Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-20 / 5. szám

FEBRUÁR 20. 1870. lüttiink, s ugyanakkor a hajtók két ágat hoztak elő, melyek az elejtett szarvaséihoz egy hajszálig hasonlitottak, s melyeket valóban ugyanazon év mártiusában ejthetett cl , miután e szarvas olt a tavaszon és nyáron át egyedül állott. A ki tehát saját területén vagy állatkertjében erős agancs-szarvasokat akar birni, az ne hagyja őket koplalni, különösen a tél vége felé. Az erőteljes táplálás makk és bükkel (ha kapható) és burgonyával, vagy zab és borsóval csodát fog művelni. A „Sporn" után. Tisztelt szerkesztő ur! Tisza-Kürt, 1870. febr. 7. A ,,V. és V.-lapban kifejezett azon óhajtásának — mely szerint az 1869. évben elesett vadak számának kimutatására nagyon kívánatos lenne, ha egyes vidékekről mennél bővebb tudósításokat kaphatna — eleget teendő : közlöm az 1869. évi vadászai eredményét , nemkülönben Tiszakürt vidék vadállományának leírását, mely helység Hevesmegyének Kecskemét felé kiszögellő részében, Inoka, Ugli, Cse'pa és Kúnszent-Márton által határoltatva, a Tisza partján fekszik. A vadállomány e vidéken , — névleg Tiszakürt határában , — 68-ik évben még nagyon csekély volt, mivel az urasági tetemes kiterjedésű birtok nem tilalmaztatott, miáltal a parasztpuskásoknak, kik e vidéken az urivadászokhoz képest aránytalanul nagyobb számmal vannak , s kiknél — köztudomás szerint — számításba nem jön : vájjon mártiusban vagy szeptemberben löjjék-e a vadat ? — a pusztításra tág terök nyilt. Mióta azonban gróf Bolza Péter ö mltósága a birtok egy részét betilalmaztatta, s a tila'omtáblákat kifüggesztette , — bár ezeknek nagy részét, ismételt kifüggesztés daczára is ellopták — azóta a vad — különösen a nyul észrevehetőleg megszaporodott. — Különösen tap isztalható ez a gróf űr „Nyárjas" nevü , mintegy 200 holdra terjedő fiatalos erdejében, melynek talaja ezelőtt sivár homok volt, mcst pedig gr. B. ur szorgalma és kitartása folytán fiatal ugyan, de csinos akácz- és különféle nyárfákkal beültetett erdőcske, mi már csak a szemnek is — evégetlen rónaságon — kivált nyáron , nagyon jól esik , gyakorlati szempontból pedig a gazdaságban — e faszegény vidéken — néhány év múlva megbecsülhetlen hasznú leend. A 68 — 69-iki tél e tájon a vad megmaradása és szaporodására nagyon kedvezi volt; kiválólag a foglyok nagyon megszaporodtak, a mi — kivált Nyárjason — ismét esak a fentemiitett gróf ur gondoskodásának köszönhető ; a mennyiben az ott fészkelő mindenféle vércsék, varjak és szarkákat, ugy szintén a rókákat is, ott lakó csősze által pusztittatá, nemcsak — de sőt maga a gróf ur is fiaival temérdeket ellőtt belőtök, s ezen — a foglyokra, különösen költés alkalmával — veszélyes ragadozók kiirtása is, nagy tényező volt e tekintetben. Mindezek következtében a fogolymennyiség örvendetesen megszaporodott az egész határban, s sokszor láttunk 16 — 20 darabból álló falkákat, a mi reményekre jogositott. Az eredmény azonban — bár a kezdet nagyon szép volt, — mert a párszori kimenetel után 36 db esett — nem volt egészen kielégitő; minek legnagyobb oka az, hogy a vadász gróf éppen, miden a foglyászidény legjavában volt, megbetegedett, s ugy a nyári, mint az őszi vadászatokról kénytelcnittetctt lemondani; nem szükséges bővebben illustrálnom , milly leverő ez a vadászemberre ott, hol szép mulatságára vau kilátás. — Esett tehát mindössze 5í darab fogoly, miből az oroszlánrész a gróf uré , a kisebb részt József kis gróf s alólirt hoztuk össze. Esett még október elején 1 db erdei szalouka, melyet gr. B. J. ur lőtt le a kertben, midőn kitűnő vizslája előtt a szalonka felszállt. Vadkacsa — daczára sokaságuknak — csak 1 db esett; ezt is csupán annak köszönhetjük, hogy