Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-14 / 21. szám

140 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 14. 1871. uemü kérdezősködés, az „aradi lóversenyi titkársághoz Aradon" (kereszt-utcza 27. sz. a.) bérmentesen intézendők. 2. A nevezések csak Írásban vagy táviratilag tehetők. 3. A nyereményből 5 százalék levonatik. 4. Minden lótól, mely futás végett a pályán megjelent 5 frt gyeppénz, s minden pályázó lótól anynyiszor a hányszor indul, 5 frt induláspénz fizetendő. 5. Te'neregyse'giil a vámfont szolgál, a távolságnál pedig az angol mértföld. 6. Valamennyi tét- s bánatpénz legkésőbb a verseny napját megelőző este 6 óráig fizetendő, különben oly ló, melyért a tétel ez ideig le nem fizettetett, nem bocsáttatik indulásra. Ellések. Gróf Forgách Kálmán nagy-szalánczi telivér-kanczái ez idén következő ivadékokat ellettek, u. m. : Marika, febr. 19-én egy vp. méncsikót csillaggal, Topaztól ; neve : Marius II. Marguerite, febr. 23-án egy p. me'nesikót csillaggal, Rothsehildtól ; neve : Banker. Andromdque, febr. 28-áu egy p. kanczacsikót csillaggal és orrán egy megszakított fehér vonással, Thormanbytól ; neve : Dryad. Fair Star, apr. 5-én egy sga kanczacsikót csillaggal és orrhegyeig lenyúló megszakított fehér vonással , jobb hátsó lába körme felett kissé fehér, Rothsehildtól ; neve : Sabina. Star of the Vale, apr. 28-án egy p. méucsikót csillaggal, Daniel O'Rourketól ; neve : Turco. Flighty, máj. 12-én egy p. kanczacsikót csillaggal, jobb hátsó lába csüdig fehér, Bois Rousseltól ; neve : Firefly. Gr. Festetics Pál t. v. kanczája Tourterelle, apr. 14-én egy p. mén csikót ellett Ostregertől : neve : Kedvence. Gr. Széchenyi Kálmán ménesében az idén ellett telivér méncsikó (Buccaneer és Simple Susantól) Peter Simple nevet kapott. Az ugyanott ellett idei telivér kanczacsikó (Bois Roussel és Merry Hill-töl) Wood Nymph nevet nyert. Kimúlt Gróf Festetich Pál lé. s. k. Tajték (a. Daniel ( »'Rourke, a. Target) hátgerincz-sorvadásban elveszett. ^áiálI-líPllT. Fedezések. A nagy-szalánczi kanczák következő ménekkel fedeztettek ; u. m. : Marika fedezte Topaz Marguerite „ Maniac. Andromaque fedezte Bois Boussei. Pair Star „ Buccaneer. Star of the Vale ... „ Cotswold. Flighty „ Virgilius. Miss Eleanor (elvetélt Rothsehildtól) f. Diophanlus. Ainara (elvetélt Baechustól) fedezte Daniel O'Bourke. T

r „ - ,,„ {Rothschild és Honeysukle (meddőn maradt) „ /д/ • . Aunt Sally (mult évben nem f.) „ Cotswold. Birtokváltozások. Gr. Forgách Kálmán eladta Hammersberg László urnák : Mandoline fek. к. nev. 1865-ben Kis-Béren, ap. Virgilius any. Music — Slanetöl.— (M. M. I. 150.) Mandolinet fedezte ez idén Rothschild. Gróf Péchy Constantin eladta Ferenczy Emil uruak : Confident vp. m. nev. 1862-ben, gróf Forgách Kálmán, ap. Little Harry any. Lallah Rookh Troytól. — (M. M. I. 136.) Eladó. Ilona 4é. sp. k. 15% marok, ap. Szathmár (ap. Forbiddenfruit), any. fv. k. Előre, félig belovagolva. Ara 550 frt. — Tudakozódhatni Borbély Géza urnái T.-Rofton, а fegyverneki vasútállomástól két órányira. Vadak és vadászatok Murány környékéről. Az egykor szépségéről hires Széehy-Mária, Murány Venussa özvegyi birtokához, jelenleg pedig а Koháryak utján Szász-Coburg-Gotha herczegi család birtokához tartozó murány-polonkai uradalom, az alacsony Tátrának, Zólyom- és Gömörmegyék határán kezdődő részén, a Garam folyam vidékének mindkét oldalán terül el 21,000 holdnyi térségen 1600 П ölével számítva holdját. Noha jelen értekezésem csak uradalmunk vadállományának általános ismertetését czélozza, mégis minthogy a t. szerkesztőség által felhívás kíséretében szétküldött löjegyzék-minták indítottak engem a következők megírására : hátor leszek ez ügyben nézeteimet s а felhívásban említett ritkább állatokra nézve tapasztalataimat röviden előadni. Egészben véve kétségbe vonom, hogy lehetséges lesz a t. szerkesztőségnek megközelítőleg is pontos löjegyzéket összeállítani.