellynek döntő csatáiban a lovas csapatok kardpengéi hatásos tényezőkként nem igen szerepelhettek. Jó hadi terv, helyes vezénylet, szigorú fegyelem, por és golyó biztosithatják csak korunkban a hadi győzelmeket. Állítsunk tehát lövöldéket : hogy az avatatlanoknak is legyen alkalmuk a por-és golyóvali bánást megszokni s magukat ügyes lövészekké kiképezhetni. No de térjünk vadászatainkra. * (Folytatás következik.) Tavali zergevadaszatunk a Retyezáton. Olvastam t. szerkesztő ur jeremiádjait, mellyel ránk erdélyiekre panaszkodik, hogy olly ritkán hallatunk magunkról, s miután ezen vadászati kirándulás szervezéséről és lefolyásáról sem találtam semmit becses lapjában, megkísértem arról t. olvasóinak lehetőleg hü képet nyújtani. A retyezáti havasok képezik a határszélt Hunyadmegye és Oláhország között, s rajta feltalálhatjuk kicsiben Erdély összes vadállományát és növényzetét ; mert tekintve, hogy aljában jól megterem a szöllö, felfelé is minden fajta gyümölcsök, fák és növények előfordulnak, persze, mentől feljebb, annál fokozatosabban silányul a természet egész a kopár ormokig. Hasonlóan vagyuDk a vadállománynyal is, és elkezdve a medvén és zergén, egészen az apró vadig, a szőrmés és szárnyas vad majd minden nemét feltalálhatjuk. Bérezeink fökincse azonban — vadászemberekhez szólva — a zerge, e királyi vad, mellynek vadászatát, hogy rendesen megtarthassuk, egy társulat alakult, melly tizenöt tagból áll.*) Minden évben , a vadászat tartamára, választatik egy elnök, egy vadászat rendező, egy élelmi biztos (vagy gazda) és egy jegyző. A társaság szavazat utján dönt el minden ezen vadászathoz tartozó ügyeket. Törvényeink is vannak, mellyek által igyekszünk a vadállományt, különösen zergéinkben szaporítani , mellynek elérésére évenként csupán egyszer rendeztetik vadászat ; a véreb kivételével másféle kutyát nem lehet használni, és csak is hajtókkal vadásztatik ; a tagoknak meg van engedve a cserkészet julius havában. A halászat is meg van tiltva a Zenoga taván, a körülötte levő tavakban, és a Strigy azon ágában, melyet „Nagy-Viz"nek neveznek. A vadászterületet a Kendeffy családtól birjuk bérletben, melly et egy főerdész és négy erdőcsősz felvigyázása alá helyeztünk. A hajtások az aljban, fenyvesekben fekszenek, feljebb kopár sziklákon. Eddigelő 9 hajtást ismerünk (kivéve a retyezátesúcsiakat, hol 1865 óta nem vadásztak), s ezek közül a Guru Grunului-t e vadászat rendezőjének, ifj. gr. 'Г. S.-nak köszönjük, ki tavai illy hivatalos minőségben kiindulva, eleve felment és tanulmányozta ezen helyet, mi nagyon jónak bizonyult. Ezeken kivül még több hajtások vannak, mellyeket, idő hiánya miatt, nem lehetett kikutatni ; minden hajtás egy napot vévén igénybe, igen hosszura nyúlnék ezen fáradságos vadászat. A fő vadállomány zergéböl áll: számát bajos meghatározni az ismeretlen helyek miattj; a vadászidéDy alatt rendesen 40 — 60 darab látható, 10—15 darabból álló csapatokban. Ugyanezen magasságban már több medvét is láttunk, de lövésre nem kerülhetnek a hajtások rendezése miatt. Mult év aug. 12-én gyűlt össze a vadász-társaság Hátszegen, s miután а kellő vadászati és élelmezési tárgyakat megvizsgálta, kipótolta, elindultunk másnap kocsikon Malomvizre, és onnét estvéli tanyánkra, a fűrészmalomhoz. Aug. 14-én történt az első hajtás a Csókában, eredménytelenül, mert rosz szél miatt keresztül tört a hajtók vonalán a zergefalka, mely 16 darabból állt. Esőtől átázva az Árágyesnek tartottunk, hol éjjeli tanyánkat felütött sátraink biztosították. Aug. 15-én ismét hajtás volt, most az „Árágyesen", de csúnya, esős, ködös időben. Egy 11 darabból álló zerge-csoport jött lövésre, s egy el is ejtetett. 16-ikán hajtás a „Negruri", valamivel kedvezőbb idö. Szomszédom, az öreg Nándra, két zergét lőtt s feljebb még egy esett. Összesen 13 darab mutatkozott. 