Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-21 / 22. szám

152 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JU LIUS 5. 1871. nem igen biztatott a kimenetelre, pedig az al­sóbb 2500—3000 láb magas bérczeken ápri­lisban eldürügtek a fajdok a nélkül, hogy lát­hattuk volna. Közbejött azon szomorú körül­mény, hogy Nagy-Szlahos helysége ápril elején leégett, minek következtében erdészünk s leg­megbízhatóbb két kerülőnk az épületi fák kiszolgáltatásával lévén elfoglalva, a dürgő fajdok kikémlése s megfigyelése igen hiányos volt. s midőn végre május 10-én a magas he­gyekre feljutottunk, már csak 1 siketfajd s 4—5 nyirfajd volt dürgésbeu tudva. Kajdvadászataink nem csak Gömörben de a szomszédos megyékben is jó liirben állanak. Nem a vad sokasága miatt, mert éveukint csak mintegy (>— 10 darab lövetik, s nem a helyiség kényelmes megközelíthetősége miatt, mert magas és meredek vadonjaink s azok éghajlata minden visszariasztó tulajdonsággal bírnak : - lianem e ír ved ül azért, mert ezen egyedül nemes vadászatot nem szükkebliileg magunk részére tartjuk.— mint összes szomszédságunk teszi, — hanem megosztozzak messzébb la­kozó barátinkkal s jó ismerösinkkel, kik azu­tán a szokatlan táj s vadak érdekességének benyomása alatt annak hi rét messze földre elviszik. Ez idén is számot tartottunk több olly jó barát megjelenésére, kik a fajdot csak hírből ismerik, azonban közbejött sok akadály miatt csak az egy M. A. érkezett meg a kitűzött időre, 11. Z. barátunk meg akkor lepett meg i kellemesen, midőn már nem vártuk t. i. éjjel 11 órakor a javorinai vadász tanyán; a többi várt vendég mind elmaradott. Jelen voltunk 0 úrvadász s az erdészeti személyzet szintén G, s igy összesen 12 puskával rendelkeztünk, liogy mint telt el itt a 3 nap, rövideden ide jegyzem, előre bocsájtván néhány sort az idő­járásról s a tavaszodás itteni jeleiről. A hegyek verős oldalai, egyes fúvósokat kivéve, hómentesek voltak, de az éjszaki ol­dalok s minden fenyves belseje szakadatlan hóval volt lepve, mely néhol 3—4 lábnyi vas­tagon takarta a talajt. Azonban akadályul nem szolgáltak e havak menetünkben, mert egész idézésünk alatt csontkeményre voltak fagyva. A hideg szél folyton tartott s néha szélvészszé fajult, majd napfényt hozva, majd ködbe s siirü havazásba takarva tanyánkat ; a havazás napfénynyel napjában busz izbcn is váltakozott. Völgyünkben lent a nyiresek, bük­kösök zöldültek s a tölgyesek is már sárgás zöld szint mutattak, ide fent a nyírfákon még rügyet sem dagadt kék színben hófoltok mutattál láttunk s egyedül a lilás lu tavasz egy neme, mit az itteni tót rétek s kisebb jöttét. A Crocus népség Czund­r á nak nevez, a hó leplen keresztül üti ibolya­kék fejecskéjét s egész hegyoldalakat kékes szinben tüntet elő. A nép azt állítja, hogy lia idén vadászterületünkön 1 siketfajd s 8 nyir­fajd, részint az erdészeti személyzet, részint jogosulatlan vadász s vadorok által. A fentebbi napokban többször átbolyong­tam vadásztanyáuk környékeit, s nem csekély megelégedésemre több helyütt találtam siket­és nyirfajdot előttem robajjal kikelni, s csá­szármadarakat füttyenteni, ugy hogy e nemes szárnyasok felszaporodása a legszebb remé­nyekre feljogosit. Vadász üdvvel s hazafiúi tisztelettel marad­tam Csetneky. Vadak és vadászatok Murány környékéről. (Vége.) Daczára vadászati viszonyaink egyhangúságának és szegénységének, itteni vadászéletiink hébe-hóba egy-egy érdekes episodot is tud felmutatni. 