Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-20 / 2. szám

12 VADÁSZ- ÉS' VERSENY-LAT. 12 a Laueasterek ellen. Ennek tölténytolóját szükséges rosznak nevezi, mivel előnye csak annyi, hogy a töltény kivonásának vonalát rövidíti meg, de sok lövés után Lancasternél is a háromágú fogót kell használni. Ez utóbbi tétel igaz, csakhogy sokkal ritkábban fordul elő, mint a Lefaucheuxnél, mellynek töltényhüvelye belefeszül a kamrába, vagy a mint gyorsan kivonni akarjuk, megakad a kupacsszeg,*) s azután kézzel, fogóval elkinlódkatunk, mig kihúzhatjuk. De rég tudva van, hogy „minden munkának csak a kezdete nehéz" és a Lancaster-töltény kivevésénél épen ettől ment meg a tölténytoló, mi által az tijabbani töltés gyorsittatik. Tisztelt levélíró nem osztja Kirner azon nézetét : „hogy a por a Lancaster-töltényben a lőpor-töltény közepében gyuladván meg, nem pedig aljában, sebesebben sül s ég el, minélfogva sebesebben hord." Szerinte ez hypothetikus állítás, mivel az egyik fegyvernél ugy mint a másiknál, ugyanazon technikai kiszámitliatlan gyorsasággal fog kigyuladni a por, akár elül, akár hátul, akár közepett gyújtatott az meg. Ez tévedés. Igaz ugyan, hogy a töltényben levő por kigyuladásának ideje kiszámitliatlan, de mégis elvitázhatlan tény az, hogy ha р. о. a kupacsos fegyvereknél jól le nem fojtjuk, vagy csak kevéssé a port, annak egv része nem gyulád meg, még jól lefojtva sem nedves időben, mit maga levéliró elismer, de tagadja, hogy ez előfordulna a lefaucheuxeknél ; ámde ott, hol az ok hasonló, ott hasonló okozatot is kell, hogy eredményezzen. A kupacsos fegyvereknél az о 1 d a 1 v á s t i gyuladás okozza, hogy a por egy része épen, sértetlenül jön ki a csőből, tehát elvesz, vagy a csőn keresztül futtában gyulád ki, s ez okozta, hogy régebben a hosszabb csöveket inkább kedvelték, habár ezek által is a czél csak megközelítve volt, de elérve nem, mivel a rendre kigyuladt por elkerülhetleniil kellett, hogy fesz- és lökerejéből veszítsen. E jelenség oka ép a nagy gyorsaság, ugyanis : a gyúliely közelében levő por kigyulad, de feszerejénél fogva (kivált kurta csőnél) kilöki a tőle távolabb езо porszemeket, mielőtt azok meggyúlhatnának, ugyanez áll a Lefaucheux-ekre nézve is, hol a gyuladás alul tör*) Néha el is hajlik. L. ténik.*) A Lancasternél ellenben a gyuladás központon történvén, az sugárosan hat ugyanegy időben az egész körönd minden irányába, s ekként nagyon természetes, hogy a gyuladás sokkal gyorsabb, s e szerint a Lancasterek emez előnye kétségbe alig vonható ; valamint az is tény, hogy eme fegyvernél a lőporgázak inkább kifejlődhetnek, a •töltény teljesen elzárva levén, mit lehetetlen eszközölni a Lefaucheux-éknál a kupacsszeg lyuka miatt. Igazuk van tehát az angoloknak, mikor a Lancaster előnyeiként felhozzák : 1. hogy töltény-tolója van; 2. hogy töltényei jobban zárván el a töltény-kamarát, nem piszkolják a csőt; 3. hogy töltényeik kordhatóbbak. Ehhez bátran hozzá csatolhatták volna még a fentebbi okoknál fogva: 4. az élesebb lőképességet, 5. a gyorsabb töltést, mit egyrészről annak köszönhetünk, hogy a tolóka segélyünkre van, és a gyors töltésnél, mikor oda sem nézhetünk, nem kell vaktába keresnünk a kupacsszeg helyét, mint a Lefaucheuxnél, mi nem hiszem, hogy vagy egyszer ne késleltette volna tisztelt levélírót is. ti. A töltényeket gyorsan s könnyen lehet kupakkal ellátni. Egyben azonban igazat kell adnom t. 0. A. urnák, t. i. a peczek spiral-rugóját illetőleg, melly ha nem eléggé ruganyos, fennakad, s a fegyver kinyitást is akadályozza. Jó rugó mellett azonban ez nagyon ritkán fordul elő, mit tapasztalatból tudok; hanem hát e bajon is lehet segiteni a Powel et Sons által behozott peczkek alkalmazásával. Én tehát