Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-14 / 21. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 153 lenséggel elkölti. Az utóbbira vonatkozólag csak két példát akarok felliozni annak bebizonyítására, hogy még minő vadászati viszonyok között élünk itt. Egy az imént emiitett genre-ből való juhász azzal dicsekedett embereim előtt, hogy ő 1869. nyarán, a határos kincstári területen 18 őzborjut fogott el. Ezeket azután különféle kínozás által megríkatta, mely esalha'ng hallatára előjött anyaőzökből 15-öt lelőtt', hármat, sajnálatára — úgymond — elhibázott. Vegyük csak e szám felét is fel, még az is igen sok. Egy másik fajd-fészket talált, s abban állítólag 15 tojást. Megpróbálván azokat, váljon lehetne-e megfőzni , ugy találta, hogy már fiókák vannak benne. Kérdésemre : mit csinált velők, azt feleié : hogy összetiporta. Ily körülmények közt belátható, mily nehéz az óvást szigorúan keresztül vinni ; de a nem rég itt végbement commassatiók minden földbirtokosnak szabadságára hagyják, a legelő-viszonyokat kénye kedve szerint szabályozni. Azonban becses lapjában nincs helyén a legelői viszonyokhoz tüzetesen hozzá szólni, csak annyit említek, hogy a legelés nem igen hozható már az erdő-gazdasággal is öszhangzásba, és az abból folyó jövedelem talán inkább csak önámitáson alapul, a tilalmazott vadászattal pedig már ópenséggel nem fér meg. Beauregard L. (Vége kör.) Dürgési-idény az ausztro styriai magashegységekben. A magas hegységi vadász rendesen nem valami kitűnő a kapóra-lövésben, s ezért nem is nagy barátja se a fogoly, se a mindenütt olly annyira kedvelt szalonka-vadászatnak, melly utóbbira ugy se sok lőport és göbecset pazarolhatna, mert ha már a magas hegységekben is jelentkezik a liosszucsőrü, akkor nászidénye is vége felé jár, s a mi még egy pár itt-ott lézeng, azért többet elkoptat az ember tüdejéből és talpából a hegymászásban, mintsem keserűvé ne válnék e passió, kivált ha hazatérőben jó meredekről kell ereszkedni, és se gázlámpa nem világit, se holdvilág nincs — a kalendáriumban. Ellenben van a magas hegységeknek egy más tavaszi ünnepe, melly dúsan kárpótolja a hegyi vadászt azon mulasztásért, mit síkságon lakó collegái a szalonkászatban már élveztek, s ez a fajdkakas-vadászata, minek olly kimagyarázhatlan bűvös varázsa van a magas hegységben, bogy sok hegyi vadász még a legfenségesbnek tartott zergevadászatért sem adná. „Mitterbacher , nemsokára a Mindenható szine előtt fogsz állani ; mond meg, nyomja-e még valami lelkedet?" — szól a vigasztaló lelkész a haldokló vadászhoz. — „Nyomja ám; közéig a dürgés-idény, legalább addig hagyna itt a Mindenható !" — lőn a válasz. E szavakból azonban nem csupán а vadászszenvedély kifejezése szól. A magas hegység lakosa előtt a fajd-kakas dürgése a tavasz uyiltát hirdeti ; az alsó hegyekről tűnni kezd a hó, a nap melegebben tekint le a völgyekbe, a patak ismét csergedez, s a mogorva, beteges tél pusztulni kezd. Midőn végre a kis-kakas (nyirfajd) is elkezd Ublögetni, akkor már а tavasz a magaslatokra is felhat, s virágszőnyeget himez a hegyi pázsitra ; s ezért kedveli annyira a hegylakó a kis-kakas, e csinos és hóbortos fajd vadászatát, minek szépségeit, mint a jó zenéjét, csak élvezni, de magyarázgatni nem igen lehet. Mai napság a siketfajd vadászatához nem minden ember fia juthat már, legkevésbbé az erdész- és vadász-személyzet, mert a nagy kakas megejtésdt a vadászúr saját részére, vagy vendégei kizárolagos élvezetére tilalom alatt tartja, mi csak helyeselhető ; annál inkább, mert már a harminczas évek alatt nálunk sok helyütt a siketfajd állomány ritkulni kezdett , s évről évre fogyott, mig végre ritkasággá vált, s csak azon szerencsés körülménynek köszönhetjük megmaradását és utóbb szaporodását, mert ö Felsége nagy előszeretettel levén vadászata iránt, példájára magas hegységi nagybirtokosaink is felkarolták azt. Igy például, hogy csak saját vidékünkről szóljak, a 40-es évek alatt a reichenaui császári kincstári