Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-03-10 / 7. szám

FEBRU

A

R 28. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 51 osztalékot kapna. A még fenmaradó 50 tallér árában aztán a mén decz. 15-én az „Union Clubb" helyiségeiben kisorsoltatnék. A sorsolás több nyereményt tartalmaz. Az első nyeremény 10,000 tallér készpénz, vagy Blue-Gown, azon kikötéssel, hogy a mént átvevő nyertes 5000 tallért készpénzben lefizet a sorsoló-bizottmáuynak , mellyböl a 2-ik számú nyertes 2500 tallért 3-ik „ „ 1000 „ 4-ik „ 500 „ 5-ik „ 250 n és további 5 szám k 100 „ nyer ; a fennmaradó 250 tallér a hirdetések stb. kifizetésére maradna. Az aláírások hétfőn, mártius 7-én kezdődnek meg, mint mindenütt ugy a „Vadász- és Versenylap" szerkesztőségi irodájában (Pesten, kerepesi-ut 5. sz.) is, és mártius 15-én záratnak be. Ha a 350 részvénynél több jegyeztetnék, ugy a fölösleg a több részvényt jegyzettektől von itik le aránylag. A jegyzett összegek mártius 22-től 26 ig ugyanott fizetendők be teljesen , hol aláirattak — feltéve, hogy a 350 részvény mind elkel. Az egész ügy berendezése igen ezélirányos és jutányosnak tetszik előttünk , s ezennel felhivjuk reá hazai sportmaneink figyelmét, jegyezzenek mentől több részvényt, hátha a szerencse hozzánk hajlana ! A „V. és V." szerkesztősége. Nyílt levél a V. és V.-lap t. szerkesztőségéhez. Ugy hiszem tagadhatatlan, hogy a becses lapja hasábjain megjelenő, azon hírek és közlemények, mellyek a versenysport és ennek ikertestvére a telivér-tenyésztésre vonatkoznak : kiválóan kedvező fogadtatásban részesülnek. Ez észrevétellel korántsem szándékozom a hazai sport egyéb ágainak akár fontosságát, akár kedveltségét kicsinyleni, sőt be kell vallanom, hogy ezek egynémellyike, mint a k o p ászat, agarászat és lővadászat terén, az olvasó közönség részvéte tettlegesebben nyilatkozik, számos és igen derék levelezések alakjában. De ez a fönebbi állítást nem gyengíti, hanem legfeljebb azt bizonyltja, hogy a verseny, ügy szolgálatára eddig kevesebb szak. avatott toll vállalkozott. Hogy is lehetne amaz állítást tagadni, midőn régóta el van ismerve, hogy a lóverseny a különbféle sport-nemek királya. Tárgya nemes, czélja hasznos és szép, gyakorlata férfias és lovagias; és a figyelmet leigézö, s szenvedélyeket gerjesztő tulajdonain kivül, magas nemzetgazdasági érdekeket is képvisel és hathatósan szolgál. Miért is szabadkoznánk azon érdekeltségtől ? Nem-e ily, lelkesedésig fokozott és nagyszerű áldozatkészséggel párosult érdekeltségnek köszönjük, hogy az idegen plánta hazánk földére át lett ültetve, mostoha körülmények közt gyökeret verhetett, és tekintve rövid múltját, derekas fejlődésnek indult. Nem tagadni tehát, de sőt inkább örömmel kell constatálni, hogy azon erőforrás, mellynek productiv erejét alkalmunk volt megismerni, most is ép erővel csergedez. Kérdés azonban, vájjon az érdekeltség terjedése tartott-e lépést azon roppant haladással , melly gyep- és telivérviszonyaink terén, kivált a legutóbbi években szemlélhető ? Kérdés továbbá, azon általános érdekeltség, bchatolt-e imitt-amott a szakszerűség mélyenfekvő rétegébe, mellybez csak szorgalmas tanulás és buvárlat által jutható ? Vagy egyszerűbben mondva : Szaporodott-e a versenysport barátainak száma azon arányban, mint például a pályák, a verseny- és behozott tenyészlovaké ? és : Áll-e a mai versenyügy kiterjedtsége, európai szerepe, és az ezek által sokszorodott teendők és létesitendőkhöz aránylag, annyi szakavatott és munkakész erő rendelkezésére, mennyi a kezdetleges, úgyszólván családi körű pályafuttatási ügyeknek állott szolgálatukra ? *) E kérdésekre nem könnyű a felelet. Lesznek, a nagyobb rész, kik fejenkint számítva a hiveket, mindjárt készek az igenlő válaszszal. A pessimisták ismét, — csak a teendők halmazát mérve, — kislelküés hangú „nem"-et viszhangoztatandnak. De legyen igaza bármelyik résznek, abban ugyhiszem mindnyájan megegyezendiink : hogy a hazai versenyügynek megizmosodása, — s itt az ujabb gyepek megszilárdulását értem különösen — egészséges elvek szerinti fejlődése, és maradandó virágzásához igen kivánatos, hogy széles e haza minden vidékén, lakói minden osztályában, szaporodjék azok száma: kik e nemes sportért lelkesülnek, tesznek, adóznak, és hogy ezeknek jócska hányada, a versenyügy lényegét, geniusát és mechanismusát alaposan elsajátítva, annak szellemi vezénylete és igazgatása körül, mennél több munkásságot kifejteni képes és hajlandó legyen. Ezen óhajtott állapot létrehozására közreműködni valamennyiünket terhelő kötelesség. Sokat tehetnek és tesznek is lelkes sportbarátok , a társas élet mezején. Csodákat