határozottan a Lancaster mellett vagyok, de egyszersmind minden vadásztársamnak azt ajánlom, hogy illy fegyvert csakis renomirt fegyvergyárostól vegyen, mivel ennek készitése, különösen a spiralrugósé, nagy gondot és pontosságot igényel. L-r. *) Kosz pornál e jelenség még szembetűnőbb. L. Agarászat, kopászat. A lepsényi lovas-vadászatok 1870-ben. Tisztelt szerkesztő ur ! Bizonyosan érdekelni fogja a lepsényi falka mult idényi működése, s miután mindeddig, a mint utolsó lapjában emliti, — semmi tudósítást az elmúlt idényről nem kapott : itt küldöm vadászataink rövid vázlatát.*) Mint tavaly, ugy az idén is csak a pesti versenyek után kezdődtek rendes vadászataink. Ezek előtt a falka 12-szer vadászott s ezen idő alatt 5 „hallalit" csinált. A versenyek után nov. 16-ig 4-szer, ezen időtől pedig ez idény bezártáig 5-ször vadásztunk hetenkint. Okt. 24-kén mindnyájan elmentünk Lepsénybe a saisont megkezdendő. Vájjon eljönnek-e mind ? Lesznek-e uj társak e szép és férfias mulatsághoz, e kérdésekkel tépelődtem s igazán megvallva, jól esett volna, ha néhány lovassal szaporodni láthattam volna mezőnyünket; de öröm helyett szomoruantapasztaltam, hogy ismét kevesebben vagyunk. Elmaradtak amazonjaink, elmaradt egyik barátunk is, kinek hiányát sokszor tapasztaltuk az idény alatt, s bármikor, midőn szép és jó sportunk volt, volt mindig valaki, ki távollétét sajnálattal emlité, különösen mi, kik folyton a lepsényi tanyán töltöttük estéinket, éreztük és fájlaltuk távollétét. Mindjárt első vadászatunk alkalmával patronusunk keresztvízre tartott bennünket ; szakadó esőben kezdettük s végeztük e napot, jó eleve elkészülve és szoktatva az idő minden viszontagsága ellen, folytattuk az első héten át eredménytelen hajszolódásainkat. Egyebet nem is jegyezhetünk fel ezen időről, mint sok esőt, roppant mély talajt, vajmi kevés vadászsportot, sok fárasztó galoppot ; s ez igy tartott egész nov. elejéig ; alig érdemes említeni azon gyáva rókát, mely a fövenyi nádasból kihajtva, az ottani kis ákáezerdőbe menekült, innét kiszoritva egy közelfekvő esalamádéba vette magát, s innét többé nem volt kivehető, mig végre közel 1 órai bujkálás után kopóink elcsípték s beszámoltak vitorlájával. Volt ugyan egy-egy hosszabb futam, azonban ritkán, minek oka az örökös nyulcsere volt, anélkül, hogy e mellett igazi vadászsportunk lett volna. Mostohább körülmények között alig kezdett falka idényt mint a lepsényi. Amellett, hogy nagyrészben fiatal ebekből állt, a betegség és kehe is sanyargatta, mig a rosz nyári időjárás következtében a kukorieza sem érett meg а kellő időben, s igy még csak okt. 2--án kezdették azt törni. Már pedig nagvterjedelmü tengeri földek megakadályoznak minden spor) Igen köszönjük a megemlékezést s szeretnők, ha sportinaneiuk valamennyien megpróbálkoznának ily reporteri tiszttel, mely néha napján jobban megviseli az embert — mint a lepsényi falkát a mély talaj. Szerk. mellynek 2 sing hó boritotta talaját törpe boróka cserjések lepték. Az est már ránk sötétedett s vele az éji tanyáróli gondolkodás is, pedig ez nem az utolsó dolog ill}

1 hidegben, minőről oda át az Oezeáíioii álmodni sem szoktak, s minő lia egyszer jelentkezik, hetekre való Vezérczikkeket szolgáltathat. No de ha az ember szokva van maga ura és maga cselédje lenni egyszemélyben — szokva van ahhoz is, hogy jéghátán is tud magának elég comfort tanyát ütni, hát még erdőben, hol fa is van, s viznek sincs az ember szűkében, mi azonban télen el is maradhat. Először is hát kercplyémmel el kezdtem a havat kihányni, mintegy 10 négyszög lábnyi területről, aztán köröskörül falat vertem a hóból. Joe pedig — ez indus társam poetieus neve — ezalatt egy tuczat fiatal szálas fenyőt vágott az erdőben, mellyet