Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-12-10 / 34. szám

302 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 10.1870. lans) ítélték, szintén leesett. Igy végződtek az első páros futások, de ezek után a felmaradt agarak ismét összevettettek, a mellynek eredményét a fentebbi összeállítás elötiinteti, a következő egy pár agár Comtesse és Mikulaj levén, mig Csárdás egy erövesztő párt nyert. Contesse- és Mikulájjal megkezdették a bírák a nyul-keresést, és sikerült is nyulat ugrasztani, de alig 150 öl hajtás után következett egy nagyon benőtt, bozótos árok s tul rajta pedig dohány-kóró lábán, itt a nyulat megfogták ugyan, de a tiszta hajtásnál vágás nem volt, ezen dohányban pedig lehetetlen volt a birák részéről Ítéletet hozni, minthogy a hajtás felől nem lehettek tisztába ; uj futást rendeltek, de ekkor megeredt az egek csatornája, s a társaság jobbnak vélte a még hátralevő futamokat másnapra halasztani, mi a társaságunk részéről átaláuosan kedvelt pestmegyei vendégünk részére igen rosz 9 sajnálatos eredményt hozott; minthogy Contesse agara saját istállótársától másnap reggelre bénává tétetett, a mennyiben első lábát, a szárcsontot összemarta, s ennek folytán tulajdonosa kénytelenitve lett Contesse-t szintén visszavonni, az egész társaság őszinte sajnálkozására annál is inkább, minthogy előbbi futamairól már a társaság kedvencze lett, — s illyformán jött Csárdás- és Mikulájra a sor egyenesen a dijfutásra. Csárdás a mult évben Csákón kölyök-versenynél dij-nyertes lett, e szerint tulajdonosa jogositva volt hozzá jó reményeket kötni, s nem is csalódott, minthogy az egész társaság köztetszése közt nyert meg Mikulaj ellenében egy igen csinos utazó toilette-necessairet. (100 foriDt értékben.) A küzdés Contesse malheurje által Csárdás javára nagyon megkönnyebbitetett, a mennyiben Contesse, első produkcziójáról ítélve, nagyon erős concurrentiát idézett volna elé. Az agarástat befejezésével következett a paripa-verseny. Paripa-verseny. Tiszteletdíj, — adja az egylet ; futhat minden egyleti tag jóhiszemű tulajdonu lova, a melly az öregagár-versenynél a mezőnyben részt vett, teli vérek kivételével. — Tét 10 frt f. v. v. f. 2-idik lóé a tét fele. 6 akadály. Űrlovarok. Návay Zoltán 4é. p. h. Bürger (tulajd.) 1 Ifj. gr. Almásy Kálmán 4é. p. h. Tatár (tul.) 2 Aczél Péter id. szürke névtelen (Urban János) 0 Az indulásnál Tatár megkezdte a vezetést, jóllehet; hogy lovasa akarata ellenére követője a szürke volt, hanem alig ment 500 ölet, már lovasa belátta az ellenek fölényét, a mennyiben azok mind pályára készült hajtott állapotban jelentek meg; mig a szürke csakis tulajdonosa rögtönzött határozata folytán vett részt a versenyben; úgyszintén 20—25 font tulsulylya) lovagoltatván, mint emlitém, fele pályán már visszatartatott; mig a társaság kedveltje, Bürger, egész szerényen hátul haladt, a nyeröpont előtt azonban eirca 300 öllel feltűnően gyorsította iramát, s a czélpontnál igen szépen repült el, a grófot egy nyakhoszszal megelőzve. Tatárnak előnyére volt a teherkülömbség, a menynyiben 10 —12 fonttal kevesebbet vihetett mint ellenfele, s különben is igen jó hitelű ló; Bürger csikó igen sok szívósságot tanúsított, s a társaság minden egyes tagja szivesen ítélte neki a dijat, a mi is egy gyönyörű izlésü domború faragványu szivar-ládácska 120 frt értékben. Szabad legyen végre azon reményemet kifejezni, hogy jövőre is mentül számosabban találkozzunk ezen alkalomra, és hogy idegen vendégek mentül számosabban örvendeztessék meg egyletünket, hisz csakis akkor élvezetes az illy összejövetel, a midőo erős concurrentia van előidézve. Hazafiúi tisztelettel S i m a y Ede. Félvér nyulak (Leporides) tenyésztése. Francziaországban már rég felmerült azon kérdés, lehetne-e a nyulakat táplálék szempontjából házilag nevelni. Sokan tettek próbát, de sikertelenül, mert fogságban a nyul, kivált a nőstény, elveszíti termékenységét ; volt ugyan eset, hogy fiadzott egynémelyik, de az apró nyulakat nem lehetett felnevelni. Sok hasztalan kisérlet után jöttek azon gondolatra: a „lapin"-eket erdeinyullal párosítani, és az előállított ivadékot nevelni házi állatnak. Sokan fáradoztak ennek létrehozásában, de eredmény nélkül. Végre Gayot urnák, mint a „La Chasse illustrée

