Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-03-30 / 9. szám

MÁRTIUS 30. 1870. arra kell törekedni, hogy valaki oly fészket leljen, a melyben még nincs meg a tojások telj's száma. Azon naptól fogva midőn a fészek (a mely valami szegényesen mohával, vagy haraszttal kibéllelt mélyedés, és igen nehezen föltalálható) megtelt, 14 napig háboritlan hagyandó, de e naptól fogva mindennap meg kell tekinteni, ugy azonban, hogy a költő madár észre ne vegye a vizsgálót, mert zavarva, kész veszni hagyni fészkét. A mely napon a fészek üres, s csak a tojáshéjak jelölik miiétét, a kérdés véglegesen el van döntve. (Folytatás következik.) Vajtai vadászatok. A mai világban, mellyben a puskások legnagyobb része inkább a pecsenye- mint a valódi sportért vadász, igen jól esik, ha a sportsman hazánkban olly vadásztérre jut, mellyen annak tulajdonosa a vadászatot kitűnő szorgalommal és szakismével kezeli. Ezért igen kellemesen lepettem meg, midőn multévi deczember hó elején kedves Z. j. barátom sorait vettem, mellyekben ugyané hó 21., 22 és 23 án vajtai birtokán tartandó nyul és f á c z á n-v adászataira engem két szomszéd barátommal szíves volt megbivni. Mi tehát 20-án d.u.megindultunk,és a Fehérvárról Tolnába vezető, minden leirhatáson felül rosz országúton este szerenesésen megérkeztünk a vajtai tiszti lakhoz, hol kedves házi gazdánk (ki bennünket megelőzött) csakhamar elfeledtető velünk az ut fáradalmait, és daczára annak, hogy folyton esett az eső, -— a mi a vadászatra nem kedvező kilátást nyújtott, — mégis igen jó hangulatban kívántunk egymás nak kölcsönös jó éjt és szép álmokat a másnapi vadászatról. 21-én reggel 10 órára a többi várt vendégek is megérkezvén, kimentünk az erdőbe fáczánokra és nyulakra vadászandók. Nyul volt temérdek, de a fáezánok a nedves csalit miatt nem igen akartak felreppenni; mégis ezen akadály daczára mi eleget puffogatunk és szép sikerrel tértünk haza, hol az estét jó vacsora és jókedv mellett igen kellemesen töltöttük el. 22-én borús, ködös időre ébredtünk, már azt hivők, hogy az e napra tervezett körvadászat a sikon meg sem lesz tartható, midőn 1 1 óra tájban a köd felszállott, és gyönyörű vadásznapnak örvendhettünk. Az első kép meglepő volt, midőn a körben szép mennyiségben mutatkozó fülesek ide oda futkostak és felhuktak, ha a kör lőtávolához közeledtek. De semmi sem tart örökké, s igy a bekövetkező est is véget vetett gyilkoló szenvedélyünknek, és midőn haza értünk, csak akkor vettük észre, hogy bizony el is fáradtunk, meg midőn a dúsan teritett asztalhoz leültünk, nem panaszkodhattunk, hogy étvágyunk hiányzik. 23-án az eső csak ugy szakadt, de 10 óra felé kissé megszűnt; mi használván az alkalmat, kimentünk az erdőbe, remélvén, hogy talán majd a fáczányok jobban felkelnek mint múltkor, mert az erdészeket vizsláikkal szintén a hajtók közé osztottak. De alig foglaltuk el állásainkat, midőn ismét megeredtek az ég csatornái, és csakhamar bőrig áztunk; nem rettenvén azonban vissza az esőtől, tovább vadásztunk; dél felé az eső megállván,a nap is megmutatá rég óhaj i ott sugarait, és mi még e délután igen szép sportot élveztünk. Este felé haza térvén, az elejtett vadakat összeszámláltuk, s ez igen szép eredményt ime van szerencsém itt közölni: u. m. 489 nyul, 87 fáczán, 3, jóba s 6 különféle, öszessen 585 darab. E. A. A Fuchsberger-íéle vadkereskedés kimutatásához. (Folytatás és vége.) Nem csak a vadréczék, hanem általában a vízivadak az utolsó években igen meggyérültek. Oka e fogyatkozásnak a lefolyt száraz évek, és ennek következtében apadása az álló vizeknek. Említést sem érdemlő küldemények jöttek Pestre, mi