Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-12-10 / 34. szám

300 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAI\ DKCZEMIIER 10. 1870 Agarászat, kopáü^aL Kazsui falKa-yadászat. ii. Midőn vadászidényünk második szakaszát közöljük. el nem mulaszthatjuk érinteni, miszerint a legkellemesebb őszi napokkal voltunk megáldva, szél soh sem háborgatott, esőzések pedig alig zavartak, a mennyiben a véletlen ugy akarta, hogy többnyire éjjel esett, nappal pedig legfeljebb erös ködök voltak, melyek Angolország égallyzatára emlékeztettek. A talaj egyátalában mély volt s ugyancsak szolgált vadászlovainknak tizenhármas próbául, melyet azonban ezek dicsőségesen állottak ki. Csakis a falkár keze alatt lévő paripák szenvedtek részben, mi nem csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy mily erös és nehéz munkát kellett szegény páráknak a sűrűnél sűrűbb, mocsáros, zsombékos, tuskó és dölt fákkal telt róka-coverekben végezniök, nem egyszer órahosszat gallapirozván a veszedelmes talajú rejtekben a falka után, mig a vadat sik mezőre kihozták. Vadászataink e második szakaszának menetelére megelégedéssel gondolunk vissza ; nyulfalkánk nyolcszori vadászaton tiz füiessel számolván be, vagyis az egész idény alatt tizenhat halallival. Mi rókavadászatainkat illeti, — bár csupán három vitorlával dicsekedhetünk, ámde futamaink oly szépek és izgalmat előidézők valának, hogy keveset gondolunk vele, ha a vég-, de nem fő-czél, a — „kill" száma gyér, mert a falka olly jó, millyen csak lehet, de nagy terjedelműek és szaporák a rejtek, és igy nem csoda, lia túlságos okos és csalfa komákra akadunk, mellyeknek a sik mező nincsen Ínyükre, mert ez esetben könnyedén bánnánk el velők. Midőn e sorukat ír juk, csontkeménységü fagy és ujjnyi magas hó létezik, elég ok arra, hogy vadászataink folytatásában gátolva legyünk s legfeljebb a kellemes visszaemlékezéssel kell megelégednünk, és laktanyánk Comfort-al telt otthonában élvezetet keresnünk, miben nincs is hiány : vivóeszközök, tekeasztal és zongora birtokában lévén. Van is dolga a kardnak, bizonyítékául tönkretéve kesztyűink ; — járja a carambola, mint legalább a „Daum"-nál;— végre a zongorának sincs pihenése: egyik Schubert és Schuman dalait, másik a keringök és polkák egész cyclusát adja elö, akadnak azonban végtére ollyanok is, kik csupán egy kézzel próbálgatják a „Fóti dalt" vagy a „Mariskám"-at, természetesen a legsiránkozóbb mollban. Képzelhetni tehát, milly jól esett a fülnek, midőn egykezü művészünk mutatóujjának gyakorlatát bevégezé s B. B. barátunk, ki egy hetet töltött körünkben, hegedűjét vette elő. méla bus magyar dallamokat visszhangoztatván gyantás vonójával. — Időtöltésünknek egy neméről azonban majd megfelelkeztünk, a kártyaasztalról, melyen, miután alapszabályaink a hazárd játékot tiltják, pagát-halallikra törekszünk. „Hora regia"-nk az éjfél, melyet meghaladva, a nap fáradalmai folytán egyik vagy másik partnert annyira megölel Morpheus, hogy egy tizenhatszorozott hármas vagy kettős nem tartozik az üstökösök közé. Valamely vendégszerető szomszédnak látogatása, egy alkalmi schooting sport rendezése, a nem távolra eső terebesi, hardicsai és nagy-szalánczi**) méneseknek megtekintése mind meg annyi ok érvényesíteni a „varietas delectat"féle régi közmondást. A szórakozás és élvezetek halmazától válunk meg kazsutólibúcsúnk alkalmával Isten-hozzádot mondva a jövö évi szerencsés viszontlátásig! * * * Nov. 16. Rókafalka. Találkozó a vadaskert **) Ennek ismertetéseért alkalmilag igen esedeznénk. Szerk. mellett. A rejthez érve jelenté egy erdőkerülő, miszerint a róka egy fa tetején van. Nagy volt meglepetésünk, a komát csakugyan egy görbe ágról lepislogni látni. Leostorozván öt, üzöbe