Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-20 / 5. szám

FK BBuift 20. 1870. sok érdekest nyújtani. Dc az Ígéret meglévén, s a hosszú őszi esték, komor, ködös napok több időt engedvén iró-asztalom mellett tölteni, megkísértem emiékimet a multakról összeszedni, s az e lapok keletkezte óta élvezett sok érdekes olvasmányért, vadásztársaimnak némi viszonossággal kedveskedni. Talán lesznek még a sport kedvelőik közt, kik elég merészséggel és türelemmel birnak egy igénytelen öreg katonát és vadászt a messze múltba vezető emlékeinek pályáján követni. De hol kezdjem emiékimnek messze visszaható gombolyogát lefejteni; kiről irjak előbb? Az édes otthonról, az erdős Szilágyság vadregényes tájairól, a Kraszna ezüstfolyamu partjairól, mellynek zöld pázsitján és ligetein kezdtem élvezni először a szabad természet szépségeit, s hol éppen fél századja, legelébb adtak egy kis kovás puskát kezembe, szülő anyámnak még fiatalkori kedvencz fegyverét — melylyel nevelőm útmutatása mellett, a gyümölcsösben ejtettem el az első szajkót. Vagy vezessem egyenest olvasóimat Austriába, azon vadakkal bővölködő vidékbe, hol vadászszenvedélyem fejlődött; felhágjunk-e a sziklák által szakgatott salzburgi, carinthiai alpesekre? avagy Galiczia fensikjaira? Irjak-e a bánsági mocsárokról vagy slavonai szalonkászataimról ? és mikorra hagyjam a csehországi szabályos vadászatok leirását: — magamievén a kérdő és tanácsadó, bajos eligazodnom. Majd tehát ha birom és időm lesz : egymásután rendre szedem mindezeket, addig is pedig kezdem hazai vadászataimmal, még pedig ezek közt is legkedveltebb vadamat — a zergéket és ezek vadászatát máskorra hagyva — vaddisznó vadászataimmal. A mint feljebb mondám, tiz éves koromban puskát kapván kezembe, szajkóm után csakhamar egy nyulat is ejtettem; s e gyors siker nagy hatással volt vadász-szenvedélyem fejlődésére ; mi különben sem maradhatott volna el, miután atyám, szeretett bátyáim B. B. G., és B. W. M., a kik ideálim voltak, valamint nevelőm , sőt még franczia nyelvmesterem is nagy vadászok lévén : nem lehetett csudálni, hogy a gyermeknek rendesen játéka is, a körülötte lévő emberek elfoglalásának vagy mulatságának visztükrezete lett. Az értelmességi kimivelődés haladhat a physikai fejlődéssel, anélkül hogy egyik a másiknak csonkulását okozza^ sőt még kölcsönösen kiegészítésül szolgálnak, amennyiben az értelmi gyarapodás testi gyakorlattal egyesítve képezik a férfit azzá, minek lenni kell : — férfivá. A tudományos oktatás mellett mainapság is több gondot kellene fordítni a testi gyakorlatokra, a lovaglás és vadászatra , mellyek ép testben ép lelket nevelvén : első alapját vetik meg az önállóságnak, tettben és gondolatban ; mi pedig a mai ingadozó világban mind ritkábban található — de annál drágábban értékesíthető tulajdona annak — ki birja. Vessünk e részben egy tekintetet a mindenben classikus Angolhonra, hol az értelmiség annyira terjedt, mindamellett — vagy éppen azért, mert ezen ország — mulatságában és szórakozásában is a küzdést kereső férfiassás, ©7 a „Sport" — „par excellenze" hazájának nevezhető. Falun laktunk, itt akkori időben sok vad volt, s nem létezett az a vadirtás mint jelenleg, mi ha igy tart s nem keletkeznek czélszerü vadásztörvényink : majd csak traditióból fogjuk hallani, hogy honunkban is volt vad. De a mint gyanitni lehet, ha a vadász-törvényt el nem sóznák is a sok mellette és ellene működő ékes beszédek , a mostani social-dcmokraticus eszmékkel kaczérkodó időben nem járunk-e ugy mint az : ki magának az eső ellen köpenyt csináltatott, hanem azt gondosan összehajtva nem hordozta midőn esett, s igy mégis csak megázott. T. i. lesz-e erélyünk e törvények megtartása felett őrködni is; mert a hogy most áll a fogalom az állam és a magánosok jogairól — igénytelen nézetem szerént egy más törvényt kellenék még szerkeszteni : mely azt rendelné el, hogy a szentesitett törvények megtartása felett őrködő orgánumok, minden tekintély nélkül és minden időben az áthágókat meg is fékeznék; különben , ha a tenyész-anyag végképpen kivesz — mindnyájunknak felkopik az álla. Pedig kevés birodalom van Európában, melyben oly különféle vad léteznék s tenyészne mint honunkban, a Kárpátok erdeiben levő nagyvadaktól kezdve le az ős Duna, Tisza vizein lakó szárnyasokig. 