huzamos esőzés következtében , a kiszáradt tavak megteltek ; a magas nád és káka hiánya miatt azonban, melyek a vadászt elrejtették volna a kacsák elöl , nem lehetett őket meglopni, s csakis egv, a tó I partján ásott lesgödörböl sikerült a kis Beppo grófnak egyet lelőni; e manoeuvre azonban a beállott [ hideg esték miatt nem volt folytatható. Az elesett nyulak száma 106; ezekből 82 darabot Béla, Alfréd és Géza kis grófok agaraikkal fogattak. Ez mindenesetre szép mennyiség, annál is inkább , mert az agarászat eleintén a fennálló kukoriczák miatt, nagyon nehéz volt, s ennek daczára mégis volt nap, melyen 3—4 db függött a nyergen ; a kukoriczák eltakarítása után nyitva volt a tér, s ámbár a kis grófok hetenkint csak kétszer, néha a rosz idő miatt egyszer mentek ki, az egész 2 1/

2 hónapi idény alatt csak ötször jöttek tapsifüles nélkül haza. Ezen eredményt egyedül agaraik sebessége s sziv sságáuak köszönhetik, miután volt olly nap , hol agaraik 5 — 6 nyul után futottak, s ezekből 3 — 4 mindig a kápára került. A többi 24 dbot a gróf ur, József kis gróf s alólirt lőttük össze. íme, illy eredmény mutatható fel olly területen, melly csak egy év óta van tilalmazva , s daczára annak, hogy összesen 106 darab esett el, van még nyul elég; mi azonban újévtől kezdve nem bántjuk őket, sem a foglyokat. Csupán ez egyévi tilalomból is látható, mennyire megszaporodott a vad, ámbár a par isztpuskások nem sokba vették a tilalmat, s gyakrambe-pi lantottak a tilosba; de hát mit tegyen velők az ember, ha a megye hivatalos közege oly ritka jelenség nálunk, mint a fehér holló ! Mily szép számra emelkednék a vadállomány, ha nekünk is lenne — mint más országoknak — rendszeresen szabályozo't, szigorú vadásztörvényünk ! A tiszakürti határban, az uraságon kivül, senkinek sincs nagyobb terjedelmű birtoka, s e szerint akár 200 , akár 300 holdnak birtokára szabatnék meg e kizárólagos v idás .ati jog, ezt határunkban , csakis az uraság gyakorolhatná. A vadásztörvény kihirdetésére azonban már a legközelebbi jövőben is nagy szükség van; mert jól tudjuk, hogy a para=ztpuskásnak mindegy, bármily időszakban lövi a vadat, nála nem jő száinitásba, miszerint egy — mártius- vagy aprilisben ellőtt nyúllal egy egész generátiót pusztit el. — Azonfelül a vadászati jog tulajdonosa, ennek megsértése esetében, védelmére a törvény szigorát hivja segitségül, s egy-pár ecclatans büntetés , mely a tettes tárczájára irányozva, nem igen téveszti hatását — tisztelétet szerez a törvénynek, nemesak , hanem a communismus lehetetlensége felöl is felvilágosítja az illetőt; — inig most egy-pár magyaros teremtettén kivül, nem igen szerezhet az etnber egyéb elégtételt! Vadásztörvény, jöjjön el a te országod ! —*) H. I. Gáspár, Menyhért, Boldizsár vagy „legjobban i z 1 i k a „k e r i t e 11" n y u 1." Hogy hol , hol nem törlént, ne tartozzék a dologhoz ; elég az hozzá , hogy Gáspár földbirtokos , Menyhért bányatiszt, Boldizsár pedig tárnafelügyelö volt — s éves óta igen jó ba-átságban éltek egymással ; mindhárman pedig szenvedélyes vadászok voltak egyszersmind. — Gáspár gazda ugyanis egy kis vadászatot bérelt a határban, távo abb lakván azonban. Menybért volt az őrködő, hogy jogositlanok ne gazdá kódjának a tilosban, különben pedig együtt szoktak vadás gatni. A mult idény kezdetén igy szólt Gáspár gazda barátjaiboz : „Ne löjjetek tudtom nélkül egy nyulat se; s a konyháról majd gondoskodom én ; ezt csak azért mondom , mert szeretném tudni — mennyit kell a bérletre ráfizetnem." *) Legközelebb talán majd egy sürgősségi kérvényt kellene a képviselőházhoz intéznünk ez ügyben. Addig is köszönetünket e szép kis rajzért, s kérjük Uraságodat a közelgő szalonka és később a fogoly-idény