1858. évben, a polonkai erdőhivatal területén, rendkivüli dús liikkmakk termés volt. Ennek követ­keztében a medvék száma is megszaporodott, ugy bog} 7 az 1858/9. év téli hónapjaiban 6 darab esett el vadászok kezétől, s még legalább kétszer annyi elhibáztatott vagy sebesülten megmenekült. Tisztán emlékezem még, hogy egy hajtáson a zavodkai terü­leten 5 rnedve került lövésre. Az elmúlt 1869/70. év telén, deczember havá­ban nem sok lió volt, és с mellett majdnem napon­ként friss esett. Ennek folytán felette könnyű volt a medve téli lakását kikutatni, s ezt olly váratlan siker koronázta, hogy Szász-Coburg Fülöp és Ágost herczegeket csaknem biztos kilátással bírhattam meg sikeres vadászatra. A nevezettek 1870. január 20-ikán érkeztek meg Orleansi Péter, penthièvre-i berezeg kíséretében ; ez alkalommal 4 vadásznapon 3 medve lövetett, ezeken kivül pedig 4 darab vad áttört a hajtók vonalán és lövés nélkül elmenekül­hetett. A meglőtt medvék egyike sok dolgot adott, mert, mint később kitűnt, torkon lövetett és mintegy fél­órányira azon helytől, hol állott, egy majdnem kö­zelithetlen sziklatömkelegbe rejtőzött , még pedig barlangba. Az üldözésére kiküldött erdészek a rend­kívül meredek és szük tereppel daezolva , lövésre készen álltak fel a barlang mindkét oldalán, és a i barlang szájába való lövöldözés által iparkodtak öt kicsalni. Mindegyik lövés után morgás jelenté a talpos ottlétét, de csak jobbnak tartotta nem jönni napvilágra. Miután embereim csaknem egész lökész­letüket elpufogatták, nem tudtak magukon segíteni ; de utóbb mégis arra jöttek, hogy a barlang száját jól elzárták és további utasításért hozzám küldtek. Én azt rendeltem, hogy a medvének 3 napi időt en­gedjenek a kimúlásra, és ha még ezután is élne, tosau követték utasításomat, de a nemes fajdra nem marad más hátra, mint füsttel h la Pelissier megfulasztani. Három nap múlva csakugyan életben volt még a medve , és mi csakugyan az emiitett nem, de m. e. 200 lépéssel tovább volt, a szél zúgása s a fényük recsegése miatt azonban nem volt hallható s barátunk csak akkor látta meg, midőn már nem köszörült s hozzá sem szökhetett. Kis idő múlva a fajd elvonult. Éjfél után 2 órakor öten mentünk a csak félóra járásra eső javorinai fensikra s ott .) leshelyet foglaltunk el. Itt két nyirfajd jelent meg, miknek hóbortos ugrándozásain sokáig gyönyörködtünk, de gondosan kerülvén ki a lesek közelségét, lövés nem eshetett reájuk s elvonultak. Éjfél után 1 '/•• órakor a puskások többi része az 1 óra távolra eső Hai-ó fensikra küldetett azon meghagyással, hogy az ott dürgő 3—4 nyirfajdból mi lövésre kerül, ejtsék el, de biz itt sem közelitette meg egy fajd sem a leseket. A máj us 11-ki esti szalonkahúzáson lát­tunk m. e. 8- 10-szer a széltől sodortatva snepfet, mikre lj lövés történt s elesett 2 darab. Május 12-én reggelre ismét a tegnapi dispositiók maradtak érvényben. A siketfajd ismét harmadik helyen volt s megint későn akadt reá barátunk, tehát már másod reggel nem jöhetett lövéshez. A javorinai fensikon egy nyirfajd jelent meg s ismét kikerülvén a leseket, görgetezve s esuluikolva tova-tova ment. Midőn láttam, hogy e reggelen a leseket megközelíteni nem fogja, elhagytam helye­met s meglopással