1817-nek őszén volt, először, honatyám felvitt az avasi bérczekre, medvevadászatra, mellyre a környékbeli urak közül is többen jelentek meg; hogy kik azonban, már nem emlékezem. Annyit tudok, hogy én az ő Franz nevü jágerjával és egy Vámfalusi puskással állíttattam mindig az állásba. Ejtettek medvét és vaddisznókat is; de az utóbbiakat ezen vadászaton nem láttam. Hanem az egyik medvét tőlünk az 5-dik puskás ejtette el, kinek szomszédját támadta meg a maczkó, s ki csak sebezvén a vadat, ez rettenetes bögéssel tartott felénk, s meglehetősen lázba hozott, ugy hogy Franz jáger mellé lapultam ; második „őröm" biztatott ugyan : ne féljek, de bizz a hajtás végével apám megismerte ijedtemet; még gyermekkoromban se tudtam érzelmimet álarcz alá dugni, s apám hazaküldéssel fenyegetett; ha félek, menjek paszujt fejteni a gazdasszony szobájába. Végre maradásom megengedte s kiegyeztünk, hogyha Hadadba érünk, felejthetetlen édes anyámnak ijedtségem ne em'iitsük. Ez az esemény, meg hogy ez évnek telén a vadászatokon rendesen részt vettem — az egyedüli, mire első vadászévemből emlékezem. A következő évben már kezdtem a szomszédokba is ellátogatni vadászatokra, legtöbbnyire franczia nyelvtanitónkkal, Monsieur B-val. Régi dolog, de eleven emlékezetembe van, hogv 1818bau gyönyörű ősz volt, s mi egy nap Zsibóra mentünk vadászni a vadaskertbe, hol egy vadkan és egy szarvas-bika volt Diannának föláldozandó. Zsibó már akkor is eldorádóm volt; szép vadászatok, hires lovak, még pedig sok szürke mén, mellyekért leendő huszári qualificáltatásom következtében talán — különösen rajongtam. — Azon időkben a vadaskert a solymosi völgyben volt, nagy kiterjedésben a patak jobb oldalán; kies rétektől környékezve, mig a dombokat igen szép cser, tölgy, bükkerdök boriták, s a hegyen tuli völgyig az egész dombon keresztül néhány zsinóregyenességü szép fasorral (alléé), mik táblákra oszták az erdőséget, s mellyeken a puskások sora szokott felállíttatni j a szerint, melly táblában történt a hajtás, a lövészek helye két lábnyi magas sövénykosarakkal volt jelelve. Sok vadaskertet láttam azóta, de keveset ily kiest. Volt benne egy igen csinos s mondhatom luxussal ellátott vadászház is, a csergedező patak mellett, bátyám W.M. atyjának kedves mulató helye. A vadaskertnek két osztálya levén, mi a nagyobbnak meghajtásához kezdettünk. Nékem azon öröm jutott, hogy bátyámmal B. W. M.-al egy álláson volt szabad lennem. A két kilövendő darab közül a szarvasbika hajtásba is jött, de az nap el nem esett; a kapu, mely a kisebb osztályba vezetett, nyitva levén, abba menekült. A magánjáró pedig sehol sem mutatkozván, másnapra a kissebb osztály felkutatása határozódott, mellyben a nemes vad bennlétét tudtuk, a kanét gyanítottuk. E nap reám nézve annyiba nevezetes volt, hogy akkor láttam elébb életemben először vadaskertben ugyan, de élő vaddisznókat. W. (Folyt, köveik.) Valami a vadrucza-lesről. Hazai lövész-sportunk egyik nevezetesb agát a vizi-szárnyasak vadászata, s különösen a vadkacsa-les képezvén , nem lessz talán érdektelen ennek kedvelői előtt, ha az ismeretes franczia Iővadász : Henry Gaillard-nak egyik nevesb franczia sportlapban megjelent erre vonatkizó czikkét közöljük itt, azon reményben, hogy e nálunk nagy passióval űzött vadászatnem újra megpenditdäe'vel alkalmat adunk érdekesb közlemények Írására. * * * „Arra , hogy a vadkacsa-les jól elhelyezettnek legyen mondható, nem elegendő hogy az tökéletesen elfödje a vadászt, s mozdulataiban teljes szabadságot engedjen ; hanem mindenekelőtt a hely kiszemelésében kell nagy figyelemmel lenni, mire elengedhetlen kellék, beható ismerete azon vad szokásainak , melyet az ember meglepni akar. Az alábbiakban van szerencsém némi adatokat közölhetni e tárgyról, mellyek pontos megtartását nem ajánlhatom eléggé. Ha a rejtek folyóvíz mentében van, akkor alább kell lennie azon helynél, hol a vadruezák megszáll nak , és a mennyire lehetséges szél alatt, melly a húzás idejében többnyire éjszakkelet felöl fú. Ezen elővigyázat mellett, tiz eset közül nyolezszor, lehet biztos lövésre számitani. Alig ereszkedtek le ugyanis a vadruezák "a folyamra, midőn szél ellen fordulva, a folyón fel felé úsznak s e helyzetben a vadász göbeese hátulról toll-ellenében vagy legalább oldalban fogja ta'álni őket, mi nagy előny, miután tudvalevő dolog , hogy a biztos lövés valószínűsége jóval kisebb , ha a göbecs a vastag tollazatban megakad , vagy elölről találva, lóla elsikauilik. Egy szintén nagyon fontos megjegyzést kell itt tennem. A vad sokféle neme külömböző cselfogásokkal is szokott élni, melyeket tehát nem szabad figyelmen kivül hagyni. Ha például egy vadruezacsapat lötávolságban lecsapott, de annyira elszóródott, hogy lehetetlen volna jó lövést tenni, nem kell sietni a tüzeléssel , hanem várni kell ; százat lehet egy ellenébe fogadni , hogy nem sokára tömör csoportot képezve fognak egyesülni , s ezt többször lebet ismételni, különösen hideg időben ; nem igy a lőkeréczék , mert alig vannak ezek a vizén, már mindegyik másfelé tart; ez utóbbi esetben azért lehetőleg siettetni kell a lövést. Azután bármilyen legyen az első lövés eredménye , lehető mozdulatlanul kell maradni , és készen lenni a vadásznak, az egészet újból kezdeni. Gyakran láttam , — különösen tökeruezákat, rövid repülés után visszatérni és az első lövés áldozata mellé telepedni.