vettük, de a legsebesebb futam alatt visszafordult s régi helyére tért, hol csuba vagy lyukba menekülhetett, mert nyom nélkül eltűnt. Legközelebb esvén a hardicsai sürü, oda indultunk, honnét egy erös rókát kaptunk ki, bizonyítékául ennek, előbb a kroppáknak, azután Kazsu felé tartva, félhold alakban a garanyi hármas csúcson át egész Jesztreb alá vitt szünet nélkül, körülbelül 15—1» angol mértföldön át sötét alkonyatig, elannyira, hogy biztos prédánkat kénytelenek voltunk föláldozni. E rendkívüli futam próbája volt a falka- nemkülömben lovaink kitartásának e toppant mély talajban vizmosások, lápos és mocsáros helyek, sziklások stb .váltván föl egymást. Meglepett e vadászaton az angol lovak fölénye az arabs felett. Az ostorász ugyanis egy jeruzsálemi szürkét lovagolván, ez a futam felében tökéletesen kimerült, mire a Huntsman-tól következő megjegyzést hallottuk : „der Schimmel ist schon fertig" ; csakugyan néhány pillanat múlva leszállt lovasa és vezeté őt. Nagyszerű látvány volt a futam alatt a garanyi sziklások csúcsairól az éppen búcsúzó napfény sugarait a nyugotnak fekvő szalánczi hegyek ormain visszatükröződni látni, éjszak-keletnek pedig a majdnem 4000 láb magas hóval fedett Vihorletet fehérleni, mig délre a Bodrog áradása által helyenként elöntött lapályt mint egy kis tengernek sima tükrét szemlélni. Csak nagy bajjal botorkászva voltunk képesek esti nyolcz óra után a borzasztó sötétségben haza jutni. — Futam tartama 1 óra 45 perez. November 17. Nyulfalka. Találkozó garanyi puszta. Első fölugrott nyulunk után meglehetős csinos futamunk volt a garanyi hegy ormáig, tovább azonban a meredekek miatt nem követhettük. Innét visszatérve, majdnem estve lett, mig friss nyulat ugrattunk, mely egy Kazsu közelében esö magános juhistállóban keresett s talált is sikerült menekvést. Első iutam tartama 19 — másodiké 23 perez. Nov. 18. Nyulfalka Találkozó goroncsi major. A mai napnak commentárra nincsen szüksége, azért is röviden mindeD körülírás nélkül jegyezzük meg, miszerint egyik nyulunkat versenysebességhez hasonló irammal, mig másikát falkánk kitartósága folytán kényszeritettük ez élettől bucsut venni. Első futam tartama 12 — másodiké 36 perez. November 19. Rókafalka. Találkozó Cserják. Hasztalan kerestünk, nem találtunk rókát s igy meg kelle elégednünk egy harmadfél órai egyszerű lovaglással. Nov. 21. Nyulfalka. Találkozó a hardicsai régi „kennel" mellett. Ma újból nyilváníthatjuk falkánk jóságát, nem az eszközölt két hallali miatt, de tekintetbe véve a vadászat menetelét. A hardicsai határban talált nyulat a vadaskert melletti fenyvesig követvén, néhány pillanatnyi „chek" után Upor felé szoritottuk, hol irányt váltva a vadaskertnek tartott s az ennek szomszédságában lévő sűrűben megfeküdt; ott sem lévén azonban maradása, előbb a terebesi kertek alá s onnét vissza a cserjékbe ügyekezett, mig egy végiramelgyöngülése folytán áldozatul esett. — Áttérve második halallinkra, megvalljuk, oly ritka látványos jelenetnek voltunk szemtanúi, mit másolatban adni alig lehet. Terebes mellett ugratván egy derék fülest, előbb Hardicsa aztán Kazsu alá vitt. A Kazsu alatt elnyúló gyepen már szemre hajtottak ebeink, melyek elől nyulunk biztosan menekülni gondolván, a gyepet végig hasitó patakba dobta magát, átúszni ügyekezvén. Sorceres nyomában utána. El is csipte és zsákmányával a túlpartra siotett, itt azonban elejtvén a fülest, ez még tovább iramlott, de alig egy pillanat múlva a falka által beéretett, és egy valóságos rendes kört képeztek körülötte, mi egy ismeretes cottilion figurára emlékeztetett bennünket. Nyul és kutya alig lihegve már, előbbi összeszedte végerejét, és egy ég felé tett ölmagas lökéssel a körből kiszabadult, a Szopot