Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-30 / 6. szám

48 Egyszerre, midőn 25 lépésnyi távolságra volt az utolsó hajtó tőlünk, kiáltás hallik: „jaka, jáka domnule, porc!" s e pillanatban — elöl a kannal, hátul a koczával — 5 darab egyéves kocza csörtet el mellettünk. A meglepetés közben fegyvereinket vádunkról lekapni, czélozni s kisütni persze pillanat müve volt, azonban épen ezért nem is találtunk. Ez ujabb tanúsága annak, hogy a disznók nem félnek a zajtól. Utóbbi időben a vadászerdöben és Gyirokon tartattak vadászatok s mindenütt eredménynyel. Szalonka-vadászatainkról jövőben *). Bessenyei Ferencz. Á vadak etetéséről télen. A „V. és V." lap tavali egyik számában a „Vadak etetése télen" volt tárgyalva. E tárgyat illetőleg — huzamosb ideig tartózkodván Csehországban, elég alkalmunk volt tapasztalatok gyűjtésére , s ennélfogva szabad lesz nekünk is egy kis megjegyzéssel elöállani, hogy a különböző cseh uradalmakon , mint a hol igen szép vad-állomány található , miként szokta a vad a telet már régebb idő óta kihúzni. Emlitett czikkben a vadak számára a tiszta széna ajánltatik , mint legjobb takarmány. Azonban mi Csehországban sajtolt czikkeket adtunk , azaz czukor-gyári hulladékokat. Persze, hogy a vadakat illy módon táplálhassuk, hasonló gyárakkal kell bírnunk, s a ki nem bir ilyenekkel , annak e hulladékokat pénzért kell vennie , a mi különben nem olly igen drága. Ebből mi 8 fontot számítunk egy fövadra , 5 fontot pedig egy dám-vadra, s a mig répa-hulladékkal vagy sajtolt czikkekkel birunk , szénát egyáltalában nem adunk. A szarvasoknak gesztenyét is adunk. A sajtolt ezikkek kétfélekép adatnak , frissiben , a mint a gyárból kijönnek , aztán savanyitva , miután tudniillik félre teszsziik , s könnyűd erjedésnek engedjük át. A vad a sajtolt czikkeket nagyon szereti, s táplálási rendszerünk mellett szól ama fontos körülmény , hogy a vad, a mig ily táplálásban részesül, nem hámozza le a fákat. Egy nem régiben alakított állatkertben , hol ma már tekintélyes vadállomány létezik , már három év óta csupán sajtolások adatnak az állatoknak , s ez állatkertben azóta egyetlen fa sem lett leszámozva. E táplálás felett számos aggodalmas nyilatkozat keletkezett, azt hitték, hogy az által a vadak elpusztulnak, a mi pedig épen nem az eset, sőt ellenkezőleg jobban nézni ki , mint bár mikor is. Gyönge borjukat és dám-ünöket évenkint vesztünk , és épen e szigorú télen az emiitett állatkert bejáratánál csak egyetlen egy csapos találtatott, s még maga e veszteség sem róható fel a sajtolt czikkekkeli táplásnak. Talán meg fogják kisérleni a Csehországban elfogadott táplálási rendszert más vidékeken is, a hol czukor-^yárak léteznek , vagy azok hulladékai kaphatók. N. Y © gp?, O Felsége febr. 25-kén , az udvari bált követő nap reggelén, s ujabban martins 1-én: gr. Andrásy, Lónyai minUzterek s még pár ur kíséretében Gödöllőre rándult ki, mint gyanítjuk róka-vadászatra, miután a jelen időszakban s Gödöllő vidékén egyébre nem gondolhatunk ; erre azouban annál inkább, mert tudjuk, hogy Gödöllő környékén nagyon sok a róka s hogy O Felsége passionatus rókavadász. — Reméljük , hogy jövő számukban kimerítő tudósítást hozhatunk az egészről. *) Köszönettel veszszük vadász-olvasóink nevében is. Szerk. Laptulajdonosuk: a szerkesztők. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Vadorzás és ggilkoság. Folyó évi február 13-án Gróf Wenckheim Rudolf ur vadászati tilalommal ellátott dobozi birtokán B. Y. Nagy Sándor dobozi lakos és ösmeretes orv-vadász, az öt üldöző Káruyáczki Lajos erdei csőszt ugy meglőtte, hogy ennek mellében 53. serétlyuk fedeztetett fel. A szerencsétlen csősz életéhez kevés remény van. Kübler Gusztáv maramarosszigeti főerde'szt pedig a napokban megsyilkolva találták az erdőben. — Az erőteljes fiatal embert elöször agyonverték, s aztán saját fegyverével meglőtték. Már régebben megtámadták a vadorzók , de akkor az öt támadó közül kettőt harczkép'eleuné tett. Ugy látszik, hogy a két megsebesített vadorzó cziokosai ölték meg a hivatalában buzgólkodó férfiút. A gyanúban álló egyének már elfogattak. Im illy erőszakos következményei vannak a korlátlan fegyvertarlhatási szabadságnak , s méginkább az úgynevezett „szabadelvű" sajtó és férfiak kaczérkodásának a „gányó-democratiával", melly et nem hisznek eléggé itathatni a „szabadság" nectárával — viszont elnézés fejében, ha maguknak is kedvük kerekedik „külön kolbászt" sütni, már pedig rég ismeretes tapasztalat: miszerint a „szabadság" és a „szöllőnedve" két egymáshoz anyiban hasonlító dolog, hogy mindkettő csak mérsékelten élvezve tesz jót; s hogy az a minden zugban „külön kolbászt" sütő politika gyakran felgyújtással fenyegeti a „házat" — mint erre nemzetiségi bajaink elég tapasztalatot nyújthatnak. Egyik nagy napilapunk merészebb mint meggondoltabb tollú munkatársa lármát üt, hogy Erdélyben ismét megszorítják a fegyvertarthatási engedélyt , s vádolgatja a kormányt e vé- j gett ismét „Bachismussal", „ostromállapottal" stb. pedig jól tudhatja — mit minden erdélyi ember nyilt titokként tud : hogy egy bizonyos, magát szintén a „szabadelvüség" köpenyével takargató párt vagy nemzetiség, látván a „külön kolbász" sütés prédikálását a szabadelvű párt által , azon reményben , hogy a mi „Józsi"-nak szabad, azt „Alexiu"nak sem tilthatják — olly tüzet akar gerjeszteni ott „tul az erdőségen" — melly ben nem csak a "tető" éghet le, hanem „véreink" is beéghetnek; a kormány majd gondoskodui fog , hogy az e czélra külföldről olly bőségesen osztott „tüzelő-anyag" zár slá jusson , különben ha a „szabad fegyvertarthatás" kérdése még kevés ideig tart: ugy lett volna nekik is annyi „argumentumuk" — hogy kérdörevonatás esetében ugy válaszolnak — mint az előbb emiitett vadorok. Ez pedig talán mégis fo ösleges szabadelvüség volna. — Csodálkoznunk kell csak : hogy a „minden macska farkért" interpelláló „szabadelvű férfiaiuk két emberélet s a tulajdonjog illy megsértése miatt nem szólaltak fel, holott kü önben , ha kormányférfiaink valamelyike véletlenül egy kutyának farkára hág az utczán — már kész az interpellate. Különben azt írják, hogy Pesten egyre-másra szedik el a vadakat a vadárusoktól. Egy karczagi embertől, ki azt állítja, hogy a tilalmazó törvényt nem ismeri (!) , pénteken 130 nyulat vettek el. — Nem hisszük ; nemes Pest város kapitányság i, bár milly elismerésre méltó szilárdságot fejt is ki a „democratia" csábitgatásának elodázásában, ennyire nem merne vetemedni ; közelget a „választás" s a „népfenség ideje." Blue Gown ! A „Sporn" utóbbi (9-ik) számában egy felszólítás van Német- és Magyarország összes 8portmaneihez, hogy miután gr. Henckel H. az 5000 guineára tartott Blue Gown-t ugy látszik nem haj landó megvásárolni : álljanak össze sportenaneink, s jegyezzenek alá 350 darab 100 talléros sorsjegyet, s az igy bejövendő 35,000 tallér árán vásárolják meg a telivér-felfrissitésre olly nagy jövővel kecsegtető mént, melly még versenykész állapotban levén, vételárának jóformán felét még az idén kifizetné nyereményeivel. A „Sporn" ezt következőleg okadatolja; Blue Gown megnyerheti : Pesten az I. oszt. császár-dijjat circa 4500 tall. „ a Károlyi stakest . . . 