*) Még azon uradalmaknál is, hol némileg rendezett vadászati viszonyok léteznek, a hivatalos lőjegyzék csak egy részét tartalmazza a valóban lőtt vadnak, minthogy egy vadásztörvény hiánya és a magyar hagyományos eljárás : a vadat többé-kevésbé res uullius-nak tekinteni, oly tényezők, melyek csak megközelitő helyes adatokat is illusoriussá tesznek. Eltekintve attól, hogy nagy területek, mint pl. majdnem valamennyi államerdö, az illető erdész-hivatalnokoknak vannak bérbe adva, valamint az egész nagy magyar Alföld, egy szóval Magyarország 3/

4-de még sok évig nem fog még félig-meddig hitelt érdemlő kiszámítás alá is vonatni. A „felhivás"-ban megnevezett állatokra, s névszerint a zergére nézve bizonyos, hogy az az alacsony Tátrában nem fordul elő, s ha létezett valaha, annak már nagyon régen kellett lenni, minthogy ma az egész hegyhát legelőül alkalmas, s nagyobbára annak is használtatik ; tehát épen nem zergéknek való hely. — Mormota még mindenesetre van mai nap is a Prasivá-n. Én magam 1859-ben két párt telepitettem a pohorellai havasokra, és azok most is főn vannak, mit a sok odu bizonyit, de számukat, alkalmas egyének nélkül, kik azt kifürkésznék, megállapítani nem tudom. A magas Tátra zerge- és mormota-állománya felöl a t. szerkesztőség hiteles tudósítást nyerhetne Blázy Ede földbirtokos úrtól.*'*) A havasi nyul a Kárpátokban nem fordul elő, inert tizenöt évi szolgálatom alatt okvetlenül kellett volna vele vagy nyomaival találkoznom. Ugyanez áll a havasi és szirti fogolyról. A közép-fajdnak (állítólag a nyir- és siketfajd korcs-fajzatának) eddigelé egyetlen egy példányát sem láttam, noha vannak olly helyeink, hol siket-fajd és nyir-fajd közel egymáshoz állandóan tartózkodik. A vidrameuyét minden valószínűséggel létezik e vidéken, bár én csak egyetlen egy példányt — ezelőtt két-három évvel — kaptam, s azt is oly rosz állapotban, hogy nem lehetett kitömni ; de elég annak constatálására, hogy ez állatfaj még nem veszett ki egészen. Huzó- és vándormadarak nem igen fordulnak meg szük völgyünkben ; de mégis ejtettünk itt-ott ezen vidéken ritka madarakat, igy pl. egy törpe túzokot, egy urali-bagolyt, egy (Gänsesägert) és egy fekete gólyát. E kis kitérés után áttérek vadászati viszonyainkra. Egész vidékünk, az egyrészről a Dunáig Pozsonynál s Erdély keleti határszéléig terjedő és csaknem megszakadás nélküli erdőnél, másrészről az aránylag csekély lakosság mellett, ritka jó helyiségeknél fogva, valódi paradicsomát volna hivatva képezni a vadásznak. Mindazonáltal a vadászat, illetve a vadállomány átlagosan, összehasonlítva azt a területtel és a jelenlevő vadnemek tekintetében, épen nem mondható fényesnek. Yan őzünk, de csekély számban ; alig hiszem, hogy átlagosan 150 holdra egy darabnál több volna számitható ; van medvénk is, de ebből már kevés, és csak oly években, tnelyek*) E czikk még az orsz. lőjegyzék közzététele előtt Íratott. Szerk. **) Megkerestük és közleményét legközelebb hozzuk, Szerk. ben jó makkolás van, szaporodik számuk némileg. Az e nemű nagyvad összes állományát a herczeg Coburg-féle murányi uradalmon (körülbelől 70,000 hold erdővel), melyhez kerületem is tartozik, alig becsülhetem többre 12 —15 darabnál; fő vad és vaddisznó nem fordul elő, vagy legalább igen ritkán, mint átváltó vad. Farkas ezelőtt meglehetős számban volt, de egy pár év alatt strychnynnel kipusztítottam, ugy, hogy felette ritkán fordul meg itt egyegy keresztülutazásában. Hiúz ezen a vidéken nincsen, és igy