patakának véve vissza irányát, melynek kellő közepébe egy reményt vesztett trambulinugrással jutott, ismét oldalánál a vezéreb Sorceres. Ezen holt-verseny-uszás nyul és kutya között a( vadász skizze-k solitaire-jét képezné, mint tűnt el hol egyik hol másik a viz szinéröl és merült ismét föl. Túlpartra érve nyulunk, megmeredve rogyott öszve, mig vezérebünk kimerülten dobta magát biztos prédájára. Szegény fülesnek még egy végső fájdalmas nyávogását (mintegy rendkivüli hattyúdalát) hallottuk. Jól esik a szemnek egy szép tűzi játékot — vagy egy „Rheingold„-ban a föld alatti barlang diszitményét szemlélni — csodálva a festői művészet nagyszerűségét, s'még sem idéz elő olly hatást egy vadászemberre, mint e második halallink végjelenete. Első futam tartama 42 — másodiké 24 perez. Nov. 22. Rókafalka. Találkozó ruszkai erdő. Rókánk néhány pereznyi térelönyt nyerve erös vadászatot készített nekünk, a gálszécsi, kis- és nagy-azari határokat átvágva a keresztúri hegymagaslatokba sietvén, hova őt követni lehetlenség volt, s igy vadászatunk véget ért. Futam tartama 57 perez. Nov. 23. Nyulfalka. Találkozó cserjáki vadászlak. Egy órai keresés után a kásói határban leltünk nyulat, követvén azt egész Kazsun tul, hol egy koczavadászt majd földöntött, ki jónak látva könnyű módon pecsenyéhez jutni, rozsdás tegyverével rá duplázott, s a mi több, el is ejtette. Ugyané perezben ugorván egy friss nyul, nem értünk reá a kocza-nimródot móresre tanitani és követtük a falkát, melly egy félkörben a cserjákon át Hardicsa alá, s onnét vissza a cserják felé szoritá a nyulat, mely azonban az erdőt elérni már képtelen volt, és egy beömlött rókalyukba menekült, hol megmeredve találtuk. Épp azon tanakodván, váljon induljunk-e még egy friss nyul keresésére, midőn tőlünk alig busz ölnyi távolságra ugrott föl egy szőke füles, irányát a hardicsai majornak véve, hol azonban egy juhászkutyával találkozván megfordult és egy hardicsai csűrös kertbe jutott, melynek garádját átugorni képtelen lévén, martalékul esett Első futam tartama 38, másodiké 7 perez. Nov. 24. Nyulfalka. Találkozó hardicsai méneskert. A délig szakadó hűvös esö megrontá ugyan a szimatot, daczára ennek egy repezetáblán talált nyulat megállapodás uélkül követtünk a blattákon végig a hardicsai füzesen át egy csicsóka-remészig, hol megfeküdt ugyan, de rögtön távoznia kellett, útját a hardicsai major helyen és kerteken folytatván, honnét ismét régi helyére a csicsókába jutott s ugyanott el is fogatott. Futam tartama 37 perez. Nov. 25. Rókafalka. Találkozó hardicsai füzes. Három „kill" lön a mai vadászatnak eredménye, bizonyságul a corpus delictik, a három vitorla. Fél kettőre volt délután, midőn falkánk az első rókát fölvette, s csak másfélórai kurgatás után sikerült öt a süniből tökéletesen kimerülve szabad mezőre kihozni. Itt két komondorral találkozván, azok majd elcsípték, annyira fáradt volt. Összeszedve végerejét, képes volt még a kroppákat és az ennek szomszédságában elnyúló canálist átgázolni, hol még vagy száz ölet haladva szemünk láitára lyukba bujt. Rögtön ásóeszközöket hozatván, munkához fogtunk, de czélhoz csak is esti hat órakor, vagyis sötétben juthattunk, a mennyiben majdnem hat ölnyi hosszaságban kellett ásni. Az öreg Raglané volt a dicsőség, kit bebocsájtván, előbb a vitorlával, s egy kis ideig tartó tusa után magával a rókával jelent meg köztünk. Odaadván falkánknak a prédát, csodálattal tapasztaltuk, miszerint egyike a vezérebeknek, a fiatalabb ivadéku Pettyqout a lyuktól nem tágit; gyanítván rögtön, hogy ott méj egy koma tartózkodik, folytattuk működésünket és fél óra elteltével csakugyan birtokunkba volt a második, és csodálatosan nem sokára egy | harmadik róka is. Futam tartama ?