erdőségekben csak itt-ott lehetett egy diirgö kakast hallani, mig alig 10 év múlva, az itteni erdőszemélyzet felügyelete mellett, és különösen Fuchs Károly, jelenlegi császári vadászrendező-mester gondozása alatt annyira felszaporodott a siketfajd, hogy az idén több mint 50 kakas diirrögött és legfelségesb vadászurunk néha egy-egy reggel 4 — 5 kakast lőhetett, a nélkül, hogy e miatt az itteni fajd-állomány tenyészete rövidséget szenvedne. — Ép igy állt a dolog odaát Styriábau, Neubergben is, mielőtt az császári uiagánvadaszteruletté avattatott volna. Olly helyeken, hol az idén О Felsége a dürgés-idény alatt némely reggel 5 kakast lőtt, azelőtt alig jelentkezett kettő, mi a mostani állományhoz képest, potomságnak vehető , ha meggondoljuk , hogy az utóbbi években folyvást történő tetemes lelövés mellett is, még mindig legalább háromszor annyi hagyatik meg tenyészetre, mi kétségkívül a szomszédok fajd-állományára is kedvező hatással van, s kik e császári szomszédságnak — más vadóvás tekintetében is — sokat köszönhetnek. Az alsó - ausztriai Schneeberg hegység aljától messze be а Mürz és Traisen közé teijedő gr. Hoyosféle erdei uradalmakban, különösen Gutenstein és Hohenbergben a vadászat ugyan mindig és akkor is szabályos gondozás alatt volt, midőn a környéken az mindenfelé hanyatlásnak indult, de a siketfajd tenyészete és vadászata nem részesült oly különös figyelemben mindaddig, mig 0 Felsége e vadászat iránt az érdekeltséget felkölté. A siketfajd-vadászat azelőtt a vadászszemélyzet tiszte volt a szokásos lődij mellett, s miután e dij a lőpor és göbecs árát jóval felülmulta, gondolható, hogy a vadászszemélyzet nem késett, a kellemeset a hasznossal párositani, s a dürgés-idény alatt jó sok kakast lőtt. Pár év óta. azonban a siketfajd, tudtomra kizárólag az urak számára tartatik fel ; mennyisége évről évre szaporodik, s a kiválóan kedvező helyiség és roppant terjedtségü erdők mellett, nemsokára Alsó-Ausztria egyik legszebb siketfajd-állománya fog pompázni. A mult évben 17 siketfajdkakas lövetett, bár а legjobb állományokban, p. o. a holienbergi uradalomban alig volt vadászat. Az idén gr. Hoyos József*) (a családfőnek testvére), három nap reggelén át, a legridegebb téli időben, 6 nagy és 4 kis kakast ejtett el ; kakas volt ott elég, valamint az onnan nyugatra fekvő gr. Naszwaldi vadászterületeken is, hol az évenként rendesen megjelenő vendég, Markovicli úr, 5 nagy kakast ejtett s néhányat meglőtt. Az idén lőtt kakasok szama mindenesetre felülmulandja a tavalit, lia a többi vendég is olly buzgalommal látott hozzá, mint az emiitett két úr, kik félreeső és hóboritotta vadászkunyhóikban több napig nem igen találhattak más élvezetet az idei szépséges május havában. Valóban nagyszerű volt ezelőtt a kis-kakas vadászat a szintén gróf Hoyos uradalmához tartozó Ivuhschneebergen, hol néha napján száz kis-fajdkakast is lehetett tánezolui látni a hófujáson, s hol kora reggelenként nász és párbaj váltakozott minden nyomon ; olly pompás és izgató látvány, minőt halandó szemek ma mar sehol sem élvezhetnek, s csak az öregebb vadászok emlékezéseiben léteznek. Ma már a dürgési tisztások többnyire cserjésekkel boritvák, s ha kis-kakas nem hiányozna is, de távolról sincsenek olly számosan, s több helyütt (Scheibwald, GrünSchaeher és a Schneeberghez közel fekvő reichenaui magas hegységi kerületekben) is találhatók hasonló mennyiségben. Emiitettük már, mennyire kedvelt nálunk a kiskakas, mellyet hegyeink közt mindenütt találhatni, s mellynek lövésére vadászuraink nem is olly féltékenyek , mint a siketfajdéra. Szívesen engedik át annak lelövését erdőszemélyzetük vagy ismerőseik részére, pedig, mint már szintén megjegyeztük, ez idény a magas hegységek virágzatába esik, midőn egyrészről még hófuvallat, másrészről virágszönyeg tarkítja a hegyeket, s a ki a természet szépségei iránt fogékony, bizonyára felejthetlen kedves napokat is él át bennök, mi azonban nem mindenkinél tapasztalható, mert mióta a magas