liószobánk sátorfalául tüzdeltünk, tetőzetül s három oldalról pedig fenyő és boróka ágakból borítottuk be, ugyanilly anyagból vetvén magunknak fekhelyet és fejalljat is. Midőn még aztán elég szároz boróka ágat is hordtunk be, tüzet gyújtva, ennek szagos illata s melege csakhamar olly vigályossá tette kis szalonunkat, hogy egész kényelemmel láttunk a tarisznyában magukkal hozott füstölt s néhány darab, a tűznél pirított szalonna elköltéséhez, melly kenyérre csepegtetve különösen tetszett indiánomnak, s falta is — mint nálunk a drótostótok, bár a mellett nem felejté el néha-néha a kis vasfazékba pillantgatni, vájjon az abban olvasztott hóviz elegendő forró-e már a grog csináláshoz. Valami ujoncz vagy tudós majd talán azt mondja, hogy illy melegnél szalonunk falainak el kellett olvadni. Bizto- I sitliatom hogy az nem történt meg. De hová tévedek el, hisz csak azt akartam elbeszélni, hogyan jutottam én karácsonyi pecsenyémhez. — Menjünk hát tovább. Másnap reggel — miután az éjjet a rókák kornyikálása daczára is pompásan aludtuk át — tovább haladtunk, s csakhamar erős nyomokra, vagy is inkább a mély hóban lyukakra akadtunk ; mire lépéseinket megkettőztettük, s a borókabokroktól fedezve és nagy vigyázattal közeledve, csakhamar egy csapat caribut pillantottunk meg. Lehettek tőlünk vagy 400 ölnyire, s előlábaikkal a havat kotorászták, alkalmasint mohát (Lichen rangiferus) keresvén, mit legjobban szeretnek. Igaz, hogy nem is rosz, s a Hudsonbay társulat szállodáiban nem egyszer ettem azt spinat helyett feltálalva s tengerikutyazsirral készitve. Hozz Íjuk lopózkodtam tehát vagy 100 lépésnyire, jól fedezve, s régi löcslábammal egy jól hizott villást czélba vévén, elnyomtam a ravaszt. Bumm, quatseh — hangzott utánna a nehézkes lövés, mig golyóm tudj isten hová, az egész falka caribu pedig a havat magasra rúgva — pokolnak rugaszkodott. Ráadásul még Joe is utánuk pörkölt mindkét csövével nagy könnyelműen, mintha csak verebekre lőne, vagy mintha puskaport és göbecset csak ugy istennevében ajándékoznának Frederikstown utczáin. Igaz, hogy lopni szokta mind a két félét — mint tapasztaltam. — Több óra hosszat tartó bolyongás és eredménynélkuli cserkészés után abbahagytuk végre az napra a vadászatot, s pogányul elfáradva csoroszkáltunk hazafelé kereplyéinken, én ollyan jó kedvben — hogy Joe majd kidűlt а bőréből mérgelödésében. A vigan pattogó tűznél — egy jókora darab füstölt oldalas, és piritott szalonna benyakalása, valamint az illatos grog szüresölése közben ismét megjött a jókedv, s pipára gyújtva mulattam magamat annak nézésén, miqt pörköli magát Joe — egy sovány kis ürge sütésénél, melly a mainapi vadászat egyetlen eredménye volt. Reggelre virradva uj reménynyel indultunk el megint, még szürkületben. Alig is voltunk vagy 300 lépésnyire téli palotánktól — s még sötétebb volt hogysem а legyet puskámon láthattam volna — midőn Joe az ö macskaszemével már egy falka caribut kémlelt ki. Magam nem láttam többet, mint egy mozgó sötét tömeget. Lassanként világosabb lett. s én is kivehetém már a falkát, melly egy csoport erős szarvasból, tehenek- és borjukból állt. Néhány „szabó" is volt köztük, inellyek még nem hánytak el s meglehetős tülökkel birtak. Az öregebb szarvas itt már a tél kezdetén elhányja agancsait, s husa is olly SZÍVÓS mint a lóbőr. Lassan s minden bokor rügyeit belegelve, vagy puhakérgü fákat hántva húzódott odább a csapat, s iparkodnunk kellett, hogy eléjökbe vágjunk, különben elszalasztjuk. Oldalt fordultunk tehát, s a legközebbi völgyben, a hogy csak tudtuk, elkezdtünk csúszkálni a mi kereplyéinken — valami jó 2 angol mértfoldnyit ; az izzadtság folyt homlokunkról s mindjárt meg is fagyott, arezunkat mintegy jég - lomáuezez ti vonva be.