17-ikén hajtás „Guru Grunului"-ban, meglehetős idő a hajtás alatt. Ez egy régi, leégett erdőterületet foglal magában, nagy meredekség és kőgörgetegek váltván fel egymást. Másfél órát tarthatott már a hajtás, s mindegyre vártuk a fővad megjelenését , midőn csakugyan egy 5 tagu csoport, a hozzájok nagyon közel levő hajtók elöl, a legna*) Vájjon ez-e az a társulat, melly még 1867 elején alakult 6 évre ? s mellynek első vadászatát ugyanaz év őszén M—cb —s-től olvastuk e lapok hasábjain. gyobb sebességgel előre törtetett azon pontig, hol láthatóvá vált az általunk elfoglalt hely. Közöttünk mintegy 1000 láb átmérőjű völgy feküdt , ennélfogva gyönyörű látványt nyújtott, milly elővigyázattal mozognak ezen állatok. A távcsövei megszemlélve, egy gyönyörű „czáp" volt köztük, melly sötét szine és nagysága által kitűnt a többiektől. Különös mozdulatait nem tudván felfogni, csakis közeledtekor vettem észre hadmiveletét ; ugyanis két fiatalabb gida volt vele, mellyeket hol fejével, hol szügyével iparkodott előre tolni, de egynehány ugrás után az öreg és a gidók is mindig megállottak, nem feledvén az elővigyázatot, bár rendes csapájokon haladtak. Azonban hiába, helyzetükben nem volt menekvés ; hátok mögött a kilencz hajtó, elöttök pedig már elállva a hegyoldal felső része ; magán a tetőn is még — bekanyaritva a hajtás felé, — három puskás állott Jövés nélkül nem menekülhettek. A főcsapás felettem , mintegy 500 lábnyira feküdt ; reményem még sem csüggedt, különösen midőn láttam a vén ezápot egy sziklacsúcsra ugrani, s merőn a tető felé „szemezni" (Äugen); csakugyan, szélforgás által szelet kapván, lejebb csapva, hatalmas ugrásokkal haladtak át a völgyön, s csak midőn azon hegyoldalt érték el, mellynek mi gerinczét elállottuk, csendesítették iramukat, s nagy elővigyázattal haladtak a kényszeritett két fiatal czáp által vezetve és egyenesen felém tartva. Mindamellett, hogy már életemben több illy jelenetnek valék szemtanuja, nagyon dobogott szivem, midőn illy közelben láttam sok fáradságom czélját. Azt is hozzá tehetem , hogy ülő helyzetben pillantván meg a zergéket, s helyzetemet nem változtathatván, aggódtam, hogy lövésemnek nem adhatom meg biztonságát, ehhez az is hozzá járulván, hogy а zergék egy kevéssé mindig fedezve voltak az alattam elterülő sziklák által. Ezen fontolkodásaim alatt mintegy 200 lépésnyire közeledett a csoport. Itt, gondolám magamban, nincs mit tenni : lesz a hogy lesz ; . . . midőn egyszerre egy sziklahalmaz mellett eltűnvén a csoport, egy pillanatnyi időt engedtek, hogy ültömben jobbra lehajolhassak s fegyverrel készen arezomon, várhassam őket. Csakugyan rögtön erre ismét meg is jelentek. Az első a félénk czáp, azután jó részt pajtása, hátuk mögött a vén czáp, egy vén suta és egy fiatalabb. Kedvezni akarván vadász-társaimnak , nem választottam ki az öreget, tartva, nehogy a többi egyenesen áttörjön, s ez okból az elsőt czélzám meg ; lövésemre nagyot ágaskodva, hanyat esett s kevés pillanat alatt azon helyen megdermedt. Erre az öreg visszacsapván a többivel, lefelé vevé útját, számitásom ellenére. Szerencsére a vén bak mégis lövést vitt magával bal szomszédomtól, s pedig tüdösebet kapott, azonban a hajtás végével hosszas keresés után sem lehetett megtalálni. Zergémhez lemenve, útközben megszámláltam a lépéseket, s ugy találtam, hogy 120 lépés távolságról találta golyóm , álló helyzetben , kissé baloldalát mutatva, s a nyak bal nagy erét hatva át, a jobb lapoczka mögött ment ki. Ezen magas lövést fegyverem jobbra fekvésének tartom. Gyönyörű 5—6 éves czáp volt, egészséges, erős, mit 6" hosszú és gyökerében 1" átmérőjű agancsai bizonyítottak ; súlya 82 font volt. Mennyivel erősebbek a külföldi zergéknél ! — Ezen hajtásban más vad nem esett el, noha még néhány zerge és egy medve is mutatkoztak. Összegyűlve állásainkról hazafelé siettünk. 18-ikán egész táborunk a Zenoga tavához tette át főhadiszállását, melly három órai járás, és onnét tettünk aztán kirándulásokat a következő vadásznapokon. Délután érkezvén meg a tóhoz, többen közülünk, mint a halász-sport kedvelői, pisztráng fogáshoz kezdtünk ; de a nagy szél és a felette hűvös lég miatt alighogy egy pisztrángot sikerült kihalásznunk, hanem annyi mégis volt, hogy szakácsunk ízletes vacsorát készíthessen belölök, mit aztán jó sáromberki borral megöntözvén, gourmandszerü áhítattal szivta mindenki legjobb szivarját. Aug. 19-én hajtás a „Téo negru" hegyben, melly hasonnevű tavat is bir, s mellyet a piscicultura terjesztése végett, ifj. gr. T. 8. barátommal ünnepélyesen 8 darab pisztránggal népesítettünk meg ; mindegyik mintegy 3/

4 font )s volt. Ezen hajtásban két zerge esett el. Volt még 7 darab, de kitörtek. 20-án hajtás a „Zsenimen", mely eddigelé felülről lefelé hajtatott ; de észleleteink után ellenkezőleg;