hegységi vadá*) Itt a „ Jagdzeitung'' megemlékezik, hogy a gróf által tavai gr. Schönborn ő mltsága munkácsi erdeiben elejtett két 18-ágas szarvas-agancs a pesti kiállításon is látható volt ; elfelejti azonban megemlíteni, hogy egyikök emlékéremmel tüntettetett ki. Szerk. szátok divatba jöttek, elég olly urat is láttam, ki csak ugy gseftmassig arra törekedett, hogy mentől többet lőhessen közülök ; a szárnyasok életének és szokásaiknak megfigyelése és élvezete, vagy az alpvilág csodás bubája jóformán észre sem vett mellékes dolgok levén rájok nézve. A középfajd-kakas megfigyelése mindig igen nagy élvezetet nyújt ; mert nagyon ravasz és sajátságos természetű állat, melly a dürgési idény alatt, mindig valami ujabb produetióval mulattatja a vadászt , persze legtöbbnyire az ö rovására, mert ugyancsak ügyes, ravasz ember legyen, kiuek közeledését vagy csalogatását fel nem ismeri, s jól ismerje szokásait, ki e fekete hidalgót rászedni akarja. Ezért a nyir-kakasrai vadászat talán legingerlöbb a vadászat minden neme közt, feltéve, hogy meglehetősen kedvez hozzá az idő is, hanem persze csak valódi vadászok számára ; az ollyan puskások, kiket madzagon kell vezetni a kakas után s egyébre sem valók, mintsem hogy durrogassanak, bámulni fognak ugyan vezetőjök ezermesterségén, mellyel e ravasz madarat megközelíti, de sohasem fogják érezni azon édes hevélyt, melly esak a megérdemlett munkát szokta jutalmazni. Azon sokféle változatosság miatt, mi a kakas-vadászattal jár, s mi mind igen mulatságos természetű, a legtapasztaltabb vadász is — ki pedig vadásztörténetkék elbeszélésénél már előre tudja, minő lesz a vége — szívesen oda hallgat a kakas-történetkékre, különösen lia olly szépen tudja azt valaki elbeszélni, mint egyik ismerősöm, kinek azonban, fájdalom, az idén még nincs mit elbeszélnie, mert friss havazás borítja -— május daczára — a hegyi réteket, virágokat és erdőket, s ha néhány kis-kakast lőttünk is már eddig, de a nagy lakodalmi-táncz, a siketfajdvadászat e poesiája jobbára elmaradt, miután Aeolus hárfáján igen fagyos nótát dúdolt hozzá. Armenau, máj. 24. h . . . „Jagdzeitung." Y © g ^ © §e Br. Riese-Stallburg A. csász. és kir. kamarás és nagybirtokosnál Elefánthon (Nyitramegyében) két pompás 3 éves mén Jó volna eladó, mind a kettő az ismeretes eredeti (rákeni mén Diaroli és kitűnő irlandi kanezák fiai, s a mi termetüket, erősségüket és szép járásukat illeti — nem hamar találkozik párjok. A báró, ki maga is kitűnő lovas és szenvedélyes lóidomitó, leginkább olly vidékre ajánlaná, hol nemesitni és szívós ivadékokac nyerni, -— de nem magas lovakat nevelni ohajtnak. Tudakozódások egyenest a fentebb czimzetthez intézendÖk. Külföldi versenyek. Warsó junius 11., 15. és 18. Berlin jun. 18., 19., 20. Hamburg .... julius 7., 9., 10. Doberan .... aug. 4., 5., 7. Münster aug. 8. Cöln aug. 12.; 13. M. Frankfurt . . . aug. 19., 20., 21. Wiesbaden .... aug. 23., 25., 27. Baden-Baden , . . sept. 2., 4., 6. E gyepek közül a berlini, hamburgi, cölni, wiesbadeni, frankfurti és baden-badeni részint az összes magyar-osztrák, részint csupán magyar lovak számára is megnyitották néhány dijra sorompóikat ; még eddig azonban sehol sem látunk jelentkezőket. Egyedül a Poroszországba vándorolt Furybondot és Beau Louist látják а hamburgi nagy Handicapra és Vándordíjra nevezettek közt. A lembergi versenyek 9 futamára összesen 41 nevezés történt ; a nevek teljes közlésétől helyszűke miatt szabadjon elállanunk, s csak annyit említni, hogy mind gácsországiak, az egyetlen Cadet kivételével, az I. oszt. Császárdij 500 aranyára Cadet, Concession, Theseus, Meteor ismeretes 4 évesek és Tuczynsky lovag egy 3 éves Hungarian nevü sga ménje (a. Dangu a. California) vannak előjegyezve. A többi dijjakra még Signal, Junak, Niczego, Sylfida, Chassepot, Khediw, Pamiatka ismeretes lovak, és Kukulka, Detonomia, Gil Blas, Panna Emilia, Dewotka, Leniuch, Gabrielka nevü fiatal 3 évesek nevezvék. A gátversenyre Elektra és Mis3Ío ; az