kilátásairól és eredményéről is SF.ivesen értesiteni. Szerk. Az ősz folytán Menyhért és Boldizsár csakugyan egy szálig ót is S'.olgálta'ták a lőtt nyulakat, és Gáspár há'ás és bőkezű is volt. Időközben jöt' a tél, s friss hó-lepel takart erdőt, mezőt, s a tí'umafeliigyelönek lehetetlen volt észre nem vennie, — amint ugy alkonyatkor ablakából kitekingetett, — egy nyulat, mely esténkint előbújt egy bokorból és a patak mentében őgyelgett- — Boldiz árunk vágyó szemekkel kísérgette a magánosan sétálgatót. Három napig esik kitartotta a kiséJést, hanem azután ilyeténképen elmélkedett magában : „Bo Ond volnék , ha ezt a tapsifülest , me ly ab'akom előtt sétificál — le nem lőném. Egyszer majd csak átvált a szomszéd területre, s üthetjük bottal a nyomát." „Ide ki a vadászterüh-t legszélére ugy sem jön ki sem Gáspár, sem Menyhért, lövésem pedig nem hallatsz k annyira." „Abból a nyúlból, mit Gáspár eddig küldözgetett, ugy sem ízlett még egy harapás sem." „Ez különben nem csoda, mert a régi közmondás is ezt írtja az ajándékozott és pénzen vett nyúlról." Azután igy fiízte tovább gondolatait : „Elejted ezt a nyulat, és kárpótlásul köszönettel visszaküldőd a legközelebbit, melylyel Gáspár kedveskedik." Estére Boldizsár vadászebével együtt mélyen a bozótba kuporodva ült, épen átellenében ama másik bokornak , mellyböl a tapsifüles szokott k jönni. Az ezuital is pontosan beköszöntött. Éppen azon pillanatban, inellyben a felügyelő lőni akar, ugyanabból a moayoróbokoiból, mellyben maga Í3 guggolt, egy lövés dördül ki, s a nyul bukfenczet vet , azt se mondhatva, hogy „befellegzett." Az eb ujjongva ránczigálta zsinegét, hanem Boldizsár nem ereszté őt. Néhány perezig tartó mély, kinos csend után, felszólal az eddig látha'lau lövész , ki nem volt más mint Menyhért a bányatiszt : „Te Gáspár ne haragudjál ! hitemre mondom, átadtam volna ezt a nyulat is neked , mely itt a határhoz közel ugy sem volt biztos ! Attól félt-m , hogy egyszer a szomszéd területre tévedhet." E szavakra Boldizsár szivéről , — ki már száz mértföldnyire kívánkozott el innen, — nagy teher esett le, minthogy ö titokteljes szomszédja alatt, ugy mint ez maga — Gáspárt gondolta rejleni. Most leoldá kutyáját s nevetve mondá Menyhértnek : „Vigasztalódjál, mert a mint láthatod, és hallhatod, én Boldizsár vagyok és nem Gáspár !" „ L)e mondd meg az Istenre , hogy jöttél ide ?" No én hálát adok az égnek , hogy neked és nem Gá-párnak kell meggyónnom ; de ino>thallgasd meg vallomásomat : Gáspár igaz hogy bőkezű, csak a inult héten is küldött egy nyulat; de ajándékaiban nincs köszönet, mert vagy csupa vén dögöt küld, vagy össze-vissza vannak lőve ; én tehát azon gondolatra jöttem , hogy ezt a nyulat, mely már régóta boszant, magamnak kellene a konyhára „megkeritni." És hogy észrevétlen maradjak : a faluból papucsban jöttem a mogyoró bozótokon keresztül ide, s alig egy-pár pereze hogy itt vagyok —- s most — persze későn látom , hogy csaknem elrontottam leshelyedet." De mi lesz már most a tapsifüle^sel ? ke'rdé Menyhért. Az enyém, ily el zmények után már nem lehet egészen. Engem épen oly kevéssé illethet meg ; válaszolá Boldizsár, „valljuk meg az igazat : tulajdonképen mégis csak a vadászat bérlője , Gáspár tarthat rá igényt. Nekem van egy ötletem : hijjuk meg öt egy kis barátságos estélyre , költsük el együtt nálam a pecsenyét, mondjuk hogy a szomszédoktól kerítettük, s gyönyörködjünk milyennek fogja Gáspár azt találni !" És ugy is történt. Gáspár eljött s azon koholt történettel fogadtatot', hogy a kérdéses nyul a szomszéd területből való , s a bányaház ablakából durrantatott le. „Kitűnő! felséges!" mondá a bérlő asztal felett. Csak igaz az : hogy legjobban izlik a „keritett nyul," J. Z.