kényszeritett, hogy vadréczéket Csehországból hozassak. a .mostani év többet igér a multaknál. Császármadár már ritka madár. Erdély, Felsömagyarország s Csehország kisebb küldeményekkel kedveskedhetett csak. Siket-, nyir-, és hófajd itt Pesten nem kedveltetik. Nem is ismerik, minek folytán csak ritkán jftu e madárnem a pesti piaezra. Pestet dúsan ellátja szarvasokkal Gödöllő, Tata, Bia és Csákvár, s nem kis része küldetik e nemes vadnak Bécsbe is. Dámvad a lefolyt télen Slavoniából és Erdélyből érkezett, és pedig az előbbi kövér, húsos minőségben. az utóbbi hústalan rosz állapotban. Ozvad, és pedig magyar, Pestre szállítva sokkal drágább a külföldinél , és miután honunkban már fogytában vagyunk e, kis ápolást és gondot igénylő gyönyörű és Ízletes vadnak (mert a farkast inkább özhussal etetjük, miut az őzt télen egy kis szénával) külföldről hozatjuk, mert onnan ide szállítva olcsóbb, mint az itteni. Az ausztriai, steyer és tiroli özállomány, fájdalom, az idén roppant havazások és kemény hideg által tönkre tétetett Vaddisznó Pesten több emésztetik el egy éven át, mind a mennyi a magyar korona területén tiz év alatt tenyész. Minden étlapon ott figurái a „Schwarzwild". Igaz, hogy „schwarz" de „Wild" soh' sem volt; mert az e név alatt feladott sertés Serbiában élte le ifjúságát, s a kőbányai „sertés állásokban" valódi kovács-kalapácsai lett vaddá téve, azaz leütve. É szelid vaddisznó aztán meg lesz pörkölve, főzve s praeparálva mindaddig, mig a szelid vaddisznónál nem igen szelídebb „Stammgasst" rendületlen meggyőződéssel és tormával elfogyasztja. A vaddisznó évrőlévre kevesebb lesz, mi különben az erdöirtás, és vadaskertek felhagyásának természetes kifolyása. Mint kereskedelmi czikk a vaddisznó már említést sem érdemel, s a csekély küldemények nagyobb része Bécsbe és Párisba szállíttatott. Vadbörök és pedig szarvas, őz és zergebőrök csak csekély árért értékesíthetők. Egész Magyarországon nincs oly timár, ki a vadbörök kidolgozását oly nagy mérvben űzné, mint az például Felső- Ausztriában történik. — Az itt csekély árért elkelt vadbörök nyers állapotban vitetnek ki s kidolgozva .5-, söt 10-szeres áron jönnek vissza. Például, Pesten egy nyers közép nagyságú szarvasbőr 5 — 7 frt, ellenben kidolgozva 20 — 40 frt. Szarvas- és öz-agancsok csak értéktelen példányokban jönnek a pesti piaezra. A jobb példányok mindjárt a vadászat színhelyén vágatnak le a vad fejéről s a vadász urak által tartatnak vissza, de nagyobb részt, erdész és német szakértő házalók közt igen kedvelt kereskedelmi czikké válnak, és pedig a vadász urak kárára, és az erdész csekély hasznára, mert az utóbbiak, már a tilos eljárás által, a házalók néma és engedékeny rabjai. Azután igen csökkenti az elárusítandó vad értékét Magyarországon azon csekély figyelem, mit a vadászszemélyzet az elejtett vad húsának épségben tartására fordít, s azon határtalan gondatlanság, melylyel a piaezra küldendő vadhús málházásánál eljárnak. A fővad késő feltörése, az apróbbnak halomra hányása még azon melegen, mind az árus, mind a vevő kárával jár, mit a vadász-szabályok lelkiismeretes teljesítése mellett könnyű volna kikerülni. A vadorzás is nagyszerű mérvekben űzetik mindenfelé, s minden tekintet nélkül természetesen a vadóvási idényre, a szárnyasokat még költési idejük alatt is zaklatják, tőröket raknak stb. Azután az a cserebere mit az alsóbb vadász-személyzet üz a birtokos és erdész-elöljárója háta mögött. Egy fáczánt 40 kr, a nyulat 20 kr, a fogolyt 10 krért nem sajnálva vesztegetik el, hogy borra, kártyára való pénzt szerezzenek ; persze nekik semmibe sem kerül. Kissé szemesebb körültekintés, s sok