tehát azon példány is, melyet három év előtt lőttünk, csak kivételnek tekinthető. A róka, mint a hegységekben általában, itt is csak gyéren van képviselve, és számuk még a farkasoknak szánt méreg által is — habár szándékunk ellen — tetemesen megfogyott. Nyest, ugy nemes, mint könyest, görény, menyét, vidra nem épen gyakoriak, de ittott mégis előfordulnak. De ha szőrmés vadállományunk nem is mondható gazdagnak, annál több szárnyas vadunk van. Igy különösen a felsőbb hegyrészletekben kitűnő fajdvadászatunk van, mely különösen a közelebb mult években, mióta e vadfaj gondosabban óvatik, Osztrák-Magyarországnak bármely más ilynemű vadászatával kiállhatja a versenyt. Nyirfajd és császármadár szintén elegendő mennyiségben van ; de fogoly, magától érthetöleg, csak igen kevés találtatik. Szalonka némely évben igen sok van völgyünkben, de a nagy kiterjedésű terület nem kedvező azok vadászatára. Fájdalom, orvmadár is elegendő mennyiségben van, különösen bagoly igen gyakori. Ritkábban fordulnak elő a kőszáli sas, vándorsólyom és villásölyü, úgyszintén a buztardok, gébiczek, vércsék különböző nemei, valamint hollók is, melyek mind épen nem szaporítják a vadállományt. Az elmúlt évben vadászuraim kegyes engedelmével kísérletet tettem egy fővad-gyarmatnak meghonosítására, mely czélból a Gömörmegyében fekvő, szintén a Coburg-család birtokában levő Baloghvár uradalomból 27 darab lőn ide szállítva. Daczára annak, hogy 7 darab az első télen elhullott (különösen a sérülések következtében, melyet a rosz idő és még roszabb utak által igen megnehezített szállítás közben szenvedtek) , a maradék nemcsak jó egészségnek örvend, hanem erőben láthatólag gyarapodott, ugy hogy alapos reményem van, itt erős fövadállományt tenyészthetni. Magától érthetöleg a vad még most előlegesen egy mintegy 120 holdat tevő bekerített területen van, és ott szándékozom, is hagyni, mig legalább kétszer nem üzekedett és ellett, egy részt azért, liogy a helyiséghez hozzá szokjanak, és másrészt, hogy lehetséges legyen, legalább 50 darabot bocsátani ki a szabadba. Egészben véve mindenesetre feltűnő jelenség marad, liogy az adott kedvező körülmények, sa — legalább itt helyben fennálló — szigorú óvási rendszabályok mellett, a vadászat folyvást oly állapotban sinlődik, mely nem is enged összehasonlítást az ausztriai, cseh-vagy szászországi vadászatokkal. Én, mint külföldi s merően elütő vadászati viszonyokhoz szokva, gyakran gondolatokba mélyedtem e tárgy fölött, s igy lassan-lassan megerősödött bennem egy erre vonatkozó vélet, a mely az igazságtól nem is látszik nagyon eltérőnek. Sem a megfelelő vadászati törvény hiánya, sem a leplezetlen közöny, melylyel a hatóságok a vadorzás eseteiben eljárnak, sem az itt szokásban levő kopókkal való vadászat, sem végre a nagyon gyakori esetek, melyekben a törvényes óvási idő meg nem tartatik ; mindezen körülmények — mondom — az egyébként kedvező viszonyokkal szemben, nem magyarázzák meg kellően a csekély vadállományt. Ennek okát főleg, ha nem is kizárólag az országszerte bevett legelő-viszonyokban, s különösen a juhlegelésben találom. Ezer meg ezer, részint urasági , részint parasztok birtokában levő juhnyáj kóborolja be erdeinket, ugy hogy elég bajunk van már az ültetvényeket megóvni tőlük. De a számtalan nyáj mindegyikét egy, rendesen lőfegyverrel ellátott juhász kiséri, а ki 4 — 6 juhászkutyával rendelkezik. Eltekintve attól, hogy a fővad és őz nem szívesen keresi táplálékát oly helyen, melyen már juhok legelésztek, a juhász csakhamar elég ügyes vadorrá, kutyája pedig vadászebbé képződik ki. S igy kedvező esetben a juhász mindent, a mi keze ügyébe akad inegsemmisit, kutyája pedig a tehetetlen őzborjukat hasonló kimélet-