2500 „ Az ascoti gyepen az Alcxandra-dijt . 7000 „ Felelős szerk. : Keve József. FEBRUÁR 20. 1870. A deauvillei serleg-dijt . . . . 6000 tall. A baden-badeni nagy-dijt . . . 6000 , rni 26,000 tallért tenne; vagy ha c tervezet nem sikerülne is egészen , de kissé ügyes combinátióval a 17,500 tallért még is össze seerezhetné, s igy a verseny-idény zártával minden részvényes 50 tallér osztalékot kapna. A még fenmaradó 50 tallér árában aztán a mén decz. 15-én az „Union Clubb" helyiségeiben kisorsoltatnék. A sorsolás több nyereményt tartalmazván. Az első nyeremény 10,000 tallér készpénz, vagy Blue-Gown, azon kikötéssel, hogy a mént átvevő nyertes 5000 tallért készpénzben lefizet a sorsoló-bizottmánynak , mellyböl a 2-ik számú nyertes 2 500 tallért 3-ik „ „ 1000 „ 4-ik „ 500 „ 5-ik' „ „ 250 és további 5 szám ä 100 „ nyer ; a fennmaradó 250 tallér a hirdetések stb. kifizetésére maradna. Az aláírások hétfőn, mártius 7-én kezdődnek meg, mint mindenütt ugy a „Vadász- és Versenylapok" szerkesztőségi irodájában (Pesten, kerepesi-ut 5. sz.) is, és mártius 15-én záratnak be. Ha a 350 részvénynél több jegyeztetnék, ugy a fölösleg a több részvényt jegyzettektől von itik le aránylag. A jegyzett összegek mártius 22-től 26-ig ugyanott fizetendők be teljesen , hol aláirattak — feltéve, hogy a 350 részvény mind elkel. Az egész ügy berendezése igen ezélirányos és jutányosnak tetszik előttünk , s ezennel felhivjuk reá hazai sportmaneink figyelmét, jegyezzenek mentől több részvényt, hátha a szerencse hozzánk hajlana ! A „V. és V." szerkesztősége. A pesti Lovar-Egylet pénztára szép összeggel növekedett. — E napokban fizették be néhai gr. Batthyány Kázmér örökösei a 10,000 írtnál többre menő s már szinte elévültnek hitt Batthyány-Hunyady-dij alapítványát kamatostul. Gr. Eszterházy Vulcánja a lincolni versenyekben a „handicap-steeple chase"-dijját nyerte meg; Mr. G. Walker lovagolta. — Strizzel kétszer indult e versenyekben , de mitsem nyert. Szerkesztői posta. Csetnekre. T. Uraságod szives megemlékezését köszönjük. A kérdéses tárgynak utánajártunk, de a nézetek elágazók. Egy példány: Ígértek ma v. holnapra. Levélben bővebben. Kecskemétre G. Fr. urnák. A nagybecsű küldeményt megkaptuk. Előre is köszönetünket-, mig magánlevélben bővebben szólh itnánk. Keszthelyre — — urnák. Az angol lőpor ritka madár nálunk. Már behozatala is roppant nehézséggel jár, miután az összes németor-zági pályák egyike sem fogadja el szállítását. Ezt Angliával összeköttetésben levő pesti spediteuröktöl tudjuk. Legközelebb erről és a fegyverekről is bővebben. Szegedre O. A. urnák. Jövő számunkban t. Uraságodnak is bővebb válaszszal szolgálunk. Uzapanyitra B urnák. Köszönjük a szives megemlékezést; legközelebb adjuk. — A minták kitöltésénél tellyesen jó lesz a „terület és környék" kitétel. Előfizetési felhívás a „Vadász- és Verseny-lap" 1870-dik évi folyamára. Megjelen e lap minden hó 10., 20. és 30-kán kettős ivrétnagyságu alakban. Előfizetési ára egész évre 10 forint „ „ fél évre 5 forint. Az előfizetési pénzek a „Vadász- és Versenylap" kiadóhivatalának (Pest, barátoktere 7. sz.) küldendők. Szerkesztő-társ: Sárkát y Jan. Fer. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.