u-bea jelenti, két évi próba után sikerült ez. Tenyésztésük nagyon nehéz, mert a him nyul kevés esetben tudja termékenyíteni a lapine-t, söt gyakran ha ivadék lesz is, megdöglenek, mielőtt szaporításra képesek volnának. Lapin (him házi nyul) gyakrabban termékenyíti a nöstéDy nyulat, de ivadékai nem nevelhetők fel. Midőn a párosodás ideje megjön, a lapine-ok minden módon izgatják a himnyulakat (egy erdei him nyul levén nőstény házinyúllal összezárva,) de ha ezek közeledni bátorkodnak, elutasittatnak. Később, ha nagyobb mértékben jön reájuk ösztönük, és ezt a hímek nem találják viszonozni, akkor nagy czivakodás közben roppantai elverik , összeharapdálják, sőt néha meg is ölik a himeket. Az nagyon gyakori eset, hogy a him nyulak közösülnek a lapine-okkal, de ritka, melyben termékenyíteni is birják. Nemiszerveik ugyan nem annyira elütök, hogy ez lehetne a meddőség oka, hanem bizonyosan életszervi különbségnek kell közöttük lenni ; annál becsesebb tehát, ha képes valaki illy ivadékot fölnevelni. Ha sikerült a termékenyítés, akkor a „kiöntés

11 előtt el kell távolitanunk a himet a lapine-töl, mert ez nem szeret a hím jelenlétében fiadzani. Ha ott hagyjuk, ugy ezt, vagy pedig fiait megöli. Fönehézség a him erdei nyulat párosodás utáu is életben tartani, hogy agyon ne üsse magát rekeszében. Ezen párositás által félvér nyulakat nyerünk, ezek ismét erdei nyúllal párositva, háromnegyed-vérüeket adnának ; de ilyenek felnevelése még nem sikerült Gayot urnák. Az illy félvér nyulak (Leporides, magyar kifejezés erre még nincs, ha csak ezután nem lesz) egy mással párositva ismét olly utódokat adnak, mint az első nemzedék volt, és visszaesés nem igen történik. Ezek roppant nagy termékenységgel vannak megáldva és utódaikat is könnyű felnevelni. A második nemzedék ismét egymással párositva hasonlót nemzenek magukhoz. Ezen rendszert követve sikerült Gayot urnák, hét hó alatt már az ötödik nemzedéket felnevelni, m ndenik nagy termékenységgel birván. Czélja ezen fáradozásnak, miután a lapin húsának ize kellemetlen , egy olly nyulfajt teremteni, mely házilag nevelhető, és husa csak olly élvezhető és kellemes izü legyen mint az erdei nyúlé. Gazdasági szempontból ezen félvér nyulak igen hasznosak lennének, mert busók ize kellemes, (ámbár nemzőik közül egyikhez sem hasonlitnak,) a mellett könnyen és nagy számban házilag levén nevelhetők, egy jelentékeny, olcsó és ízletes tápanyaggal többünk lenne. Később, ha a törzs jobban elszaporodnék, vadon tenyésztethetnének, s miután szaporodásuk sokkal nagyobb az erdei nyúlénál, vadászatuk is kelle nes mulatságot nyújtana. E rendszert azért ismertetem meg e lapok t. olvasóival, hát ha valakinek kedve jönne ezzeli szerencséjét megpróbálni. — Bizton hiszem, hogy e rendszernek, miután külföldön sikerült, nálunk is vblna eredménye*). Sajó-Kaza 1870. julius 1. R. B. Sir Baker vadászatai az Atbara és Setit partjain. (Folytatás.) V. Krokodil- és oroszlán-vadászataim. Krokodilok valamint az Atbara-ban, ugy a Setitben is gyakoriak voltak, és a huarti k (orrszarvu-vadászok) nem is késtek minden alkalom nal e hüllők kézrekeritéséhez látni. Egyik-másik illy vadászatot, mellynek szemtanuja voltam itt leirok. Egy óriási krokodil hevert a Setit túlsó partján, *) Hát a t. értekezőnek nem volna-e kedve hozzá ? Hisz olly szép alkalma volna. Különben magunk is megpróbáljuk talán rákosi magányunkon. S z e r k. itt-ott kákával benőtt zátonyon. Két vadász a szelet elnyervén előle, egy darabig a folyam partján fölfelé ment és azután a szigonyt kezökben tartva átúsztak. A túlpartra érve ismét lefelé gázoltak s igy értek a nádas helyre, melynek tulfelén a szörnyeteg feküdt. A viz