vadászterület birtokosa csodálkozni fog, minő jövedelmet hozhat vadállománya. Az orvvadászok országútja Pestre, Budán vezet keresztül. A budai sorompókon át több szarvas hozatik be ily tolvajok által, mint a mennyi becsületes uton érkezik. Az illető közbenjárók itt Budapesten ismert egyének, kik egész éven át a sorompók előtt hevernek az útárokbau és várják czinkosaikat, kik a fehérvári, bicskei, de többnyire az északi erdős vidékekről szállinkóznak Budára. Ha az orvvadász szekere megérkezik, felül az élelmes városi ügynök és mint a vad tulajdonosa „Anstand" nélkül hajt Budára, hot a vad feldaraboltatik és aztán Pesten „elházaltatik", vagy egészben, nagyobb hotelekben eladatik. Van Budapesten nem egy, de sok is oly vendéglő, hol éveken át csak orvvadászok által szállított vad emésztetik. A Dunáo szintén sok orvvadász úszik Pestbudára. Ezen a vizes uton a közbenjárók többnyire emanczipált polgártársaink, — és pedig Vácz, Esztergom s Neszmély vidékéről, — s többnyire őzökkel kereskednek. Hogy kiilömben az orzott vad bevitelét be lehet tiltani, mutatja az, hogy mióta Gödöllő a király vadászata, s az itteni hatóság egy kissé sz'mügyre vette a behozott szarvasokat, csak hébe-hóba merészel valaki orzott szarvast behozni. Az orv-vadaszok élelmes fajtájáról és practieájukról, valamint más egyéb vadászati dolgokról is legözelebb egy külön czikkben. *) PÁL KÁROLY. Szalonkáinkat a zivataros idő és havazás meglehetősen szétzavarta, s pedig ugy, hogy Felső-Magyarország keveset láthatott eddig belőlök. Legalább Gömörből. Zólyomból 25. és 2 6-ka körül irják, hogy még az idén nem látták őket. Már Laetare vasárnapja van — panaszkodjék — s a szalonkákból még a szállúscsinálók sem mutatkoznak. Mártius 8-ka óta dühöngő északi szelek, kemény hideg s fagyok járnak. Az alsó-vidéken azonban mindenfelé mutatkoznak. Legszámosabban persze Slavoniában és Horvátországban, igy Zágráb környékén (Maximir vidékén) a mult héten 4 úrvadász 3 nap alatt 268 szalonkát lőtt volna. Azt hisszük, a vaiszkói szalonkavadászok sem fognak az idén panaszkodhatni. — Bővebb tudózitásaink még eddig hiányzanak. Rem íljiik azonban hogy a hosszucsőrüek kedvelői a haza minden részéből egy-egy rövid kis referáddal találkozót adnak egymásnak e lapok hasábjain, mire jövő számunk megjelenne. Ló'jegyzékeket a mult számunkban közlötteken kívül még a következő helyekről küldtek be m ii napig: (2-ik közlés.) Gr. Waldstein J. boros-sebesi uradalmából n r> n Hendrey P. ur a repszegi közös határból Gr. Weuckheim Kr. székudvari uradalm. If. gr. Esterházy lm. bakonv-sz.-lászlói uradalm. Id. gr. Zichy Józs. sz.-jánosi urad. és vad. kerület „ „ „ „ „ „ závodiv. k. „ „ „ „ „ hrussói v. k. Kund Jenő ur boronkai határ (Somogy.) Hg Pálfly Antal malaczkai vadász ker. „ „ rohrbachi „ „ „ „ „ miklóstelki „ „ „ „ „ széleskuti „ „ » „ vajari „ „ r » „ konyhai „ „ » „ „ perneki „ „ „ „ „ károlyházi „ „ » » » gajárí ?) r „ „ „ jakabfalvi „ „ „ „ „ malaczka-mezei „ Gr. Nádasdy Fer. n.-ladányi uradalm. Kosvintz „ Ötvenes „ Gr. Cziráky János lovasbere'nyi uradalma Csermői közbirt. (Aradmegyéből.) Hg Coburg A baloghvári uradalma. Uzapanyithi közbirtokosság területén. Az ozorai vadász album a napokban készült el s küldetett szét. Alkalmi'ag majd bővebben. Máramarosmegyében a vadászok az idén 42 vén, 11 fiatal medvét, 40 öreg, 11 fiatal farkast ejtettek el. A megye 744 frt dijt fizetett ki nekik. *) A tiszt, szerző „vadászati misére"-Uuket olly sok oldalról megvilágító czikkje úgy hiszszük minden vadászolvasónk, de különösen erdészeink s birtokosaink előtt sokkal érdekesebb, hogysem mentől elöboi folytatását ne kérnők. Szerk.