kísérlettem meg. Az egye­netlen s néhol fenyves talaj kedvezett, megkö­zelítése a körülte levő tyúkok daczára sikerült s az erős nyirfajd lövésemre haldokolva ver­gődött lábaimhoz. A liaró fensikon e reggel szintén lőtt egyik kerülő nyirfajdot. Máj. 12 este. A szalonkahúzáson láttunk m. e. 8—-10 darabot s m. е. 8 lövés esett a nagy magasságban nyílsebesen húzó snepfekre de esett semmi. Május 13-án reggel mind két vendégünk felküldetett egy-egy kerülő vezetése mellett a siketfajdot megejteni, tanácsot vévén: hogy jyik a nagy vagas innenső, m ásik iák túlsó széleit figyelje meg, csak igy lévén re mény, hogy jókor t. i. midőn m éj dürgésben van a vad, fognának reá találni. Barátink pon­— hihetőleg e virágocskák elfagynak, akkor nyáron nincs mit kaszálni e hegyi réteken. A május 10-ki esti szalonkahúzáson lát­tunk <>—8 szor snepfet, de magasan húztak s a társaság nagyobb része még menetközben lévén, lövéshez senki sem jutott. Május 11 -én reggel 1 'Д órakor M. A. barátunk egy kerülő vezetése mellett az ide 1 óra messzeségre eső kakas hollára indult. A biztosnak mondott siketfajd szokott helyén az erős szélvész miatt — egyikök sem akadt. — A báró fensikra e reggel én mentem nebánv puskással s majd napfeljöttéig mulattam a nyirfajd tánczain, de a ravasz olly tisztességes távolban tartotta magát lesemtől, hogy lövést koezkáztatni nem próbáltam. A társaság többi tagja a javorinai diirgtéren szintén igy járt. E kirándulásban tehát csak is 2 darab nyirfajd és 2 darab erdei szalonka esett prédául. Az egész idő a'att a hideg és vihar da­czára jól éreztük magunkat. Tüzünk a hideg­től . az Ízletes vadászlakomák az éhségtől, a felséges jó viz a betegségtől, a barátságos be­széd, adomázás s néha kis ferbli az unalomtól^ a szélvészben is nagyszerű tájék s fenséges vadászat a desperatiótól megóvott, s bár két kedves vendégünk fajdot nem lőhetett, de a siketfajd látásán s kisérlett meglopásán, vala­mint a nyirfajd bolondos tánczán a vadászhe­vélyt igen is érezték s — hiszem — kedves emlékben tartják. A fentebbi két fajddal együtt lövetett ez végső eszközre szorultunk. Nedves szalmából és rő­zséböl a barlang szójában gerjesztett tüz, teljes eredményt idézett elő ; mert néhány óra tnulva a szerencsétlen fogoly semminemű életjelt nem adott magáról. Embereink közt találkozott szerenc sére egy desperatus egyéniség, a ki kész volt 5 frtért bőrét vásárra vinni. Ez a medvét kimúlva találta a bar­langban, melly utóbbi ollyan alkotású volt, hogy valószínűleg legjobb akarattal sem jöhetett volna ki soba, mert legalább is ölnyi mélyen és meredeken feküdt a bejárat alatt. Csak két órai megfeszített munka után sikerült, kötelek, emeltyűk stb. segé­lyével a négy mázsányi sulvú maezkót napvilágra hozni. A meglőtt 3 medve közül az egyiket Szász-Co­burg Ágost berezeg, a másik kettőt pedig egy erdő­kerülő és erdőgyakornok lőtte lc. De habár a magas vendégek nem működtek egyeulö sikerrel, az az elégtételem mégis volt , hogy a berezegek mind­egyike látott medvét, a mi a terjedelmes területet tekintetbe véve, magában is elég. A vad egy neme sem tesz oly sok mértföldnyi utat, alkalmasabb táplálék keresése végett, mint a medve. Némely években tömegesen vannak, mig pl. 1870. évben, midőn itt sem bikkmakk, sem a leg­közönségesebb erdei bogyó nem termett, s midőn a

Next

/
Thumbnails
Contents