csaknem vállukig ért. A krokodil csak akkor vette őket észre, midőn mintegy 10 lépésnyire voltak tőle. Ekkor hirtelen a vizbe akart ugrani, de ugyanazon pillanatban a vadászok feléje veték szigonyaikat. Ezek egyike rézsútosan állt ki a pikkelyek között, a másik pedig mélyen a húsba fúródott; a vas leoldódott a bambusról melyre szijjazva volt, de erősen ékelte magát az állatba, inig a bambusz-nyél a felületen maradt s az irányt jelölé, melyben a krokodil a viz alatt menekvést keres. A vadászok azután visszausztak oda, honnan kiindultak, olly keveset törődve a többi krokodillal, mint mi fürdésközben a potykákkal ; biztosak voltak abban, hogy némi idő múlva feltalálják, minthogy az uszó bambusz tartózkodási helyét elárulta. A krokodil nagyon falánk és ravasz állat s a többek közt a madarakra is leselkedik. Ezek nagy mennyiségben jönek a folyam partjára, hol a bokrok ágait olly sürüen lepik el, hogy súlyuktól a viz föluleteig lehajolnak, s igy azon szomjukat kényelmesen olthatják. Ezen müvelet közben azonban óvatosaknak kell lenniök, mert a krokodilokon kivül halak is áskálódnak utánok, mit a madarak igen jól tudnak. A krokodil nyugodt- és jámbornak tetteti magát, csendesen a viz fölületén marad, vagy ide- s tova úszkál. Illyenkor a madarak biztonságban hiszik magukat és egész comforttal látnak az iváshoz; eközben azonban nem veszik észre, hogy ellenségük a víz fólületéről eltűnt. Egyszerre ismét megjelenik az ivóhelynél, óriási kitátott szája kibukkan a vizből és az egész m.darakkal ellepett ágat elnyeli. A halászatnál mindig nagyon óvatosnak kellett lennem. Rendesen estefelé meotem horgászvesszővel fegyverkezve valamelyik tócsához, s ott egy kissé emelkedett helyet válogattam kiálláspontomul. Többnyire baggar-okat, melyeknek husa igen ízletes, fogtam, de ollykor néhány teknősbékát is, melyek nagy mohósággal kapnak a csalétekhez; egyizben rövid idő alatt három ilyen 50 — 90 font sulyuakat húztam ki a vizböl; ezek egy a Nilusban is előforduló fajhoz (Trion

;s nilotica) tartoznak, s egyikök száznál több tojást és jó levest szolgáltatott; ez utóbbinak izét kissé tulfüszeresnek találtuk. A trionis feje a kigyóéhoz hasonló, teknője sötétzöld, sárga foltokkal, teste lapos, a szárazföldön nagyon gyorsan mozog. A Nilusban és mellékfolyóiban egyébiránt sok faját lehet találni ahilak- és hüllőknek, melyek egymással rokonok, s melyeknél az átmenetet egy másba ugy mint a sorrendet, melyben egymásra következnek, könnyen fel lehet ismerni. Igy például találunk itt egy halat, mely kemény csontállományu héjjal vagyis teknővel bir, a mely fejét és féltestét fedi; a melluszonyok alatt pedig két hosszú, mozgó tüskével bir, melyeken a szárazföldön, mintha lábai volnának, állni bir. Ha elfogják, a macska nyáfogásához hasonló hangot hallat; egyszóval a teknősbe' kával törokonnak látszik lenni. A fehér-Nilu-sban előforduló Lepidosiren annectens középtagot képez a hal és béka között; az iszaphal egy faja pedig, mely a száraz évszakban a nap által kiaszalt talajon életben marad, és az esős évszakban ismét előtűnik, nagy rokonságot mutat a hüllőkhöz. A táborhelytől mintegy háromszáz lépésnyire meglehetősen frequentált vadforgó volt, melyen minden reggel hét és kilencz óra között számos állat fordult meg, utjuk az ivóhelyekhez e mellett vivén el. Sokszor egy szikla mögé rejtőzve antilopokat lőttem innen, és midőn a Setittöl meg kellett válnom, még egyszer akartam ezekre lest állni. Történt, hogy azon napon nagy számban jelentek meg az antilopok és gazellák, és velők két s true z is, melyek azon tájon nem gyakoriak. Midőn tehát az állatok a vízről visszajöttek, kényelmes lötávobágban közeledtek rejtekemhez. Egy duplalövést koczkáztattam, az egyik csövei egy tetel-autilop-ot, a másikkal egy struezot vévén czélba. Mindkettő elbukott; az antilop kimúlt, a golyó nyakán menvén át; de a strucs, egy derék himpéldáuy, ismét magához tért és nőstényével tova sietett. E miatt megboszonkodva, még