mivel ollykor a meeting előidézte lelkes hangulat, és kétségtelen a fényes eredmények buzditó hatása. De mi öntudatos, tervszerű, következetes befolyásvételt illet, leghathatósb apostolunk az On becses lapja lehet. Az időszaki sajtó fontos szerepe ma már elvitázhatlan az emberiség valamennyi ügyeiben. De sehol annyira mint ott, hol az bizonyos szakma képviselésére vállalkozott. Mert itt sokkal bensőbb a viszony lap és olvasó között, tudják, hogy egymásra utalvák, egyre törnek, egyet óhajtanak, s igy lassanként eszmemenetük azonosul, eltekintve attól, hogy közeg, mely a külvilággali érintkezésünket közvetiti, önkéntelenül és majdnem észrevétlenül mind erösebb foglalásokat tesz gondolkozásunk irányára. — Angliában, hol tán tiz nagyobb sportlap létezik, *) Hogy erre nézve csak megközelítőleg helyes véleményt mondhassunk — szükséges volna , hogy a lóversenyeknek bold. gr. Széchenyi István által Magyarországban lett meghonosítása óta történt dolgait évkönyvek- vagy folyó ratokban megörökítve fellelhessük, s igy legalább adataink legyenek e 40 éven felüli korszakot ölelő időről. Tudtunkkal azonban csak a pesti gyepről lehetne, az elejétől fogva kiadott „Gyepkönyvek" nyomán, illy megközelítő adatokat szerezni, s még ekkor is szükségünk volna azon már csak egy-két öreg turfitánk szíves gyámolitására, — kik e kezdődő versenyek szemtanúi voltak — bogy e roppant hilmazu merev tárgyba felvilágosításaik és a jelenneli összehasonlításaik által—• egy kis életet önt-enek. — Majd megkísértjük, mert elismerjük , hogy igen-igen érdekes összehasonlítás volna. Szerk. mindegyiknek meg van a többiétöl élesen különvált tábora, és odáig terjed ezekben a zászló vak követése, hogy az egyéni itélötehetség úgyszólván elmerül. Mennyivel könnyebb hatást gyakorolnia lapnak ott, hol az olvasó közönség összeségét birja, hol nincs vetélytárs, melly állításait, tétételeit czáfolgatná, s igy hitelét megingathatná. *) Ezen hatás a fentkifejezett kivánalom értelmében , szerintem két irányban nyilatkozzék. Legyen élesztő, serkentő, a sportbarátok szaporítására irányzott; és legyen oktató, a proselytákat az ügy alapos ismeretébe beavató s ezáltal maradandólag annak érdekeihez fűző. A versenyek iránti érdekeltség gerjesztésére nem hinnők, milly hathatós tényező az, ha az olvasók folytonos és kimeritö tájékozásban részesittetnek az európai főversenyek esélyeikés lefolyásukról. Olly olvasó is, ki a lapot csupán kopászati vagy lővadászati érdekből járatja, ha a Derbykedvenczek neveit ott látja időről időre felsorolva, változó esélyeiket jelző betting quotatiókkal, önkéntelenül kezd érdeklődni, mellyiké lesz végre a babér. Ha egy-egy időszerű czikk is megjelen, e versenycandidátusokat egyénenkint bemutató, leiró, előzeteiket ismertető, esélyeiket megbeszélő, adatok, mellyekkel a lapok busásan szolgálnak, a lefordítás vagy kivonás czéljára, bizton fokozódik az érdek; és a döntő óra közeledtével az olyan is, kinek alig van reménye Derby-kedvenczet valaha birkatni, csak oly feszült, epedő várakozással nézend az eredmény elébe, minő az, melly a megrögzött versenybarátnak olly kimondhatatlanul élvteljes órákat nyújt. Kit egyszer a Derby vagy Grand Prix érdekli, mennyivel inkább fogja azt a Nemzeti-dij vagy egyéb hazai verseny érdekelni, mellynek küzdőiről többször hall, mellyek egyike vagy másika tán rokona, barátja, vagy csak a vidék reményeit is képviseli. Ki pedig egyszer hévvel kiséri a versenyeket, abban nem mélyen lappang többé a gondolat : „vájjon nem lehetne-e nékie is egyszer, csak egy szerény versenylova?" Kezd tanácskozni házi pénzügyérével, és hacsak lehet, ignorálja ennek kételyeit és belevág; ha pedig ez lehetetlen, kettős szenvedélylyel veti magát a megszeretett ügy theoretikus szolgálatába, e kevesbé élvteljes és izgalmas , de szintén nem meddő téren kártalanítandó magát azért, mit a mostoha sors tőle megtagadott. Hányan vannak közöttünk, kik nagyrészt ily tényezők közreműködésének köszönhetik a versenyügygyeli megbarátkozást. Vannak, kikben a sportélet szunnyadozó szikráját, főleg az akkoriban körülbelül egyeduraságnak örvendett Vogler-féle lapok ugyancsak laconicus közlései éleszték azon angliai pályákról, melylyek azon időben még valóban távol, és mintegy tündérkörben ragyogtak a szenvedélyre ébredező képzelmeiben. A szomj csak nőtt az *) Erre nézve más véleményben vagyunk. Eszmesurlódásokból következik a helyes ítélet; s az ügy érdekében csak kivánnunk lehetne, hogy egy barátságos intő versenytársunk volna, vagy legalább az ügy iránt érdek'ettek közt támadhatna élénkebb eszmecsere e lapok hasábjain, mint sajnos — hogy történik. Szerk.